Mit kell tudni az Egyenlõ Bánásmód Hatóságról?A Hatóság feladata: Az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése esetén a jogaiban sértett fél kérelmére, vagy a törvényben meghatározott esetekben hivatalból lefolytatja a hatósági eljárást annak megállapítása érdekében, hogy történt-e hátrányos megkülönböztetés. Amennyiben az eljárás során bebizonyosodik, hogy sérült az egyenlõ bánásmód követelménye, a törvényben meghatározott szankciót alkalmaz. A jogaiban sértett személyek és csoportok védelmében a Hatóság élhet közérdekû igényérvényesítési jogával, s munkajogi, személyiség jogi pert indíthat. A Hatóság továbbá véleményezi az egyenlõ bánásmódot érintõ jogszabályok tervezeteit, javaslatot tesz kormányzati döntésekre, jogi szabályozásra. Rendszeresen tájékoztatja a közvéleményt és a Kormányt az egyenlõ bánásmód érvényesülésével kapcsolatos helyzetrõl, tájékoztatja az érintetteket az igényérvényesítés lehetõségeirõl. Közremûködik azoknak a jelentéseknek az elkészítésében, melyeket az egyenlõ bánásmód hazai érvényesülésével kapcsolatban nemzetközi szervezetek részére kell megküldeni. Feladatai ellátása során együttmûködik az Egyenlõ Bánásmód Tanácsadó Testülettel, az érintett társadalmi és érdek-képviseleti szervekkel, valamint az állami szervekkel. Az Egyenlõ Bánásmód Hatóság Tanácsadó Testülete 6 tagjára az igazságügyminiszter és az esélyegyenlõségi miniszter tesz javaslatot a miniszterelnöknek. Ezt megelõzõen azonban konzultációt folytatnak az emberi jogok és az egyenlõ bánásmód érvényesítése területén mûködõ társadalmi és civilszervezetek képviselõivel. A Hatóság a hatósági és közérdekû igényérvényesítési hatásköre gyakorlásán kívül minden egyéb feladatát a Testülettel együttmûködve látja el. Így a testület véleményezi mindazokat a jogszabályokat, elõterjesztéseket, amelyek az egyenlõ bánásmód érvényesülésével kapcsolatosak, javaslatot tehet jogszabályok megalkotására vagy módosítására, jelentõs szerepe lesz a közvélemény tájékoztatásában. Egyetértése szükséges a Hatóság által nemzetközi szervezeteknek készülõ jelentések elfogadásához, együttmûködik a Hatóság tevékenységérõl szóló, a Kormány elé terjesztendõ éves jelentés elkészítésében
Mikor sérül az egyenlõ bánásmód követelménye? Közvetlen hátrányos megkülönböztetés Ha valakit, vagy valamely csoportot az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elõmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényben felsorolt tulajdonságai miatt - más, velük összehasonlítható helyzetben lévõ személyhez vagy csoporthoz képest kedvezõtlenebb bánásmódban részesítenek és tárgyilagos mérlegelés szerint ennek nincs ésszerû indoka. A törvény 20 olyan tulajdonságot sorol fel, melyek az egyéb feltételek megléte esetén megalapozhatják a hatóság eljárását. (pl. nem, faj, bõrszín, nemzetiség, anyanyelv, fogyatékosság, családi állapot, vallási vagy világnézeti meggyõzõdés, életkor, társadalmi származás, stb), Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minõsül az is, ha valamely intézkedés látszólag semleges, tehát megfelel az egyenlõ bánásmód követelményének, de a fenti tulajdonságokkal rendelkezõ személyt vagy csoportot lényegesen nagyobb arányban hoz hátrányos helyzetbe, mint más velük összehasonlítható helyzetben lévõket. Zaklatás: a fenti tulajdonságokkal összefüggõ, emberi méltóságot sértõ magatartás, melynek az a célja, vagy a hatása, hogy valamely személlyel szemben megfélemlítõ, ellenséges, megalázó, megszégyenítõ vagy támadó környezet alakuljon ki. Jogellenes elkülönítés: a fenti tulajdonságokkal rendelkezõ személyek másoktól történõ elkülönítése, ésszerû indok nélkül. Megtorlás: az egyenlõ bánásmód megsértése miatt fellépõ, eljárást indító vagy abban közremûködõ személynek jogsérelem okozása, vagy ezzel való fenyegetés, A törvény azokon a területeket, ahol a leggyakrabban elõfordul az egyenlõ bánásmód megsértése (foglalkoztatás, lakhatás, szociális és egészségügyi ellátás, oktatás - képzés, áruk és szolgáltatások igénybe vétele) külön meghatározza azokat a jogviszonyokat, melyekben az egyenlõ bánásmód követelményének érvényesülnie kell. Kik és kivel szemben kezdeményezhetik a hatóság eljárását? Fõ szabályként a sérelmet szenvedett természetes vagy jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet a hatósághoz intézett kérelemmel, de az eljárást kezdeményezheti az állampolgári jogok országgyûlési biztosa vagy az ügyész is. A Törvény felsorolja azokat a szervezeteket, melyek jogviszonyaikban kötelesek megtartani az egyenlõ bánásmód követelményét és amelyekkel szemben az eljárást meg lehet indítani. (állami, önkormányzati szervezetek, fegyveres erõk, rendvédelmi szervek, közszolgáltatók, oktatási, szociális, gyermekvédelmi, mûvelõdési, egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézmények, önkéntes biztosítópénztárak, magánnyugdíjpénztárak, a pártok és minden egyéb költségvetési szerv.) A felsoroltakon kívül a magánszféra meghatározott jogviszonyai során is érvényesülnie kell az egyenlõ elbánás követelményének, így: foglalkoztatási jogviszonyban a munkáltató, az állami támogatás felhasználása során a támogatásban részesülõ egyéni és társasvállalkozások, nyilvános üzleti forgalmat bonyolító áruforgalmazók, vagy szolgáltatók, és elõre meg nem határozott személyek számára szerzõdéskötésre ajánlatot tevõ vagy ajánlatot kérõ személy az adott jogviszony tekintetében). Kivételt képeznek a családjogi, hozzátartozók közötti, egyházi jogi személyek hitéleti tevékenységgel közvetlenül összefüggõ jogviszonyai, társadalmi szervezetek, jogi személyek és más szervezetek tagjai közötti, a tagsággal összefüggõ jogviszonyok, mert ezekben a hatóság nem járhat el. Mit kell tartalmaznia a kérelemnek? A törvény meghatározza, hogy a hatóság elõtti eljárásban melyik félnek mit kell bizonyítania. A jogsérelmet szenvedett félnek ezért kérelmében jeleznie kell, hogy õt milyen hátrány érte, milyen jogviszonyban és azt, hogy rendelkezett a jogsértéskor a törvényben felsorolt valamely tulajdonsággal, tehát az általa megjelölt hátrányos megkülönböztetés, vagy az egyenlõ bánásmód megsértését jelentõ magatartás valamely meglévõ, vagy a jogsértõ által feltételezett tulajdonsága miatt következett be. (például: joghátrány, hogy nem engedték be egy nyilvános rendezvényre, mégpedig fogyatékossága, roma származása, életkora vagy más tulajdonsága miatt.) A hatósági eljárás során az eljárás alá vont személynek, szervezetnek kell bizonyítania, hogy az egyenlõ bánásmód követelményét megtartotta, vagy az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani. Milyen döntéseket hozhat a Hatóság? Amennyiben az eljárás során bebizonyosodik, hogy az egyenlõ bánásmód követelményét megsértették, a hatóság: - elrendelheti a jogsértõ állapot megszüntetését, - megtilthatja a jogsértõ magatartás további folytatását, - nyilvánosságra hozhatja a jogsértést megállapító határozatát, - 50 ezertõl 6 millió forintig terjedõ bírságot szabhat ki, - külön törvényben meghatározott szankciót alkalmazhat. Amennyiben azt állapítja meg, hogy az egyenlõ bánásmód követelménye nem sérült, a kérelmet elutasítja, vagy az eljárást megszûnteti. Milyen jogai vannak az eljárásban a társadalmi-és érdekképviseleti szerveknek? Az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt indult eljárásokban a jogsérelmet szenvedett fél meghatalmazása alapján e szervezetek képviselõként járhatnak el. Ugyancsak megilletik a szervezeteket az un. ügyféljogok (értesítés, iratbetekintés, nyilatkozattétel joga). E szervezetek - akár a hatósági eljárással párhuzamosan - az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt bíróság elõtt személyiségi jogi pert, valamint munkaügyi pert indíthatnak. Van-e jogorvoslat a Hatóság határozatával szemben? Közigazgatási eljárás keretében fellebbezésre nincs lehetõség, a határozat ellen bírósági felülvizsgálatnak van helye, mely a Fõvárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékességébe tartozik. Fontos tudni, hogy a Hatóság határozatának objektiv mérlegelésen kell alapulnia, mindig bizonyítottnak kell lennie annak, hogy a sérelmezett joghátrány közvetlen összefüggésben van a kérelmezõ valamely törvényben meghatározott tulajdonságával. A törvény kimondja azt is, hogy nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha egy intézkedésnek, rendelkezésnek tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggõ, ésszerû indoka van. Nem jelenti továbbá az egyenlõ bánásmód követelményének megsértését az olyan rendelkezés, amely valamely társadalmi csoport esélyegyenlõtlenségének felszámolására irányul Ennek azonban törvényen vagy törvényi felhatalmazásra kiadott kormányrendeleten, illetve kollektiv szerzõdésen kell alapulnia, és határozott idõre vagy határozott feltétel bekövetkeztéig szólhat. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt nem csak az Egyenlõ Bánásmód Hatóság folytathat le eljárást. Számos ágazati törvény ad hatáskört más közigazgatási szerveknek, pl. munkavédelmi felügyelõség, fogyasztóvédelmi felügyelõség, szabálysértési hatóság, melyek speciális jogkövetkezményeket is alkalmazhatnak jogsérelem esetén. A hatóság és más közigazgatási szervek kölcsönösen tájékoztatják egymást a náluk megindult eljárásokról a párhuzamos eljárások elkerülése érdekében. A közigazgatási hatósági eljárás ugyanakkor nem akadálya annak, hogy a jogaiban sértett fél bírósághoz forduljon, például munkajogi pert, személyiségi jogi pert indítson. Az EBH feladatának tartja, hogy az igénybe vehetõ eljárásokról tájékoztassa az ügyfeleket, hiszen egyszerûbb esetekben az õ érdekük is, hogy a költségtakarékosabb, az ügyfelek és az eljárásban résztvevõk számára kevesebb idõt és elfoglaltságot jelentõ olyan eljárásban érvényesítsék jogaikat, melyek a lakóhelyükhöz, munkahelyükhöz közel lefolytathatóak. |
