Tájékoztató az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2009. évi tevékenységéről

Tájékoztató az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2009. évi tevékenységéről

 

Tájékoztató

 

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2009. évi tevékenységéről, valamint az

egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003.

évi CXXV. törvény alkalmazásának tapasztalatairól

  

  • 2010. május

 

Bevezető

 

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság ötödik éves beszámolóját ajánlom megtisztelő figyelmükbe.  Az elmúlt évek során a beszámolók szerkezete kissé módosult, elsősorban a „fogyasztói igények’ kielégítése, másrészt  a hátrányos  megkülönböztetés  elleni fellépés során tapasztalható új jelenségek, tapasztalatok áttekinthető összegzése érdekében.

 

2010-ben szeretnénk bemutatni az ötéves munka fontosabb jellemzőinek összehasonlító értékelését, az egyezségek és a közérdekű igényérvényesítés jelentőségét a diszkrimináció elleni harcban, s első alkalommal mutatjuk be az Európai Uniós támogatással megvalósuló hazai legjelentősebb antidiszkriminációs program tevékenységét, eddigi eredményeit.

 

Tapasztalataink szerint évek óta a legnagyobb érdeklődésre a konkrét jogesetek ismertetése számíthat, így ebben a tájékoztatóban is megtalálhatóak – tematikus bontásban – az ügyekről

készült összefoglalók.

 

A hátrányos helyzetű társadalmi csoportok jogérvényesítő képességének erősítése érdekében – együttműködve az országgyűlési biztosokkal, a társadalmi érdekképviseletekkel, civil szervezetekkel és társhatóságokkal – még évtizedekben mérhető munka vár ránk. Eredményként könyvelhetjük el azonban, hogy a hatóság ismertsége folyamatosan nő, hogy az emberi jogok iránt érdeklődő egyetemisták egyre növekvő számban töltik szakmai gyakorlatukat a hatóságnál, választják diplomamunkájuk témájául az egyenlő bánásmód érvényesülését és szeretnének bekapcsolódni a hatóság munkájába.

 

Büszkeséggel tölt el, hogy a hatóság döntései szinte kizárólagos forrásait jelentik a témában születő tudományos publikációknak, nemzetközi jelentéseknek. Legnagyobb elismerés azonban a hozzánk forduló emberek bizalma és elégedettsége. Nem alap nélkül hivatkozom erre, 2009 szeptembere óta, két évre visszamenően, kérdőíves felmérést végzünk ügyfeleink körében. Ennek legfigyelemre méltóbb eredménye, hogy még azok körében is elismert a hatóság munkája, akiknek a kérelmét valamilyen okból el kellett utasítani. Ez úton szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki az elmúlt években támogatta munkánkat, de különösen és elsősorban a kis létszámában is erős, elkötelezett és összetartó kollektívának.

 

Dr. Demeter Judit

elnök

 

  • I. Rövid összefoglaló

 

 

A hatósághoz 2009-ben 1087 ügyben fordultak panasszal, megkereséssel magán személyek, jogi személyek, s különböző társadalmi és civil szervezetek. A hatóság 142 esetben megállapította, hogy az ügy más közigazgatási hatóság hatáskörbe tartozik, 402 ügyben tájékoztatást küldött az ügyfélnek a jogérvényesítés módjáról, más állami, önkormányzati szervek, bíróságok hatásköréről. 543 eljárást indított, melyből 2009-ben 273 ügy zárult le határozattal vagy végzéssel, míg a fennmaradó 270 ügyben a vizsgálat áthúzódott a 2010-es évre. A hatóság a 2009-ben lezárt ügyekből 48 esetben állapította meg az egyenlő bánásmód követelményének megsértését, 18 esetben elősegítette és jóváhagyta a felek között létrejött egyezséget, 107 ügyben a kérelmet érdemben utasította el, 100 ügyben pedig eljárást lezáró végzés született. Új jelenség, hogy a korábbiakban lényegesen több esetben kérték az ügyfelek az eljárás megszüntetését azért, mert az eljárás alá vont munkáltató vagy szolgáltató az eljárás megindítását követően megszüntette a hátrányos megkülönböztetést és kompenzálta a kérelmezőt.

 

A 2009-ben vizsgált ügyek megoszlása az elintézés módja szerint

 

A 2009-ben vizsgált ügyek elintézés módja szerinti megoszlása százalékban

 

A megalapozott kérelmek diszkrimináció fajtája szerinti megoszlása

 

A megalapozott kérelmek diszkrimináció fajtája szerinti megoszlása százalékban

 

 

Az előző évekhez hasonlóan legmagasabb számban a foglalkoztatás területén sérült az egyenlő bánásmódhoz való joga a kérelmezőknek (21) neme (6), életkora (5), más véleménye (4), anyasága, etnikai hovatartozása (2-2), szexuális irányultsága, szakszervezeti érdekképviselethez tartozása alapján (1-1 ügy).

 

17 ügyben állapította meg a hatóság a szolgáltatásokkal kapcsolatos hátrányos megkülönböztetést életkor (6), fogyatékosság (3), etnikai származás és bőrszín (3), anyaság, politikai vélemény és szexuális irányultság alapján, két ügyben többes alapú diszkriminációt állapított meg a hatóság.

 

48-ból 30 esetben gazdasági társaságokkal, a többi ügyben önkormányzatokkal, illetve intézményekkel és állami hatóságokkal szemben került sor szankció alkalmazására. Összesen: 33.600.000.- Ft pénzbírság kiszabására került sor, 33 határozat nyilvános közzétételét rendelte el a hatóság.

 

A jogtudatosság emelése, a közvélemény tájékoztatása 2009-ben is kiemelt feladata volt az EBH- nak. A döntések nyilvánosságra hozatala mellett a hatóság honlapján összefoglalók olvashatóak az összes jogsértést megállapító, valamint egyezséget helybenhagyó döntésről, valamint - a diszkrimináció és az egyéb jogsértések elhatárolása érdekében - a jelentősebb elutasító határozatokról is. A hatóság vezetői és munkatársai 91 alkalommal tájékoztatták a közvéleményt

 

a médián keresztül tevékenységükről konkrét jogesetek bemutatásával, s több mint 60 rendezvényen tettek eleget civil – társadalmi szervezetek és társhatóságok meghívásainak. Az EBH honlapját 2009-ben 74.138 fő látogatta.

 

A hatóság 2009 áprilisától a TÁMOP 5.5.5. projekt keretében 46 hónapig tartó antidiszkriminációs programot indított el, melynek keretében 2009 szeptemberétől minden megyeszékhelyen ügyfélszolgálatot szervezett, 2010-ben széleskörű képzési programot indít, ifjúsági antidiszkriminációs akciókat tervez és hét – az egyenlő bánásmód követelményének

érvényesülését feltáró – kutatást rendel meg.

 

 A 2009-es évben a bíróság előtt folyamatban levő ügyek száma 69 volt, ebből 38 zárult le az év folyamán. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság határozatainak közigazgatási perben való felülvizsgálata során 2009-ben 35 ítélet született, ebből 34 helybenhagyta a hatósági határozatot, illetve 1 esetben a bíróság hatályon kívül helyezte a döntést és új eljárásra utasította a hatóságot. A 2009-ben záródó bírósági ügyek közül egy EBH határozattal szembeni keresetet idézés kibocsátása nélkül elutasított a Fővárosi Bíróság; egy ügyben a felperes elállt keresetétől, továbbá egy alkalommal a Legfelsőbb Bíróság a hatósági határozatot helybenhagyó ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmet utasította el.

 

  • II. Hatósági tevékenység

  

  • 1. A beadványok, panaszok jellemzői

 

2009-ben az előző évek fokozatos, néhol ugrásszerűen emelkedő ügyiratforgalmához képest mintegy százzal kevesebb megkeresés, panasz érkezett, mindösszesen 1087 esetben, azonban a panaszok jellegében, minőségében érzékelhető volt az előző években a hatóság – és természetesen más emberi jogvédő szervezetek - jogtudatosság növelése, jogérvényesítés lehetőségének ismertetése terén kifejtett széleskörű tájékoztató tevékenységének első eredménye. Arányaiban emelkedett az érdemi vizsgálat megindítására alkalmas megkeresések száma.

 

Továbbra is elmondható azonban, hogy a hatóságot beadványaikkal megkeresők egy része csupán tájékoztatást kér a hatóság tevékenységével, eljárásával kapcsolatban, illetve mivel nem rendelkezik megfelelő információval arról, hová nyújtsa be panaszát, gyakran az ilyen irányú lehetőségek iránt érdeklődik. A szakszerű tájékoztatás mellett, ezen tájékoztató levelekben közérthető módon mutatja be a hatóság azt is, hogy miért nem hátrányos megkülönböztetésről van szó az adott ügyben. Ezekre a beadványokra továbbra is a sokszínűség jellemző, hiszen az élet szinte valamennyi területét érintő jogsérelmek miatt fordultak panasszal a hatósághoz, pl. bíróságok, különféle hatóságok döntéseit kifogásolták, a jogérvényesítési lehetőségekről kértek tájékoztatást, a bankok hitelezési gyakorlatával szemben is egyre több megkeresés érkezett, és a gazdasági válság következményeként megnövekedett azon panaszok száma, amelyekben a munkahely elvesztése, a létszámcsökkentés elrendelése, a cafeteria-támogatással összefüggésben tapasztalt sérelem jelent meg. A hatóság változatlanul él azzal a lehetőséggel, hogy felhívja a panaszos figyelmét valamely közvetítői eljárás, illetve a jogi segítségnyújtás igénybevételének

 

lehetőségére, így- többek között az Oktatási Közvetítő Szolgálat, az IRM Jogi Segítségnyújtó Szolgálat, a Jogpont Hálózat elérhetőségére. A tavalyi évhez képest (474 tájékoztató levél) 2009-ben 402 tájékoztató levél kiküldésére került sor.

 

2009-ben jelentősen csökkent azon ügyek száma, melyeket más hatósághoz kellett áttenni hatáskör hiánya miatt. Míg 2008-ban 171, addig 2009-ben 142 beadvány került áttételre a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező más közigazgatási szervhez, leggyakrabban a Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz (28).

 

Változatlanul magas volt azon panaszok száma, melyeket elektronikus levélben terjesztettek a hatóság elé, bár a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 2009. október 1-jén hatályba lépett módosítása az ügyféllel elektronikus úton a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül engedi a kapcsolattartást, amely a kérelmek benyújtására alkalmazandó. Ezen kérelmek többsége nem tartalmazta az ügyfél elérhetőségét, csupán e-mail címét, így a kérelem nem felelt meg az eljárás megindításához szükséges formai követelményeknek, és a hatóságnak elektronikus levélben kellett felhívni a kérelmezőt arra, hogy postai úton, vagy 2009. október 1-től új lehetőségként, ügyfélkapun keresztül terjessze elő kérelmét. Amennyiben ezt követően a kérelmezőtől sem postai, sem elektronikus úton nem érkezett válasz, a hatóság formai döntést nem hozhatott az ügyben. Tavalyi évben is volt arra példa, hogy a panaszos a hatóság kifejezett kérése ellenére sem jelölte meg postai elérhetőségét, majd a hatóság tájékoztató levelét követően, megköszönve a hatóság segítségét, tájékoztatta a hatóságot, hogy problémája időközben megoldódott, ezért nem kéri a közigazgatási eljárás lefolytatását.

 

Az 1087 beadványból 2009-ben 273 ügy zárult le érdemi döntéssel (határozat, eljárást megszüntető végzés, egyezséget jóváhagyó határozat). A 2008. évben 256 ügyet zárt le a hatóság határozatával vagy végzésével, melyből 37 esetben állapította meg az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét. Látható, hogy a 2009-es évben egyrészt nőtt az érdemi döntéssel lezárt ügyek száma, másrészt emelkedett a jogsértést megállapító határozatokkal lezárult ügyek aránya is.

 

Beadványok és vizsgált ügyek számának változása

 

A legtöbb panasz továbbra is a foglalkoztatás és az áruk forgalmával, és szolgáltatások igénybevételével volt kapcsolatos, azonban az elmúlt évhez képest kiemelkedő volt azon ügyek száma, amelyekben a hatóság állami, önkormányzati vagy közigazgatási szervek működésével kapcsolatban érkezett panaszokat vizsgált. Ezen kívül még az oktatással összefüggően vizsgált a hatóság jelentősebb számú panaszt és hozott az ügy érdemében döntést. A lakhatással, továbbá a szociális biztonsággal és egészségügyi szolgáltatással kapcsolatban a tavalyi évhez hasonló arányban született döntés.

 

Vizsgált ügyek a diszkrimináció területe szerint

 

 

A határozattal illetve ügy érdemét eldöntő végézéssel lezárt ügyek megoszlása

 

 

Határozattal, illetve ügydöntő végzéssel lezárt ügyek megoszlása százalékban

 

 

2. A határozattal lezárt ügyek jellemzői

2.1 JOGSÉRTÉST MEGÁLLAPÍTÓ HATÁROZATOK

 

  • Jogsértést megállapító határozatok számának alakulása 2005-2009

 

  

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság összesen 48 ügyet zárt le jogsértést megállapító, az eljárás alá vont felet érdemben elmarasztaló tartalmú határozattal.

 

A diszkrimináció fajtái szerint az elmarasztaló határozatok a következőképpen alakultak: 43 esetben a hatóság közvetlen, míg 1 esetben közvetett hátrányos megkülönböztetést, 4 esetben zaklatást, 3-3 esetben pedig megtorlást és jogellenes elkülönítést állapított meg.

 

Az elmarasztaló határozatok a védett tulajdonságok előfordulásának gyakorisága szerint a következőképpen alakultak: életkor: 12, fogyatékosság: 8, nemzeti-etnikai kisebbséghez tartozás: 7, nemi hovatartozás, más vélemény: 5, anyaság, szexuális irányultság, egyéb helyzet: 3, egészségi állapot, vagyoni helyzet: 2, faji hovatartozás, bőrszín, politikai vélemény, érdekképviselethez tartozás: 1 esetben szolgált az eljárás alapjául.

 

Jogsértést megállapítóhatározatok védetttulajdonságok szerinti megoszlása

 

Az elmarasztaló határozatok a következő területeket érintik: a foglalkoztatás területét 20, az áruk-szolgáltatások területét 17, az oktatást területét 6, az állami-önkormányzati szervek működését 3, a lakhatást pedig 2 határozat.

 

Jogsértést megállapító határozatok a diszkrimináció területe szerint

 

Jogsértéstmegállapítóhatározatok ajogsértőszervtipusaszerint

 

 

A hatóság 49 esetben alkalmazta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsításának megtiltását, 32 esetben a határozat nyilvános közzétételét, 20 alkalommal szabott ki összesen 33.600.000 forint összegű bírságot és 12 alkalommal kötelezett a jogsértő állapot megszüntetésére.

 

Jogsértéstmegállapítóhatározatok szankciószerinti megoszlása

  

 

  • 1.  Foglalkoztatás

 

A foglalkoztatás területén 2009-ben a hatóság összesen 20 ügyben állapította meg az egyenlő bánásmód követelményének megsértését, melyek közül 4-4 esetben a sérelmet szenvedett személy életkora, illetve nemi hovatartozása, 3 esetben más véleménye, 1-1 esetben anyasága, érdekképviselethez tartozása, szexuális irányultsága, illetve az Ebktv. 8. § t) pontja szerinti ún. egyéb helyzete képezte a diszkrimináció alapját. Többes alapú diszkrimináció valósult meg négy ügyben: anyaság és családi állapot, etnikai kisebbséghez tartozás és egyéb helyzet, nem és életkor, illetve nem és más vélemény, mint védett tulajdonságokkal összefüggésben.

 

 

Munkaügyi diszkriminációtmegállapítóhatározatok védett
tulajdonságok szerinti megoszlása

 

A hatóság 18 esetben állapított meg a közvetlen hátrányos megkülönböztetést, 3 esetben megtorlást, 1 esetben pedig zaklatást. Két esetben a megtorlás közvetlen hátrányos megkülönböztetés mellett valósult meg, egy esetben önálló jogsértésként.

 

Munkaügyi diszkriminációt megállapító határozatok
a diszkrimináció fajtája szerint

 

 

A foglalkoztatás területén az elmúlt évben a munkavállalók életkora miatt alkalmaztak a munkáltatók legnagyobb számban diszkriminációt, a hatóság által kivizsgált ügyek tanúsága szerint. Megjegyzendő, hogy a tavalyi évben egyetlen esetben sem került megállapításra életkor alapú hátrányos megkülönböztetés a munka világában, tehát a növekedés egyik esztendőről a másikra számottevő. A hatóság jogsértést megállapító döntéseiből a magas látencia, valamint a hátrányos helyzetű, így általában diszkriminációval is nagyobb arányban sújtott csoportok alacsony jogtudatossága – és ebből eredő jogérvényesítési nehézségek – miatt nem lehetséges messzemenő következtetéseket levonni, de ez az arány alátámasztja az EUROBAROMETER magyarországi felmérésének megállapításait. Az életkori alapú megkülönböztetés, mely a hatóság által elbírált esetekben főként az időskorúakat sújtotta, minden jel szerint erősödő tendenciát mutat, tükrözi a foglalkoztatás társadalmi problémáit. A gazdasági válság felerősíti az idősebb munkavállalókkal kapcsolatos – korábban is meglévő - előítéleteket. A jövőben szükségesnek mutatkozik a munkáltatók, valamint az ügyben közvetítő szerep betöltésére alkalmas érdekképviseletek e tárgyú jogi ismereteinek bővítése, mely hozzájárulhat egy, a 45-50 év feletti munkavállalók irányába is nyitott hazai munkaerőpiac kialakulásához. A kérdés minden esetre azért is összetett, mert a vizsgált ügyekben vegyesen fordult elő munkára való felvételnél, munkaviszony-megszüntetésnél, valamint folyamatban lévő munkaviszony során a bérezésben alkalmazott diszkrimináció, tehát a hibás szemlélet e körben általánosnak látszik, ami a probléma kezelését tovább nehezíti.

 

A törvény által védett tulajdonságok tekintetében a másik leggyakoribb jogsértési alapot a munkavállalók nemi hovatartozása jelentette 2009-ben. E típusú diszkrimináció valamennyi esetben az „egyenlő munkáért egyenlő bért” európai uniós szinten kiemelten védett elvét sértette, és a női munkavállalók bérezésében volt tetten érhető. Mivel 2008-ban ilyen tartalmú jogsértést megállapító döntést a hatóság nem hozott, e téren is egy, a számok tükrében emelkedőnek tekinthető tendenciáról kell beszámolnunk. A korábbi évek tapasztalata alapján elmondható volt,

  

hogy egyes munkavállalói csoportok e káros, jogsértő munkáltatói gyakorlat kapcsán tájékozottabbá és jogtudatosabbá váltak, ennél fogva a potenciálisan érintett munkavállalók kevésbé engedik magukat diszkriminatív béralkukba kényszeríteni, a mindennapokban, általánosságban a tendencia azonban továbbra is jellemző. Mindennek oka kétség kívül legfőképpen a munkavállalók megnövekedett munkaerő-piaci kiszolgáltatottsága lehet, melynek következtében a tájékozottság és a jogtudatosság ellenére, a munkáltatói erőfölénnyel szemben nehéz fellépni. A női munkaerő „alacsonyabb rendűként” kezelésével szembeni fellépés tekintetében a hatóság rendelkezésére álló eszközökből e területen általában csak a pénzbírság bír visszatartó erővel, miközben tartós siker csak a szemléletváltástól remélhető.

 

A más vélemény, a foglalkoztatási ügyekben védett tulajdonságként gyakran felmerülő megítélése nem egyszerű, megannyi kérdést vet fel. Ezek bővebb kifejtése az elutasító határozatok elemzésénél olvasható, a jogsértést megvalósító magatartások tanulságai a következők: Mindhárom lezárt ügyünkben az a „képlet” érvényesült, hogy a sérelmet szenvedett munkavállaló a munkáltató bizonyos intézkedéseit kifogásolta, kritizálta, mely véleményét vagy közvetlenül a munkáltatóval közölte, vagy csak oly módon és körökben hangoztatta, hogy arról a munkáltató tudomást szerzett. Ennek következtében aztán a munkavállaló ellen egyfajta hadjárat indult a munkáltató részéről, mely általában munkaköre vagy munkakörülményei hátrányos megváltoztatásához, az adott személy „nem kívánatossá” válásához, esetleg munkaviszonya megszüntetéséhez vezetett. A hatóságnak el kell határolni az egyenlő bánásmód követelményének megsértését a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlásától, mely utóbbi munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik. A munkáltatóétól eltérő vélemény kinyilvánítását a hatóság általában akkor tekinti védett tulajdonságnak, a személyiség lényegi jellemzőjének, ha az valamely lelkiismereti meggyőződésből fakad, a munkavégzés során felmerülő szakmai véleménykülönbségek jellemzően nem tekinthetőek ilyennek. Azt is mérlegelni kell a munkavállaló vonatkozásában, hogy munkáltatójával szembeni más véleményét jogszerű keretek között fejtette-e ki, avagy azzal együttműködési kötelességét megszegve hátráltatta az eredményes munkavégzést, utóbbi esetben a munkáltató nem vonható felelősségre.

Az anyaság szerinti diszkrimináció az esetek többségében kapcsolódik a női munkavállalók nemi hovatartozás miatti hátrányos megkülönböztetéséhez, attól mégis külön kezelendő. 2008.-ban és a tavalyi évben is 3-3 anyaság miatti diszkriminációt megállapító határozatot hozott a hatóság. Valószínűsíthető ugyanakkor, hogy országos viszonylatban nem javult a gyermeket nevelő munkavállalók helyzete, a munkáltatók ellenérdekeltsége elsőként abban érhető tetten, hogy a munkára jelentkezők közül igyekeznek kiszűrni a potenciális gyermekvállaló munkavállalókat. A jelenség nem pusztán jogi, sokkal inkább szemléletbeli kérdés, ezért megoldása sem várható önmagában a hatósági eljárásban kiszabható szankcióktól.

 

Az érdekképviselethez tartozás, mint védett tulajdonság a tavalyi évvel megegyezően egy esetben szolgált diszkrimináció alapjául. A foglalkoztatás területén elkerülhetetlenek a konfliktusok a munkáltató és a szakszervezetek között, az összeütközések az érdekképviseleti tevékenység lényegéből fakadnak, de önmagukban nem jelentik az egyenlő bánásmód elvének sérelmét. Amennyiben a munkáltató a munkavállalóra nézve szakszervezeti tagsága miatt hátrányos munkáltatói intézkedéseket alkalmaz, e magatartás közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül.

 

A szexuális irányultság, mint diszkriminációs alap a korábbi évek során ritkán jelent meg konkrét esetek formájában a hatóság gyakorlatában. 2009-ben a vizsgált ügyek közül egy esetben állapított meg jogsértést a hatóság: egy munkafelvételi eljárásban jelentett hátrányt a kérelmezőnek a munkáltató előtt őszintén felfedett homoszexualitása, így a megpályázott állást sem nyerhette el. A hatóság előtt ismertté vált ügyek kis száma miatt nem vonható le olyan következtetés, hogy mindez a hazai munkaerőpiacon általános gyakorlat volna, ugyanakkor a valós helyzet megismerését tovább nehezíti, hogy a szexuális irányultság kizárólag a magánszférára tartozó személyes jellemző, az esetek nagy többségében nem jut a munkáltató tudomására. Amennyiben azonban nyilvánosságra kerül, a hazai munkaerőpiacon hátrányt jelent.

 

Az ún. egyéb helyzet, mint védett tulajdonság a hatóság 2008-as beszámolójában és jelen beszámoló elutasító határozatokkal foglalkozó fejezetében kellően részletes elemzésre került, így e helyen egyetlen lényeges következtetést célszerű levonni: a hatóság azon jogalkalmazói gyakorlata, mi szerint az egyéb helyzet kategóriáját a lehető legszűkebben, valóban csak a szorosan személyhez fűződő jellemzők körében értelmezi védett tulajdonságként, egyértelműen sikerrel járt. A 2008-as 6 esethez képest ezúttal egyetlen olyan jogsértést megállapító határozatot találunk, amely a panaszos egyéb helyzete alapján állapított meg diszkriminációt, így kijelenthető, hogy a hatóság következetesen érvényre juttatta a szűkítő értelmezést konkrét ügyek elbírálása során.

 

A hatóság 2009-ben négy esetben állapított meg ún. többes alapú diszkriminációt a foglalkoztatás területén. E körben álláspontunk szerint nem a munkáltatók jogellenes gyakorlatának növekedése áll a nagyobb számú jogsértés hátterében, sokkal inkább a sikeresebb felderítettség. Nemzetközi szervezetekben, konferenciákon az elmúlt években kiemelt témaként kezelték a „multiple discrimination” kérdését, mely eszmecserék hatására a hatóság tudatosan fókuszált ügyeiben az elsődleges védett tulajdonság mögött esetleg meghúzódó, másodlagos diszkriminációs okokra. Újabb megerősítést nyert a fent elemzett nem és anyaság szerinti megkülönböztetés megléte, ami családi állapottal, életkorral és más véleménnyel együtt képezte az egyenlő bánásmód sérelmének alapját. Az életkor és a más vélemény nemi diszkriminációhoz való kapcsolódásának felismerése azért számít jó szakmai eredménynek, mert nem tipikusan egymáshoz kapcsolódó jellemzőkről van szó, a vizsgálat mégis alappal terjedt ki mindkét vonatkozásra. Emellett más ügyekben egymással összefüggő, ugyanakkor az Ebktv. –ben nevesített más-más védett tulajdonság együttes megállapítására is sor került. Így az etnikai kisebbséghez tartozás mellett felmerült az „ózdi származás”, mely – mivel a város hazánk harmadik romák által legnagyobb számban lakott települése – szorosan összefüggött a panaszost etnikai alapon érő sérelemmel, ahogy az anyaság és a családi állapot is összekapcsolódott egy másik ügyben. Az etnikai alapú hátrányos megkülönböztetés kapcsán megjegyzendő, hogy e tárgyban sokkal kevesebb megalapozott panasz érkezik a hatósághoz, mint amennyi a probléma valós súlyánál fogva várható lenne. 2008-as beszámolónkban utaltunk a roma lakosság alacsony jogtudatosságára, ezúttal azonban azon érdekképviseleti és civil jogvédő szervek e téren erősítendő tevékenységére hívnánk fel a figyelmet, melyek eszköz- és tudásbeli háttere kellő alapot adhatna a roma munkavállalókat érő diszkrimináció elleni fellépéshez.

 

A hatóság az ügyek döntő többségében az Ebktv. szerinti közvetlen hátrányos megkülönböztetés tényállását állapította meg, a zaklatások száma ugyanakkor az előző évihez képest csökkent. Itt hívnánk fel a figyelmet utóbbi tartalmú panaszok vizsgálata során a bizonyítás nehézségeire.

  

 

Amennyiben okiratokkal kevésbé igazolható munkáltatói intézkedésekben nyilvánul meg a zaklató jellegű magatartás a munkahelyen, a csupán „csak” szóbeli megnyilvánulások vezetnek egy személy körül ellenséges, megalázó környezethez (vagy alkalmasak erre), a sérelmek bizonyítása akadályokba ütközik. A hatóság tapasztalata szerint, amennyiben a zaklatásnak minősülő magatartás sorozatos, verbális és egyéb sértegetésekben nyilvánul meg, a tanú bizonyítás sok esetben nehézségekbe ütközik közvetlen vagy hallomásbéli tanúk hiányában, illetve azért, mert a kérelmező által megjelölt tanúk munkavállalóként elzárkóznak a részletes, feltáró jellegű nyilatkozattételtől, tartva a munkáltató esetleges retorziójától. A munkavállalók kiszolgáltatottsága elleni védelem eszközeként szolgál a megtorlás tényállása, melynek megállapítására 2009-ben 3 esetben került sor, ami a 2008-ashoz képest minimális emelkedést mutat. A hatóság minden esetben kiemelten hívja fel az ügyfelek figyelmét e jogsértési formára, abban bízva, hogy a tájékoztatás a munkáltatót az esetleges későbbi elkövetéstől, a munkavállalót az általa az adott ügy kapcsán ismert (a munkáltatóra terhelő) tényeknek a retorziótól való félelem miatti elhallgatásától visszatartja.

 

A panaszosok nemi hovatartozás szerinti megoszlása kapcsán a 2008-as tendencia nyer megerősítést: a jogsértés megállapításával végződött 20 esetből 11 esetben női kérelmező szenvedett sérelmet és érvényesítette igényét a hatóság előtt, míg kb. feleannyi, 5 esetben állapított meg hátrányos megkülönböztetést a hatóság férfi panaszos sérelmére. A többi esetben a kérelmező valamely társadalmi vagy civilszervezet volt. A munkáltató típusa szerint megállapítható, hogy a tavalyi 9 esethez képest 13 gazdasági társaságot marasztalt el a hatóság (egy ügyben egyszerre két társaságot is felelősségre vont), 3 esetben oktatási intézményt, 2 esetben közigazgatási szervet, 1-1 ügyben pedig egészségügyi, illetve közszolgáltatást ellátó szervet, mint munkáltatót. A közszféra munkáltatói által elkövetett jogsértések ötödére csökkenése örömteli, az oktatási intézményekben megállapított diszkrimináció (nem beszélve azon további panaszokról, amikből nem lett hatósági ügy) azonban figyelemre méltó.

 

Az alkalmazott szankciókat megvizsgálva a hatóság a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsításától valamennyi (tehát 20) esetben eltiltotta a jogsértőt, ettől ugyanis csak akkor tekinthet el, ha a jogsértő már nincs olyan helyzetben, hogy a jövőben hasonló jellegű jogsértést elkövessen. A hatóság határozatát az előző évivel megegyezően 15 alkalommal hozta nyilvánosságra, erre minden olyan ügyben sor kerül, melyben a nyilvánosságtól visszatartó erő várható, melynél a közvélemény számára a döntés üzenetet hordoz, illetve melynél maga a jogsértő cselekmény is valamilyen formában nyilvánosságot kapott. A jogsértő állapot megszüntetését (szintén a tavalyival egyezően) csak 3 esetben rendelte el a hatóság, hiszen a többi esetben a jogsértés vagy múltbéli (egyszeri vagy többszöri) magatartással valósult meg, de már lezárult, vagy a jogsértő állapot legkésőbb az eljárás során megszűnt. A bírságolási gyakorlat tekintetében azonban lényeges változásra került sor, miután a 2008-as 3 bírsággal szemben 2009-ben a hatóság 9 esetben élt e szigorú szankcióval. A bírság összege 100 ezer és 3 millió forint között változott, a tavalyi 2,5 millió forinttal szemben ez évben 12,1 millió forintot rótt ki a hatóság a jogsértő munkáltatókra összesen. A drasztikus emelkedés oka a jogsértések növekvő súlyán túl a hatóság következetesen erősödő, szigorodó szankcionálási politikájában keresendő. Más bírságot alkalmazó hatóságokkal szemben az EBH-t jogszabály kötelezi arra, hogy a jogsértő anyagi teljesítőképességét is figyelembe vegye e szankció alkalmazásakor.

  

Regionális megoszlásban értékelve a foglalkoztatási jogsértéseket, nem változtak az arányok: a hatóság székhelyének földrajzi közelsége, és az országos munkaerőpiac főváros-központúsága továbbra is döntő jelentőséggel bír. 2009-ben Budapesten 9, Fejér, Somogy és Bács-Kiskun megyében 2-2, Csongrád, Heves, Komárom-Esztergom, Zala, valamint Pest megyében 1-1 esetben állapított meg jogsértést a hatóság. Érdemes megemlíteni talán, hogy Jász-Nagykun- Szolnok, Borsod-Abaúj-Zemplén, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 2009-ben nem került munkáltató elmarasztalásra, holott fenti megyéket a korábbi évek tapasztalata, valamint a munkanélküliségi mutatók révén veszélyeztetett térségnek tartjuk. Itt utalunk azonban vissza az ezekben a térségekben nagyobb számban élő romák jogérvényesítési hiányosságaira, miután fenti megyékben jelentős számban él cigány lakosság, ügyeik mégis helyi szinten, vagy már a panasz benyújtása után megrekednek. Fenti helyzet változását várjuk azonban az év második felében működésbe lépett egyenlő bánásmód referensi hálózattól, melynek szakemberei hatékonyan segíthetik a diszkrimináció áldozatait a jogaikért való fellépésben. 

 

A jogsértések közül a 2008-as évivel egyezően 4 eset történt a foglalkoztatást megelőző felvételi eljárás során (ezen esetek jellegéből adódóan a panaszosok úgy fordultak a hatósághoz, hogy jogviszony létre sem jött köztük és a munkáltató között), a tavalyi 10-zel szemben 15 esetben a munkaviszony során érték hátrányok a panaszosokat, míg 2 esetben munkaviszonyuk megszüntetésekor. A 20-nál magasabb számot az átfedés okozza: előfordult, hogy a panaszost már munkaviszonya során megkülönböztették, majd elbocsátották. Folytatódott a tendencia mely szerint a panaszosok 9 esetben csak munkaviszonyuk megszűntét követően fordultak a Hatósághoz (akkor is, ha sérelmek már a munkaviszony során érték őket), csak 6 panaszos vállalta fel a kockázatot, hogy aktuális munkáltatójával szemben nyújtson be kérelmet. 

  

Életkor

 

Kérelmező szerint korábbi munkáltatója megsértette életkorára való tekintettel az „egyenlő értékű munkáért egyenlő bért” kötelezettségét azzal, hogy előrehozott öregségi nyugdíjának megállapítását követően a vele azonos munkakört betöltő vezető könyvelőkéhez képest alacsonyabb összegű munkabérben részesült. Kérelmezőt előrehozott öregségi nyugdíjának megállapítását követően a munkáltató továbbfoglalkoztatta, de a többi könyvelővel szemben nem részesítette bérfejlesztésben. A munkáltató szerint a kérelmező a munkaköri leírásával szemben számos olyan feladatot ténylegesen nem végzett, amelyet a többi könyvelő ellátott, tehát a munkabérét illető különbségtétel indokolt volt, mert a kérelmező és a többi könyvelő által végzett munka nem tekinthető egyenlő értékűnek. A hatóság a megjelölt feladatokra nézve egyenként vizsgálta, hogy azok ellátása alól kérelmező már nyugdíjának megállapítását megelőzően is mentesült-e, vagy csak a nyugdíj megállapítását követően lett kevesebb a munkája. A hatóság arra a megállapításra jutott, hogy nem változott nyugdíjazását követően a kérelmező által ellátott feladatok köre. A munkáltató a nyugdíj megállapítását megelőzően a többi könyvelővel azonos értékűnek tekintette a kérelmező munkáját, hiszen az egyes könyvelők munkabére között csak csekély eltérés mutatkozott, míg a nyugdíjazást követően a kérelmező munkabére jelentően elmaradt a többi könyvelőétől. A hatóság megállapította a jogsértést, elrendelte határozatának nyilvános közzétételét, és kötelezte a munkáltatót a jövőbeni jogsértéstől való tartózkodásra.  

 

***

 

Kérelmező szerint munkáltatója életkora és női nemhez tartozása miatt a munkabér megállapításakor hátrányos megkülönböztetésben részesítette a vele azonos/hasonló munkát végző munkavállalókkal szemben. A kérelmező sérelmezte, hogy a munkáltató az újonnan belépő munkavállalókat a régi dolgozók munkabérétől magasabb munkabérrel veszi fel, vezető beosztásban egy kivételével férfiak vannak, pályázni nem tud vezetői munkakörre, mivel a pályázatot az eljárás alá vont nem írja ki, teljesítményértékelése pedig nem volt. A hatóság a kérelmet 

 

 

részben találta megalapozottnak, kizárólag az életkor miatti hátrányos megkülönböztetés vonatkozásában, e tekintetben a kérelmezővel összehasonlítható helyzetben egy munkavállaló volt. A hatóság az eljárás alá vont javára értékelte, hogy kérelmezőt 2008-ban az átlagos bérfejlesztés mértékének megfelelő béremelésben részesítette, és szolgálati gépkocsit biztosított számára. A munkáltató azonban kérelmező munkaviszonyát az eljárás alatt rendes felmondással meg is szüntette. E körben a munkáltató előadta, hogy a kérelmező igazgatóságán egyedül az ő munkaviszonyát szüntették meg, mivel a munkáltató csoportos létszámcsökkentés végrehajtását kezdte meg a gazdasági világválságra tekintettel. A hatóság a fenti indokolást nem fogadta el a kimentés alapjául, tekintettel arra, hogy azt sem a becsatolt okirati, sem a tanúbizonyítás nem támasztotta alá. A hatóság megállapította, hogy a munkáltató kérelmezővel szemben életkora miatt megsértette az egyenlő bánásmód követelményét a munkabér megállapításában, azzal pedig, hogy kérelmező munkaviszonyát megszüntette, megvalósította a megtorlás tényállását. A hatóság kérelmezőnek a női nemhez tartozása miatti kérelmét elutasította, mivel az eljárás alá vont kérelmezőt e tulajdonsága miatt nem részesítette hátrányos megkülönböztetésben sem a bér megállapításában, sem az előmeneteli rendszerben. A megtorlás kapcsán a hatóság a jogsértő állapot megszüntetését rendelte el, míg a kérelmező életkora, mint védett tulajdonsága miatti magatartás esetében megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, aminek az eljárás alá vont az átlátható bérezési rendszer következetes alkalmazásával tehet eleget. A hatóság ezen felül 1,5 millió forint pénzbírságot szabott ki. 

 

***

 

Kérelmező szerint az egyik hatóság diszkriminatív módon járt el, amikor állatorvosként kötött vállalkozási szerződését 70. életévének betöltése miatt felmondta. Kérelmező a megrendelővel vállalkozási szerződést kötött, és meghatározott földrajzi területen kvázi hatósági feladatokat látott el, melyekért a megrendelő nevében igazgatási szolgáltatási díjat szedett be. A felek között létrejött vállalkozási szerződés az „illetmény” meghatározása körében számos tekintetben utalt a köztisztviselők jogállását szabályozó 1992. évi XXIII. törvényre (Ktv.), ám annak gerincét egyéb tekintetben a vonatkozó szakigazgatási normák, illetve a Ptk. hatályos rendelkezései képezték. Kérelmező sérelmezte a megrendelő azon lépését, hogy a „Ktv. vonatkozó rendelkezéseivel összhangban”, más, hasonló helyzetben lévő személyekhez hasonlóan szerződését 70 éves korára tekintettel „megszüntette.” Az eljárás alá vont indoklása, valamint az azzal minden tekintetben megegyező kimentése azon alapult, hogy a felek között létrejött jogviszony lényegében köztisztviselői jogviszony, így a jogviszony megszüntetésének kötelezettsége 70 éves korban törvényen alapul (Ktv). A bizonyítási eljárás adataiból ugyanakkor egyértelműen megállapítható volt, hogy a felek között vállalkozási szerződés jött létre. A jogviszonyt szabályozó kormányrendelet ugyanis úgy rendelkezik, hogy a szakigazgatási szerv a magán állatorvossal polgári jogi szerződést köteles kötni, amely egyebekben a felmondás szabályaira is a Ptk. alkalmazását kötötte ki. A hatóság ezért megállapította, hogy az eljárás alá vont kérelmező korára tekintettel megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, és elrendelte a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 90 napra történő nyilvános közzétételét.  

 

***

 

Egy pedagógus házaspár (az intézkedéskor 56 és 58, a jogviszony megszűnésekor 57 és 59 évesek) sérelmezte, hogy munkáltatójuk, egy általános iskola, életkoruk miatt megszüntette a közalkalmazotti jogviszonyukat. A vizsgált időszakot megelőzően felmentettek közül a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésének időpontjában öt az 57. életévét betöltötte, további két pedig a 49., illetve az 51. életévét töltötte be. A kérelmezőkkel egy időben elbocsátott további három 48, 56 és 60 éves volt. Az eljárás alá vont előadta, hogy a két tanító munkaviszonyának megszüntetésére a tanulócsoportok megszűnése miatt, a fenntartó önkormányzat által elrendelt létszámleépítés keretében került sor. A kérelmezőket hátrány érte, mivel közalkalmazotti jogviszonyuk megszűnt, és életkoruk miatt nagy valószínűséggel végleg kikerülnek a munkaerőpiacról, másrészről csak előrehozott öregségi nyugdíjra voltak jogosultak, melynek összege alacsonyabb, mint az öregségi nyugdíjé. A hatóság nem fogadta el az eljárás alá vontnak a képviselő-testület létszámleépítést elrendelő határozataira történő hivatkozását, tekintettel arra, hogy abban a létszámleépítés végrehajtásának módja nem került meghatározásra, és azt az igazgató is elismerte, hogy ő döntött a felmentett alkalmazottak személyéről. Az eljárás alá vont az eljárás során nem tudta bizonyítani, hogy megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét, ugyanis a létszámleépítéssel érintett dolgozók túlnyomó része 55 év feletti volt, ahogy kérelmezők is. Az eljárás alá vont egy automatikus gyakorlatot alakított ki, mely során elsősorban a nyugdíj előtt állók jogviszonyát szüntette meg felmentéssel. A Hatóság megállapította, hogy az általános iskola

  

megsértette az egyenlő bánásmód követelményét kérelmezőkkel szemben, és megtiltotta a jogsértő magatartás

jövőbeni tanúsítását.

 

Folytatás