EBH/1023/2009

EBH/1023/2009

 

 

 Kérelmező korábban két évet dolgozott ápolónőként egy kórházban, majd 2009 májusában  párjával és élettársával (aki szintén hölgy) együtt ismét jelentkezett ugyanezen kórház üres  ápolói státuszára. Az ápolási igazgató előbb mindkettejük számára felajánlotta az intenzív  osztályra való felvétel lehetőségét, mikor azonban szerelmi kapcsolatukat előzetes beszélgetés  keretében őszintén felfedték, az ápolási igazgató és az osztályos főnővér magatartása hirtelen  elutasítóvá vált. Az ápolási igazgató éreztette, hogy semmilyen kontaktusba nem kíván velük  bocsátkozni, a főnővér pedig kijelentette, hogy „akkor sem dolgozhatnak egy osztályon, ha  csak egy helyen laknak”. Kérelmező élettárását a kórház végül mégis alkalmazásba vette,  Kérelmezőt viszont szakmai megfelelősége ellenére sem, miközben az ápolói álláshirdetés  továbbra is szerepelt a kórház honlapján.

 

A kórház képviselője úgy nyilatkozott, hogy Kérelmező jelentkezését nem azért utasították el,  mert a vele azonos neműekhez vonzódik. Kérelmező 2006-2008. között dolgozott már az  intézményben, ismételt jelentkezésekor pedig figyelembe vették, hogy korábban a betegek  többször jelezték Kérelmező nem megfelelő hangnemét és viselkedését, így egy alkalommal  szóbeli figyelmeztetésben részesült. Kérelmező szerint mindez nem szakmai felkészültségére  vonatkozott, hanem harsány habitusára, amit a betegek hol pozitívan, hol negatívan értékeltek.  Kérelmező kifejtette, hogy azért tartották fontosnak kapcsolatukat felfedni a munkáltató előtt,  mert korábban nem vállalták nyíltan, így pletykák áldozataivá váltak. Az ügyben tanúként  meghallgatott párja megerősítette, hogy amíg az interjún nem hozták szóba kapcsolatukat, az  ápolási igazgató pozitívan állt hozzájuk, a főnővér pedig a kapcsolat felfedése után azonnal  elköszönt tőlük. A bizonyítási eljárás során megállapítást nyert, hogy Kérelmező jelentkezése  idején, majd elutasítását követően is keresett a kórház szakképzett ápolókat, Kérelmező pedig  rendelkezett az állás betöltéséhez szükséges végzettséggel, és a területen összesen mintegy  ötéves gyakorlattal bírt. Az egyszeri szóbeli figyelmeztetésnek Kérelmező munkaviszonya  során következménye nem volt, fél évvel később maga mondott fel, súlyosabb munkavállalói  kötelességszegést nem követett el. Ismételt jelentkezésekor sem hivatkozott senki arra, hogy  Kérelmező munkájával szemben korábban kifogás merült volna fel, őt szexuális irányultsága  felfedéséig kifejezetten felvétellel bíztatták, majd ekkor hirtelen váltak elutasítóvá vele  szemben. A kórház által 2009. május – szeptember között alkalmazásba vett 25 ápolóból 15  Kérelmezőével megegyező végzettségű volt, és a többiek is hasonló képesítéssel bírtak, a 25-  ből 18 személynek Kérelmezőénél kevesebb gyakorlata volt, az övével azonos végzettséggel  felvett 15 fő mindegyike frissen végzett, gyakorlattal nem rendelkező ápoló volt.

 

A Hatóság szerint a munkáltató nem bizonyította, hogy Kérelmező ne lett volna  alkalmas a meghirdetett pozícióra, és hogy az elutasítás indokaként hivatkozott szóbeli  figyelmeztetés döntő szakmai súllyal esett volna latba a döntésnél. A Kérelmező  jelentkezése idején felvételt nyert ápolók szakképzettség és gyakorlat tekintetében  túlnyomóan gyengébb feltételekkel bírtak, mint Kérelmező. A munkáltató képviselője  által tett azon kijelentés, hogy Kérelmező és társa nem dolgozhatnak egy helyen, ha  együtt laknak, ellentmond annak a ténynek, hogy a nővérszállón is többágyas szobákban  laknak együtt a munkatársak. Az a körülmény, hogy a kórház Kérelmező és élettársa  közül egyiküket nem alkalmazta, a Hatóság szerint azért valósít meg diszkriminációt,  mert együttes alkalmazásuk, azonos nemű párkapcsolatuk munkahelyi megjelenése,  tehát a szexuális irányultságukkal összefüggő helyzetük jelentette a kizáró körülményt.  A Hatóság megállapította, hogy a kórház megsértette az egyenlő bánásmód  követelményét, a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását megtiltotta, és az eljárás alá  vontat százezer forint összegű bírság megfizetésére kötelezte.