EBH/1129/2009

EBH/1129/2009

 

 

Kérelmező azzal a kérelemmel fordult a Hatósághoz, hogy az állapítsa meg, hogy a  bepanaszolt bank az egyenlő bánásmód követelményét megsértette, amikor hitelkártya  igénylését elutasította. Kérelmező szerint az elutasításra kizárólag életkora alapján  kerülhetett sor, tekintettel arra, hogy egyéb hitelfeltételeknek megfelelt. Ez alapján Kérelmező  azt kérte az Egyenlő Bánásmód Hatóságtól, hogy vizsgálja ki hiteligénylése elutasításának  körülményeit, és amennyiben azok sértenék az Ebktv.-ben külön nevesített egyenlő bánásmód  követelményét, hozza meg a bankkal szemben szükséges intézkedéseket.

 

Kérelmező 2009. nyarán felkeresett egy vidéki városban lévő áruházat, abból a célból, hogy  62.999,-Ft-ért megvásároljon egy mosógépet. A bank által kínált és az áruház által közvetített  termék feltételei alapján a vásárlandó áru árából 10 % árkedvezmény járt, melynek  előfeltétele Aura hitelkártya helyszínen történő igénylése volt. Kérelmező ennek megfelelően  benyújtotta a helyszínen AURA MasterCard hitelkártya iránti kérelmét. A kártya igénylési  űrlap a bemutatott nyugdíjigazolásoknak megfelelően tartalmazta, hogy Kérelmező 150.600,-  Ft, felesége pedig 54.070,-Ft összegű havi nyugellátással rendelkezik, egyéb kölcsönük,  kiadásuk nincsen, rezsiköltségüket pedig havi 10.000,-Ft-ra értékelték. Az üzletvezető a  szerződéses bankkal haladéktalanul felvette a kapcsolatot, majd rövidesen közölte  Kérelmezővel, hogy az általános feltételeknek megfelel, ám a bank mégis elutasító választ  adott.

 

A lefolytatott bizonyítás alapján a hatóság az eljárás alá vont prudenciális (biztonságos)  működésével kapcsolatos általános jellegű kimentését nem fogadta el. Ez jelen esetben azt  jelenti, hogy az eljárás alá vont nem tudta bizonyítani, hogy Kérelmező védett tulajdonsága,  valamint az általa elszenvedett sérelem között ok-okozati összefüggés nem áll fenn.  Kérelmező igazolta ugyanis, hogy az általános hitelfeltételeknek megfelelt (nem vitatott tény),  havi nettó 150.000,-Ft, feleségével együtt pedig több, mint 200.000,-Ft-os jövedelemmel  rendelkezik, eltartottakról nem kell gondoskodniuk, egyéb hitelük pedig nincsen. Ezen  körülmények mellett kimentésként nem értékelhető az eljárás alá vont bank azon puszta  nyilatkozata, mely szerint a kérelmezők életkorát kizárólagos tényezőként nem veszi  figyelembe, hangsúlyozván azonban, hogy annak kiemelt jelentőséget tulajdonít. Ezen  állítását ugyanakkor a banktitokra hivatkozva bizonyítani nem kívánta, illetve az a lefolytatott  bizonyítás tanúsága szerint nem is lehetséges. A beérkező kérelmek jó részét ugyanis a  rendszer eleve megszűri, és azok egy részét automatikusan engedélyezi, míg a többit  elutasítja. Azt azonban, hogy az egyes tényezők milyen súllyal esnek latba, sem Kérelmező,  sem pedig egyéb hiteligénylők esetében – az automatikus döntési módra tekintettel – utólag  nem lehet visszakövetni. Ennek megfelelően az eljárás alá vont egyetlen olyan egyéb  szempontot sem tudott megnevezni, ami a konkrét esetben Kérelmező korán túlmenően az  elutasítás oka lett volna. A hatóság egyebekben nem tudta elfogadni az eljárás alá vont azon  általános érvelését, mely a hiteligénylő kora, illetve vagyoni helyzete között egyenes  összefüggést tételez fel. Ez ugyanis súlyosan sérti a banktól elvárható objektív vizsgálat  követelményét, valamint az idős emberek emberi méltóságát. A hatóság nem vitatja az eljárás  alá vont jogát arra, hogy a prudenciális szempontok szem előtt tartásával különböző  szempontok alapján megválogassa azon ügyfeleit, akikkel szerződést kíván kötni. Ezen  kiválasztási eljárásnak ugyanakkor elsősorban az ügyfél jövedelmi-vagyoni körülményeire  kell koncentrálnia. Ennek megfelelően alkotmányos szempontból nem fogadható el az az  általános gyakorlat, mely a megfelelő anyagi háttérrel rendelkező és különös kockázatot nem  jelentő ügyféllel történő szerződéskötést kizárólag vagy elsősorban életkorára tekintettel  tagadja meg. Az eljárás alá vont által hivatkozott PSZÁF ajánlás vonatkozásában a hatóság  pedig arra kíván rámutatni, hogy az az időskorúakkal kapcsolatos hitelezési gyakorlatot nem  alkotmányos szempontból vizsgálja. A hatóság ezen túlmenően azt is vitatja, hogy az eljárás alá vont a hitelkérelem puszta befogadásával, valamint vizsgálatával eleget tett volna a  9/2006. (XI.7.) PSZÁF ajánlásnak. A beérkező kérelmet ugyanis a rendszer kor alapján  automatikusan visszadobja, még azt sem vizsgálván meg, hogy a kérelem a benne igényelt  hitelkeretnél esetlegesen alacsonyabb összeg esetében teljesíthető-e.

 

Az eljárás alá vont egyebekben azt sem kívánta a hatóság rendelkezésére bocsátani, hogy az  egyes faktoroknak általánosságban milyen hangsúlyt tulajdonít, így álláspontját elsősorban  statisztikákkal kívánta alátámasztani. E körben rámutatott arra, hogy számos hasonló korú  ügyfelük van, akik számára egyebekben külön hitelkonstrukcióval is rendelkeznek. Azon  túlmenően, hogy ezen általános statisztikák jelen ügy szempontjából közvetlenül nem  relevánsak, hiszen a hatóság eljárásának tárgya nem az eljárás alá vont üzletpolitikájának  általános vizsgálata, nem állt rendelkezésünkre olyan információ, hogy a Kérelmező részére  bármilyen más lehetőséget felajánlottak volna. Az eljárás alá vont által kifejezetten  nyugdíjasok számára kialakított áruhitel konstrukció pedig azon túlmenően, hogy teljesen más  termékről van szó (áruhitel és nem hitelkártya), az eljárás alá vont állításával szemben nem  széles körben elérhető, hiszen az a hitelintézet honlapján sem szerepel. Ezen túlmenően még  az ügyintéző által tesztelés keretében felhívott ügyfélszolgálat sem tudott az általános  szerződési feltételekről felvilágosítást adni, az ígért visszahívást pedig nem teljesítette. A  hatóság nem vitatja az eljárás alá vont azon állítását, mely szerint hitelkártya konstrukció  esetén az adós hosszú távú teljesítőképességének fontos jelentősége van. Az eljárás alá vontat  terheli ugyanakkor annak egyértelmű, konkrét bizonyítása, hogy jelen körülmények  összességét figyelembe véve (nyugdíj összege, nettó háztartási bevétel, áruhitel nagysága,  futamidő, esetleges hitelkártya limit) az elutasításnak az adott jogviszonnyal közvetlenül  összefüggő, ésszerű indoka volt. Ezen részletes bizonyítási kötelezettségének az eljárás alá  vont megközelítően sem tett eleget.

 

A lefolytatott bizonyítás alapján a hatóság megállapította, hogy az eljárás alá vont bank  megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy Kérelmező hitelkérelmét  annak korára tekintettel elutasította, s ezzel az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség  előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv. ) 5.§(b), 8.§(o), valamint 30§ -ai  pontja szerinti közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmazott. Az Egyenlő  Bánásmód Hatóság megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, és elrendelte a  jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 90 napra történő  nyilvános közzétételét – a jogsértő azonosításához szükséges adatok kivételével  anonimizáltan – a Hatóság  www.egyenlobanasmod.hu című honlapján. A Hatóság az eljárás  alá vont bankot 4.000.000,-Ft, azaz négymillió forint összegű bírság megfizetésére  kötelezte .