Az Ír Nemzeti Egyetem által Galwayban megrendezett
„Nyári egyetem a fogyatékosokat érintõ hátrányos megkülönböztetésrõl”.

Az elõadások egy részén az Egyenlõ Bánásmód Hatóság egyik munkatársa részt vett, tapasztalatait az alábbiakban foglaljuk össze:

A nyári egyetem megrendezésére az „Európai Közösség a diszkrimináció ellen” 2001-2006 közötti idõszakra meghirdetett akcióprogramjának keretei között került sor az Írországi Galwayban. Az Akciótervnek 3 fõ tárgya van, melyek a következõk:

1. A diszkriminációval kapcsolatos idõszerû kérdések megértése

2. A diszkrimináció elleni küzdelem hatékonyságának növelése

3. A diszkrimináció elleni küzdelmet megalapozó értékek elterjesztésének/alkalmazásának elõsegítése

Patricia Bregman kanadai jogásznõ a fogyatékosokról szóló kanadai antidiszkriminációs törvényt, a DDA-t ismertette. Ennek keretében szó volt arról, hogy Kanadában is nehézséget okoz annak meghatározása, hogy mit is jelent a fogyatékosság, ki számít fogyatékosnak, mi az ezzel kapcsolatos bírói gyakorlat és hogyan fejlõdött a DDA alkalmazása során. Bregman ismertette a kanadai fogyatékosokról szóló törvény és az USA fogyatékosokról szóló törvénye (ADA) közötti alapvetõ különbségeket és felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire fontos az, hogy a „fogyatékosság” megfelelõen legyen definiálva. Szerinte a meghatározásnak kiterjesztõnek és mindent magában foglalónak kell lennie, amely az egyenlõséget modellezze.

Peter Blanck jogászprofesszor az USA Legfelsõbb Bírósága elõtti perek jellemzõirõl adott tájékoztatást. A professzor számos esetjogot mesélt el, nyomon lehetett követni, hogy az ADA (Amerikai diszkrimináció elleni törvény) hatályba lépése óta (15 év alatt) hogyan fejlõdött az USA antidiszkriminációval kapcsolatos esetjoga, hogyan változott a bíróság álláspontja. Hangsúlyozta, hogy a kanadai törvényhozással szemben az USA joga nem definiálja, mit jelent az átmeneti állapot a fogyatékosság területén, csak a tartós vagy állandó fogyatékosság ismert a Legfelsõbb Bíróság gyakorlatában.

Érdekes volt nyomon követni, hogyan fejlõdött a bírói gyakorlat a látássérültek megítélését illetõen. Az USA légierõbe (USA Airforce) nem alkalmazta azokat, akik szemüveget viseltek, ennek nyomán állapította meg a Legfelsõbb Bíróság, hogy a látáskárosodás fogyatékosságnak tekinthetõ akkor is, ha azt szemüveggel korrigálni lehet.

A fogyatékosságot az USA esetjoga tehát igen tágan értelmezi, az nem szorítkozik pusztán a testi vagy szellemi fogyatékosságra, hanem bizonyos betegségeket is magában foglal, melyek gyógyulása huzamos ideig tart, tehát maga a betegség mint állapot tartósnak bizonyul, és emiatt az érintett alapvetõen korlátozva van a fõ élettevékenységben. Fõ élettevékenység alatt értendõ mindaz a tevékenység, amely központi fontosságú az ember életében (munka, közlekedés, lakhatás körülményei, szórakozás stb.)

Az amerikai jogban azonban nagyon lényeges, hogy az érintettnek kell bizonyítékokkal alátámasztania, hogy a fogyatékossága miatt korlátozva van a fõ élettevékenységeket illetõen.

Fiona Kinsman, az Európai Bizottság munkatársa ismertette a Tanács 2000. november 27-i 2000/78/EK irányelvét a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlõ bánásmód általános kereteinek létrehozásáról.

A tagállamoknak 2003. december 2-ig meg kellett hozniuk azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezen irányelvnek megfeleljenek, szükség esetén pedig 2003. december 2-tõl további három év áll rendelkezésükre, hogy végrehajtsák ennek az irányelvnek az életkori és fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó rendelkezéseit. Azon tagállamok, melyek fel kívánják használni ezt a plusz 3 évet, évente kötelesek jelentést tenni a Bizottságnak az életkori és fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetésnek megszüntetését célzó lépéseirõl és a végrehajtás irányában tett elõrehaladásáról.

Fiona Kinsman elmondta, hogy a tagállamokban a fogyatékosság többnyire nincs, vagy csak orvosi szavakkal, leírásokkal van definiálva, és legtöbb tagállamban még ma is „régimódi” megközelítésben nyer meghatározást a fogyatékosság. Maga a 2000/78-as irányelv sem tartalmazza a fogyatékosság meghatározását.

Elmondta, hogy igen lényeges különbségek vannak az egyes tagállamok szankciórendszerei között, a magyar szabályozás az egyik legszélesebb körû és a kiszabható bírság összegének tekintetében is visszatartó erejû lehet.

A nyári egyetem 11 ország küldötteibõl verbuválódott össze, figyelemre méltó, hogy nemcsak EU tagállamokból voltak jelen, hanem Törökország, Oroszország is képviseltette magát. Az Írországból érkezõk nagy többsége maga is fogyatékkal élõ volt, többen egy-egy fogyatékosok ügyeivel foglalkozó civil szervezet képviselõjeként vettek részt az elõadásokon.

A részt vevõk egy része olyan intézményektõl érkezett, amely hasonló feladatokat lát el, mint az Egyenlõ Bánásmód Hatóság, így velük az elõadások szünetében tapasztalatot lehetett cserélni a munkáról.

Budapest, 2005. július