Tájékoztató az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2012. évi tevékenységéről

  • Tájékoztató az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2012. évi tevékenységéről
  •   

      

    ISSN  2060-7245

    Készült: Kurrens Print Kft.

    Budapest – 2012.

    Felelôs vezetô: Réti Péter ügyvezetô igazgató

  •  

     

    Beszámoló

    az  Egyenlô Bánásmód Hatóság  2012.  évi  tevékenységérôl,
    valamint Az egyenlô bánásmódról és az sélyegyenlôség elômozdításáról
    szóló  2003.  évi  CXXV. törvény alkalmazásának tapasztalatairól

  •  

  •  

     

  •  

     

    Egyenlô Bánásmód Hatóság,  2013

     

  •  

     

    ISSN 2060-7245

    Kiadó:    Egyenlô  Bánásmód Hatóság

    Felelôs kiadó:   Dr.   Honecz  Ágnes

    Szerkesztô:   Fris   E.   Kata

    Korrektor:     Szatmári    Réka

    Tipográfia,    nyomdai  elôkészítés: Stúdió  RPG  Kft.

    Grafikondesign: Wéber   Andrea

     

    Készült: Kurrens Print Kft.

    Budapest  –    2013.

    Felelôs vezetô: Réti Péter ügyvezetô     igazgató

     

    Egyenlô     Bánásmód   Hatóság

    Minden  jog fenntartva!

  •  

     

     

    Tartalomjegyzék

  •  

    I. Bevezetô

    5

      
    II. Ügyek a hátrányos megkülönböztetés egyes területeirôl6
      
     II. 1. Foglalkoztatás 6
      II.1.1. Fogyatékossággal, egészségi állapottal összefüggô
    ügyek a foglalkoztatás területén

    6
    II.1.2. Zaklatás9
    II.1.3. Megtorlás10
    II.1.4. Átsugárzó diszkrimináció – hipotetikus
    összehasonlítható csoport

    11
    II.1.5. További védett tulajdonsággal összefüggô ügyek
    a foglalkoztatás területén


    12

      
     II. 2. Oktatás, képzés14
      Visszavonták vezetôi megbízását, mert gyermeke született12
    II.2.1. Sajátos nevelési igényû gyermekek oktatásával
    kapcsolatos ügyek

    14
    II.2.2. Kérelmek elutasítása az oktatás területérôl15
        
     II. 3. Lakhatás17
      
    II. 4. Szolgáltatások nyújtása18
      II.4.1. Hátrányos megkülönböztetés
    szolgáltatás igénybevételével kapcsolatban

    18
      II.4.2. Kérelmek elutasítása a szolgáltatások körébôl18
      II.4.3. Akadálymentesítési kötelezettség19
        
    III. Egyezségkötéssel zárult ügyek21
        
     III. 1. Foglalkoztatás területén kötött egyezség21
       
    III. 2. Egyezségek az oktatáshoz és képzéshez kapcsolódóan21
      
    III. 3. Lakhatással összefüggésben kötött egyezség22
      
    III. 4. Egyezségek az áruk forgalma és a szolgáltatás
    igénybevétele területérôl

    22
      III.4.1. Állam által nyújtott szolgáltatásokkal
    kapcsolatos egyezségek

    22
        
     III. 5. Nemzetiséghez való tartozás miatti sérelmek23
        
    IV. Nemzetközi kapcsolatok25
       
    V. Hatósági tevékenység a számok tükrében27
       
     V. 1. Bíróság elôtti eljárások30
      
    VI. A TÁMOP–5.5.5 projekt 31
        
     VI. 1. Innovációk a diszkrimináció elleni küzdelemben – jogalkalmazás,
    tudásmegosztás és érzékenyítés az Egyenlô Bánásmód Hatóság
    TÁMOP-projektjében



    31
      
    VI. 2. A megyei egyenlôbánásmódreferensi-hálózat33
        
     VI. 3. Képzések37
        
     VI. 4. Kutatások43
      VI.4.1. Esélyegyenlôség a munka világában kutatássorozat43
      VI.4.2. Az egyenlô bánásmóddal kapcsolatos jogtudatosságot mérô országos vizsgálat
    44
      VI.4.3. A közigazgatás és jogalkotás kirekesztô mechanizmusait vizsgáló kutatások
    45
      VI.4.4. Jogtudatosság-mérés civilszervezeti rendezvényen46
      
    VI. 5. Kommunikáció51
      
    VI. 6. Ügyfélelégedettség-mérés61
        
  •  

     

    I. Bevezető

    Az Egyenlő Bánásmód  Hatósághoz* (EBH) 2012. évben  2738 megkeresés érkezett. Ebbe beletartoznak azok a  sérelmek is,  ahol a  kérelmező ügye nem tartozott az EBH hatáskörébe,  de panaszának  más hatósághoz történő irányításában  segíteni tudtunk, illetve jogi felvilágosítást adtunk. A tavalyi év statisztikai  adataiból megállapítható, hogy továbbra is Budapestről és Pest megyéből for- dultak legtöbben a hatósághoz, ugyanakkor az elmúlt  évben  is kevés megkeresés  érkezett  Tolna, Vas és  Veszprém megyéből.

     

    Azokban az ügyekben, amelyekben eljárás indult, a kérelmezők védett tulajdonságát tekintve leggyakrabban nemzetiséghez való tartozásuk (81 esetben), fogyatékosságuk (75 esetben), életkoruk (54 esetben), anyaságuk (terhességük) vagy apaságuk (53 esetben) és egészségi állapotuk (43 esetben) miatt érezték úgy a  panaszosok, hogy  velük szemben sérült  az egyenlő  bánásmód követelménye.   A  diszkrimináció egyes területeivel  kapcsolatban elmondható, hogy továbbra  is a foglalkoztatás és munkaerőpiac (15 kérelemnek helyt  adó döntés),  valamint az  áruk  forgalma és szolgáltatások igénybevétele (9  kérelemnek helyt adó döntés)  az  a  két terület,  ahol a legtöbb jogsértés bekövetkezett. A foglalkoztatás területén  elsősorban anyaságukkal, életkorukkal, fogyatékosságukkal és egészségi állapotukkal összefüggésben érte hátrány a munkavállalókat, míg  a szolgáltatáshoz  történő  hozzáférés területén többnyire a  nemzetiséghez való  tartozás és a fogyatékosság  miatt diszkrimináltak  a  szolgáltatást nyújtók.

      2012-ben 28  esetben kötöttek  a  felek egyezséget,  és 31  esetben állapította meg a hatóság, hogy  az eljárás alá  vont megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. Jelentősen  csökkent azon  kérelmek száma, amelyek nem bizonyultak megalapozottnak, vagyis 2012-ben 77 esetben született elutasító határozat.   Az  EBH azokkal az  eljárás  alá  vontakkal szemben,  akik  megsértették  az  egyenlő  bánásmód követelményét,  Az egyenlő bánásmódról és  az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló  2003. évi CXXV. törvényben (Ebktv.) meghatározott szankciókat alkalmazta: ezek közül legtöbb esetben a további jogsértő magatartástól való eltiltást (27 esetben), illetve a döntés nyilvános közzétételét (20 esetben). A fentieken túl 4 esetben köteleztük az eljárás alá vont személyt vagy céget a határozatban megállapított jogsértő magatartás megszüntetésére. Pénzbírságot pedig 2 esetben  szabtunk ki.   A hatóság ügyintézői 2012-ben Budapesten 94 esetben  tartottak tárgyalást,  míg vidéken 21 esetben. Helyszíni szemlét az ügyintézők kétszer  végeztek. A 2012-es  évben bírósági tárgyaláson a Fővárosi  Törvényszék,  illetve  a Kúria előtt 33 ügyben vettek részt  a Hatósági és  Jogi Főosztály  munkatársai.

     

    *Az elmúlt évben jelentős jogszabályi változások történtek a hatóság jogállásában: 2012. január 1-jétől az Egyenlő Bánásmód Hatóság autonóm államigazgatási szerv lett, amely független, csak a törvénynek van alárendelve, részére feladat csak törvényben állapítható meg. január 1-jétől pedig a hatóság pénzügyi függetlensége is kiteljesedett azáltal, hogy fejezetet irányító szervi jogállással bíró központi költségvetési szerv lett, amelynek költségvetése az Országgy űlés költségvetési fejezeten belül önálló címet képez.

     

     

    II. Ügyek a hátrányos megkülönböztetés egyes területeirôl

     

    II. 1.  Foglalkoztatás

     

    II.1.1. Fogyatékossággal, egészségi állapottal összefüggô ügyek a foglalkoztatás területén

     

    A hatóság 2012-ben jelentős számú fogyatékos  személyeket  érintő panaszt vizsgált. Az oktatás és  a szolgáltatás területén kívül leggyakrabban a foglalkozatás területén éri a fogyatékos embereket hátrányos megkülönböztetés.

     

    Az alábbi esetben  a  hatóság a  döntés meghozatalakor  az ésszer ű alkalmazkodás követelményére is hivatkozott, annak ellenére, hogy  ennek a  hazai  jogszabályokba történő  beemelése  mind  ez ideig csak az új Munka  törvénykönyvében  történt meg. A panasz szerint  kérelmezőt munkáltatója  fogyatékosságával összefüggésben  hátrányosan  megkülönböztette, amikor szolgálati  jogviszonyát egészségügyi alkalmatlansága  miatt  megszüntette azt  követően, hogy vaksága miatt járó pótszabadság iránti igényét benyújtotta. A pótszabadság jogalapját a munkáltató elismerte ugyan, azonban ezt követően egy héten belül kétszer is soron kívül pályaalkalmassági orvosi vizsgálatra küldte. Az első pályaalkalmassági vizsgálaton  kérelmezőt  alkalmasnak  nyilvánították,  a  második vizsgálatra azonban  a munkáltató  képviselője kérelmezőt elkísérte, ahol  az orvosnak úgy  nyilatkozott, hogy a továbbiakban  tőle a személyi és  tárgyi segítséget megvonja, így  az orvos kérelmezőt alkalmatlannak  nyilvánította. A  hatóság a  munkaügyi bíróság  jogerős  ítélete  után  –  amely megállapította, hogy a  munkáltató kérelmező jogviszonyát jogellenesen szüntette meg – lefolytatta az eljárását.

  • A hatóság a jogerős ítéletben foglalt tényállást alapul véve megállapította, hogy a korábban  éveken át fogyatékossága (vaksága) ellenére alkalmasnak nyilvánított kérelmező  soron kívüli  pályaalkalmassági vizsgálatára védett tulajdonságával, fogyatékosságával összefüggésben került sor, mivel a munkáltató azt követően rendelte azt el, amikor kérelmezőről –  a  részére járó  pótszabadságra való  jogosultságának igazolásához csatolt szemészeti lelet alapján – kiderült, hogy „jogi értelemben is vaknak minősül”. A hatóság megállapította, hogy a munkáltató azzal a magatartásával, hogy az alkalmassági vizsgálatot végző orvost arról tájékoz- tatta, hogy kérelmező munkavégzéséhez szükséges személyi-tárgyi feltételeket a  továbbiakban  nem kívánja biztosítani, továbbá, hogy azokat a pályaalkalmassági vizsgálatot követően kérelmezőtől ténylegesen  meg is  vonta, nem biztosította kérelmező  számára az egyenlő esély ű  hozzáférést, megtagadta  az ésszerű alkalmazkodás követelményének további biztosítását. Eljárás alá vont az ésszerű alkalmazkodás megtagadásával – azzal, hogy kérelmező a számára korábban megfelelően kialakított munkafeltételeket, a  számítógépen végzett átalakításokat (szövegfelolvasó program) a  továbbiakban nem használhatta, valamint, hogy a korábban kijelölt személyi segítséget sem vehette igénybe – megvalósította a közvetlen hátrányos megkülönböztetést, kérelmező fogyatékosságával összefüggésben.

     

    Mivel eljárás alá vont nem tudta kimenteni magát azzal, hogy a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba  vehető lényeges és jogszer ű feltételre alapított, arányos megkülönböztetést alkalmazott kérelmezővel szemben – így különösen nem tudta igazolni, hogy kérelmezőt nem fogyatékosságával  összefüggésben küldte  el soron  kívüli  pályaalkalmassági  vizsgálatra,  illetve  hogy a személyi-tárgyi segítség  elvonásával nem tudatosan kívánta ellehetetleníteni a  további  munkavégzését, valamint kérelmező továbbfoglalkoztatása az egyenlő eséllyel hozzáférhető környezet biztosításával össze- függésben olyan aránytalan terhet  rótt volna rá, amely  m űködését ellehetetlenítette volna –, a hatóság a  rendelkezésre álló iratok alapján  megállapította,  hogy  az  eljárás alá vont megvalósította kérelmező fogyatékosságával  összefüggésben a közvetlen hátrányos  megkülönböztetést.  

    Egy másik esetben,  melyben a  panaszos azt  sérelmezte,  hogy a  munkához való hozzájutás során hátrányosan megkülönböztették gyengénlátása miatt, elutasító határozat  született. Az eljárás alá vont nyilatkozata alapján  a  panaszos  a  kiválasztási folyamat  legelején,  a  készségszint ű számítógépes felhasználói ismeretek  sz űrésén  nem  jutott tovább, értékelhető tesztet  nem tudott leadni. A  felvételi

     

     

    eljárás során okkal ez  a  feladat az  első  sz űrő,  mivel olyan készség  felmérésére irányul, amely a munkakör ellátásának alapfeltétele. Attól  a  jelentkezőtől, aki nem  tud egy elektronikus dokumentumot értelmezni, elkezdeni azzal dolgozni, nem várható el, hogy  a  napi munkaidejében  ezt teljesítse. A felvételi eljárás során  a  jelenlévő munkatárs ezeket a  szempontokat figyelembe véve ítélte  meg akként a  jelentkezőt, hogy alkalmatlan lesz a meghirdetett munkakörre, mivel a  panaszos  számára a

    teszt számítógépen való  kitöltése jelentős problémát okozott. Annak ellenére  tehát, hogy  az összefüggés a gyengénlátás  ténye és az elutasítás között meg is állna, az eljárás alá vont indoka a jogsértés alóli mentesülést biztosítja. Jelen  ügyben a gazdasági társaság kiválasztása nem volt diszkriminatív, ugyanis panaszos kapott lehetőséget  arra, hogy rátermettségét bárki máshoz hasonlóan bizonyítsa,  azonban az adott napon és időben az nem sikerült  neki.  

    Sikertelen volt annak a panaszosnak is a kérelme, aki azt sérelmezte, hogy az eljárás alá vont munkáltató a  dadogásával  összefüggésben  nem létesített vele munkaviszonyt a  meghirdetett,  végzettségének megfelelő vegyésztechnikusi állásra.  Ezt a meggyőződését kérelmező egyrészt arra  alapozta, hogy a munkáltató az állásinterjú során kifejezte kétségeit, hogy  – beszédfogyatékosságára tekintettel – megfelelően tudná-e kezelni a munkavégzés során esetlegesen adódó  vészhelyzeteket, másrészt pedig arra, hogy ugyan a  hirdetésben nem szerepelt, hogy laborgyakorlat szükséges, később  a munkáltató mégis  erre  hivatkozott.  A hatóság az ügyben tárgyalást tartott, melyen a feleken kívül tanúkat is meghallgatott. Kérelmező – a becsatolt szakértői vélemény  szerint – súlyos, tónusos, együttmozgásos dadogása miatt kommunikációjában erősen korlátozott. A teljes elnémulásos szakaszok alkalmanként a 8-10 másodpercet is  elérik.

  • A  feszültséggel terhelt helyzetekben a beszédfolyamatot megszakító görcsök  felerősödnek, és még  gyakoribbá válnak. Kérelmező a  meghirdetett állásra  megfelelő szakképesítéssel rendelkezett. Barátja részéről a munkáltatóval  folytatott előzetes telefonos  egyeztetéseket követően vett részt az állásinterjún,  ám  a megpályázott állást nem  nyerte el. Megállapítható  volt,  hogy a sikertelen pályázatok  miatt  az eljárás alá vont  munkáltatónak meghiúsult az a  munkája, amelyre  tekintettel az állást  meghirdette  –  végül  senkit  sem vett fel a meghirdetett munkakörre. Megállapítható  volt az is, hogy kérelmezőnek  az állásinterjú során – a  labor bejárása, az ott használatos  eszközök, a módszerek áttekintése kapcsán –  nem  sikerült meggyőznie  a munkáltatót arról, hogy a  munkakör ellátásához megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkezik. Kérelmező  maga sem  állította, hogy az  interjún szakmai felkészültségét tekintve meggyőző lett  volna, azonban arra hivatkozott, hogy az interjú  másnapján elküldött  e-mailjében  megfelelő szakértelemről tett tanúságot. A hatóság álláspontja szerint a munkáltató joggal várhatja el, hogy a munkavállaló az interjún bizonyítsa szakmai felkészültségét, hiszen  az  állásinterjú erre  szolgál. Az interjún nyújtott  teljesítménnyel nem egyenérték ű, ha a munkavállaló utólag válaszol az ott feltett kérdésekre, majd írja le tárgybéli ismereteit, és a beszédfogyatékosság sem mentesíti az alól, hogy az interjún bizonyítsa felkészültségét, rátermettségét.

     

    A  munkáltató az interjún a szakmai felkészültségen túl  nem  tudott  meggyőződni arról  sem, hogy kérelmező megfelelően tudná-e  kezelni  a  munkavégzés jellegéből  adódóan esetlegesen előforduló vészhelyzeteket. Kérelmező döntően éppen  a munkáltató  ezzel kapcsolatos felvetésére alapozta azt a meggyőződését, hogy a munkáltató őt diszkriminálta. A hatóság álláspontja szerint az, hogy a munkáltató ezt  a  kérdést  felvetette,  kifejezte ezzel  kapcsolatos kétségeit,  nem  diszkriminatív. Egy  veszélyes anyagokkal dolgozó laboratórium esetében valós foglalkoztatási követelmény, hogy a munkavállaló rendelkezzen a  váratlan vészhelyzetek megoldására alkalmas, megfelelő  kommunikációs technikával. Kérelmezőnek az interjún való  szereplése kapcsán a munkáltatóban joggal  vetődött fel ez a kérdés, amelyre kérelmező nem adott meggyőző választ. Fentiek alapján a hatóság arra a meggyőződésre  jutott, hogy  a  munkáltató nem fogyatékossága miatt utasította el kérelmező jelentkezését,  hanem részben azért, mert meghiúsult az a munkája,  melyre tekintettel technikust keresett, másrészt pedig azért, mert az interjú során nem sikerült meggyőződnie kérelmező rátermettségéről, sem a  szakmai felkészültségét, sem a  vészhelyzetek kezelését tekintve. A hatóság ugyanakkor  azt  is  megvizsgálta,  hogy az  eljárás alá vont  megsértette-e a  Foglalkoztatási keretirányelv (5. cikk),  illetve  annak a Fot.-ba átültetett  rendelkezéseit, vagyis hogy eleget  tett-e az ésszer ű  alkalmazkodás követelményének.

      

    A hatóság álláspontja szerint a munkáltató  eleget tett  az ésszer ű alkalmazkodás  követelményének is, hiszen  nem zárta el  kérelmezőt a  munkalehetőségtől beszédfogyatékossága miatt, hanem  – fogyatékossága tudatában  – lehetőséget  biztosított neki az állásinterjún való részvételre, lehetőséget adott neki, hogy bizonyítsa  rátermettségét, és megpróbált meggyőződni arról, hogy kérelmező  megfelel-e a valós foglalkoztatási követelményeknek. Ehhez megfelelő lehetőséget és körülményeket biztosított azzal, hogy elfogadta, hogy telefonon történő kapcsolatfelvétel esetén ne kérelmezővel, hanem kérelmező barátjával kommunikáljon. Tolerálta, hogy kérelmező  egy papírlapon írásban mutatkozzon be. Kellő empátiát és türelmet tanúsított a munkahely bemutatása, kérelmező szakmai felkészültségének felmérése során, nem zárkózott  el attól sem, hogy az állásinterjún  kérelmező írásban kommunikáljon. A hatóság álláspontja szerint a  munkáltató ezzel megtette a megfelelő és szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy kérelmezőnek ne sérüljön az egyenlő bánásmódhoz való joga. Az azonban már nem tartozik az ésszer ű alkalmazkodás körébe, hogy a munkáltatónak az utólag írásban leírtakat el kellene fogadnia az interjún nyújtott  teljesítmény pótlásaként,  illetve  azzal egyenérték űként. A munkáltató azzal, hogy  nem vette fel kérelmezőt  a meghirdetett állásra – az  egyenlő  bánásmód és az ésszer ű  alkalmazkodás elvét  is szem  előtt tartva  – a munka jellege, természete  alapján indokolt, valós foglalkoztatási  követelményeken alapuló döntést hozott, így nem  sértette meg az egyenlő bánás- mód követelményét, ezért a hatóság  a kérelmet elutasította. A határozat ellen kérelmező jogorvoslattal  élt, azonban – tekintettel arra,  hogy a bíróság hiánypótlási felhívásának  nem tett  eleget – a bíróság  az eljárást  megszüntette.

     

    Az alább ismertetett ügyben kérelmezőt egészségi  állapota miatt érte  közvetlen hátrányos megkülönböztetés a  foglalkoztatás területén. Kérelmező  –  aki személy-  és vagyonőri  engedéllyel rendelkező egyéni vállalkozó – azzal a panasszal fordult a  hatósághoz, hogy véleménye szerint  a bepanaszolt  gazdasági társaság egészségi állapota, illetve az ezzel összefüggő keresőképtelenné nyilvánítása miatt szüntette meg azonnali hatállyal vagyonőri megbízási szerződését, megsértve ezzel az egyenlő bánásmód  követelményét. Kérelmezőt megbízási szerződéssel vagyonőrként foglalkoztatták a bepanaszolt társaság egyik fő megren- delőjének a telephelyén. A vagyonőrökre vonatkozó jogszabály keresőképtelen állományba vétel esetére, meghatározott időre fizetett egészségügyi szabadságot biztosít  a vagyonőröknek, melynek  időtartamára a  megbízónak (jelen esetben a bepanaszolt  gazdasági társaságnak)  szerződés  szerinti alapóradíjat kellene  fizetnie a  részükre.  Kérelmező megbetegedett, és  –  orvosi gyógyszeres  kezelés  mellett  – hetekig betegen járt dolgozni. Állapota  nem javult. Egyik reggel – éjszakai m űszak végeztével – felke- reste  háziorvosát,  aki  keresőképtelen állományba vette. Közvetlen  főnöke ugyanezen  a  reggelen sms küldésével érdeklődött  kérelmezőtől, hogy megy-e másnap dolgozni, mire kérelmező  ugyancsak  sms- ben,  még  a  délelőtt folyamán  azt válaszolta,  hogy aznaptól  táppénzen van, betegszabadság igény- bevételével. Kérelmező szerződését  a  bepanaszolt társaság  még  ezen  a  napon azonnali hatállyal megszüntette, és  a felmondást postára is adta. A bepanaszolt társaság azzal védekezett, hogy kérelmező szerződését nem egészségi állapota,  illetve keresőképtelen állományba vétele miatt  szüntette meg –  arról a  felmondás  aláírásakor  még nem is volt tudomása –, hanem számos más vagyonőréhez hasonlóan azért volt  kénytelen megszüntetni, mert az a megrendelője, amelynél kérelmező is dolgozott, csődbe ment, és így nem tudott a vagyonőröknek munkát biztosítani. A hatóság megállapította, hogy az adott időszakban valóban folyamatos és nagymérték ű leépítések zajlottak a  bepanaszolt  társaságnál  a vagyonőrök körében. Az  is megállapítható volt azonban, hogy a többi vagyonőr szerződése a szerződésben szabályozott rendes felmondással szünt meg (mely 15 napos felmondási idővel történő  indokolás nélküli felmondást  jelentett),  míg  kérelmező szerződését  azonnali hatállyal szüntették meg. A  hatóság tehát nem  azt tekintette hátránynak, hogy kérelmező szerződését megszüntették, hanem  azt,  hogy – a többi vagyonőrrel szemben – az  ő szerződése  azonnali hatállyal került megszüntetésre. A hatóság álláspontja szerint ugyanis egy szerződés azonnali hatállyal történő megszüntetése eleve kedvezőtlenebb, mint a  rendes felmondással történőé. Megállapítható volt, hogy kérelmező  jól végezte munkáját, tehát a munkavégzéssel összefüggő ok nem indokolhatta jogviszonyának  megszüntetését.

     

    A felmondás napjának reggelén a főnöke még érdeklődött kérelmezőtől, hogy megy-e másnap dolgozni. Ez arra utalt, hogy kérelmezőnek még  kellett volna  dolgoznia, ennek  tükrében egy hirtelen,  rendkívüli döntésnek tűnik, hogy még aznap megszüntették  a jogviszonyát.  Nyilvánvaló volt, hogy az eljárás  alá vont társaság közvetlen gazdasági érdekével ellentétben  állt, hogy  a vagyonőrök egészségügyi szabadságot vegyenek igénybe és  azt leszámlázzák, hiszen ilyen esetekben az eljárás alá vont társaságnak alapóradíjat kellett fizetnie részükre.  (Az eljárás alá vont társaság általában nem  vette jó néven,  ha valaki egészségügyi szabadságot vett igénybe, illetve ha leszámlázta az egészségügyi szabadság idejére járó  alapóradíjat.) Tehát a cég közvetlen  gazdasági érdeke azt diktálta, hogy szabaduljon meg kérelmezőtől, még mielőtt az igénybe vehetné  az egészségügyi  szabadságot. A  jogviszony  megszüntetésének  módja  (azonnali hatállyal  történő  megszüntetés)  ugyancsak  a keresőképtelenséggel való okozati összefüggés fennállására utalt, hiszen a jogviszony azonnali hatállyal történő megszüntetésével, az eljárás  alá vont  gazdasági társaság mentesülhetett  a keresőképtelenség esetén  őt  terhelő  fizetési  kötelezettség  alól.  A  biztonsági  központban, ahol kérelmező dolgozott, közvetlenül kérelmező szerződésének megszűnését követően nem változott az őrállomány létszáma, illetve összetétele, csupán annyi változás történt, hogy kérelmező helyére egy  másik vagyonőrt osztottak be.  Az eljárás alá vont nem tudta kimenteni magát, hiszen a  fő megbízó csődje  nyilván  nem indokolhatta azt, hogy kizárólag kérelmező esetében azonnali hatállyal kerüljön sor a jogviszony megszüntetésére.

    A hatóság valamennyi tudomására  jutott tényt és körülményt összességében mérlegelve  arra a  meggyőződésre jutott, hogy kérelmező szerződésének azonnali hatállyal  történő megszüntetésére egészségi állapota, ennek körében keresőképtelen állományba vétele miatt került sor. A hatóság véleménye szerint a cég  akkori helyzetében, a nagy leépítések közepette, igencsak életszerűnek
    tűnik az, hogy értesülve kérelmező  keresőképtelen állományba vételéről, és arról, hogy egészségügyi  szabadságot akar igénybe venni, azonnali hatállyal  felmondják szerződését. A hatóság megállapította, hogy a bepanaszolt  cég kérelmezővel szemben egészségi  állapotával összefüggésben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal,  hogy – keresőképtelen állományba vétele miatt –  azonnali hatállyal szüntette meg  a  vagyonvédelmi megbízási  szerződését.  A hatóság 100.000 Ft  bírsággal sújtotta a  céget,  és  elrendelte  a  határozatnak a hatóság honlapján 90 napra történő közzétételét. Az eljárás alá vont a határozat bírósági felülvizsgálatát kérte, azonban mivel kérelmét késve  nyújtotta be, a  bíróság azt idézés kibocsátása nélkül elutasította.

     

    II.1.2. Zaklatás

     

    Kérelmező azzal a panasszal kereste meg  a hatóságot, hogy 2011-ben nemi átalakító m űtéten esett át, amelyről  munkáltatóját is tájékoztatta táppénzigénye bejelentésekor. Kérelmező  sérelmezte, hogy a m űtétet követően a  munkahelyi vezetőség  felé irányuló magatartása  megváltozott, korábbitól eltérő munkafázist kellett elvégeznie, elkülönítve végezte munkáját, nem beszélhetett  kollégáival, munkabére csökkent. Nemi identitásával összefüggésben  napi  atrocitások érték munkáltatói oldalról. A  hatóság eljárást  indított a  munkáltatóval szemben,  kérelmező nemi identitásával  összefüggésben tanúsított zaklatása miatt. A hatóság az eljárás során azt vizsgálta, hogy kérelmező által valószínűsített sérelmek, az azok mögött álló történések, magatartási formák kimerítik-e az Ebktv.-ben rögzített zaklatás tényállását, a  nemi identitással  mint védett tulajdonsággal  összefüggésben. A nemi identitás mint védett tulajdonság az a nemi szerep, amellyel  egy  személy azonosul. A nemi identitás alapján történő diszkrimináció a transznemű személyek elleni hátrányos megkülönböztetés. Az eljárás során a hatóság megállapította, hogy kérelmező munkaköre a műtétet követően nem változott, más munkafázisra helyezték át munkaátszervezés következtében, és arra tekintettel,  hogy könnyített, kevesebb fizikai megterheléssel járó munkát kelljen végeznie. A kérelemben sérelmezett új munkavégzési hellyel összefüggésben az eljárás során megállapítható volt, hogy kérelmező előtt  és után is végeztek ott mások munkát.  A  rendelkezésre álló munkaköri leírás, bérkarton, jelenléti ívek, valamint tanúvallomások értékelésével alátámasztva a hatóság elfogadta  az  eljárás alá vont kimentését, miszerint  a munkakör  az eredeti maradt, amellett, hogy más munkavégzési fázisra helyezték  át kérelmezőt. Az  átszervezés indokoltságát  megfelelően alátámasztották egyrészről azzal, hogy az ott dolgozó  kollégáknak

     

    segítőre volt szüksége, és  kérelmező távozása után is betöltötték a posztot, másrészt azzal, hogy  a műtétről visszatérő munkaerő terhelésének csökkentése ily  módon  megoldható volt. Bizonyítást nyert, hogy kérelmező maga is kérte, hogy átmenetileg könnyített munkát kapjon. Fényképek és tanúvallomások támasztották  alá, hogy  az  új  munkavégzési hely  a csarnok szerves  részét  képezi, nem teljesen különálló, nem emeleten  helyezkedik el. Elkülönítésére praktikus okból  – huzatvédelem – került sor, és  nem gátolta az ott dolgozókat abban, hogy a munkahelyen  szabadon mozogjanak. Kérelmező sérelmezte  azt is, hogy a munkáltató a  nemi átalakító m űtétet követően a  nemváltást és névváltást az üzem összes dolgozója előtt bejelentette, amire  kérelmező álláspontja szerint nem  lett volna szükség,  és  megalázó volt. A hatóság összességében  értékelve az eljárásban részt  vevők nyilatkozatait, megállapította, hogy  nem tekinthető  a  tájékoztatás ezen formája  a zaklatást részben meg- alapozó körülménynek. A hatóság  a  vezetőség részéről  kérelmező  nemi identitására  tett sértő, bántó megjegyzések teljes kör ű tagadását  elfogadta kimentésként, mivel  az  eljárás során tartott tárgyaláson meghallgatott tanúk sem  erősítették  meg kérelmező állítását, aki  maga  is  felsorolás  jelleggel, ötletszerűen idézett fel bántó megjegyzéseket,  amelyeknek megtörténtét igazolni  nem  tudta. A  hatóság elfogadta az  eljárás alá  vont kimentését kérelmező munkaviszonyának  megszüntetésével összefüggésben is, mivel igazolta az elbocsátások gazdasági indokoltságát, a megrendelések csökkenését, valamint előadta a kiválasztás szempontjait is, miszerint az egyedülálló, nem családfenntartó munkaerők közül választott a külső  kényszer hatására. Az eljárás alá vont, a  határozat bírósági felülvizsgálatát kérte, de a bíróság a keresetet elutasította.

     

    Folytatás