A szegregációnál embertelenebb jelenség nincs ma Magyarországon - mondta Szalai Júlia a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa az Egyenlõ Bánásmód Hatóság (EBH) konferenciáján 2009. október 20-án Budapesten. Az EBH TÁMOP 5.5.5. A diszkrimináció elleni küzdelem - a társadalmi szemléletformálás és a hatósági munka erõsítése címû projektjének nyitókonferenciáján a Hatóság munkatársai mellett felszólaltak az antidiszkrimináció neves hazai képviselõi is.

Magyarország eddigi legjelentõsebb antidiszkriminációs vállalkozásába fogtunk - kezdte megnyitóbeszédét dr. Demeter Judit, az Egyenlõ Bánásmód Hatóság elnöke. A 912 millió forintos költségvetésû, részben az Európai Unió által finanszírozott projekt célja, hogy felhívják a figyelmet a hátrányos megkülönböztetés különbözõ formáira, valamint a diszkrimináció elleni küzdelem lehetséges eszközeire. A Hatóság elnöke hangsúlyozta, hogy mind az Egyenlõ Bánásmód Hatóságnak, mind pedig a társszerveknek mindent meg kell tenniük azért, hogy a magyar társadalom tudatos és jogérvényesítésre felkészült legyen, hiszen bizonyíthatóan a leggyengébb érdekérvényesítõk kerülnek a leggyakrabban diszkriminatív helyzetbe.

Dr. Herczog László szociális és munkaügyi miniszter beszédében kiemelte: a projekt talán legnagyobb érdeme, hogy 2009. szeptember 1-tõl nem csupán az Egyenlõ Bánásmód Hatóság budapesti székhelyén, hanem a minden megyében az Esélyek Házaiban tevékenykedõ úgynevezett egyenlõ bánásmód referenseknél is panasszal élhetnek a sértettek. A jogi végzettséggel, s az egyenlõ bánásmód területén tapasztalatokkal rendelkezõ referenseket többlépcsõs felvételi eljárásban választotta ki az EBH. A 4 évig tartó program ideje alatt e munkatársak - az Esélyek Házain kívül - minden kistérségekben is tartanak ügyfélfogadást, s ingyenesen segítenek a hozzájuk fordulóknak.

A konferencia legnagyobb visszhangot kiváltó elõadását dr. György Péter, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára tartotta. A neves szakember szerint az antropológiai konszenzus felbomlóban van, s a jelenlegi hazai állapotokat a 18. századi viszonyokhoz hasonlította. Meggyõzõdése, hogy ma is vannak olyan csoportok, amelyeket "{...} kiírtunk a társadalomból. Homoszexuális, mozgássérült, roma nõnek lenni ebben az országban durvább, mint bármi más." A szegregáció abból adódik, hogy az emberek nem tudják és/vagy nem akarják tolerálni a különbségeket, ezért elkezdik biologizálni, esetleg genetizálni azokat. A valódi kérdés ezért így hangzik: ki az, aki beletartozik az emberi lény fogalmába, s ki az, aki nem. György Péter véleménye szerint az egyetlen módszer, amellyel a magyar társadalom megosztottságát csökkenteni lehet a kontaktusteremtés, azaz a különbözõ csoportok tagjai közötti kooperáció. Példaként említette, hogy egyetemi oktatóként õ projektek végrehajtására sarkallja a hallgatóit, hogy azok ne csupán beszéljenek a romák, szegények, mozgássérültek helyzetérõl, életkörülményeirõl, hanem terepmunkájuk során szembesüljenek is azokkal.

Szintén az oktatással kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg a konferencia vendégeivel Neményi Mária, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa. Egy, az Európai Unió 9 országára kiterjedõ összehasonlító kutatás keretében Szalai Júliával közösen arra a kérdésre keresik a választ, hogy az elemi oktatás végére hogyan alakulnak ki azok a megkülönböztetõ mechanizmusok, amelyek következtében a hátrányos helyzetû fiatalok életpályája 14 éves koruk után már drámaian eltér a többségi társadalom tagjaiétól. A kutatás legfontosabb tanulsága, hogy az oktatás területén is megnyilvánuló szegregáció kiépülése vészes tempót vett az elmúlt 10-15 évben Magyarországon. A romák és a szegények helyzete erõsen 19. századi helyzeteket mutat, ezért a szociológusok véleménye szerint a strukturális diszkriminációs helyzetek felszámolása nélkül lehetetlen tartós eredményeket elérni az antidiszkriminációs programok segítségével.

A rendezvény résztvevõi egyetértettek abban, hogy - figyelembe véve a friss kutatási eredményeket - rövid távon sajnos nem várható érzékelhetõ változás az állampolgárok másság, különbözõség iránt attitûdjében. Többen hangoztatták a média felelõsségét is az etnikai jellegû konfliktusokkal kapcsolatban, hiszen - mint arra Varró Szilvia szakújságíró felhívta a figyelmet - sok esetben a zsurnaliszták a jogi és etikai szabályokat figyelmen kívül hagyva, manipulatív eszközök alkalmazásával tudósítanak az eseményekrõl, erõsítve ezzel a már meglévõ elõítéleteket.