EBH/1363/2009

EBH/1363/2009

 

 

Kérelmező panasszal fordult korábbi munkáltatója és annak jogutódjával szemben azért, mert  megítélése szerint az női nemhez tartozásával összefüggésben megsértette az egyenlő értékű  munkáért egyenlő bért követelményét.  Kérelmező pályakezdő jogi előadóként nyert felvételt egy építőipari vállalkozáshoz.  Felvételét követően a cég egy újabb, de férfi pályakezdő jogi előadóval is munkaviszonyt  létesített, aki Kérelmezővel állítása szerint vele egyazon feladatokat látott el. Kérelmező a  munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás után, a munkabérek újratárgyalásakor  szerzett arról tudomást, hogy munkatársa közel 70%-al magasabb munkabérben részesül nála.  Ezt követően a sérelmes helyzetet szóvá tette munkáltatójának, aki ígéretet tett a bérkülönbség  fokozatos, és Kérelmező teljesítményétől függő megemelésére, azonban erre nem került sor a  munkaviszony fennállása alatt.

 

 Az eljárás alá vont jogelőd munkáltató azzal védekezett, hogy a férfi jogi előadónak azért  fizetett magasabb munkabért, mert szakmai tapasztalata, nyelvtudása és munkájának  színvonala Kérelmező fölé emelte, így a bérkülönbség a férfi jogi előadó előnyeire tekintettel  alakult ki. A jogutód munkáltató ugyancsak arra hivatkozott, hogy a bérkülönbség abból  adódott, hogy a munkáltató nem volt megelégedve Kérelmező munkájával, és az általa  motivációs csomagnak titulált fokozatos bérfejlesztést is azért ajánlotta fel, hogy ezzel is a  jobb munkavégzésre ösztönözze a Kérelmezőt.  Az eljárás során a hatóság megállapította, hogy a jogelőd munkáltatónál érvényben lévő  bérbesorolási rend szerint Kérelmező a középfokú iskolai végzettséggel rendelkező  munkavállalók díjcsoportjába került, míg munkatársa az iskolai végzettségének megfelelő,  felsőfokú végzettségű munkavállalók díjcsoportjába.

 

 

 

A hatóság megállapította, hogy a férfi munkatárs lényegében Kérelmezővel azonos  feladatokat látott el, és mindketten alkalmasak voltak a pályakezdők számára  meghirdetett állás betöltésére. A hatóság szerint még ha voltak is különbségek a  nyelvtudásuk és szakmai tapasztalatuk között, a kialakított bérkülönbség egyrészt  feltűnően aránytalan volt, másrészt a munkáltató az előnyök értékelésénél nem objektív  mércét alkalmazott. Azzal, hogy a kérelmezőt nem az iskolai végzettségének megfelelő  bérkategóriába sorolta, míg a férfi munkatárs esetében a szakmai tapasztalatból eredő  előnyöket magasabb összegű munkabérrel jutalmazta, megsértette az egyenlő bánásmód  követelményét. A hatóság mind a jogelőd, mind a jogutód munkáltatóval szemben  elmarasztaló határozatot hozott. A jogelőd munkáltatóval szemben 3.000.000,- Ft, míg a  jogutód munkáltatóval szemben 1.000.000,- Ft összegű bírságot szabott ki. Rendelkezett  továbbá határozatának nyilvános közzétételéről és eltiltotta a jogsértő munkáltatókat a  jövőbeni jogsértésektől.