"Szükség van-e a nõknek az esélyegyenlõségre?"
címmel rendezett konferencián voltunk
Pestszentlõrinc-Pestszentimre Önkormányzata -az "Egyenlõ Esélyek Mindenki Számára Európai Év" keretében- "Szükség van-e a nõknek az esélyegyenlõségre?"
címmel konferenciát rendezett, melyen részt vettünk. A konferencián Szegedi Dezsõ, a Roma Integrációs Titkárság szakértõje;
Sebestyén Zsuzsa a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Nõk és Férfiak Társadalmi Esélyegyenlõsége Osztály munkatársa; Kóka Ágnes,
a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Romatelep programjának elõadója és Mogyorósiné dr. Pécsi Ildikó, a Nõk a XVIII. Kerületért Alapítvány elnöke
tartott elõadást.
Szegedi Dezsõ felszólalásának elsõ részében a Roma Integrációs Titkárságot mutatta be, vázolva annak céljait, mûködésének prioritásait; majd az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak az esélyegyenlõség elõmozdítása érdekében az elmúlt években tett és jövõre tervezett lépéseit foglalta össze. Ismertetett több folyamatban lévõ programot, ilyenek: a 2003-ban útjára indított Integrációs és Képességkibontakoztatási Program és az ehhez kapcsolódó normatíva, az Útravaló Ösztöndíj Program (ezen belül az Esélyegyenlõségi Alprogram), valamint az Utolsó Padból Program is. Mindezek révén olyan szakmát, tudást szeretnének elsajátíttatni a tanulókkal, melyek segítséget nyújthatnak számukra a szociális ellátórendszerbõl való kikerüléshez.
Kóka Ágnes a roma telepen élõk helyzetével, 2005-ben a Szociális és Munkaügyi Minisztérium vezetésével útjára indított Romatelep Program gyakorlati tapasztalataival foglalkozott felszólalásában, melynek fõ célkitûzése új romatelepek kialakulásának megakadályozása, illetve a már kialakult telepeken élõk fokozott integrálása volt. A terv a szociális helyzet, a lakhatás, az oktatás, a foglalkoztatás és a közösségfejlesztés pilléreire épült. Mindehhez kapcsolódtak azok a helyi elképzelések, melyeket a programban résztvevõ kilenc település saját maga speciális igényeinek megfelelõen fogalmazott meg. A legsúlyosabb problémák a gyakorlati megvalósulás során az oktatásban jelentkeztek. Ez a tapasztalat is az egyik kiváltója volt az úgynevezett Tanoda Programnak, mely lehetõséget kívánt biztosítani az oktatás átszervezésére és az oktatási rendszerben való bennmaradásra. Az elõadó hangsúlyozta, hogy a szegregáció jelenlétével a romatelepen élõ nõk szembesülnek a leginkább. Számukra a valódi megoldást az iskolarendszerbe való visszakerülés elõsegítése jelentené. Mindez - meglátása szerint- rövidtávon a felnõttképzéssel és a felzárkóztató programokba való bevonással lenne leginkább elérhetõ. Tapasztalata szerint azokon a településrészeken, ahol a nõk vezetõ szerepet töltenek be, az önszervezõdések száma és ezáltal hatékonyságuk is megsokszorozódik.
Sebestyén Zsuzsa a Szociális és Munkaügyi Minisztérium részérõl a "Családon belüli erõszak elleni 2006-2008 Európai Uniós Kampány"
magyarországi megvalósulási ütemtervérõl számolt be. Kiemelte, hogy a családon belüli erõszak nem feltétlenül tettlegességben nyilvánul meg,
hiszen legalább annyira jellemzõ és veszélyes a nõkkel szembeni úgynevezett "lelki- és anyagi terror" is. A kampány prioritásai: köztudatformálás,
politikai akaratnyilvánítás, nemzeti cselekvési tervek, jogszabályok át- és kidolgozása, az elért eredmények monitorozása. A kampány elemei:
reklámkampány, Road-show, jogszabályok áttekintése és publikációk megjelentetése. Ennek részeként mûködik egy ingyenesen hívható
"krízis telefonszám", a www.stopcsbe.hu honlap, valamint kiírásra került egy
sajtópályázat és kiosztásra a "Lila szalag díj"-"A magyar sajtó a nõk elleni, a családon belüli erõszak ellen". A Minisztérium emellett mûködtet
egy titkos menedékházat is a bántalmazott nõk számára.
Mogyorósiné dr. Pécsi Ildikó a Nõk a XVIII. kerületért Alapítvány elnöke elõadása elején dr. Koncz Katalint idézte: "Egészséges demokráciák a béke jegyében az esélyegyenlõség követelményét mind a nõkre, mind a férfiakra kiterjesztik."
Felszólalásában a civil szervezetek fontosságát a hangsúlyozta. A fenti alapítvány az esélyegyenlõség elõmozdítása érdekében elindított
egy projektet is, mely során hagyományosan "férfi-szakmák" (villanyszerelõ, szobafestõ-mázoló, burkoló) elvégzésére nõket oktattak,
akik kilenc hónap elteltével képesítést is szereztek. A célcsoportot, vagyis a tanulókat inaktív, halmozottan hátrányos helyzetû nõk alkották.
Jelenleg a féléves, úgynevezett "követési" idõszaknál tartanak, mely során a már elhelyezkedetteket szakmentorok segítik a munkavégzés során.
Az álláskeresésben az Alapítvány tevékeny segítséget nyújtott.
A rendezvény végén az elhangzottakhoz hozzászólt Tóth S. Tibor, a Williams TV Egymásért Rehabilitációs Magazinjának szerkesztõ-riportere.
Õ, mivel saját maga is tolószékben éli életét a fogyatékkal élõk helyzetére, a távmunkában rejlõ lehetõségekre hívta fel a figyelmet.
Példaként elmondta, hogy egy barátja azzal az indokkal nem került felvételre az egyik egyetem állam- és jogtudományi karára, mert
"mivel mozgáskorlátozott, így akár bíró, akár ügyvéd lesz a diplomaszerzést követõen, nem fog tudni felállni az ítélethirdetésekor."
Tájékoztatást adtunk az Egyenlõ Bánásmód Hatóság hatáskörérõl, eljárási lehetõségeirõl.
