243_2009

243/2009

 

A Kérelmezőt volt munkáltatója folyamatosan zaklatta női mivoltával, egészségi állapotával  (egy pszichiáteri kezelés kapcsán), és nemzetiségével (sváb származású) összefüggésben,  megalázó magatartást tanúsított vele szemben, míg munkaviszonya közös megegyezéssel meg  nem szűnt. Kérelmező állítása szerint munkáltatója bántó hangnemben kérte számon, ha  nőként nem mosogatott el a férfi alkalmazottak után, illetve nem ürítette ki a papírkosarat,  származását illetően azon sváb vásárlókhoz hasonlította őt, akik szerinte jellemzően sokat  alkudtak, egészségi állapota kapcsán pedig egy alkalommal megjegyezte, hogy „magán nem  lehet segíteni, magának baj van az agyával”.

 

Kérelmező a munkaügyi bírósághoz is keresettel fordult az ügyben, de keresetétől a  tárgyaláson elállt. A munkáltató a Hatóság előtt a bíróság által felvett jegyzőkönyvekben  foglaltakra hivatkozott, miután Kérelmező panasza tartalmilag megegyezett a bírósági  keresetével. A perben tanúként meghallgatott személyek a Kérelmező által hivatkozott sértő  megjegyzések elhangzására nem emlékeztek, a megalázó bánásmódot kifejezetten cáfolták. A  Hatóság bekérte a cégtől a Kérelmező munkaviszonyának megszüntetésével kapcsolatos  iratokat is, de nem találta bizonyítottnak, hogy a megszüntetés összefüggésben állt volna  nemével, származásával, vagy egészségi állapotával.

 

Az eljárás során tehát nem igazolódott Kérelmező azon feltételezése, hogy a munkáltató  személyes tulajdonságai miatt részesítette volna őt zaklatásban, illetve hogy hátrányos  megkülönböztetés vezetett volna munkaviszonya megszűnéséhez. A rendelkezésre álló  iratok és tanúvallomások alapján a munkáltató az egyenlő bánásmód követelményét  nem sértette meg, így a Hatóság a kérelmet elutasította.