Tájékoztató az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2007. évi tevékenységéről

Egyenlő Bánásmód Hatóság 2007. évi tevékenységéről

 

TÁJÉKOZTATÓ


az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2007. évi tevékenységéről,
valamint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség
előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény alkalmazásának
tapasztalatairól


2008.

 

TARTALOM

 

I.Rövid összefoglaló3
II.Foglalkoztatás6
 Hatósági tevékenység8
 1. Panaszok jellemzői, elintézésük8
 2. Határozattal lezárt ügyek jellemzői12
  2.1. Jogsértést megállapító döntések12
  2.2. Egyezségek jóváhagyása16
  2.3. Kérelmek elutasítása18
   
.3. A diszkrimináció formái és területei22
  3.1.Foglalkoztatás22
  3.2. Szolgáltatás37
  3.3. Oktatás48
  3.4. Önkormányzati hatáskör gyakorlásával összefüggő egyéb ügyek50
 4. Végzésekkel lezárt ügyek52
 5. Egyes eljárási kérdések57
 6. Hatósági nyilvántartások61
III.Az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület tevékenysége62
IV.Együttműködés a társadalmi és érdek-képviseleti, valamint az állami szervekkel, közvélemény tájékoztatása és ügyfélfogadási tevékenység64
V.Nemzetközi tevékenység67
   
 Függelék74
   

 


Előszó

2005. februárjában az Egyenlő Bánásmód Hatóság mindössze egy hosszú egyeztetés eredményeként megalkotott – a hazai jogalkotásban előzmény nélküli – általános antidiszkriminációs törvény, a hatóságra és eljárására vonatkozó kormányrendelet alapján és néhány, az emberi jogok érvényesítésében elhivatott, a közigazgatásban jelentős szakmai gyakorlattal rendelkező munkatárssal kezdte meg tevékenységét. Mivel konkrét ügyekben az egyenlő bánásmód érvényesülésével kapcsolatos vizsgálatokra vonatkozóan gyakorlatilag semmilyen tapasztalat nem halmozódott fel korábban a közigazgatásban, nagyban épített a hatóság az Alkotmánybíróságnak az Alkotmány 70/A §-át érintő döntéseire. A jogszabályok alkotmányosságának vizsgálatából levont következtetéseknek az egyedi életviszonyokra, az emberi méltóságot sértő konkrét cselekmény megítélésére vonatkozó alkalmazása nagy kihívást jelentett a hatóság számára.

Három év jogalkalmazási tapasztalata ahhoz kevés, hogy az egyenlő bánásmód érvényesülésének hazai helyzetéről, a diszkrimináció megjelenési formáiról, területeiről átfogó képet bemutató értékelés készüljön, mindenképp elegendő azonban ahhoz, hogy a tevékenység egészének értékelése alapján következtetéseket, tendenciákat mutasson be, amelyek egyben kijelölik a jövőbeni feladatok súlypontjait. A 2007-es év olyan jelentős – a vizsgált konkrét ügyeken túlmutató – tapasztalatokat hozott, amelyek az elkövetkezendő években – reményeink szerint – nemcsak a hatóság számára, hanem az egyenlő bánásmód érvényesítésében hatáskörrel rendelkező más állami szervek, jogvédő szervezetek, s nem utolsó sorban a politikai döntéshozók, jogalkotók számára is hasznosíthatók lesznek.

Tényként állapítható meg, hogy hazánkban nagyon alacsonynak mondható általában az emberi jogokkal, különösen az egyenlő bánásmód követelményével kapcsolatos jogi ismeretek színvonala. Ilyen rövid idő után az akár természetesnek is tekinthető, ha csak a hátrányos megkülönböztetés áldozatai esetében volna erről szó. A tapasztalatunk azonban az, hogy a legkülönbözőbb közigazgatási, önkormányzati szervek is nagy számban tesznek át a hatósághoz beadványokat, irányítanak hozzánk panaszosokat olyan ügyekben, amelyekről – feltételezve a törvényi diszkriminációs fogalmak ismeretét – azonnal megállapítható, hogy nem tartoznak a hatóság hatáskörébe. Közel 100 esetben kellett az ilyen ügyeket a hatáskörrel rendelkező közigazgatási szervekhez megküldeni, és több mint háromszáz esetben adtunk ki tájékoztatást a hatóság feladatairól, eljárásairól.

aA 2007. év ebből a szempontból azért tanulságos, mert ez az év az Európai Bizottság és a Parlament döntése alapján az Egyenlő Esélyek Éve volt, s Magyarországon a Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatásával több ezer köztisztviselő és civil jogvédő képzésére került sor. Meggyőződésünk, hogy a helyzeten csak úgy lehetne változtatni, ha az egyenlő bánásmód követelményével kapcsolatos ismeretek beépülnének a köztisztviselői, közalkalmazotti képzések, továbbképzések tematikájába, illetve egy olyan államilag elismert – bizonyos munkakörök betöltéséhez megkövetelt – képzés szerveződne, amely az előmeneteli lehetőségekre is ösztönző hatást gyakorolna. Fenti megállapítások és következtetések fogalmazhatók meg a hátrányos megkülönböztetés áldozatainak képviseletére szerveződött civil szervezetek, a munkáltatók és a szakszervezetek vonatkozásában is. A hatóság fő céljai között – az egyedi ügyek vizsgálata után – második

 


kiemelt célként a diszkriminációval szembeni fellépésben a társadalmi tudatosság, a jogérvényesítéssel kapcsolatos ismeretek terjesztése szerepel.

Az egyenlő bánásmód követelményével kapcsolatos ismerethiánnyal ellentétben, magának a hatóságnak az ismertsége jelentősen nőtt, elsősorban annak köszönhetően, hogy az év során jogász munkatársaink több száz rendezvényen, s közel kétszáz alkalommal rádió, televízió műsorokban, napi-és hetilapokban számoltak be tapasztalataikról, ismertettek konkrét lezárt ügyeket. A korábbi évekhez hasonlóan nehéz meggyőzni a hozzánk fordulókat, hogy az őket ért sérelemről a nyilvánosság előtt beszéljenek, pedig meggyőződésünk szerint ez nagyban hozzájárulna azok bátorításához, akik ma még nem merik vállalni a jogérvényesítést, s azok visszatartásához is, akik jogsértő gyakorlatot folytatnak. Paradox módon, a hatóság tevékenységének eredményessége nem a jogsértések csökkenésén mérhető, hanem éppen a diszkriminációt feltáró, a jogsértést megállapító döntéseinek számán.

Mindhárom évben a vizsgált ügyek több mint fele a foglalkoztatással összefüggő hátrányos megkülönböztetés miatt indult, 2007-ben a jogsértést megállapító döntések 60 százaléka volt ilyen. A foglalkoztatottság társadalmi szinten és az egyes ember szintjén az egyik legfontosabb feltétele az emberhez méltó életnek. Egyes, önhibájukon kívül kiszolgáltatott helyzetű csoportok, emberek foglalkoztatási hátrányainak leküzdésében minden állami, önkormányzati és civil szervezeteknek, valamint a munkáltatóknak meg van a maguk felelőssége. Az Egyenlő Bánásmód Hatóságé az, hogy következetesen, szigorúan lépjen fel a jogsértőkkel szemben, minden rendelkezésére álló eszközzel hozzájáruljon a diszkrimináció megelőzéséhez, s mindenkivel működjék együtt, akik tenni kötelesek, vagy tenni szeretnének ennek érdekében.

A hatóság által megállapítható szankciók alkalmazásában is látványos változás következett be 2007-ben, nemcsak abban, hogy emelkedett a kiszabott pénzbírságok összege, hanem abban is, hogy a korábbinál sokkal gyakrabban élt a hatóság a határozatok nyilvános közzétételével.

A hatóság az egyik legszélesebb hatáskörrel rendelkező antidiszkriminációs szervezet az Európai Unióban, nemcsak az un. védett tulajdonságok, hanem a törvény hatálya alá tartozó területek vonatkozásában is. Nagy körültekintéssel kell eljárnunk azokban az ügyekben, amikor az „egyéb helyzet” mint védett tulajdonság alapján kéri a panaszos a jogsértés megállapítását, ennek mérlegelési szempontjai még nem mondhatóak kikristályosodottnak, de 2007-ben minden eddigit meghaladó számban egyéb helyzet, körülmény alapján marasztaltuk el az eljárás alá vontakat. A lehetőség nyitott, de nem lehet parttalan, szem előtt kell tartanunk, hogy bár minden hátrányos megkülönböztetés jogsértés, nem minden jogsértés diszkrimináció, még akkor sem, ha a bizalommal hozzánk forduló saját ügyét annak érzi.

Magyarországon az antidiszkriminációs jogalkalmazás alapjait ezekben az években kell lerakni, ebben – más jogvédő szervek mellett – a hatóságnak és a döntéseit felülvizsgáló Fővárosi Bíróságnak úttörő szerepe van. 2007-ben több precedens értékű ítélet született ilyen ügyekben, például az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének érvényesülésével kapcsolatban, fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatásával, vagy az alkalmazás során a lakóhely szerinti hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatban. Bár három év alatt a hatóság határozatainak alig több mint 10 százalékának felülvizsgálatát kérték a bíróságtól, döntéseik jelentős befolyással vannak a hatósági jogalkalmazásra. Előfordult azonban olyan eset is, hogy maga a hatóság – mint végül kiderült, eredményesen - kérte a bíróság ítéletének felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól. 


Ahhoz, hogy az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti eljárások szilárd alapokon nyugodjanak még sok száz eljárást le kell folytatni, döntést meg kell hozni. Ráadásul az alapozással egyidejűleg építkezni, fejleszteni is kell, hiszen az európai jog is fejlődik, a különböző irányelvekben megfogalmazott antidiszkriminációs normák egységesülésének, kiterjesztésének és finomításának időszakát éljük. Nagy megtiszteltetés a hatóság számára, hogy ennek a folyamatnak aktív részesei lehetünk, s az európai nemzeti hatóságokat egyesítő szervezetben végzett munkánkkal hozzájárulhatunk ezekhez a változásokhoz.


Dr.Demeter Judit
elnök

Rövid összefoglaló

 

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság 3 éve kezdte meg működését. Így módunk nyílik arra, hogy az előző két év adataival, ügyek számával összevetve részletesebb képet kapjunk a hatóság működésének eddigi tapasztalatairól, különös tekintettel arra, hogy az elmúlt évben számos ügyben a közigazgatási bíróság „mondta ki” a végső döntést a hatóság precedens értékű határozatáról. A hatósághoz 2007-ben 729 diszkriminációs panasz, illetve egyéb beadvány érkezett. Ebből 159 esetben zárult le az ügy érdemi döntéssel, 96 áttétellel, tájékozató levéllel pedig 348.

A hatóság 29 elmarasztaló határozatot hozott. A törvényben meghatározott védett tulajdonságok közül leggyakrabban a nemzeti és etnikai hovatartozást, az ún. egyéb helyzetet, a fogyatékosságot, illetve az életkort - állapította meg a hatóság a hátrányos megkülönböztetés alapjaként.

A legtöbb jogsértést foglalkoztatás és a szolgáltatás területén szenvedték el a panaszosok.

Az eljárás alá vont szervek közül: 18 gazdasági társaság, 3 állami szerv, 6 önkormányzat, illetve önkormányzati intézmény, amelyek az ügyek 60%-ában az egyenlő bánásmód követelményét munkáltatóként, 32 %- ában szolgáltatóként sértették meg.

A panaszok egy részét a védett tulajdonság, vagy a védett tulajdonság és a hátrány közötti okokozati összefüggés hiánya, vagy amiatt kellett elutasítani, hogy az összefüggés nem volt bizonyítható.

Továbbra is kiemelkedő számot képvisel (348) a tájékoztatással lezárt ügyek száma. Ezekben az eseteken elegendő volt a kellő tájékoztatás és konkrét segítségnyújtás (például kapcsolatfelvétel más állami, vagy civil szervezettel) ahhoz, hogy a panaszos valamilyen orvoslást nyerjen problémájának megoldásához.

A hatóság fennállása óta (2005. február 1.), összesen 542 érdemi határozatot hozott. Ebből ez idáig 60 határozat ellen fordultak keresettel a bírósághoz. A folyamatban lévő bírósági ügyek száma 13.
A befejezett 47 ügyből 2 esetben adott helyt jogerősen a bíróság a határozatot megtámadó fél kérelmének, 5 esetben pedig a határozatot hatályon kívül helyezte és a hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. 40 ügyben osztotta a bíróság az EBH álláspontját és a kereseteket

 

 

elutasította. Ez az összes érdemi határozatot alapul véve majdnem 99 %-os eredményességet mutat. Ez azért is jelentős, mert a hátrányos megkülönböztetés tilalmának fogalma és ennek eljárási szabályai újszerűek a magyarországi ítélkezési gyakorlatban is. A tavalyi évben a Fővárosi Bíróság 18 olyan ügyet bírált el jogerősen, amelyben a hatóság határozatának felülvizsgálatát kérték.

Radikális visszaesés történt az egyezségek területén. Míg 2006-ban 13 olyan egyezség született, amelyet a hatóság jóváhagyott, 2007-ben csak 3 ügyben került erre sor.

Az elmarasztalást tartalmazó ügyek kérelmezői közül 12 a férfi és 17 a női kérelmezők száma. Az elmarasztaló határozatok közül budapesti székhelyű volt az eljárás alá vont: 11 esetben.

A megyék közül elmarasztaló határozat nem született Zala, Békés, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, és Fejér megye vonatkozásában.

Az előző évekhez képest jelentős változást jelentett, hogy a hatóság ismertsége a társadalom számára érzékelhetően nőtt. Ebben nagy szerepet játszott a média és a különböző konferenciákon, tájékoztatókon való, sokszor létszámunk erejét, lehetőségeit meghaladó aktív részvétel. Néhány ügy-kategóriában olyan határozatok születtek, amelyek megváltoztatták az egyenlő bánásmódot sértő gyakorlatokat és ezzel együtt szemléletváltozás is történt. Így különösen a fogyatékkal élők hátrányos megkülönböztetésének területén, az idősebb korosztály banki és áruvásárlási tranzakciói kapcsán jelentkező hátrányos megkülönböztetések terén hozott határozatok, valamint az ezekkel részben összefüggő lakóhely szerinti hátrányos megkülönböztetések ügyeiben hozott elmarasztaló határozatok jelentettek társadalmi áttörést.

A beszámoló tartalmazza azokat az ügyeket, amelyek nagy nyilvánosságot kaptak, melynek hatására a hasonló jellegű diszkriminációs panaszok száma ugrásszerűen megemelkedett.

Csökkent, és várhatóan csökkenni fog, a fogyatékkal élő személyek kérelme alapján induló eljárások száma, mert törvényi módosítás folytán az akadálymentesítési határidők kitolódtak 2010-2013-ig.

A szankciók alkalmazásáról mindig az adott ügyben lefolytatott bizonyítás alapján dönt a hatóság a cselekmények súlya, a megelőzéshez fűződő érdek, az eljárás alá vont (elmarasztalt) anyagi teljesítőképessége stb. alapján. Van olyan ügy, amelyben elegendő volt a jogsértés megállapítása mellett a jogsértés jövőbeni megtiltása, és volt olyan ügy, amelyben ezekhez kapcsolódott a határozat nyilvánosságra hozatala. A 29 elmarasztaló döntés során 14 esetben szabott ki a hatóság pénzbírságot is, melynek legkisebb összege 300.000 forint, legmagasabb összege 4,5 millió Ft volt. 22 esetben állapította meg a hatóság szankcióként a határozat nyilvános közzétételét. Az előző évekhez képest pozitív jelenség, hogy 2007-ben nőtt az önkéntesen teljesítők száma. Ezek sorában például akadálymentesítés elmulasztása miatt egy bank 2 millió forintot, egy multinacionális cég anyaságon alapuló hátrányos megkülönböztetés miatt 2 millió forintot, egy söröző tulajdonosa etnikai hovatartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetés miatt 500 ezer forint bírságot fizetett be és nem kérte a határozat bírósági felülvizsgálatát.

Három éves működés után az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülésére a diszkrimináció minden megjelenési formájára és gyakoriságára, a regionális különbségekre vonatkozóan - különösen a nagyarányú látencia miatt - még alapvető következtetéseket nem lehet levonni, az viszont talán már látható, hogy a hatóság léte, eljárásai és döntései alapvető hatással vannak a társadalmi közgondolkodásra, beleértve ebbe az állami-, az önkormányzati- és a magánszférát is.


II. Hatósági tevékenység

 

1. Panaszok jellemzői, elintézésük

Míg 2005-ben 491, 2006-ban 592, addig 2007-ben 729 szakmai-hatósági ügyben járt el a hatóság. 2006. januárjában az áthúzódó, folyamatban lévő ügyek száma 35 volt, 2007. év elején ez a szám 126. A hatósághoz beérkezett azon beadványok esetében, amelyekben hatósági vizsgálat nem indult, tájékoztató levelet küldtünk a hatóság feladatairól, ismertetve a hátrányos megkülönböztetés, mint az emberi méltóságot ért sérelem és más jogsértések különbségeit, illetőleg tájékoztattuk a panaszost az egyéb jogérvényesítési lehetőségek eszköztáráról. Ezek száma ugyancsak emelkedett: míg 2006-ben 306, addig 2007-ben 348 tájékoztató levél kiküldésére került sor. A 729 beadványból, 159 ügy zárult le az érdemi döntéssel, 96 áttétellel, tájékoztató levéllel pedig 348.

444 volt azon ügyek száma, amelyekben a beadvány tartalmából kitűnően nem az egyenlő bánásmód megsértése miatti vizsgálat lefolytatását kérték, hanem különféle sérelmekről számoltak be a panaszosok, más esetekben folyamatban lévő, vagy befejezett bírósági döntések tartalmát kifogásolták, illetőleg jogi segítséget, felvilágosítást kértek munkajogi jogvitákkal, egészségügyi és szociális ellátással kapcsolatban, valamint más hatóságok döntései elleni jogorvoslat igénybevételének lehetőségéről. A panaszosok ilyen jellegű megkeresései 96 esetben a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező más közigazgatási szervekhez kerültek áttételre, számos esetben kértük a tájékoztatásra, válaszadásra jogosulttól a hatóság tájékoztatását is. A tőlük kapott információkat szakmai értekezleteken ismertetjük, hogy azokat a hatósági ügyintézők akár a jövőbeni vizsgálatok, akár az ügyfélszolgálati tevékenység vagy a civil szervezetekkel történő együttműködés során hasznosíthassák. A legtöbb beadvány a Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz került, amelynek a lakossági panaszokkal foglalkozó részlege hivatott arra, hogy a megváltozott jogszabályi rendelkezéseket - így különösen a jogosultságok és az egyes támogatási formák igénybevételének jogszabályban meghatározott feltételeit - az érintettekkel megismertesse.

Azokban az esetekben, amikor áttételre nem kerülhetett sor, a hatóság vizsgálat megindítására irányuló konkrét kérelem hiányában, illetőleg más, nem az egyenlő bánásmód elvének megsértése miatti panaszok esetében tájékoztató levelet küldött ki az érintett részére. Az előző évek gyakorlatához hasonlóan a tájékoztató levelekben is a konkrét segítséget nyújtó szervhez irányítottuk a panaszost, illetve közvetlen is felvettük a kapcsolatot a társszervezetekkel, helyi önkormányzatok jegyzőivel, illetve az intézkedésre jogosulttal. A 444 beadványból 348 ügyben tájékoztató levél kiküldésére került sor.

 

 

 

 

2. Határozattal lezárt ügyek jellemzői

2.1. Jogsértést megállapító döntések

2005-ben 9, 2006-ban 27 alkalommal állapította meg a hatóság az egyenlő bánásmód megsértését, 2007-ben 29 jogsértést megállapító határozat meghozatalára került sor, amely 5 %-os emelkedést jelent az előző évhez képest.

A jogsértést megállapító határozatok megoszlása


Az öt diszkriminációt megvalósító magatartásforma közül 2007-ben is a közvetlen hátrányos megkülönböztetés képviseli a jogsértések döntő részét. Emellett 4 esetben állapított meg a hatóság zaklatást, és a korábbi évektől eltérően, amikor is közvetett hátrányos megkülönböztetés, illetve jogellenes elkülönítés miatti kérelem alapján érdemi döntés nem született, 2007-ben 1-1 jogsértést megállapító határozat meghozatalára került sor. A zaklatást megállapító határozatokban a hatóság kimondta, hogy egyidejűleg közvetlen hátrányos megkülönböztetés is megvalósult. Ez azt jelenti, hogy a sérelmet szenvedett személyt az emberi méltóságot sértő megalázáson, megszégyenítésen, támadáson túl, tényleges hátrány is érte a jogsértő magatartás folytán (például munkaviszonyát megszüntették).

A hatóság hatáskörét bővítette az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban Ebktv.) 2007. január 1-jén hatályba lépett módosítása azzal, hogy kérelem alapján vizsgálatot folytat, hogy az arra kötelezett munkáltatók elfogadtak-e esélyegyenlőségi tervet, majd a vizsgálat alapján határozatot hoz. 2007-ben csupán két eljárás indult, 1 esetben a hatóság elmarasztaló döntést hozott.

 

Az adatok alapján megállapítható, hogy a 2006-os évhez hasonlóan a legtöbb jogsértést a foglalkoztatás területén állapította meg a hatóság. Ezen a területen 4 %-kal emelkedett az elmarasztalások száma. A törvény által külön nevesített területek közül 2007-ben sem került sor diszkrimináció megállapítására az egészségügyi- és szociális ellátás területén. Ennek egyik lehetséges oka, hogy az egészségügyi ellátásokkal kapcsolatos panaszok vizsgálatára jogosult új közigazgatási hatóság, az Egészségbiztosítási Felügyelet 2007-ben kezdte meg működését. A szociális ellátásokkal kapcsolatos diszkriminációs panaszok vizsgálati eredményei azt mutatják, hogy a panaszok egy részét megalapozatlanság miatt kellett elutasítani, mivel a hozzáférés, illetőleg az eltérő minőségi szolgáltatás nyújtását, avagy az abból való kizárást nem az érintett védett tulajdonságával összefüggő, hanem egyéb körülmények - jogszabályi előírások, stb. - indokolták.

 

 

 

A 20 védett tulajdonság közül a megállapított jogsértések esetén az etnikai hovatartozás és az ún. egyéb helyzet miatti jogsértések száma a vizsgált időszakot megelőző évek adataihoz képest emelkedett.

Ugyanitt meg kell jegyeznünk, hogy a fenti védett tulajdonsággal rendelkező kérelmezők száma nem azonos a jogsértést megállapító határozatok számával, ugyanis egy ügyben több (összesen 46) kérelmező esetében is megállapítható volt az egyenlő bánásmód követelményének megsértése.

 

 

 

2.2. Egyezségek jóváhagyása

Míg a hatóság előtt folyamatban lévő eljárások során a felek között 2005-ben 9, majd 2006- ban 13 egyezséget jóváhagyó határozat meghozatalára került sor, addig 2007-ben meglepően alacsony számban, mindösszesen 3 esetben jött létre egyezség (6%-ról 2%-ra csökkent).

Fogyatékkal élő gondozottak uszodahasználata

Egy országos érdekvédelmi szervezet által előterjesztett kérelem szerint egy vidéki települési önkormányzat által fenntartott Fogyatékosok Napközi Otthonának gondozottai 2002. első félévétől használták a helyi általános iskola – a város egyetlen – tanuszodáját. Ekkor az iskola igazgatója arról tájékoztatta az Otthon vezetőjét, hogy a továbbiakban nem látogathatják a gondozottak az uszodát, mivel az tanuszoda, és oly mértékben kihasznált az általános iskolás diákok által, hogy a közegészségügyi jogszabályok betartása mellett nem tudja biztosítani mások számára az uszoda használatát. A hatóság tárgyalást tartott és egyeztetést folytatott a felek között, melynek során az eljárás alá vont a helyzet megoldására és a konfliktus feloldására több lehetőséget is felajánlott. A felek között létrejött egyezség értelmében az iskola felajánlotta az uszoda, a tornaterem és egy tanterem térítésmenetes használatát meghatározott feltételek betartása mellett. Ugyanakkor az Otthon vállalta, hogy betartja és betartatja gondozottaival az intézmény házirendjét, közegészségügyi előírásait és az egyezségben foglaltakat.
245/2007


***

Lakcímkártya nélküli személyek bankkártya használata

Egy hajléktalan személyek jogait védő fórum közérdekű igényérvényesítés keretében előterjesztett kérelmében sérelmezte, hogy a pénzintézet hátrányos megkülönböztetést alkalmaz azzal a banki gyakorlatával, mely szerint az állandó vagy ideiglenes lakcím nélküli személyekkel nem köt bankkártya-szerződést. A hatóság a felek nyilatkozatai, valamint a becsatolt iratokban foglaltak alapján egyezség létrehozására tett kísérletet, mely a felek együttműködési szándékának köszönhetően eredményesen zárult. A pénzintézet az egyezségben elhatárolódott a diszkrimináció minden formájától, és kötelezettséget vállalt arra, hogy ügyviteli szabályzatát és belső utasításait 30 napon belül úgy módosítja, hogy a bankkártyához való hozzájutásnak ne legyen akadálya, ha az ügyfél lakcímet igazoló hatósági igazolványa „lakcím nélküli” bejegyzést, vagy egy adott település megjelölését tartalmazza. A hatóság az egyezséget határozattal jóváhagyta, a pénzintézet a kötelezettségvállalás teljesítését határidőn belül a hatóság és a kérelmező felé igazolta.
513/2007

***

Cigány kisebbségi önkormányzat és a települési önkormányzat együttműködése

Panaszos, mint a helyi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke fordult a hatósághoz és beadványában sérelmezte, hogy T. község polgármestere őt és a helyi kisebbségi önkormányzatot akadályozza a megfelelő működésben, illetőleg nem biztosítja a törvényi kötelezettségével összhangban az együttműködés olyan formáját, amely kisebbségi önkormányzat feladatainak ellátásához elengedhetetlen. Az egyezségben a polgármester vállalta, hogy a jövőben bár nem pénzzel, de egyéb módon igyekszik a kisebbségi önkormányzat irodahelységének működését segíteni, így többek között előterjesztést tesz a képviselő testület előtt egy új helység átadására. Vállalja továbbá, hogy amellett, hogy működése során az egyenlő bánásmód követelményét betartja, a hatékony együttműködést elősegítendő, külön figyelmet fordít arra, hogy a kisebbségi önkormányzat az önkormányzat testületi ülésein részt vehessen. Kérelmező ígéretet tett arra, hogy a kisebbségi önkormányzat tevékenységét tartalmazó éves programot eljuttatja a polgármester és a képviselő testület részére. Mindkét fél vállalta továbbá, hogy rendszeresen tájékoztatják egymást a romák élethelyzetének javításra kiírt pályázati lehetőségekről azzal, hogy a pályázathoz szükséges önrészt az önkormányzat biztosítja. Emellett vállalták azt is, hogy a jövőben kölcsönösen együttműködve járnak el az egyezség szellemének megfelelően, illetőleg tudomásul vették, hogy a megállapodást bármelyik fél kérelmére a hatóság ellenőrizheti
186/2007

2.3. Kérelmek elutasítása


Míg 2006-ban a hatóság a kérelem alapján indult eljárások eredményeként 70 esetben, addig 2007-ben 53 esetben érdemi elutasító döntést hozott (2 %-kal csökkent). A 85 érdemi határozatot alapul véve a tavalyi évről is elmondható, hogy nagyobb arányt képvisel a kérelmek elutasítása a helyt adó döntésekhez képest. Az elutasítások okai az előző évhez képest nem változtak. Az elutasítások legfontosabb indokául szolgál, ha a bizonyítási szabályok alkalmazásával az eljárás alá vont bizonyította, hogy a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy amennyiben nem vitatja a tényeket, bizonyíthatja, hogy teljes mértékben hiányzik az okozati összefüggés az adott diszkriminációs forma két eleme (pl. a hátrány és a védett tulajdonság) között, tehát valójában megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét, illetve az eljárás alá vontnak lehetősége van arra is, hogy a tények és az oksági összefüggés elismerése mellett azt bizonyítsa: nem volt köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét.

Az Ebktv. 7. §-ának (3) bekezdése szerint a fajon, bőrszínen, nemzetiségen, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozáson alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés és jogellenes elkülönítés esetén nincs helye az általános szabályok szerinti kimentésnek. Nem lehet továbbá mentesülni az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének a nemen, a fajon, bőrszínen, nemzetiségen, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozáson alapuló megsértése esetén sem [Ebktv. 21. § f) pont és 22. § (2) bekezdés].

***

A kérelmező azzal a panasszal fordult a hatósághoz, hogy kerekes-székes mozgássérült és kb. egy éve nem tudja használni azokat az új trolibuszokat, amelyeket úgy hirdetett az egyik megyei jogú város közlekedési vállalata, hogy kerekes-székesek is igénybe tudják venni. A legtöbb új busz rámpája elromlott, így kerekes-székkel nem lehet felszállni a járművekre. A problémát jelezte a cégnek, amire azt a választ kapta, hogy a gyártó cég tönkrement és nincs, aki megjavítsa az elromlott járműveket. A kérelmező sérelmezte, hogy noha bérlettel rendelkezik, nem tudja igénybe venni a tömegközlekedési járműveket. A hatóság írásbeli nyilatkozattételre hívta fel az eljárás alá vontat. Az eljárás alá vont érdemi védekezésében azzal érvelt, hogy a Fot. törvényben előírt, 2010. január 1-jéig fokozatosan megvalósítandó akadálymentesítési kötelezettségével összhangban vásárolt 2005-ben olyan járműveket, melyek alkalmasak mozgáskorlátozottak szállítására is. Önhibáján kívül azonban olyan helyzetbe került, hogy a még garanciális időben meghibásodott buszokat a gyártó cég csődje miatt nem tudta megjavíttatni. Ezt követően pedig minden szükséges és lehetséges intézkedést megtett (árverésen indult, külföldi beszállítót felkutatta és vele megállapodott) a rámpák megjavítása érdekében. Az eljárás alá vont által csatolt dokumentumok kétséget kizáróan, egyértelműen igazolták az érdemi védekezésében előadott tényeket. Ennek megfelelően a hatóság elfogadta az eljárás alá vont kimentési bizonyítását.
387/2007

***

A foglalkoztatás területén érvényesülő kimentési okot tartalmaz az Ebktv. 22. §-ának a) pontja, melynek értelmében a foglalkoztatási jogviszonyokban csupán a közösségi jogban ismert és megengedett „valódi és döntő foglalkoztatási követelmények” esetén van helye mentesülésnek. A hatóság elfogadta a munkáltató kimentését, vagyis a jogszerű és arányos intézkedésként értékelte a sérelmezett intézkedést az alábbi ügyben.

***

A kérelem szerint a munkáltató a kérelmezőt hátrányos megkülönböztetésben részesítette, amikor rendkívüli felmondás útján külföldi állampolgársága miatt elbocsátotta. Kérelmező vezető jegyvizsgálóként dolgozott az egyik vasútvonalon. Állítása szerint a munkavégzés során négy alkalommal nem a fűtetlen váróteremben várakozott az éjszaka véget érő szolgálat végétől reggelig. Mindezt felettesei szolgálatszegésnek minősítették, és elbocsátották állásából, eltérően azon további munkatársaitól, akik szintén ugyanezt tették. Az ő esetükben az ötnél kevesebbszer megvalósuló ugyanilyen jellegű szolgálatszegés felett kérelmező értesülései szerint szemet hunytak. A Munkaügyi Bíróság ítélete szerint az elbocsátás jogszerű intézkedés volt a munkáltató részéről. Megállapítható volt, hogy a munkáltató állampolgárságra tekintet nélkül rendkívüli felmondással szüntette meg egy magyar állampolgár munkaviszonyát is, ezért a hatóság a kérelmet elutasította..
46/2007


Elutasította a hatóság a kérelmet, amikor a munkáltató bizonyította, hogy a sérelmezett intézkedés megfelel az Ebktv.-ben meghatározott előnyben részesítés kritériumainak.

A kérelem szerint a panaszos munkahelyén a munkavállalók egy részét a munkáltató más cégtől vette át. Kérelmező azt sérelmezte, hogy az átvett dolgozók számára a munkáltató továbbra is folyósítja a korábbi munkáltatónál őket megillető járandóságokat, – többek között az étkezési hozzájárulást, – ugyanakkor az újonnan felvett dolgozók e kedvezményeket nem kapják meg. A munkáltató az érdemi védekezésében azzal érvelt, hogy az átvett, így az Mt. 85/A.§-a (1) bekezdésének b) pontja alapján munkáltatói jogutódlással érintett dolgozók kollektív szerződés hatálya alatt álltak. Az Mt. 40/A.§-ának (1) bekezdése speciális rendelkezéseket tartalmaz a kollektív szerződés hatálya alatt álló munkavállalókra munkáltatói jogutódlás esetén: „a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás esetében a jogutódlás időpontjában a jogelőd munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződésben meghatározott munkafeltételeket - a munkarend kivételével - a jogutódlással érintett munkavállalók tekintetében a kollektív szerződésnek a jogelőd munkáltatónál történő felmondásáig vagy a kollektív szerződés hatályának lejártáig, illetve a jogutód munkáltatónál másik kollektív szerződés megkötéséig, ezek hiányában legalább a jogutódlás időpontját követő egy évig a jogutód munkáltatónak fenn kell tartania”. Az eljárás alá vont hivatkozása szerint az Ebktv. 23.§-a szerint törvény, törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet, illetve kollektív szerződés a munkavállalók meghatározott körére – a foglalkoztatási jogviszonnyal vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonnyal összefüggésben – előnyben részesítési kötelezettséget írhat elő. Utalt arra is, hogy az átvett dolgozók számára kedvezőbb juttatási csomag csak egy meghatározott időpontig illeti meg az érintett munkavállalókat, azaz teljesül az előnyben részesítésre az Ebktv. 11.§- ában előírt határozott időtartam követelménye is. Fentieket figyelembe véve a hatóság elfogadta eljárás alá vont kimentését és megállapította, hogy a bepanaszolt munkáltató a jogszabályoknak megfelelően járt el, megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét, így a kérelmet elutasította.
432/2007

***

Más esetekben az eljárás alá vont kimentésétől függetlenül a rendelkezésre álló - így
különösen az okirati - bizonyítékok egyértelműen kizárták a sérelem és a védett tulajdonság
közötti összefüggés meglétét.

Vidéki rendőrkapitányság egy települési önkormányzat jegyzőjének intézkedése miatt fordult a hatósághoz. Az iratokkal alátámasztott kérelem szerint a jegyző írásban tájékoztatta kérelmezőt arról, hogy a továbbiakban közérdekű munkalehetőséget biztosítani nem tud az e szankcióval sújtott szabálysértést elkövetők számára, mert a munkavégzés helyéül korábban kijelölt szolgáltató intézmény nem büntetés-végrehajtásra szakosodott. A jegyző ugyanakkor arról tájékoztatta a rendőrkapitányságot, hogy egy helyi lakos foglalkoztatásához mégis hozzájárult a szolgáltató intézmény vezetője. A rendőrkapitányság álláspontja szerint ez az eljárás diszkriminatív a többi közérdekű munkavégzést vállaló eljárás alá vont személlyel szemben. A hatóság megállapította, hogy a közérdekű munkavégzést vállaló, azonban annak lehetőségében nem részesülő személyek nem rendelkeznek olyan, az Ebktv. 8.§-a szerinti védett tulajdonsággal, amely megalapozná a hátrányos megkülönböztetés megállapíthatóságát. Önmagában az, hogy nem biztosították számukra a közérdekű munkavégzés lehetőségét, nem tekinthető védett tulajdonságnak, hiszen az maga a hátrány. Fentiek figyelembe vételével a hatóságnak a kérelmet el kellett utasítania, mivel a sérelmet szenvedettek nem rendelkeznek az Ebktv. 8.§-a szerinti védett tulajdonsággal.

440/2007

***

A kérelem érdemi elutasításról rendelkezett a hatóság, amikor azt lehetett megállapítani, hogy az eljárás alá vont a vonatkozó jogszabályok betartásával és alkalmazásával járt el.

A mozgássérült kérelmező azt sérelmezte, hogy az önkormányzat pályázatot írt ki bérlakások bérletére vonatkozóan, amelyben egy lakás elsősorban mozgássérült részére került meghirdetésre. Kérelmező és élettársa a lakást megtekintette, pályázatot nyújtottak be, majd az önkormányzat szociális és egészségügyi bizottsága a bérlakás bérlőjéül őket jelölte ki 5 év időtartamra, a bérleti szerződésben bérbeadóként az önkormányzat ingatlankezelő intézménye szerepelt. Kérelmező szerint az, annak ellenére, hogy bár az önkormányzat tudomással bírt arról, hogy kerekesszékkel közlekedik, sem a tíz emeletes ház, sem az 5. emeleten található lakás akadálymentesítésére nem került sor, így nagy nehézségek árán tud közlekedni. Az ingatlan kezelőjétől azt a választ kapták panaszukra, hogy a lakás belső akadálymentesítését a bérlőknek kell megoldani, külső akadálymentesítésre pedig nincs anyagi forrás. Kérelmező és élettársa az önkormányzattal és az önkormányzat ingatlankezelő intézményével szemben szavatossági igény érvényesítése iránt pert indított, elsődlegesen az önkormányzati bérlakás akadálymentesítésének elvégzésére, másodlagosan akadálymentesített cserelakás biztosítására. A városi bíróság ítéletével a kereseti kérelmet elutasította, s indokolásában rögzítette, hogy az alpereseket nem terhelte sem szerződéses, sem jogszabályi kötelezettség a bérbe adott lakás akadálymentesítésére, valamint hogy az „elsősorban mozgássérültek részére” szóló pályázati kiírást nem lehetett oly módon kiterjesztően értelmezni, hogy az akadálymentesítési kötelezettség vállalását jelentette volna. Az csupán arra vonatkozott, hogy a lakás lifttel megközelíthető, de erről a felperesek tudtak, mivel a lakást megtekintették. A lakásbérleti szerződés megkötésekor hatályos, a fogyatékos emberek hátrányainak enyhítése, esélyegyenlőségük megalapozása érdekében megalkotott, a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (Fot.) nem tartalmazott kötelezettséget az önkormányzati tulajdonú bérlakások akadálymentesítésére, ahogy azt a városi bíróság is megállapította ítéletében. A Fot. 29.§-ának (6) bekezdése szerint az egyenlő esélyű hozzáférés érdekében a fogyatékkal élő emberek számára a közszolgáltatást nyújtó, meglévő középületek akadálymentesítését, mindenki számára megközelíthetővé tételét kellett elvégezni 2005. január 1-jéig. A Fot. nem tartalmazta a középület fogalmának meghatározását, így az Építési törvény 2.§- át kell figyelembe venni. A törvény szerint közhasználatú építmény az olyan építmény (építményrész), amely - a település vagy településrész ellátását szolgáló funkciót tartalmaz, és használata nem korlátozott, illetve nem korlátozható (pl. kereskedelmi, szolgáltatási célú építmények mindenki által használható részei), továbbá használata meghatározott esetekben kötelező, illetve elkerülhetetlen, valamint, amelyet törvény vagy kormányrendelet közhasználatúként határoz meg. Az önkormányzati tulajdonú bérlakás nem minősül középületnek, ezért sem a tulajdonost, sem a bérbeadót nem terhelte, s a jelenleg - 2007. május 1-jétől - hatályos jogszabályok szerint sem terheli akadálymentesítési kötelezettség.
545/2007

***

A hatóság határozatainak felülvizsgálatára jogosult Fővárosi Bíróság egy 2006-ban hozott határozata szerint a hatóságnak a kérelmező által a védett tulajdonságok körében felhozott körülményei beleférnek az Ebktv. 8.§-ának t) pontjába, ezért a hatóság megszüntető végzését hatályon kívül helyezve, új eljárásra utasította azzal, hogy a kérelmező által hivatkozott indokokat, körülményeket érdemben kell megvizsgálni, ennél fogva az ügyben érdemi határozatot kell hozni. A bíróság döntésének megfelelően a tavalyi évben annak a kérdésnek vizsgálata, hogy a kérelmező által felhozott bárminemű körülmény, helyzet, vagy tulajdonság az Ebktv. 8.§-ában felsorolt valamely védett tulajdonságként értékelhető-e, a hatóság érdemi határozattal bírálta el. E körben 14 elutasító határozat meghozatalára került sor.

Egy adott típusú munkavégzésre irányuló jogviszony a hatóság álláspontja szerint nem értékelhető egyéb helyzetként az alábbi ügyben.

Egy vidéki város egészségügyi alapellátásában területi ellátási kötelezettséggel résztvevő egészségügyi szolgáltató gazdasági társaságok jogi képviselőjük útján előterjesztett beadványukban sérelmezték, hogy annak ellenére, hogy az önkormányzattal megkötött megbízási szerződéseikben foglaltak szerint az ügyeleti díj mértéke évente felülvizsgálatra kerül, többszöri kezdeményezésük ellenére a megbízó önkormányzat ettől elzárkózott. A jogi képviselő álláspontja szerint, miközben az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény módosítása részletesen szabályozza a közalkalmazotti jogviszonyban tevékenykedő egészségügyi dolgozók ügyeleti bérét, esetükben a megbízási szerződésben megállapított ügyeleti díj mértéke ennél lényegesen alacsonyabb. Emellett a városukban ún. külsős szolgáltatóként bevont betéti társaság által alkalmazott orvosok is a kérelmezőkhöz képest magasabb összegű ügyeleti díjban részesülnek. A betéti társaságok az egészségügyi szolgáltatási - benne az ügyeleti - feladataikat polgári jogi jogviszony keretében látják el, szemben azon szolgáltatókkal, amelyeknél a feladatok ellátása munkaviszony, illetve közalkalmazotti jogviszony keretében történik. Az egészségügyi tevékenység adott jogviszonyban való ellátása - kérelmezők esetében a polgári jogi jogviszony (megbízás) - nem minősül az Ebktv. által védett tulajdonságnak, mely alapot adhat az eljárás lefolytatására, mivel az nem függ össze szorosan valamely személy vagy csoport személyiségéhez fűződő tulajdonsággal, az emberi méltósággal, így nem tartozik az egyéb helyzet, tulajdonság vagy jellemző - Ebktv. 8. §-ának t) pontja szerinti - kategóriába sem. Ugyanakkor a hátrányos megkülönböztetés megállapításának további feltétele sem áll fenn a kérelmezők esetében, az egészségügyi tevékenység eltérő jogi konstrukcióban való ellátására tekintettel nem tekinthetők a kérelmezőkkel összehasonlítható helyzetben lévőknek mindazon egészségügyi szolgáltatók, amelyek a feladataikat munkaviszonyban, illetve közalkalmazotti jogviszonyban látják el. A már hivatkozott 2003. évi LXXXIV. törvény is eltérő szabályozást tartalmaz az eltérő jogviszonyokban kifejtett egészségügyi tevékenységet végzők vonatkozásában. A törvényhez fűzött miniszteri indokolás szerint a munkajogi törvények eltérő szabályozási tárgyukból nem rendezhetik a vállalkozás keretében végzett egészségügyi tevékenységek kérdését, így például ezek vonatkozásában munkavégzési korlátot jogszabály nem állapít meg.
914/2007


***


Nem értékelte egyéb helyzetként a hatóság a kérelmező által hivatkozott, konfliktuskerülő személyiségét, segítőkész, lojális magatartását. A kérelem szerint kérelmezőt munkahelyén, ahol több éven át megbecsült munkatársként tartották számon, az elmúlt időszakban különféle sérelmek érték. Közvetlen felettese több alkalommal indokolatlanul rosszindulatú megjegyzéseket tett vele kapcsolatban, munkafeltételeit megkérdezése nélkül megváltoztatták, amely miatt az elvárt korábbi teljesítményt nem volt képes teljesíteni, a környezetében dolgozók közül néhányan becsületsértő kijelentéseket tartalmazó, névtelen levelet juttattak el hozzá. Védett tulajdonság hiányában a hatóság a kérelmet elutasította, ugyanakkor felhívta a panaszos figyelmét arra, hogy a becsületét sértő kijelentések miatt bíróság előtt polgári peres eljárást, illetve magánvádas eljárást kezdeményezhet.
736/2007

***


3. A diszkrimináció formái és területei

3.1. Foglalkoztatás

 

A hatóság működésének kezdete óta tapasztalható, hogy a beérkezett panaszok túlnyomó többsége a munka világával kapcsolatos. Az álláskeresés során az álláshirdetéseket olvasva, a meghirdetett álláshelyen való interjúk és a munkába lépés alkalmával, majd a munkavégzés feltételeit és körülményeit illetően, végül a foglalkoztatási jogviszony megszüntetésével kapcsolatban lépten-nyomon azt tapasztaljuk, hogy az álláskeresőket és a munkavállalókat a munkáltatók részéről különféle sérelem, illetve hátrány éri. A panaszok többségére jellemző, hogy a sérelmek nem hátrányos megkülönbözetés formájában jelentkeznek, hanem munkaügyi jogszabályok megsértése miatt keletkeznek. A hatóság az ilyen tartalmú panaszok vizsgálatára, munkaügyi jogviták elbírálásra nem rendelkezik hatáskörrel, így a kérelmezőket a beadvány tartalma szerint végzés kibocsátásával érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, illetőleg tájékoztató levél formájában hívja fel a panaszos figyelmét arra, hogy a munkaügyi jogsérelemből keletkezett igényét munkaügyi bíróság előtt peres eljárásban érvényesítheti. Gyakori az is, hogy az állampolgárok csupán tájékoztatást kérnek a jogérvényesítési lehetőségeikről. Ez esetben a hatóság arra törekszik, hogy a kérdés megválaszolására illetékes szervhez jusson el a kérelmező a problémájával, egyidejűleg tájékoztatást nyújt a hatóság feladatairól, hatásköréről, az eljárás folyamatáról, lehetséges kimeneteléről. A munkáltatókkal szemben előterjesztett azon kérelmek esetében, amelyekben a sérelem valamely, az Ebktv. 8.§-ában foglalt védett tulajdonsággal függ össze, a hatóság minden alkalommal vizsgálatot folytat le.

2007-ben a foglalkoztatással összefüggő beadvány alapján indult ügyben 131 tájékoztató levelet küldtünk a panaszosnak, illetve a beadványozónak, ezzel egyidejűleg 8 esetben a beadvány vizsgálatára a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező közigazgatási szervhez történő áttételre került sor. A hatóság közel 50 ügyben vizsgálatot rendelt el. Valamennyi vizsgált ügy kérelemre indult, hivatalból lefolytatott vizsgálat - bejelentés hiányában- a tavalyi évben nem volt. Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a hivatalbóli vizsgálat megindításához az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, mint speciális jogsérelem feltárásához minimális feltételként valamely személy, illetőleg szervezet bejelentése elengedhetetlen. A vizsgálatok az esetek többségében a kérelem hiányos volta miatt hiánypótlási felhívással, illetőleg a kérelmező személyes meghallgatásával indultak. 6 esetben a hatóság az eljárást megszüntette, mivel a kérelmező a hatóság hiánypótlási felhívásának nem tett eleget, 3 esetben a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül - hatáskör hiányában - el kellett utasítani.

2007. január 1-jével az Ebktv. módosítása folytán kiegészült a hatóság hatásköre az esélyegyenlőségi tervek vizsgálatával. Fontos megjegyezni, hogy az ilyen eljárások kizárólag kérelemre indíthatók. Jelzés értékű, hogy a vizsgált időszakban összesen 2 kérelem érkezett a hatósághoz. Mindkét kérelem alapján vizsgálat indult, egy esetben a hatóság azért utasította el a kérelmet, mert a beszerzett adatokból megállapítható volt, hogy a kötelezettnél foglalkoztatottak létszáma az 50 főt nem haladta meg. A másik eljárásban a hatóság megállapította, hogy a bepanaszolt munkáltató elmulasztotta az esélyegyenlőségi terv elfogadását, ezért megfelelő határidő kitűzésével a mulasztás pótlására kötelezte. Az eljárás alá vont a teljesítésre előírt határidőn belül az elkészített és elfogadott esélyegyenlőségi tervet megküldte a hatóság részére.


Az Ebktv-ben „Foglalkoztatás” alcím alatt szerepel az álláshirdetés, mint a diszkrimináció lehetséges előfordulási helye. Az Ebktv. 21. §-a szerint az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz a munkához való hozzájutásban, különösen nyilvános álláshirdetésben, a munkára való felvételben, az alkalmazási feltételekben, a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítését megelőző, azt elősegítő eljárással összefüggő rendelkezésben.
A hatóság számára a gyakorlatban gondot okoz, hogy egy gazdasági társaság által megjelentetett diszkriminatív tartalmú hirdetés alapján - kérelem hiányában - hivatalból nem indíthat vizsgálatot, hiszen ezek lehetséges körét az Ebktv. tételesen felsorolja. A diszkrimináció megállapításának azonban nemcsak a kérelem hiánya lehet az akadálya. Az alábbi ügyben egy állami szerv közreműködésével megjelent diszkriminatív hirdetések miatt, konkrét kérelemre sem állapíthatta meg a hatóság a jogsértésta.

A kérelmező azt sérelmezte, hogy egy megyei munkaügyi központ kirendeltségén életkor szerinti korlátot tartalmazó álláshirdetéseket talált közzétéve, melyek őt az adott állásokhoz való hozzájutás lehetőségéből kizárták. Kérelmező a kérelemhez az általa sérelmezett álláshirdetések másolatát csatolta, amelyekben külföldi, elsősorban németországi és ausztriai munkákra keresnek jelentkezőket, minden esetben korhatár megjelölésével, többek között az alábbi munkakörökre: felszolgáló és szakács 30, illetve 35 éves korig, hegesztő, tanácsadó mérnök, gyermekgyógyász, esztergályos, fúró, körcsiszoló és lakkozó 18 és 40 év között. A kérelmező panasszal fordult az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőséghez, az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosához, valamint a Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz is, ám az általa csatolt dokumentumokból megállapítható, hogy fenti szervek nem folytattak le eljárást az ügyben, Kérelmezőt a hatósághoz irányították. Az eljárás alá vont állami szerv azzal védekezett, hogy a munkaerőpiaci szolgáltatásokról, valamint az azokhoz kapcsolódóan nyújtható támogatásokról szóló 30/2000. (IX.15.) GM rendelet 2004. május 1-jén hatályba lépett módosítása kötelezően elrendelte, hogy minden Magyarországon bejelentett üres álláshely megjelenjen az ún. EURES rendszerben. Ugyanezen elv alapján a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal EURES irodája rendszeresen megküldi a Munkaügyi Központnak a bármely tagállamban bejelentett üres álláshelyeket. A hirdetések a Központ szolgáltatási rendszerének részét képezik, felülbírálásukra és ellenőrzésükre a Központnak lehetősége nincs, közvetítést velük kapcsolatban nem végez. A külföldi álláshirdetésekre álláspontjuk szerint egyébként is a fogadó állam jogrendszere alkalmazandó, tartalmukért felelősséget a hirdető, a hirdetést az EURES hálózatára feltevő intézmény visel. A hatóság az ügyben állásfoglalást kért a németországi Munkaügyi és Szociális Minisztériumtól. A Minisztérium referense válaszában kifejtette, hogy a magyar szabályozáshoz hasonlóan és az európai irányelveknek megfelelően, a hatályos jogszabályok szerint Németországban is csak abban az esetben lehet jogszerű egy álláshirdetésben életkor szerinti korlát megjelölése, amennyiben az adott tevékenység jellege, vagy természete ezt megköveteli. A kérelmező által csatolt, a Munkaügyi Központ kirendeltségének hirdetőtábláján közzétett álláshirdetések esetében azonban aligha, egy részüknél pedig biztosan nem állapítható meg, hogy az azokban szereplő életkor szerinti korlát a munka jellege vagy természete alapján indokolt és arányos volna. Tekintve azonban, hogy a Munkaügyi Központ az adott álláshirdetéseket jogszabályi kötelezettségnél fogva egy, az Európai Unió összes tagállamában működő rendszer részeként kezeli és teszi közzé, azok felülvizsgálatára és az egyenlő bánásmód érvényesülése szempontjából való ellenőrzésére felhatalmazása nincs, a hatóság az eljárás alá vont fenti védekezését kimentési okként elfogadta, ezért a kérelmet elutasította. Az álláshirdetésekben megjelölt életkor szerinti korlátoknak az adott munka jellegéhez, vagy természetéhez mért indokoltsága ugyanakkor csak az álláshirdetéseket megfogalmazó és azokat az EURES rendszerben közzétevő munkáltatók eljárás alá vonása és vizsgálata útján lett volna az adott eljárásban elbírálható, amire viszont a hatóságnak joghatósága nincs. A hirdető munkáltatók ugyanis külföldi székhellyel rendelkeznek, tevékenységüket a székhelyük szerint illetékes szerv, a székhelyük szerint irányadó jog alapján bírálhatja csak el. A hatályos jogszabályok alapján folytatott gyakorlat nem felel meg az egyenlő bánásmód követelményének, a Munkaügyi Központ viszont a fenti gyakorlattól éppen a hivatkozott jogszabálynál fogva nem térhet el, így tárgyi ügyben a felelőssége nem megállapítható. A hatóság ugyanakkor jogszabályoknak az egyenlő bánásmód elvének való megfelelőségét nem vizsgálhatja.
191/2007


Az Ebktv. 14. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján a hatóság jogszabály módosításra, intézkedésre tehet javaslatot a jogalkotásért felelős szervek felé, jelen esetben a Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz fordult.

 

 

Etnikai hovatartozás

A statisztikai adatok is azt az ismert társadalmi jelenséget támasztják alá, hogy a foglalkoztatás területén a diszkrimináció főként a romákat éri. A jogsértést megállapító határozatok között mind az álláskeresés, a munkába állás, a munkaviszony létesítése, a munkafeltételek minősége, mind pedig a munkaviszony megszüntetése alkalmával találhatunk példát arra, hogy a roma kisebbség az egzisztenciális helyzettől, képzettségtől függetlenül diszkrimináció áldozatává válhat.

 

Folytatás