"TRIO-BAN AZ ESÉLYEGYENLÕSÉGÉRT 2010-2011" Konferencia az esélyegyenlõség (gender equality) jegyében

Helyszíne: Magyar Országgyûlés, Idõpontja: 2010. február 26. 10.00- 13.00 óra

A "Trio-ban az esélyegyenlõségért 2010-2011" nemzetközi konferencia az esélyegyenlõség jegyében, a 2010-2011-ben hármas együttmûködésben megvalósuló spanyol-belga-magyar EU elnökség apropóján, a Magyar Nõi Karrierfejlesztési Szövetség (MNKSZ) kezdeményezésére és szervezésében valósult meg. Az esemény fõ célja a közvélemény figyelmének felhívása az európai esélyegyenlõség és a diszkriminációmentes társadalom megteremtésének fontosságára. Emellett az MNKSZ egy hosszú távon is fenntartható szakmai nemzetközi együttmûködést és eszmecsere-fórumot kíván létrehozni a meghívott spanyol és belga civil szervezetekkel, amely segíti a foglalkoztatás bõvítését, az esélyegyenlõség fokozottabb érvényesülését összhangban az EU gazdasági célkitûzéseivel, stabilitási és növekedési stratégiájával. A projekt eredményeként az elnökségi trió mûködése során felhasználható legjobb gyakorlatok és kormányzati intézkedések egy tematikus honlapon jelennek meg.

Ferenczi Andrea, az MNKSZ elnöke köszöntõjében kiemelte a trió együttmûködésben rejlõ rendkívüli lehetõségeket az egymástól való tanulásra, a prioritások megbeszélésére, legjobb gyakorlatok átadására annak céljából, hogy az Európai Unió esélyegyenlõségi politikája érdemben gazdagodhasson. Az együttmûködés elõnyei mellett az elnök asszony rámutatott Magyarország kiemelt felelõsségére az egy év múlva betöltendõ EU elnökségi poszt kapcsán, amely hazánk számára 2004-ben elnyert európai uniós tagsága során az elsõ igazi megmérettetés lesz. Ferenczi Andrea hangsúlyozta továbbá a Konferencia nemzetköziségét és relevanciáját euró atlanti viszonylatban is. Mint elmondta, a következõ napokban részt vesz majd az ENSZ nõügyi ülésszakán és szeretné elérni, hogy a spanyol-belga-magyar EU elnökség kapcsán legyen majd alkalom arra, hogy az esélyegyenlõség kérdésében közösen felhalmozott tudást az ENSZ-ben is bemutathassák.

Kiss Péter társadalompolitikai miniszter, a Konferencia fõvédnöke jól felfogott nemzeti és nemzetközi érdeknek nevezte a diszkrimináció elleni küzdelmet, amely egyformán fontos prioritás a trió elnökség mindhárom országában, hiszen mindhárom ország felismerte, hogy a nemek közti esélyegyenlõség nem jótékonysági kérdés, hanem a társadalmi összetartozás egyik lényeges indikátora. Kiss Péter beszélt az új, 2010-ben életbe lépõ hat pontos nemzeti esélyegyenlõségi stratégiáról is, amelyben hangsúlyos célként jelenik meg a család és a karrier hatékonyabb összehangolása azáltal is, hogy az egyén számára sokszínûbben megélhetõ családi szerepeket említ és az ezek közötti választás szabadságát az egyén szuverenitása fontos feltételének tekinti. A stratégia kulcseleme még a versenyképesség növelése a foglalkoztatás növelésével együtt, elõsegítve azt, hogy a nõk szabadon dönthessenek életükrõl, és ehhez a környezetük megfelelõ hátteret biztosítson.

Rauh Edit, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium esélyegyenlõségi szakállamtitkára ismertette a nõk és férfiak társadalmi egyenlõsége ügyében az EU 2006-ban indult Roadmap programjának keretében a Minisztérium által véghezvitt legfontosabb eredményeket. Az elfogadott általános antidiszkriminációs törvényeknek köszönhetõen létrejött egy biztos jogi háttér hazánkban, amelyhez az Egyenlõ Bánásmód Hatóság felállítása is jelentõsen hozzájárult. 2005 óta tizennégy intézménybõl álló kríziskezelõ hálózat fogadja a családon belüli erõszak áldozatait, illetve kiépült egy országos telefonos tanácsadó szolgálat is a bántalmazottak részére. 2010-ben is folytatódik az államigazgatásban dolgozók esélyegyenlõségi képzése, valamint egy friss kormányhatározatnak köszönhetõen - ahogy arra Kiss Péter is utalt - elfogadásra kerültek a társadalmi egyenlõséget segítõ prioritások az elkövetkezõ tíz éves idõszakra. A stratégia a következõ hat pontot foglalja magába: nõk és férfiak egyenlõ gazdasági szerepe és munkához való hozzáférése; a szakmai és a családi élet összehangolása; a férfi és a nõi részvétel aránytalanságainak csökkentése a politika, a gazdaság és a tudomány területén, és az EU országok középmezõnyéhez való felzárkózás e tekintetben; a nõk és gyermekek elleni erõszak minden formájának felszámolása és megelõzése; a nemi sztereotípiák visszaszorítása megfelelõ oktatási stratégiák révén; gender mainstreaming, azaz a nõk és férfiak társadalmiegyenlõség-politikájának stratégiai elve és szakmai megalapozása. Rauh Edit hangsúlyozta, hogy e célok csak akkor valósulhatnak meg, ha mindenki a maga hatáskörében megteszi, amit meg tud tenni, a nõk pedig segítik egymást, hiszen - idézte Madeleine Albrightot a szakállamtitkár asszony - "azoknak a nõknek, akik nem segítik egymást, a pokolban külön hely van fenntartva".

Az Instituto Europeo para la Gestión de la Diversidad (IEGD) spanyol civil szervezet képviseletében Myrtha Casanova elnök asszony a sokszínûség szerepét emelte ki egy új, megváltozott Európában, amelynek a Lisszaboni Szerzõdés óta azért kell küzdenie, hogy fenntarthatóbb, inkluzívabb és ezáltal sikeresebb legyen. A kihívás Casanova asszony szerint abban áll, hogy új eszközökkel nézzünk szembe az immár hatvan éve békében élõ európai kontinens aktuális kérdéseivel; az egyre fokozódó diverzitással, multikulturalizmussal, vallási és gazdasági sokszínûséggel. A cél egy olyan egységes Európa létrehozása, amely pont változatossága és kulturális színessége folytán járul hozzá az egyéni fejlõdés optimális körülményeinek megteremtéséhez. A kultúra szerepe kulcsfontosságú, hiszen az egyének mind a fizikai, mind a virtuális térben magukkal viszik kultúrájukat, amely a megnövekedett mobilitási arányok miatt - az emberek 60%-a ma már mobil - elõtérbe került és új feltételeket is teremtett mind a gazdaságban, mind pedig a társadalomban. Az IEGD elnök asszonya felhívta a figyelmet a diverzitáshoz hozzájáruló különféle társadalmi csoportok, úgymint a nõk, az idõsek, a fogyatékossággal élõk, a homoszexuálisok és a különféle etnikumokhoz tartozó emberek és a hozzájuk kapcsolódó ügyek fontosságára, amelyek optimális kezelése minden szervezet feladata, legyen akár a gazdasági élet, akár a közigazgatás szereplõje. Casanova asszony a diversity management mint vállalati stratégia kiemelkedõ fontosságát hangsúlyozta, amely sok szempontot figyelembe véve éri el, hogy az adott cég befogadó közeget teremtsen bármely társadalmi csoportból érkezõ egyén számára. Ma az EU-ban már a cégek 63%-a alkalmaz ilyen stratégiát, s ezen cégek 80%-a vallja, hogy a sokszínûségnek köszönhetik cégük megnövekedett innovációs kapacitását. Myrtha Casanova felhívta továbbá a figyelmet egy diverzitást promotáló európai mozgalom megszületésére, amelynek keretében már több ország, köztük Franciaország és Spanyolország is elfogadta a saját sokszínûségi kiáltványát (Diversity Charter), amelyhez önkéntes alapon csatlakozhatnak intézmények és szervezetek a diverzitással kapcsolatos tudás és tudatosság terjesztése érdekében. A cél mind a huszonhét EU tagállamban, így Magyarországon is hasonló sokszínûségi kiáltványok elfogadása, amelynek révén egy valódi európai partneri közösség alakulhatna ki a diverzitás kérdéskörében, alapvetõ minõségi sztenderdeket biztosítva Európa szerte.

Dr. Gurmai Zita EP képviselõ, az Alkotmányügyi Bizottság alelnöke beszédében fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a 2010-2011-es trió elnökséget komoly felkészülési periódus elõzte meg, amelynek során a nõi esélyegyenlõség kérdései látványosan elõtérbe kerültek, és már ekkor látszott, hogy az elnökségen osztozó három ország nagyon sokat fog tudni egymásnak segíteni és egymástól tanulni e tekintetben. Gurmai Zita képviselõ asszony kitért arra is, hogy az újonnan felállt Bizottság kiemelt feladata lesz a Nõjogi Charta elõmozdítása és a 2011-tõl életbe lépõ új esélyegyenlõségi ütemtervben megjelölt konkrét feladatok közös finanszírozásának és megoldásának biztosítása, amelyrõl természetesen jelentés is készül majd. Az Alkotmányügyi Bizottság alelnöke makrogazdasági jelentõségû kérdésnek nevezte a nõi szempontok érvényesülését, amelyet prioritásnak kell kezelnie minden EU intézménynek is a 2020-ig érvényes stratégiájában. Gurmai Zita szerint folytatni kell a 2000-2010-es Lisszaboni Stratégia nõi törekvéseit: lehetõséget kell biztosítani arra, hogy a nõi munkavállalás jelentõsen javuljon, azáltal is, hogy a családokban a nõk és a férfiak egyenlõen osszák meg a gyermekneveléssel járó felelõsséget. A képviselõ asszony elmondta továbbá, hogy az Európai Parlament a jövõben kiemelten kíván foglalkozni a családon belüli erõszak elleni hathatós fellépéssel - többek között egy távoltartási direktíva elfogadásával -, illetve az apasági szabadság európai intézménye közös jogi hátterének kialakításával.

Lydie Gaudier, a belga Pour La Solidarité nevû civil szervezet projektigazgatója beszédében elsõsorban a munka és a magánélet közti egyensúly fontosságát emelte ki. Meglátása szerint a karrier és a családi kötelezettségek harmonikus viszonya akkor teremthetõ meg, ha modern munkaszervezési módok kerülnek bevezetésre az egyes munkáltatóknál, ha a rugalmasságot és a biztonságot, állandóságot, valamint a genderbõl fakadó különbségeket hangsúlyozó szempontok egyenlõ mértékben érvényesülnek a foglalkoztatásban, illetve ha a szociális kohézió erõsödik, és biztosítva van a hozzáférhetõ, minõségi társadalmi szolgáltatások közötti választás lehetõsége. Lydie Gaudier az esélyegyenlõség megvalósításához szükséges jogi és szociális eszközök közül az 1993-as munkaidõ direktívát említette, amely elõírja a napi 11 órányi pihenést, illetve az 1997-es részmunkaidõ direktívát, amely véleménye szerint csak közepes mértékben mondható nõi szempontból elõnyösnek, hiszen ha egy nõ részmunkaidõben dolgozik, kevesebbet keres és kevesebb járulékot kap. Említést tett egy új elõterjesztésrõl is, amely elfogadása esetén a szülési szabadságot 14 hétrõl 20 hétre terjesztené ki úgy, hogy az édesanya az elsõ 6 hét során fizetésének 100%-át megkapná. Az emberi erõforrás menedzsment eszközei közül a belga civil szervezet munkatársa a rugalmas idõkeretek megvalósításának szükségességét, a túlórák kompenzálásának egységes rendszerét, a munkahét négy napra rövidülésének lehetõségét és különbözõ idõnyerõ mechanizmusok bevezetését emelte ki mint lehetséges eszközöket a karrier és a család minél sikeresebb összeegyeztetésének érdekében. Emellett ugyanilyen fontosnak nevezte az olyan általános szociális szolgáltatások kiterjesztését, mint a gyermekfelügyelet, az idõsgondozás és a fogyatékossággal élõk gondozása, a szociális szempontból fontos intézmények - orvosi rendelõk, sportlétesítmények stb. - rugalmas nyitva tartását, az információs és kommunikációs technológiák minél szélesebb körû használatát, az ingázás hatékony módjainak kidolgozását, illetve a genderrel és a kulturális háttérrel kapcsolatos sztereotípiák elleni küzdelmet.

Dr. Müller Adrienn, a Külügyminisztérium EU Elnökségi, Koordinációs és Jogi Fõosztályának vezetõje beszámolt a spanyol-belga-magyar EU elnökséget elõkészítõ kormányzati lépésekrõl és a trió elnökség jelentõségérõl. Ez az elsõ igazi trió együttmûködésben megvalósuló EU elnökség, hiszen - mint ahogy azt a fõosztályvezetõ asszony elmondta - ez az elsõ, ami a Lisszaboni Szerzõdés hatálya alatt mûködik, a három résztvevõ ország már három éve megkezdte a közös elnökség elõkészítését, amelynek hatékonyságát fokozta, hogy az országok hasonlóan gondolkodnak a szolidaritásról, az esélyegyenlõségrõl és az EU-s célokról. Ennek ellenére mégsem egyhangú trióról van szó, ugyanis más-más a három ország háttere és mások az adottságaik is. A közös felkészülés során a legfõbb cél egy 18 hónapra szóló, az európai érdekeket figyelembe vevõ és az Uniónak szóló program megírása volt. Ennek érdekében mindhárom ország európai uniós államtitkárai kéthavonta egyeztettek, valamint három kijelölt kapcsolattartón keresztül is folyamatosan kapcsolatban álltak (a magyar kapcsolattartó Dr. Müller Adrienn), ezáltal a teljes közigazgatás bekapcsolódhatott az együttmûködésbe. 2009 közepén készült el a közös prioritásokat részletezõ százoldalas program, amely jelenleg Spanyolországnak, majd utána Belgiumnak és Magyarországnak is iránymutatást ad. Megállapodás született arról is, hogy mindhárom ország külügyminisztériumának EU-s fõosztályai a trió elnökség keretében munkatársakat cserélnek, így Magyarországon is dolgozik egy belga és egy spanyol külügyi szakértõ az EU Elnökségi, Koordinációs és Jogi Fõosztályon. A trió elnökség közös logóját is együttes pályáztatás során készíttette el a három ország, amelynek során minden országban mûvészeti fõiskolák vehettek részt az ötletelésben és küldhettek be pályázati anyagokat; a nyertes pályázat végül egy olyan logó lett, amelyen mindhárom ország zászlaja szerepel az uniós szalagon. Dr. Müller Adrienn azt is elárulta, hogy kulturális együttmûködésre is sor kerül, amelynek célja, hogy az országok egymás városaiban megjelenítsék az általuk képviselt kultúrát. Megrendezik továbbá a Futás Európáért nevû projektet májusban az EU Napon általános iskolások számára, illetve a 2010-es Sziget Fesztiválon is tematizálva lesz a trió elnökség egy közösen felállított programsátor révén.

A Konferencia második felében zajló Panelbeszélgetés során a résztvevõk három fõ témát jártak körül: a társadalmi tradíciók és a közvélemény miként befolyásolja az esélyegyenlõség megvalósulását; milyen különbségek vannak városok és vidék között az esélyegyenlõség terén; milyen jövõbeli lépésekre van szükség az esélyegyenlõség hatékony elõmozdítása érdekében.

A társadalmi vita fontosságát hangsúlyozta az elsõ téma kapcsán Farkasné Dr. Molnár Valéria, az Országgyûlés Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottságának tanácsadója, aki szorgalmazta, hogy az állampolgárok vállaljanak aktív szerepet a tájékozódásban, éljenek jogaikkal és forduljanak nyugodtan a parlamenti bizottságokhoz észrevételeikkel és kérdéseikkel, hiszen ezen aktív részvétel nélkül nagyon nehéz a közvéleményt formálni és párbeszédet folytatni az állampolgárokkal egy-egy döntés hátterérõl és lényegérõl. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviseletében Dr. Makár Orsolya elmondta, hogy ma a gender mainstreaming téma még általában éles indulatokat vált ki, ezért is igyekszik a Minisztérium változatos formában, például konferenciák és civil szervezetekkel való együttmûködés révén kommunikálni a lakosság felé az ezzel kapcsolatos döntéseket, hogy az állampolgárok számára érthetõ és követhetõ legyen egy-egy döntés, és ne zavarják össze õket a sajtóorgánumokba olykor torzított formában bekerülõ közlések. Dr. Makár Orsolya szerint az jelenleg a legnagyobb gond, hogy mivel nincs állandó közbeszéd a gender témáról, egy-egy szenzációt kap csupán fel a közvélemény. Lydie Gaudier a berögzült társadalmi szokások esetleges negatív hatásaira hívta fel a figyelmet: elmondta, hogy a munkaadók nõkkel kapcsolatos téves attitûdjeit kellene megváltoztatni, ugyanis jelenleg nem veszik kellõ mértékben figyelembe a nõk családi kötelezettségeit, amelybõl kifolyólag a nõk túlzott stressznek vannak kitéve, hiszen nehezített feltételek mellett kell a maximális munkahelyi elvárásoknak megfelelniük. Myrtha Casanova ezzel összhangban annak fontosságára tért ki, hogy a kormányzat és a munkaadók egyaránt dolgozzanak ki olyan sémákat, amelyek alkalmasak a családtagjaikat otthon gondozó nõk helyzetének megkönnyítésére, hogy realitássá válhasson számukra is a munka és a család harmonizálása. Ehhez kapcsolódóan a spanyol szakértõ szerint a munkaadóknak munkavállalóik teljesítményét hatékonyság és nem egyéb mutatók alapján kellene megítélniük, s ezáltal elõtérbe kerülhetnének olyan rugalmas foglalkoztatási módok, mint a távmunka vagy az online munka. Tóth András, a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének tudományos fõmunkatársa szerint az olyan szociális problémák megoldására kellene hangsúlyosan törekedni, mint a családon belüli agresszió, a férfiak alkoholizmusa, a fizikai munkát végzõ nõk és férfiak rossz munkakörülményei, illetve a vidéken elterjedtebb munkahelyi zaklatás. Az európai út Tóth András meglátása szerint abban rejlik, ha a nõket segítjük kiszolgáltatottságuk mérséklésében, és ha a fenti problémák polgári jogi úton erõsebb szankcionálásra kerülnek. Dr. Demeter Judit, az Egyenlõ Bánásmód Hatóság (EBH) elnöke is hangsúlyozta a közvélemény formálásának fontosságát, amelynek érdekében az EBH minden hátrányos megkülönböztetést - amelyek többsége a foglalkoztatással kapcsolatos - nyilvánosságra hoz a honlapján, hogy e konkrét eseteket olvasva a munkaadók, a munkavállalók és a jogi képviselõk is naprakészek legyenek a leggyakrabban elõforduló diszkriminatív esetekrõl. Dr. Demeter Judit hozzátette, hogy amikor közhatalmat gyakorlók követnek el diszkriminációt, az még inkább elítélendõ, hiszen pozíciójuknál fogva õk nagyobb hatást gyakorolnak a közvéleményre.

A városok és a vidék közötti, esélyegyenlõséget is érintõ különbségeket feszegetve Dr. Sebõk Zsuzsanna, az MNKSZ egészségpolitikai és vidéki nõügyi szakértõje elmondta, hogy Magyarországon kevesebb az egészségben eltöltött évek száma, mint az EU országokban átlagosan, ami fõleg annak tudható be, hogy vidéken rosszabb az ellátórendszer, mint a fõvárosban. Ezenkívül vidéken az egészség tudatosításának mértéke sem megfelelõ, ezért szükség lenne az iskolákban nagyobb hangsúlyt fektetni az egészségügyi nevelésre. Dr. Sebõk Zsuzsanna szerint egyrészt az egészségre és a prevencióra kellene több erõt fordítani és nem a betegségek kezelésére - ezt a véleményt felszólalásában Lydie Gaudier is támogatta -, másrészt kistérségi szinten egészségügyi együttmûködési programok elindítása lenne kívánatos, amire már lehet találni példákat, például a dél-alföldi régióban. Myrtha Casanova is úgy látja, hogy éles különbségek vannak az urbánus és a vidéki települések és régiók között az oktatás, a kultúra és a foglalkoztatás terén, azonban örvendetesnek látja, hogy egyre több városközponton kívüli területre is települnek különféle szolgáltató központok, elõsegítve a vidéki foglalkoztatás erõsödését.

Végezetül, az esélyegyenlõség megvalósítását célzó jövõbeli lépések kérdését illetõen Tóth András vélekedése szerint a jóléti rendszer megreformálására lenne szükség annak érdekében, hogy a gyermekes anyák könnyebben juthassanak munkához - körükben a munkanélküliek aránya jelenleg 25% -, és a gyermekvállalás ezáltal ne luxus legyen. Dr. Sebõk Zsuzsanna kívánatosnak tartja a vidéki és a fõvárosi nõk rendszeres tapasztalatcseréjét, valamint az egészséges életmód minél szélesebb körû népszerûsítését. Dr. Demeter Judit elsõsorban a gyermekes anyákkal szembeni diszkrimináció felszámolását tartja sürgetõ célnak; emellett pozitívan értékeli azt a január elsejével hatályba lépett rendelkezést, amelynek keretében minden településnek, legyen az város vagy falu, el kell készítenie saját esélyegyenlõségi programját. Dr. Makár Orsolya a Szociális és Munkaügyi Minisztérium részérõl a most életbe lépõ és 2021-ig érvényes esélyegyenlõségi stratégia megvalósítását nevezte meg elsõdleges feladatnak. Farkasné Dr. Molnár Valéria három célt fogalmazott meg a jövõre nézve: háromoldalú együttmûködések elindítása a munkaadók, a munkavállalók és a kormány között; az állampolgárok alaposabban ismerjék meg a Munka Törvénykönyvét és ezáltal legyenek jobban tisztában a munkával kapcsolatos jogaikkal; a feketemunka tényével való szembenézés és okainak feltárása.

Ferenczi Andrea, az MNKSZ elnöke a Konferencia lezárásaképpen emlékeztetett a helyi összefogás és a nõk közötti szolidaritás elengedhetetlen szerepére, valamint arra, hogy a nõk feladata magukat, magukon is segíteni, saját folyamatos képzésükre figyelni, hogy versenyképesek és ezáltal a munkaadók számára értékesek maradhassanak.

Az MNKSZ elnök asszonya a Konferencia végén hivatalosan is kimondta a nemzetközi szakmai együttmûködési fórum megalakulását a trió EU elnökségben osztozó országokat képviselõ három civil szervezet, a spanyol Instituto Europeo para la Gestión de la Diversidad, a belga Pour La Solidarité és a Magyar Nõi Karrierfejlesztési Szövetség között.