EBH/1290/2010

EBH/1290/2010

 

 

Egy siket sportoló, valamint edzője (továbbiakban Kérelmezők) 2010. nyarán azzal a  kérelemmel fordultak a hatósághoz, hogy az állapítsa meg, hogy az érintett minisztérium az  egyenlő bánásmód követelményét megsértette, amikor eredményességi jutalom tekintetében  különbséget tett, illetve tesz olimpikonok/paralimpikonok, illetve edzőik, valamint siket  olimpikonok, illetve edzőik között. Kérelmezőket ennek megfelelően jelentős anyagi, valamint  erkölcsi hátrány érte a 2006., 2008., illetve 2010. évben megrendezett Sakkolimpiákon elért  eredményeik alapján.

 

Az eljárás alá vont azzal védekezett, hogy gyakorlata nem jogsértő, mivel a Sporttörvény  különbséget tesz alanyi jogon járó olimpiai járadék, illetve eredményességi jutalom között. Az  utóbbi un. ex gratia jellegű juttatás, melyre a sportolóknak nincsen alanyi joga  (617/B/2000.AB határozat). Ennek körében rámutatott arra, hogy az állam kompetenciája  annak meghatározása, hogy a jutalmazottak körét mely csoportokra terjeszti ki. Ennek  meghatározásánál olyan szempontokat mérlegelt, mint például a Siketlimpia sportszakmai  szempontokon alapuló elismertsége, valamint a költségvetés fiskális helyzete. Ez utóbbi  vonatkozásában kiemelte, hogy az országot gazdasági válság, illetve természeti katasztrófák  sújtják, melynek következtében a sport célú költségvetési előirányzatokat több alkalommal  zárolni kellett. Elismerte ugyanakkor, hogy a 2006-os Téli Olimpián/Paralimpián első 6  helyezettek, valamint a 2010. évi Téli Olimpián/Paralimpián első 8 helyezettek  eredményességi jutalomban részesültek, melynek mértéke a helyezéstől függően (IV-VI.) 4-6  millió forint volt.

 

 A lefolytatott bizonyítás alapján megállapítható volt, hogy Kérelmezők beadványa alapos .

 

Az Ebktv. alapján a hatóság az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti  ügyekben jár el. Az Ebktv. 8. § g) pontja értelmében közvetlen hátrányos megkülönböztetés  valósul meg, ha valakit, vagy valamely csoportot fogyatékossága miatt részesítenek  kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő  személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne. A 4. § a) pontja értelmében a  magyar állam jogviszonyai során az egyenlő bánásmód követelményét köteles megtartani.

 

A nevezett olimpiákon érmet szerző Kérelmező dokumentumokkal alátámasztotta, hogy  edzője felkészítésével a 2006-os Siketek és Nagyothallók Sakk-csapatolimpiáján 3., a 2008-as  egyéni Siket Sakkolimpián 6., míg a 2010-es Siket Sakkolimpián 4. helyezést ért el, mely  eredményekért eredményességi támogatásban nem részesültek (Kérelmező és az edzője).  Tényként állapítható meg az is, hogy a 2006. évi Téli Olimpián és Paralimpián, a 2008. évi  Nyári Olimpián és Paralimpián, valamint a 2010. évi Téli Olimpián és Paralimpián hasonló  eredményt elért sportolók, illetve edzőik egységes mértékű eredményességi jutalomban  részesültek. Ennek megfelelően a Hatóság az eljárásban azt vizsgálta, hogy az eljárás alá  vont a kérelmezők által valószínűsített körülmények cáfolatával, vagy a különbségtétel  jogviszonnyal összefüggő, ésszerű indokának bizonyításával az Ebktv. szerinti ún. kimentési  bizonyítás szabályainak eleget tett-e.

 

Megállapítható, hogy a Sporttörvény „egyenrangúként” ismeri el az ott felsorolt versenyeket  az olimpiai járadékra való jogosultság szempontjából. Ebből az is következik, hogy a  mérlegelésen alapuló eredményességi támogatást csak a Siketlimpia önkényes átértékelésével  lehetett megtagadni az eredményes versenyzőktől, valamint az őket felkészítő edzőktől. Ezzel  összefüggésben a hatóság arra is rámutat, hogy az eljárás alá vont sem vitatta, hogy  Kérelmezők olimpiai járadékra jogosító versenyeken vettek részt, valamint azt sem, hogy az  eredményességi támogatás kifizetés esetén a versenyzőt felkészítő edzőnek is jár (illetve kifizetésre is került). Az olimpiai járadékra egy sorban jogosító versenyeken eredményesen  szerepelt sportolók egy konkrét fogyatékossággal rendelkező körének a jutalmazásból való  kiemelése kifejezetten védett tulajdonság alapján okoz hátrányt az érintetteknek, és erre sem  költségvetési, sem sportszakmai indok nem szolgálhat jogszerű kimentésül.

 

A költségvetési ok azért nem elfogadható, mert a vizsgált időszak alatt (2006-2010.) egyedül  a siketsportolók jutalmazása maradt el (részben) pénzhiány okán, valamennyi más, a  Sporttörvény alapján járadékra jogosító, azaz törvényileg azonos értékűnek elismert verseny  eredményes szereplői viszont részesültek a juttatásban. Nem vitatható, hogy a gazdasági  válság indokolta megszorítások a sportköltségvetést is sújtották, azonban az állam az egyenlő  bánásmód követelményét a mérlegelési jogkörébe tartozó, ún. ex gratia jellegű juttatások  elosztása során is köteles megtartani. Nem fogadható el, hogy költségvetési nehézségek  folytán az egyik fogyatékossági csoportba tartozó sportolók egyáltalán nem kapnak  eredményességi jutalmat, miközben a velük összehasonlítható csoportba tartozók mind  egyező összegben részesülnek. A sportszakmai indokok (kvalifikáció hiánya, hazai  versenyrendszer, válogatás eltérései) a Sporttörvény hivatkozott rendelkezésével ellentétesek,  így a Hatóság álláspontja szerint nem tekinthetők jogszerű indokoknak. A Sporttörvény  ugyanis az olimpiai járadékra vonatkozó szakaszában sportszakmai szempontból azonos  értékűnek ismeri el az Olimpiát, a Paralimpiát, valamint a Siketlimpiát, amit a sportért felelős  minisztérium egyedi ügyekben sem bírálhat felül.

 

A Hatóság az eljárás alá vont szerv kimentési bizonyítása körében tett nyilatkozatait értékelte,  és arra a következtetésre jutott, hogy a különbségtételnek a tárgyilagos mérlegelés szerinti, az  adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka nem volt. Fentiek alapján a  Hatóság megállapította, hogy az érintett minisztérium a 2006., 2008., valamint 2010. évben  megrendezett Siketek Sakkolimpiáin érmes, illetve és pontszerző helyezést elért  Kérelmezővel, valamint az őt felkészítő edzővel szemben az Ebktv. 4. § a) és 8. § g) pontjai  alapján az egyenlő bánásmód követelményét megsértette.

 

A szankciók alkalmazása körében a Hatóság megállapította, hogy tárgyi ügyben a jogsértő  magatartás jövőbeni tanúsításának megtiltásán túl szükséges és indokolt a jogsértő állapot  megszüntetésére való kötelezés is. Utóbbi szankció keretében a Hatóság úgy foglalt állást,  hogy a jutalmazás elmaradásából adódó jogsértő állapot csak oly módon szüntethető meg, ha  a sport ügyekért felelős kormányzati szerv a 2006., 2008., illetve 2010. évi Siket-  Sakkolimpián érmes, illetve pontszerző Kérelmezőt, valamint edzőjét is a 2006. évi Téli  Olimpián és Paralimpián, a 2008. évi Nyári Olimpián és Paralimpián, valamint a 2010. évi  Téli Olimpián és Paralimpián érmes és pontszerző sportolókkal, illetve edzőikkel azonos  módon részesíti eredményességi jutalomban. A Hatóság a döntés megelőző, visszatartó,  szemléletformáló hatásának elérése érdekében a határozat nyilvános közzétételét is elrendelte,  vagyis az eljárás alá vont szervvel szemben az Ebktv. 16. § a), b) és c) pontjaiban  meghatározott szankciókat alkalmazta.