EBH/1054/2010

EBH/1054/2010

 

 

Kérelmező 2010. nyarán azzal kérelemmel fordult a hatósághoz, hogy az állapítsa meg, hogy a  bepanaszolt fürdő vele szemben állampolgárságára tekintettel megsértette az egyenlő bánásmód  követelményét az által, hogy a magyar nyugdíjasoktól eltérően német állampolgárként teljes árú  jeggyel használhatta a fürdő szolgáltatásait.

 

Jelen ügy előzményeképpen a hatóság rámutatott arra, hogy a fürdő megkülönböztető árképzésével  2007-ben már az Európai Parlament is foglalkozott, valamint lényegileg azonos tényállás mellett az  érintett fürdőt a hatóság ezen magatartása okán már jogerősen elmarasztalta. Ennek ellenére az eljárás  alá vont fürdő védekezésében kizárólagosan azon érvekre hivatkozott, melyeket mind a hatóság, mind  pedig a Fővárosi Bíróság a korábbiakban már elbírált, és elutasított. Ennek keretében megismételte,  hogy a nyugdíjas kedvezményt kizárólag azok vehetik igénybe, akik igazoltan nyugdíjasok, valamint,  hogy egységes nyugdíjas igazolvány Európa számos országában nem létezik. Ezen túlmenően a fürdő  továbbra is „folytatni szeretné az Európai Uniós csatlakozás előtt megkezdett gyakorlatát”, vagyis azt,  hogy valamennyi nyugdíjas (pl.:rokkant-, illetve előrehozott öregségi nyugdíjas) magyar állampolgár  kedvezményes jeggyel használhassa a fürdő szolgáltatásait. Ez azonban álláspontja szerint a  kedvezmény korhatárhoz kötésével nem valósítható meg, mivel ezzel (átlagos nyugdíjkorhatár) az  Európai Uniós állampolgárok méltánytalanul széles körét juttatnák előnyhöz. Ennek megfelelően úgy  vélte, hogy eljárása továbbra sem sérti az egyenlő bánásmód követelményét.

 

 A lefolytatott bizonyítás alapján megállapítható volt, hogy a kérelem az alábbiak szerint alapos:

 

 Az EK-Szerződés 12., 46., illetve 49 cikkei, illetve az Európai Bíróság számos ítélete (C-45/93., C-  388/01) kimondják, hogy tilos az állampolgárságon alapuló bármiféle hátrányos megkülönböztetés a  Szerződés által szabályozott területeken, így a szolgáltatásnyújtás területén is. Ezen túlmenően az  egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.)  is tiltja az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetést. Az egyenlő bánásmód  követelménye abban az esetben sérül, ha valakit vagy valamely csoportot valamely - a törvény 8.§-ban  rögzített - tulajdonsága miatt más, vele összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz  képest kedvezőtlenebb bánásmódban részesítenek és ennek a hátrányos megkülönböztetésnek  tárgyilagos mérlegelés szerint nincs ésszerű indoka. Az állampolgárság az Ebktv. 8.§ (t) bekezdése  szerinti egyéb helyzetnek minősül. Az Ebktv. 5.§ (b), illetve 30. § -ai szerint az egyenlő bánásmód  követelménye kiterjed minden olyan jogviszonyra, amelynek keretében ügyfélforgalom számára  nyitva álló helyiségben szolgáltatást nyújtanak vagy árut forgalmaznak. Az Ebktv. 30. § (1) bekezdése  szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen - a 8. §-ban  meghatározott tulajdonság alapján - az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben, így különösen  a vendéglátó-ipari (panzió), kereskedelmi, valamint a művelődés és a szórakozás céljára létrehozott  intézményekben

 

- megtagadni vagy mellőzni szolgáltatások nyújtását vagy áru forgalmazását,  a) az adott helyen rendelkezésre álló szolgáltatástól, illetve árútól eltérő minőségben szolgáltatást  nyújtani, illetve árut forgalmazni,  b) olyan feliratot vagy jelzést elhelyezni, amely azon következtetés levonását teszi lehetővé, hogy  az ott nyújtott szolgáltatásból vagy áruforgalmazásból valakit vagy valakiket kizárnak.

 

A hatóság a lefolytatott bizonyítás, valamint a vonatkozó hatályos jogszabályok alapján arra a  következtetésre jutott, hogy az eljárás alá vont magatartásával az Ebktv. 5.§ b), 8.§t), valamint  30.§-ai alapján megsértette, illetve folyamatosan megsérti az egyenlő bánásmód követelményét.

 

A hatóság a jogkövetkezmények alkalmazása körében rámutatott arra, hogy egy korábbi jogerős,  illetve a Fővárosi Bíróság által helybenhagyott határozatában már megállapította, hogy az eljárás alá  vont fürdő az Ebktv. 8.§(t) pontja alapján (állampolgárság, mint egyéb helyzet) megsértette az egyenlő  bánásmód követelményét. Ennek következményeképpen egyéb szankciók alkalmazása mellett arra  kötelezte az eljárás alá vontat, hogy 90 napon belül a hatályos jogszabályoknak megfelelően szüntesse  meg a belépőjegyek között állampolgársági alapon fennálló különbséget. Kérelmező a hatóság jogerős

 

 

határozatának azonban a Fővárosi Bíróság ítéletét követően sem tett eleget, sőt a bíróság által is  jogsértőnek ítélt gyakorlatát a mai napig folytatja. Erre tekintettel került kiszabásra - a fokozatosság elvének figyelembevételével - eljárási bírság két  alkalommal, melyek szintén eredménytelenek maradtak. A fürdő egyebekben gyakorlatának jogsértő  voltával évek óta tisztában van, hiszen eljárása nem először tárgya közigazgatási, valamint bírósági  eljárásnak, valamint jelen üggyel az Európai Unió Parlamentje is foglalkozott. Ennek tükrében nem  elégséges, illetve nem méltánylandó azon hivatkozása, hogy a jogsértés kiküszöbölésére törekszik,  tekintettel arra, hogy a hatályos jogszabályoknak való megfelelés a fürdő alapvető kötelezettsége.  Ezzel együtt a bírság mértéke az eljárás alá vont teljesítőképességére is figyelemmel került  meghatározásra, így a hatóság a korábbi eljárásban kiszabott bírság mértékén az eljárás alá vont  folyamatos jogsértő magatartására tekintettel sem változtatott.

 

A fentiekre tekintettel a hatóság elrendelte a jogsértő állapot megszüntetését. Ezen túlmenően  megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, és elrendelte a jogsértést megállapító  jogerős és végrehajtható határozatának 90 napra történő nyilvános közzétételét a   www.egyenlobanasmod.hu című honlapján. Végezetül az eljárás alá vont fürdőt 1. 500. 000,- Ft  összegű bírság megfizetésére is kötelezte.