EBH/1144/2010

EBH/1144/2010

 

Kérelmező azzal a panasszal fordult a Hatósághoz, hogy az állapítsa meg, hogy a bepanaszolt  munkáltató megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. Ennek alátámasztásául előadta, hogy a  kiìrt belső pályázat szakmai feltételeinek megfelelt (lendületes, alapos és jó szólam betanìtói készség,  zongoratudás), pályázatát a tenor szólam, illetve az elbírálásban közreműködő egyéb szakemberek  egyaránt támogatták, ìgy meglepődve értesült arról, hogy a munkáltató ügyvezetője őt nem tartotta  alkalmas személynek. A felek közti levélváltásból derült ki a későbbiekben számára, hogy pályázata  azért került elutasìtásra, mivel az ügyvezető álláspontja szerint hiányzik belőle a munkáltató iránti  feltétlen lojalitás, a nyitottság, a beosztottak vezetésére való képesség, melyek az állás betöltésének  nélkülözhetetlen feltételei. Sérelmezte, hogy a tenor szólamvezetői poszt betöltése nem csupán a  pályázati kiìrásban szereplő, szakmai szempontokon alapul, illetve nem tartotta életszerűnek azt sem,  hogy a megpályázott állás vezetői pozìciónak minősül. Végezetül több dokumentummal  alátámasztotta, hogy érdekképviseleti tevékenységének kifejtése számos konfliktus forrásává vált,  melynek következtében a munkáltató számos felelősségrevonási eljárást is kezdeményezett vele  szemben. Ezek alapján azt kérte a hatóságtól, hogy vizsgálja ki pályázata elbìrálásának körülményeit,  és amennyiben azok sértenék az egyenlő bánásmód követelményét, hozza meg a munkáltatóval  szemben szükséges intézkedéseket.

 

Az eljárás alá vont kimentésé ben előadta, hogy a vitás pozìció egyértelműen vezetői állás, mely  vonatkozásában a vezető iránti lojalitásnak kiemelt szerepe van. Rámutatott továbbá, hogy vezetői  állás betöltésekor a pályázó munkahelyen tanúsìtott magatartása, valamint együttműködési készsége  (illetve annak hiánya) különös hangsúlyt kapnak. Ennek keretében a munkáltató volt ügyvezetője,  mint tanú, a tárgyaláson kiemelte, hogy Kérelmező a vezetést többször élesen kritizálta, egy  alkalommal szándékosan „beleénekeltette a kórust” az elnöki beszédbe, illetve volt rá példa, hogy a  szervezeti egység egyik vezetőjével is minősìthetetlen hangon beszélt. A munkáltatótól pedig nem  várható el, hogy olyan személynek adjon vezetői kinevezést, akivel alapvető szakmai, stratégiai,  koncepcionális kérdésekben nem ért egyet. A tanú ilyennek tartotta az énekkar méretével (nagy vagy  közepes), valamint a bemutatandó darabokkal kapcsolatosan felmerülő vitákat. Azt is sérelmezte, hogy  Kérelmező álláspontjával még a Parlament Kulturális Bizottságát is megkereste. Elmondta azt is, hogy  a pályázat elbìrálásában részt vevő szakemberek, valamint a tenor szólam kizárólag véleményezési  joggal rendelkeznek, ajánlásuk az ügyvezetőt (őt) nem köti. Végezetül kijelentette, hogy a pályázat  elbìrálásának eredményét az előbbiekre tekintettel Kérelmező vezetői pozìcióra való alkalmatlan volta  okozta, abban annak érdekképviseleti tevékenysége, illetve szakmai felkészültsége nem játszottak  szerepet.

 

 A lefolytatott bizonyítás alapján megállapítható volt, az eljárás alá vont magatartása az Ebktv.  5.§d), 8.§s), valamint 21-23.§-ai alapján sérti az egyenlő bánásmód követelményét .

 

 Az egyenlő bánásmód követelménye abban az esetben sérül, ha valakit vagy valamely csoportot  valamely un. védett tulajdonsága miatt más, vele összehasonlítható személyhez, vagy csoporthoz  képest kedvezőtlenebb bánásmódban részesítenek, és ennek a hátrányos megkülönböztetésnek  tárgyilagos mérlegelés szerint nincsen ésszerű indoka. Az Ebktv. az érdekképviseleti tevékenységet  védett tulajdonságként ismeri el (8.§(s)). Az Ebktv. 5.§ (d), illetve 21.-23.§-ai az egyenlő bánásmód  követelményét kiterjesztik a foglalkoztatás területére is. Ezen rendelkezések szerint az egyenlő  bánásmód sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy  közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz többek között a munkafeltételek megállapításában és  biztosításában, a munkavégzéshez kapcsolódó képzések vonatkozásában, a tagsággal vagy részvétellel  kapcsolatosan a munkavállalók szervezeteiben, valamint az előmeneteli rendszerben. Az Ebktv. 22.§-a  alapján nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét az olyan jogszerű és arányos intézkedés,  amelyet a munka jellege, vagy természete indokolt. A lefolytatott bizonyítás alapján megállapítható  volt, hogy az eljárás alá vont az Ebktv. 22.§-ában előírt speciális kimentési kötelezettségének  nem tett eleget, így nem tudta bizonyítás útján cáfolni, hogy Kérelmező sérelme védett  tulajdonságával áll összefüggésben.  Az eljárás alá vont a sérelmes munkáltatói intézkedésnek a tárgyalás alkalmával egyértelmű  magyarázatát adta. Szóban és ìrásban is azt az álláspontot képviselte, hogy a vitás pozìció szakmai,  illetve vezetői komponensekből áll, mely utóbbinak a Kérelmező nem felelt meg. Kérelmező ugyanis az érdekképviseleti, illetve szakmai kérdéseket nem tudta szétválasztani, a munkáltató koncepcióit  kritizálta, illetve kritikájának minden lehetséges fórumon hangot adott. Ennek következtében az  ügyvezető szakmai bizalma Kérelmezőben megingott, ìgy tőle nem volt elvárható, hogy Kérelmezőt  vezetői pozìció betöltésével bìzza meg. Ezzel összefüggésben a hatóság sem vitatja a munkáltatónak  azon jogát, hogy vezetői pozìciókba olyan személyeket helyezzen, akikben feltétel nélkül megbìzik,  illetve akik vezetői döntéseivel teljes mértékben azonosulnak. A lefolytatott bizonyìtás alapján  ugyanakkor egyértelműen megállapìtható, hogy a vitás tenor szólamvezetői pozìció nem tekinthető  „vezetői állásnak” . Ezt tükrözi az egyik ügyvezetői utasìtása is, mely a szólamvezető munkáját akként  határozza meg, hogy az a vezető karnagy irányìtásával, illetve az énekkar tagjaival együttműködve  vezeti a szólampróbákat és irányìtja a szólamtársak szakmai munkáját, beénekeltet, részt vesz a  próbaénekléseken, elkészìti az egyéni szólambeosztást, javaslatot tesz a kisegìtő személyekre,  valamint ellátja a rábìzott egyéb feladatokat. A szólamvezető felett áll a szervezeti felépìtésben a  karnagy, valamint a még egy vezetői pozíció is. Ennek tükrében életszerűtlen a munkáltató azon  hivatkozása, hogy Kérelmező tenor szólamvezetőként az énekkari tagok vonatkozásában „vezetői  feladatot” lát el, melynek keretében a munkáltató álláspontjával szemben fennálló esetleges  ellenvéleményét már „vezetői jóváhagyással” hangoztathatná. Ezen túlmenően kiemelendő egyrészt  az, hogy Kérelmező ellenvéleményének énekkari tagként, valamint szakszervezeti elnökként is  ugyanolyan nyomatékkal hangot adhat, másrészt pedig a munkáltatói egységben tenor  szólamvezetőként semmilyen vezetői hatáskörrel nem rendelkezne, így az általa végzett szakmai  munkának a munkáltató stratégiai koncepcióira semmilyen kihatása nem lett volna. Ezzel  összefüggésben rámutat a hatóság arra, hogy a munkáltató nem tudott olyan konkrét alkalomra  hivatkozni, amikor Kérelmező a munkáltató stratégiai koncepciójának kivitelezését akadályozta,  illetve akadályozhatta volna (habár ez a szólamvezetői pozìció vonatkozásában a fentieknek  megfelelően nem rendelkezne relevanciával).

 

Kérelmező, aki 1996-óta dolgozik a munkáltatónál énekkari tagként, tevékenységét kollégái által is  elismert módon, nagyfokú odaadással végzi. Ezen túlmenően évek óta üzemi tanácsi, illetve  szakszervezeti elnöki posztot tölt be. A lefolytatott bizonyìtás adataiból megállapìtható az is, hogy  Kérelmező valamennyi konfliktusa érdekképviseleti (szakszervezet, üzemi tanács) tagságának  ellátásából fakadt. Az érdekképviseleti tevékenység gyakorlásával kapcsolatosan azonban mind az  Mt., mint pedig az Ebktv. lerögzítik, hogy a munkavállalót semminemű hátrány nem érheti. Különös  tekintettel érvényes ez az érdekképviseleti tevékenységet betöltő személy alkotmányos  véleménynyilvánìtási szabadságára. Ennek keretében lépett fel Kérelmező a Parlament Kulturális  Bizottságánál az 57 éve működő énekkar eredeti kereteinek megtartásáért („eredeti formájában hozta  létre az értékeit”), az énekkar nevében kifogásolta a kórustagoknak a különböző előadásokban történő,  énekkari tagokhoz szerinte méltatlan szerepét, az ügyvezető javadalmazását, illetve a szolgálati  elszámolásokat. Ezen túlmenően kizárólag az Énekkar eredeti formájában történő megmentéséért  fordult - a személyzeti leépìtések megkezdése előtt - a Parlament megfelelő bizottságához is  Kérelmező, aki akkor már 20 éve dolgozott az énekkarban. Kérelmező „ordenáré viselkedését” pedig a  meghallgatott tanúk nem támasztották alá.

 

 Az eljárás során az sem nyert bizonyìtást, hogy Kérelmezőből hiányzik „a nyitottság, a  beosztottak integrálására, irányìtására való képesség, a rugalmasság, illetve kreativitás”. Ezen  követelményeknek a szólamvezetői pozìció vonatkozásában fennálló szükségszerűségének, valamint  Kérelmező e tekintetben való alkalmatlan voltának bizonyìtása az eljárás alá vont kötelezettsége. Ezen  bizonyìtási kötelezettségének az eljárás alá vont nem tett eleget. Ezen túlmenően a meghallgatott tanúk  egyöntetűen úgy nyilatkoztak, hogy Kérelmezőt az énekkari tagok kedvelték, a tenor szólam  osztatlanul mellette foglalt állást, s az egyik, nagy szaktekintéllyel bíró tanú még az is kijelentette,  hogy „Kérelmező úgy kellett volna a szólamnak, mint egy falat kenyér”. Mindkét szakmai tanú cáfolta  az ügyvezető azon állìtását, miszerint a tenor szólam „szólamvezető nélkül is funkcionál”, s ezzel  összefüggésben arról sem volt információjuk, hogy a pályázati eljárás miért húzódott hónapokon  keresztül.

 

A hatóság arra is rá kìvánt mutatni, hogy az egyenlő bánásmód követelményének sérelme  szempontjából az sem rendelkezik relevanciával, hogy a szólamvezetői poszt hosszú ideig

 

betöltetlen maradt , s arra csak augusztusban találtak megfelelő személyt, aki csupán ideiglenesen,  kettő hónapra lett kinevezve. A jogsérelem ugyanis akkor valósul meg, ha valamely rendelkezés  eredményeképpen valamely személy, vagy csoport valós vagy vélt védett tulajdonsága miatt részesül  kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlìtható helyzetben lévő személy vagy  csoport részesül, részesült, vagy részesülne.

 

A fentiek alapján a Hatóság megállapította, hogy a munkáltató azzal, hogy Kérelmezőt  érdekképviseleti tisztségviselőként kifejtett aktivitása, illetve véleménye miatt a 2010.  januárjában kiírt pályázat alapján nem alkalmazta énekkarának tenor szólamvezetői posztjára ,  kedvezőtlenebb bánásmódban részesítette, mint a vele összehasonlítható helyzetben lévő egyéb  munkavállalókat, mely által megsértette az egyenlő bánásmód követelményét . Ennek alapján a  Hatóság az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző magatartás jövőbeni folytatását a  határozat kézhezvételétől megtiltotta, és egyben elrendelte a jogsértést megállapító jogerős és  végrehajtható határozatának 90 napra történő nyilvános közzétételét – a jogsértő azonosításához  szükséges adatok kivételével anonimizáltan – a Hatóság  www.egyenlobanasmod.hu című honlapján.  Végezetül jelen esetben 500.000 Ft. bírság is kiszabásra került.