Közvetett hátrányos megkülönböztetés a munkabér megállapítása során

A Legfelsõbb Bíróság ítéletével 2009. év végén végleg lezáródott az az ügy, amelyben a Hatóság megállapította, hogy Kérelmezõ munkáltatója közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmazott azon munkavállalóival szemben, akik egészségi állapotuk (betegségük, vagy gyermekük betegsége) miatt legalább 85%-ban nem tudtak megjelenni és munkát végezni munkahelyükön.

Az ügy rövid összefoglalása a következõ:

Kérelmezõnek-, akit korábban 750 Ft-os alapórabérrel foglalkoztattak-, egy munkáltatói intézkedés következtében 500 Ft-ra csökkentették órabérét, egyidejûleg a munkáltató olyan teljesítményértékelési rendszert vezetett be, amelyben bizonyos feltételeknek való megfelelés esetén 250 Ft/óra kiegészítõ bér kifizetését vállalta. A kiegészítõ bér kifizetésének feltételeit a dolgozók munkaszerzõdésének megváltoztatását követõen egy mindenki számára nyilvánosságra hozott tájékoztató tartalmazta, amely azt több tényezõhöz kötötte, azonban ezek között szerepelt a dolgozók értékelési idõszakban való jelenlétének aránya. Errõl, és ennek a jövedelemre való hatásáról egy szabályzatban rendelkezett a munkáltató. Amikor Kérelmezõ munkáját a rendszer bevezetését követõ fél év eltelte után értékelték, az értékelés szerint jogosult lett volna megkapni a kiegészítõ bért, azonban a munkáltató annak kifizetését azon az alapon megtagadta, hogy Kérelmezõ több napig betegállományban volt az értékelési idõszakban, így nem teljesítette a 85%-os jelenlétet a munkahelyén.
A Hatóság azért állapította meg a hátrányos megkülönböztetés közvetett formáját, mert egy látszólagos semleges, minden munkavállalóra alkalmazott rendelkezés következtében az önhibájukon kívül távollévõket, a konkrét esetben táppénzen lévõket nagyobb arányban érintette hátrányosan, mint a többi dolgozót. A hatóság elrendelte a jogsértõ gyakorlat megszüntetését, megtiltotta a jogsértõ magatartás jövõbeni tanúsítását és 4.500.000.-Ft pénzbírság megfizetésében marasztalta Kérelmezõ munkáltatóját. A Fõvárosi Bíróság Közigazgatási Kollégiuma ítéletével elutasította az eljárás alá vont munkáltató keresetét, aki ezt követõen rendkívüli perorvoslattal élt a Legfelsõbb Bíróság elõtt.

A Legfelsõbb Bíróság ítéletével hatályában fenntartotta a Fõvárosi Bíróság ítéletét, kimondva, hogy a munkáltató nem tudta megfelelõen bizonyítani, hogy az egészséges és a beteg emberek csoportja között nem tett hátrányos megkülönböztetést, az az állítása pedig, hogy az egészséges dolgozóit külön prémiumban részesíti azért alaptalan, mert az általánosan fizetendõ órabérre kihatással lévõ teljesítményértékelés folytán kifizetett több vagy kevesebb összeg nem prémiumnak, hanem munkabérnek tekintendõ. Kérelmezõ a betegsége miatti távollét idejére egyébként sem kapott bért a munkáltatótól, így érthetetlen a jelenlétének ily módon való premizálása. A Legfelsõbb Bíróság megjegyezte, hogy a jogvita elbírálásakor sem a Hatóság, sem a határozatát felülvizsgáló Fõvárosi Bíróság nem a munkaügyi bíróság hatáskörében járt el, így a munkáltató alaptalanul hivatkozott arra, hogy az ügy munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozott.