EBH/1068/2009

EBH/1068/2009

 

 

Kérelmező azzal a kérelemmel fordult a hatósághoz, hogy az állapítsa meg, hogy az eljárás alá vont  hatóság (a továbbiakban megrendelő) diszkriminatív módon járt el, amikor Kérelmező, mint jogosult  állatorvos, vállalkozási szerződését 70. életévének betöltése okán felmondta („megszűntette”).  Kérelmező szerint a felek által kötött vállalkozási szerződés alapján polgári jogi jogviszony jött létre,  mely vonatkozásában az 1992. évi XXIII. törvény (Ktv) rendelkezései nem relevánsak, így megrendelő  felmondása nem csupán jogellenes, de az egyben korára tekintettel sérti az egyenlő bánásmód  követelményét is.

 

Kérelmező Megbízóval a 113/2006. (V.12.) Korm.r. rendelkezéseivel összhangban, mint jogosult  állatorvos vállalkozási szerződést kötött. A vonatkozó kormányrendelet, egyéb jogszabályok, a felek  között létrejött vállalkozási szerződés, valamint a 2533/000/SOM/2006. számú hatósági engedély  alapján Kérelmező meghatározott földrajzi területen quazi hatósági feladatokat látott el (állatvásárok,  bemutatók, kiállítások állategészségügyi felügyelete, az embert mart kutya hatósági megfigyelése,  húsvizsgálat elvégzése, stb), melyekért Megrendelő nevében igazgatási szolgáltatási díjat szedett be. A  felek között létrejött vállalkozási szerződés az „illetmény” meghatározása körében számos tekintetben  utalt a köztisztviselők jogállását szabályozó 1992. évi XXIII. törvényre, ám annak gerincét egyéb  tekintetben a vonatkozó szakigazgatási normák, illetve a PTK hatályos rendelkezései képezték.  Kérelmező sérelmezte Megrendelő azon lépését, hogy a „Ktv. vonatkozó rendelkezéseivel  összhangban”, más, hasonló helyzetben lévő személyekhez hasonlóan vállalkozói szerződését 70 éves  korára tekintettel „megszüntette.” Az eljárás alá vontnak Kérelmező irányában történő indoklása,  valamint az azzal minden tekintetben megegyező kimentése azon alapult, hogy a felek között létrejött  jogviszony lényegében köztisztviselői jogviszony, így a jogviszony megszüntetésének kötelezettsége  70 éves korban törvényen alapul (Ktv). Az eljárás alá vont álláspontjának alátámasztására az EBH  2006.1438. számú határozatra hivatkozott, mely kimondja, hogy amennyiben a vállalkozási  jogviszonyban történő foglalkoztatás legfontosabb jellemzői a munkaviszonynak felelnek meg, az  utóbbi jogviszony alapján kell határozni annak megszüntetése jogszerűségéről.

 

A bizonyítási eljárás adataiból egyértelműen megállapítható, hogy a felek között vállalkozási  szerződés jött létre. A jogviszonyt szabályozó kormány rendelet ugyanis úgy rendelkezik, hogy a  szakigazgatási szerv a magán állatorvossal polgári jogi szerződést köteles kötni. Az eljárás alá vont  így feltehetően a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal létrehozásáról és működéséről szóló  274/2006.(XII.23.) számú Korm. rendelet 13.§10. pontjában nevesített közszolgálati jogviszonyban  foglalkoztatott hatósági állatorvosi státusz, illetve a jogosulti állatorvosi státusz elemeit keverte, ám  kiemelendő, hogy vállalkozási jogviszonynak az előbbi esetben jogszerű keretek között nem lett volna  helye.

 

Ezen túlmenően pedig az eljárás alá vont által hivatkozott és a vállalkozási szerződés keretében  megvalósuló munkaviszony megítéléséről szóló EBH/2006.1438 számú döntés pedig jelen eljárás,  illetve jogviszony szempontjából nem releváns és nem is értelmezhető. Az eljárás alá vont ezzel  ugyanis azt állítaná, hogy az általa kötött jogosult állatorvosi státuszt biztosító szerződések leplezett  szerződések, amelyeknek a felmondására ezért az Mt. (Ktv) szabályai irányadóak. Azon túlmenően,  hogy az eljárás alá vont hatóság szándékosan jogellenes szerződéseket nyilvánvalóan nem köthet, és  arra nem hivatkozhat, a felek a hatályos jogi szabályozás kifejezett felhatalmazása alapján jogszerűen  létesítettek vállalkozói jogviszonyt, amely egyebekben a felmondás szabályaira is a PTK alkalmazását  kötötte ki.

 

A fentiek alapján a hatóság megállapította, hogy az eljárás alá vont Kérelmező korára  tekintettel megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. Ezen túlmenően megtiltotta a  jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, és elrendelte a jogsértést megállapító jogerős és  végrehajtható határozatának 90 napra történő nyilvános közzétételét. A hatóság jelen esetben a  nyilvánvalóan jóhiszemű, téves jogértelmezésre tekintettel bírság kiszabását nem tartotta indokoltnak.