A Tanácsadó Testület jogszabály módosítási javaslata a fogyatékossággal élõket érintõ ésszerû alkalmazkodás követelményének kodifikálására

A Tanács 2000/78/EK irányelve a foglalkoztatási és munkahelyi egyenlõ bánásmód általános kereteinek a létrehozásáról (Foglalkoztatási Keretirányelv) a következõképpen rendelkezik a fogyatékos személyek igényeihez való ésszerû alkalmazkodásról (5. cikk):

"Az egyenlõ bánásmód elvének a fogyatékos személyekkel kapcsolatban történõ végrehajtása céljából ésszerû intézkedéseket kell bevezetni. Ez azt jelenti, hogy a munkaadóknak meg kell tenniük a megfelelõ és az adott esetben szükséges intézkedéseket, hogy a fogyatékos személy számára lehetõvé váljon a munkához jutás, a munkában való részvétel, az elõmenetel, az át- vagy továbbképzés, kivéve, ha az ilyen intézkedés aránytalanul nagy terhet ró a munkaadóra. Ezt a terhet nem lehet aránytalanul nagynak tekinteni, amennyiben az adott tagállam fogyatékügyi politikájának intézkedései ezt kielégítõen ellensúlyozzák."

A hatályos magyar jogba az irányelv ezen rendelkezését nem ültették át megfelelõen. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. Törvény 15. § (2) bekezdése szerint a foglalkoztatást biztosító munkáltató köteles biztosítani a munkavégzéshez szükséges mértékben a munkahelyi környezet, így különösen a munkaeszközök, berendezések megfelelõ átalakítását. Az átalakítással kapcsolatos költségek fedezésére a központi költségvetésbõl támogatás igényelhetõ.

A (3) bekezdés érelmében a munkáltató a fogyatékos személy munkához jutásának elõsegítése érdekében - a felvételi eljárás során - köteles biztosítani az egyenlõ eséllyel hozzáférhetõ környezetet. A (4) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a munkáltatót a (3) bekezdésben foglalt kötelezettség abban az esetben terheli, amennyiben
a) a megüresedett álláshelyet nyilvánosan meghirdette,
b) az álláshelyre a fogyatékos személy oly módon jelentkezett, hogy jelezte a meghallgatáshoz szükséges speciális igényeit, és
c) azok biztosítása a munkáltató számára nem jelent aránytalanul nagy terhet. Aránytalanul nagy tehernek minõsül az, ha a kötelezettség teljesítése a munkáltató mûködését ellehetetleníti.

A rendelkezések összeolvasásából kiderül, hogy a hatályos jogi szabályozás csak a felvételi eljárás tekintetében írja elõ az ésszerû alkalmazkodás kötelezettségét, illetve azokra a munkáltatókra nézve, akik már alkalmaznak megváltozott munkaképességû személyeket.

Hiányzik azonban annak elõírása, hogy a munkáltató annak érdekében is köteles legyen az ésszerû alkalmazkodáshoz szükséges lépéseket megtenni, hogy megteremtse a fogyatékos személyek majdani munkavégzésének és ekként felvételének a lehetõségét, azaz úgy legyen köteles a munkahelyi környezetet kialakítani, hogy lehetõvé tegye a fogyatékos jelentkezõ számára, hogy esetleges felvétele esetén a jövõben el tudja látni az adott feladatot.

Szintén hiányzik az ésszerû alkalmazkodás követelményének elõírása az elõmenetel, valamint az át- vagy továbbképzés tekintetében.

Emellett figyelembe veendõ, hogy az EU-ban most van napirenden a fogyatékos személyek hátrányos megkülönböztetése tilalmának az élet más, a foglalkoztatáson kívül esõ területeire való kiterjesztését szabályozó irányelv elfogadása, várható tehát, hogy az ésszerû alkalmazkodás követelményének a közeljövõben más területeken (egészségügy, lakhatás, szolgáltatások, stb.) is érvényesülnie kell. A magyar gyakorlat azt mutatja, ezeken a területeken is erõs szükséglet mutatkozik rá, hogy a fogyatékos személyek speciális szükségleteinek figyelembe vételére kifejezett törvényi rendelkezés kötelezze az egyes szereplõket. E körben említhetõk példaként azok az önkormányzatok, amelyek a szociális lakások kiutalása során nem veszik figyelembe a kérelmezõk sajátos helyzetét (így kifejezett kérelme ellenére emeleti lakást utalnak ki a mozgáskorlátozott kérelmezõnek, vagy komfort nélküli lakást a veseelégtelenségben szenvedõ gyermekét gondozó anyának), vagy az a bank, amely nem volt hajlandó automatáinak egy részét a vakok és gyengén látók számára akadálymentessé tenni.

Szintén az ésszerû alkalmazkodási kötelezettség kiterjesztése mellett szól, hogy a Magyar Köztársaság a 2007. évi XCII. törvénnyel ratifikálta Fogyatékossággal élõ személyek jogairól szóló egyezményt és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzõkönyvet (továbbiakban: Egyezmény). Az Egyezménynek több rendelkezése ír elõ ésszerû alkalmazkodási kötelezettséget, így például az 5. cikk 3. pontja ("Az egyenlõség elõmozdítása és a hátrányos megkülönböztetés eltörlése érdekében a részes államok minden megfelelõ lépést megtesznek, így biztosítva az ésszerû alkalmazkodást"), valamint a 9. cikk 1. pontja ("A fogyatékossággal élõ személyek önálló életvitelének és az élet valamennyi területén történõ teljes körû részvételének lehetõvé tétele érdekében a részes államok megfelelõ intézkedéseket tesznek, hogy másokkal azonos alapon biztosítsák a fogyatékossággal élõ személyek számára a fizikai környezethez, a közlekedéshez, az információhoz és kommunikációhoz [...] valamint más, nyilvánosan hozzáférhetõ vagy rendelkezésre álló lehetõségekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférést, mind városi, mind vidéki területeken").

A fenti megfontolások alapján az Egyenlõ Bánásmód Tanácsadó Testület az alábbi határozatot hozta:

6/2009. (XI. 23.) TT.sz. határozat:
Az "ésszerû alkalmazkodás" követelményrendszerének Ebktv-be iktatására vonatkozóan két jogszabály módosítási javaslat készül. Az egyik javaslat generális szabályozást tartalmaz, a másik csak a foglalkoztatás területére vonatkozik. A javaslatokat meg kell küldeni a szociális és munkaügyi, valamint az igazságügyi és rendészeti minisztereknek.

"A" változat: foglalkoztatás

Az Ebktv. 7. §-a új (2) bekezdéssel egészül ki, a (2)-(3) bek. (3)-(4) bekezdésre változik.

7. § (1) Az egyenlõ bánásmód követelményének megsértését jelenti - különösen a III. fejezetben meghatározottak szerint - a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, a közvetett hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, a megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás.
(2) A foglalkoztatás tekintetében az (1) bekezdésben meghatározottakon túl az egyenlõ bánásmód követelményének megsértését jelenti az ésszerû alkalmazkodás követelményének elmulasztása is.

Az Ebktv. 21. §-a kiegészül az alábbi (2) - (4) bekezdéssel:

21. § (2) Az ésszerû alkalmazkodás követelménye alapján a munkáltatónak a foglalkoztatási jogviszony tekintetében meg kell tennie a megfelelõ és az adott esetben szükséges intézkedéseket, hogy a fogyatékos személy számára lehetõvé váljon a munkához jutás, a munkában való részvétel, az elõmenetel, valamint az át- vagy továbbképzés.
(3) E kötelezettség alól a munkáltató kizárólag akkor mentesülhet, ha ezen intézkedések megtétele - figyelemmel a munkáltató helyzetére, a szervezet méretére, gazdasági és emberi erõforrásaira, valamint az intézkedéssel elérhetõ eredményre - a munkáltató számára bizonyíthatóan aránytalan terhet jelent.
(4) Nem mentesülhet a munkáltató az ésszerû alkalmazkodás követelményének betartása alól, ha az annak betartásával együtt járó terhet, az állam, állami szervezet, önkormányzat, vagy közösségi támogatás által biztosított támogatási rendszer, vagy egyéb intézkedés elégséges mértékben ellensúlyozza.

"B" változat: általános alkalmazkodási kötelezettség

Az Ebktv. 7.§ (1) bekezdése az alábbiak szerint módosul:

7. § (1) Az egyenlõ bánásmód követelményének megsértését jelenti - különösen a III. fejezetben meghatározottak szerint - a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, a közvetett hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, a megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás, továbbá az ésszerû alkalmazkodás követelményének elmulasztása.

Az ésszerû alkalmazkodás követelménye

Az Ebktv. az alábbi 10/A §-al egészül ki:

10/A. § (1) Az ésszerû alkalmazkodás követelménye azt jelenti, hogy az e törvény által kötelezett személy, vagy szervezet köteles a fogyatékosságból eredõ hátrány kompenzálásához szükséges és elégséges minden olyan intézkedést meghozni, amely lehetõvé teszi azt, hogy a fogyatékos személy számára való egyenlõ esélyû hozzáférés, részvételi, vagy elõmeneteli lehetõség, más összehasonlítható helyzetben lévõ nem fogyatékos személyekkel, vagy csoportokkal azonos módon biztosított legyen.
(2) E kötelezettség alól a kötelezett személy vagy szervezet kizárólag akkor mentesülhet, ha az intézkedések megtétele - figyelemmel a kötelezett helyzetére, a szervezet méretére, gazdasági és emberi erõforrásaira, valamint az intézkedéssel elérhetõ eredményre - a számára bizonyíthatóan aránytalan terhet jelent.
(3) Nem mentesülhet a kötelezett az ésszerû alkalmazkodás követelményének betartása alól, ha az annak betartásával együtt járó terhet, az állam, állami szervezet, önkormányzat, vagy közösségi támogatás által biztosított támogatási rendszer, vagy egyéb intézkedés elégséges mértékben ellensúlyozza.

Dr. Farkas Lilla

Tanácsadó Testület elnöke

Valid XHTML 1.0 Transitional