EBH/1395/2009

EBH/1395/2009

 

 

Kérelmező azzal a kérelemmel fordult a hatósághoz, hogy az állapítsa meg, hogy a bepanaszolt  munkáltató az egyenlő bánásmód követelményét az által sértette meg, hogy fizetését a munkaviszony  fennállásának egy bizonyos időszakától kezdődően a lényegileg ugyanazon munkakörben dolgozó férfi  kollégája fizetésénél alacsonyabb összegben határozta meg, s ezen gyakorlatán akkor sem változtatott,  amikor Kérelmező az adott három fős csoporton belül vezetői pozícióba került kinevezésre. Ez az  eltérés azért volt sérelmes Kérelmező számára, mivel a végzett munka nagy része eleve azonos jellegű  volt, ugyanazon folyamat más-más szakaszaiért voltak felelősek, és ezen felül munkakörükben az  átfedések domináltak. Ezen túlmenően az újonnan kinevezett ügyvezetőnek ekkor még a beosztottak  által végzett munkára rálátása sem lehetett. Kérelmező ebből arra következtetett, hogy munkabére  kizárólag neme miatt került ezen a módon meghatározásra, amit az is bizonyít, hogy kolléganője  szintén hasonló helyzetben van. Kérelmező azt is sérelmezte, hogy jelen eljárás megindítását követően  munkaviszonya megszűntetésére kényszerült.

 

Az eljárás alá vont kimentésében előadta, hogy álláspontja szerint Kérelmező, valamint férfi  kollégájának teljesítményében mind minőségi, mind mennyiségi szempontból különbség volt  felfedezhető. Hibásnak ítélte Kérelmezőnek a munkaügyi dokumentációra történő hivatkozását, mivel  azok nem fedték a tényleges valóságot, amely azonban a kötetlen bizonyítás szabályai szerint utólag is  bizonyítható. Kiemelte továbbá, hogy Kérelmező, valamint kollégája ugyanazon munkafolyamat más-  más részeit látják el, annak megítélése pedig, hogy melyik fontosabb, munkáltató megítélésére  tartozik. A hivatkozott férfi kolléga egyebekben kiterjedt jelentéstételi feladatkörrel is rendelkezik,  melyet idegen nyelven lát el, valamint szakirányú képzettséget is szerzett. Kérelmező egyebekben  vezetői kinevezésével egyidejűleg tájékoztatást kapott arról, hogy amint a munkáltatónak erre  lehetősége nyílik, bére felfejlesztésre kerül. Átfogó bérrendezésre azonban a társaság anyagi helyzete  miatt már nem volt mód, de így is jóváhagytak Kérelmező részére 5.000,-Ft béremelést.

 

 A lefolytatott bizonyítás alapján megállapítható, hogy Kérelmező beadványa az alábbiak alapján  alapos:

 

Az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, mind a hazai, mind pedig az Európai Uniós jog alapelvként  kezeli. Kérelmező jelen eljárásban bizonyította, hogy a munkáltató intézkedése a nőket statisztikailag  igazolhatóan hátrányosan érinti. Ezt követően a munkáltató feladata annak bizonyítása, hogy a  munkakör besorolási rendszer formális, objektív elemzésen és tényezőkön alapul és megkülönböztetés  mentes. Habár a munkáltató kompetenciája annak megítélése, hogy az egyes munkaköröknek, illetve  munkafolyamatoknak milyen jelentőséget tulajdonít, azonban ezen döntésének objektív és átlátható  alapokon kell nyugodnia. E vonatkozásban nem volt életszerű a munkáltató azon hivatkozása  miszerint a pozíció értékét nem annak megnevezése (vezető), hanem az azt betöltő által végzett munka  értéke határozza meg. Szintén nem volt életszerű a munkáltató azon kijelentése, hogy az  ügyfélszolgálaton dolgozó férfi kolléga besorolásától eltérően a gyakorlatban szélesebb jogkört  élvezett, sőt nem beosztottainak is utasításokat adott. Ezen állítások a munkáltató saját  organogrammjával, valamint a munkaügyi dokumentációval sem voltak összhangban. E tekintetben  pedig kiemelendő, hogy a hátrányos megkülönböztetés kérdését szabályozó speciális normákat az  Európai Unió Bírósága döntéseinek tükrében kell értelmezni, melyek az objektivitás és a  transzparencia követelményeit is tartalmazzák. Szintén nem elfogadható és nincsen összhangban az  uniós gyakorlattal a munkáltató azon álláspontja, miszerint havi 30-40.000,- forintos fizetéskülönbség  elhanyagolhatónak tekinthető. Hasonlóképpen nem állta meg a helyét, miszerint a bérrendezésre nem  volt elegendő keret, hiszen Kérelmező férfi kollégája esetében ez soha nem jelentett problémát. A  bérezésre vonatkozó adatok titkosítása, illetve ezen adatok közlése esetére kilátásba helyezett  szankciók pedig általánosságban sértik az egyenlő munkáért egyenlő bért elv érvényesíthetőségét, s  ezzel pedig az egyenlő bánásmód követelményét. Végezetül megtorlást valósít meg a munkáltató,  amennyiben az egyenlő bánásmód követelményének betartása miatt szót emelő munkavállaló  munkaszerződését – például részmunkaidős foglalkoztatás felajánlásával - hátrányosan módosítja.  A lefolytatott bizonyítás alapján megállapítható volt, hogy az eljárás alá vont által a munka  díjazásában tett különbséget az elvégzett munka természete, minősége, mennyisége, a  munkakörülmények, a szükséges szakképzettség, fizikai vagy szellemi erőfeszítés, valamint  tapasztalat nem indokolta. Ezzel szemben a munkáltató magatartását éppen az a sztereotípia motiválta

 

 

(alacsonyabb fizetésért is elvégzi ugyanazt a munkát), amelynek kiküszöbölésére a nemzetközi,  valamint hazai jogalkotás törekszik. Ezen túlmenően az is kétséget kizáróan megállapítható, hogy az  eljárás alá vont a tényleges szakmai előrejutás területén sem biztosított egyenlő feltételeket (esélyeket)  Kérelmező számára. Kérelmező ugyanis vezetői beosztásban is lényegében ugyanazon munkabérért  dolgozott, míg férfi kollégája, aki maga is úgy nyilatkozott, hogy vezetőként Kérelmezőre soha sem  tekintett, beosztotti pozícióban is szélesebb körben, magasabb munkabérrel kapott szabad kezet. Ezen  többlet esélyek mögött az összes körülmény figyelembe vételével azonban nem látható  (transzparencia) az az objektív, formális alapokon nyugvó, megkülönböztetés mentes háttér, melynek  meglétét a vonatkozó uniós normák kötelezővé teszik.

 

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság a fentiek alapján megállapította, hogy az eljárás alá vont  megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy Kérelmezőt nemi hovatartozása  miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesítette a vele azonos munkakörben dolgozó és egyenlő  értékű munkát végző férfi dolgozóhoz képest, és munkabérét ezen férfi dolgozó munkabéréhez  viszonyítottan alacsonyabb összegben állapította meg. A hatóság megállapította továbbá, hogy  az eljárás alá vont azzal, hogy Kérelmező számára a közigazgatási eljárás lefolytatása alatt  részmunkaidős állást ajánlott fel, amely egyben a munkaviszony megszűnését is eredményezte,  megvalósította Kérelmezővel szemben a megtorlás tényállását. A hatóság az egyenlő bánásmód  követelményébe ütköző magatartás jövőbeni folytatását a határozat kézhezvételétől megtiltotta,  és egyben elrendelte a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 90 napra  történő nyilvános közzétételét . Végezetül a hatóság az eljárás alá vontat 2.000.000 Ft, azaz kettő  millió forint összegű bírság megfizetésére kötelezte.