Látássérültek pénzintézeti ügyintézéseA Hatósághoz több panasz érkezett a látássérültek banki ügyintézésével kapcsolatban, ezért tájékoztatást kértünk a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétõl. Az érintettek széles körû tájékoztatása érdekében az alábbiakban – a PSZÁF hozzájárulásával – közzé tesszük a kapott választ:
PÉNZÜGYI SZERVZETEK
Dr. Demeter Judit elnök asszony részére Tárgy: A látássérült ügyfelekkel kapcsolatos banki eljárásra vonatkozó fogyasztói bejelentés Tisztelt Elnök Asszony! 2007. január 29-én kelt megkeresésére az alábbi tájékoztatást adom: A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete nem elsõ ízben találkozik azzal a problémával, hogy a vakok és gyengén látók pénzügyeik intézése során nehézségekbe ütköznek. A Felügyelet Fogyasztóvédelmi Fõosztálya 2005. év folyamán felvette a kapcsolatot a Magyar Vakok és Gyengén látók Országos Szövetségével, a Bankszövetséggel, és néhány jelentõs pénzintézettel, annak érdekében, hogy felmérje milyen lehetõségek kínálkoznak a látássérült emberek számára a pénzügyi tárgyú jognyilatkozatok megtétele - elsõsorban bankszámla-szerzõdés megkötése, és a bankszámla feletti rendelkezési jog gyakorlása - során. A fentiek eredményeképpen úgy látjuk, hogy a probléma orvoslására a banki gyakorlat több megoldást is talált és alkalmaz. Ezen lehetõségek elsõsorban a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV törvény (Ptk.) által, illetve a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben (Pp.) meghatározott szabályokon alapulnak. A Ptk. 218. § (2) bekezdése kimondja hogy ha az írásbeli alakot jogszabály rendeli, és a szerzõdõ fél nem tud vagy nem képes írni, a szerzõdés érvényességéhez közokirat vagy teljes bizonyító erejû magánokirat szükséges. A Pp. 196. § (3) bekezdésének értelmében pedig, ha az okirat kiállítója olvasni nem tud, a magánokiratnak csak akkor van teljes bizonyító ereje, ha magából az okiratból kitûnik, hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítõ személy a kiállítónak megmagyarázta. A Felügyeletnek tájékoztatást adó hitelintézetek a fenti szabályok alkalmazása során egy ún. "névaláíró" személyt vettek igénybe, illetve két tanút alkalmaztak a szerzõdéskötés, valamint a bankszámla feletti rendelkezés során, amennyiben az ügyfél nem látó volt. Egységesnek mondható az a banki gyakorlat, miszerint a tanúk, a névaláíró, valamint a felolvasó és magyarázó (ismertetõ) személy nem lehetnek a pénzügyi intézmény alkalmazottai, illetve az ügylethez nem fûzõdhet jogi érdekük. A névaláíró, illetve a szerzõdést ismertetõ személy lehet azonos valamelyik ügyleti tanúval. A tanúk ebben az esetben névaláírásukkal azt igazolják hogy a jelenlétükben a szerzõdést felolvasták és elmagyarázták az ügyfélnek, aki azt jóváhagyólag tudomásul vette, és saját maga, vagy az általa kijelölt (meghatalmazott) névaláíró aláírta. Bankjegykiadó automatákból (ATM) történõ pénzfelvétel kapcsán a válaszadó pénzügyi intézmények általános véleménye az volt, hogy figyelemmel arra, hogy a gyengén látó, vak emberek ezen tranzakcióknál fokozott veszélynek vannak kitéve, lehetõleg próbálják kerülni a készpénzfelvétel ezen módját. Mindemellett vannak kezdeményezések "beszélõ automaták" telepítésére. Információim szerint egyelõre csak néhány ilyen automata mûködik az országban, és a legtöbb hazai szolgáltató nem tervezi ilyen készülékek telepítését éppen az azokkal járó fokozott kockázatokra figyelemmel. Egyik bank már több mint nyolc beszélõ automatát helyezett üzembe. A bank automatái az ún. "profivox" nevû szintetizátorszoftvert alkalmazzák amelyet kifejezetten vakok részére készített a Budapesti Mûszaki Egyetem Távközlési és Médiainformatikai Tanszéke. A bank az országban üzemelõ automatáit folyamatosan alakítja át. Egy másik pénzintézet egyik budapesti pénzkiadó automatáját a vakok számára akadálymentessé alakította. Az automata billentyûzetét Braille-írásjelekkel látták el, és a gépen fülhallgató-bemenet is van. A nem látó ügyfelek és a bankok visszajelzései hangot adtak annak is, hogy az érintett vak, illetve gyengén látó ügyfelek elvárásai egyénenként eltérõek. Egyesek például nehezményezték, hogy "névaláíró" személyt kell igénybe venniük illetve magukkal vinniük a banki ügyintézés céljából. Mindebbõl kifolyólag, úgy véljük nem feltétlenül egyetlen megoldás lehet célravezetõ, hatékonyabbnak bizonyulhat, ha megoldási alternatívákat dolgoznak ki (szabályzataikban), amelybõl az ügylet jellege és az eset körülményei alapján választhatnak a felek. Tény, hogy a technikai fejlesztések eredményeképp a nem látó emberek képesek elolvasni a megfelelõ formában kialakított szövegeket, ill. aláírni azokat, és így önállóan képesek felelõs döntést hozni egy adott ügyben. Minden érintett számára fontos azonban hogy a vak ügyfelek jognyilatkozatai olyan módon kerüljenek megtételre, hogy azok érvényessége, szabályszerûsége tekintetében ne merüljön fel kétség, és a felek számára kölcsönösen megnyugtató és kellõen biztonságos legyen. A konkrét ügyben is azt tapasztaltuk, hogy az érintett Bankok készek figyelembe venni látássérült ügyfeleik elvárásait. A megkereséssel kapcsolatban a bank arról tájékoztatott, hogy gyakorlatuk során nem szükséges névíró közremûködése, a látássérült ügyfél által aláírt dokumentumot a Bank záradékoltatja és két tanú aláírásával kell azt ellátni, névíró közremûködése csak olyan ügyfelek esetében szükséges, akik kézjegyüket nem tudják feltüntetni az aláírandó dokumentumon. A bank megkeresésünkre arról tájékoztatott hogy a Bank a panaszolt gyakorlat felülvizsgálatát már korábban megkezdte, és néhány héten belül - látássérült ügyfelei érdekeinek figyelembevételével - egyszerûsíti eddigi gyakorlatát. A Bank leszögezte, hogy az eddigi gyakorlat is elsõsorban ügyfelei védelmét volt hivatva biztosítani, de az új szabályozással azonos biztonságot és jogszerûséget egyszerûbb eljárásban törekszenek biztosítani. A Hatóság kérdésére válaszul elõadjuk, hogy a Felügyelet nem adott ki állásfoglalást e tárgykörben. Jelezni kívánjuk továbbá, hogy a fentiekben leírtak okán, a probléma korántsem tekinthetõ megoldottnak. A Felügyelet Fogyasztóvédelmi Fõosztálya kész szorosabb együttmûködésre (egyeztetés, iránymutatások, megoldási módok kidolgozása, stb.) annak érdekében, hogy a fogyatékosságuk, vagy egészségi állapotuk miatt hátrányos helyzetû személyek, így a vakok és gyengén látók a banki szolgáltatásokat a jelenleginél könnyebben vehessék igénybe. Budapest, 2007. március
Üdvözlettel: |
