EBH/1/2010

EBH/1/2010

 

 

Egy női munkavállalóra férfi munkatársa szemet vetett, egyre nyíltabban és erőszakosabban  próbált közeledni hozzá, kérelmezőt a munkahelyén kellemetlen helyzetekbe hozva. Kérelmező  később házasságot kötött, ettől kezdve a zaklató mindent elkövetett, hogy elüldözze a  munkahelyéről, elsősorban a főnökségnél igyekezett lejáratni őt, ezzel ellenséges munkahelyi  légkört alakított ki körülötte. Mikor kérelmező közvetlen felettesénél panaszt tett az ügyben,  valamennyi kolléga előtt szembesítésre került sor, ami eredményt nem hozott, de kérelmezőt  még megalázóbb helyzetbe hozta.

 

Az ügyben tartott tárgyalásokon a Hatóság számos tanút meghallgatott, akik egyöntetűen úgy  nyilatkoztak, hogy a kérelmező kezdetben kifejezetten jó kapcsolatban volt a zaklatóval, majd  viszonyuk hirtelen vált mások által is érzékelhetően feszültté, aminek okát a tanúk nem tudták  biztosan. Megállapítást nyert viszont, hogy a zaklató egy másik hölgy kollégával szemben is  tolakodóan viselkedett, és a tanúvallomások összességükben őt egy, a nőkhöz közeledő, ám  időnként trágár, durva viselkedésre hajlamos személyként jellemezték. Kiderült, hogy az ügy  napi témává vált a munkahelyen, de kérelmező felettese nem követett el mindent a rendezése  érdekében, igyekezett azt kérelmező személyes problémájaként beállítani, amiért felelősséget  nem volt hajlandó vállalni . A munkáltató előadta, hogy tisztázni kívánta a konfliktust, de azt  is éreztette, hogy annak kialakulásában a kérelmezőt is hibásnak tartja. A kezeletlen  feszültség kérelmező körül rendkívül feszült, ellenséges munkahelyi légkörhöz vezetett. A  munkáltató már az eljárás során külön épületbe költöztette az érintetteket, de a kérelmező  szerint ez az utólagos intézkedés már nem segített a kialakult helyzeten. A zaklató az összes  rá vonatkozó állítást tagadta, kérelmező pedig hangfelvételekkel igazolta, hogy a „bajban”  mennyire egyedül maradt a munkahelyén, közvetlen felettese ugyanis minden további  segítségtől elzárkózott, a trágár vitába fulladt szembesítéssel az ügyet a maga részéről  lezártnak tekintette. Munkahelyi zaklatás miatt ugyanakkor a munkáltató is felelősségre  vonható, amennyiben a sérelem tudomására jutása ellenére sem tesz meg mindent annak  elhárítása, azaz a zaklatást elszenvedő munkavállaló védelme érdekében. A munkáltató  felelős az irányítása alá tartozó munkavállalók munkavégzési helyen, munkaidőben tanúsított  – akár egymással szembeni – viselkedéséért, egy munkahelyi zaklatást nem tekinthet olyan  magánjellegű konfliktusnak, melynek feloldásában a sérelmet szenvedett személy magára  hagyható.

 

A kérelmezőt ért sérelmek az eljárás során valószínűsítést nyertek, azoknak más  munkatársak által is tapasztalható jeleit a tanúk és a hangfelvételek alátámasztották. A  bizonyítékokból egyértelmű volt, hogy a zaklatások a kollégák, valamint a közvetlen  munkahelyi felettes tudomására jutottak, így a munkahelyi légkörre kihatással bírtak,  az intézményvezető által a probléma kezelésére szánt intézkedés pedig segítség helyett  egy megalázó, ellenséges környezet kialakításához vezetett kérelmező körül. A tanúk  vallomásai igazolták, hogy a zaklató kezdetben közeledett Kérelmezőhöz, majd  látványosan elhidegült tőle, viselkedése pedig alkalmas volt arra, hogy nőiségében egy  arra érzékeny személyt sértsen. A Hatóság megállapította a zaklatás tényállását,  megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, és a munkáltatót az intézmény  esélyegyenlőségi tervébe foglalt, az egyenlő bánásmód sérelme esetén alkalmazandó  eljárási rend, illetve eszközrendszer kidolgozására kötelezte. A Hatóság továbbá  100.000,-Ft összegű bírságot is kiszabott az ügyben.