EBH/261/2009

EBH/261/2009

 

 

A hatósághoz egy jogvédő civil szervezet beadványt jutatott el, melyben leírta, hogy egy  vidéki város önkormányzata megszüntette egy önkormányzati tulajdonban álló ingatlan  bérlakásként való hasznosítását. Az önkormányzat képviselő-testülete a fent nevezett  ingatlanban élő bérlők részére történő pénzbeli térítés fizetéséről határozatban rendelkezett.  A panaszosok és a nevükben eljáró jogi képviselők megítélése szerint a vonatkozó helyi  jogszabályokban az önkormányzat az egyenlő bánásmód követelményét sértő módon tett  különbséget a lakók között esetleges lakbérhátralékaik alapján. Megállapításukat arra  alapozták, hogy a jogcímmel rendelkező lakók jogilag egyenlő helyzetben vannak a bérlői  jogviszony megszüntetésének vonatkozásában, így a közöttük –lakbértartozásuk alapján-  történő különbségtétel megvalósítja a hátrányos megkülönböztetést.

 

A hatóság előtt az eljárás alá vont önkormányzat képviseletében eljáró polgármester  elmondta, hogy a lépésüknek az volt a célja, hogy azoknak a jogcímmel rendelkező  bérlőknek, akik nem halmoztak fel lakbérhátralékot olyan „lelépési díjat” (3.000.000,-Ft.-ot)  biztosítsanak, ami elegendő –az ercsi lakásárakat figyelembe véve- egy hasonló  komfortfokozatú lakás vásárlásához. A jogcímmel, de lakbérhátralékkal rendelkező bérlők  esetében pedig a kifizetésre kerülő összeg megállapításánál (500.000,-Ft.) az vezérelte őket,  hogy kettő évig biztosítva legyen albérleti elhelyezésük.  A hatóság eljárása során tárgyalások keretein belül meghallgatta az érintetteket, és vizsgálta  azt is, hogy az önkormányzat döntését milyen szempontok figyelembe vétele alapján hozta  meg.

 

A hatóság döntésében arra az álláspontra helyezkedett, hogy az eljárás alá vont  önkormányzat megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy a  tulajdonában álló ingatlan bérlakásként való hasznosításának megszüntetésével  összefüggésben a bérlők részére kifizetetésre kerülő pénzbeli térítések megállapításánál,  annak mérlegelése nélkül, hogy a bérlők önhibájukból vagy önhibájukon kívül nem vagy  nem teljes mértékben tett eleget lakbérfizetési kötelezettségének, különbséget tett a  lakók között, és ezzel vagyoni helyzetük alapján az érintett családokat önkényesen  kedvezőtlenebb bánásmódban részesítette.  A hatóság szankcióként –tekintettel az ügy jellegére és annak összes körülményére- a  megelőző, visszatartó hatás elérése érdekében, megtiltotta a jogsértő magatartás  jövőbeni tanúsítását, mert véleménye szerint az ügy tapasztalatainak levonása a hasonló  jellegű esetek előfordulását csökkentheti.

 

  1. július 15.