EBH/26/2009

EBH/26/2009

 

 

Kérelmező 2007. áprilisától dolgozott új munkahelyén, ahol –érzése szerint- érkezése leendő  munkatársai körében nem lett megfelelően kommunikálva, ezért már munkába lépésekor  ellenséges környezet fogadta. Bár munkájának eredményeként az őt alkalmazó cég forgalmi  növekedést könyvelhetett el, kollégái „áskálódásai”, illetve főnöke részéről azok  meghallgatása és elfogadása, olyan helyzetet teremtett, amelyben az igazgató egyre nagyobb  gyakorisággal beszélt vele „minősíthetetlen hangnemben”. Főnökéről kérelmező elmondta,  hogy „despota módjára, folyamatosan igyekezett turkálni a beosztottak magánéletében”,  zaklatásainak célpontjai rendszerint a nők voltak. Leírása szerint, rendszeres volt a sértő,  pejoratív, obszcén megjegyzések használata, a férfi és női nemi szervek emlegetése, az  erőszakos kérdezősködés az alkalmazottak magán-, elsősorban szexuális életéről. Panaszost  munkahelyén először arra szerették volna rávenni, hogy „mondjon fel, és menjen el  vállalkozónak”, majd részmunkaidős foglalkozatást ajánlottak számára.  Kérelmező végül betegállományba kényszerült, végül azonnali hatállyal felmondott, és új  munkahelyen helyezkedett el.

 

A hatóság a Kérelmező volt munkáltatójával szemben megindította az eljárást, melynek  keretében több alkalommal került sor tárgyalás tartására, tanúk meghallgatására. A hatóság  egy alkalommal a felek közös kérésére fel is függesztette eljárását, egy jövőbeni esetleges  egyezség tartalmi elemeinek kidolgozása érdekében. A meghatározott határidő lejártát  követően azonban az ügyfelek úgy nyilatkoztak, hogy az egyezség realizálására tett  egyeztetésük nem vezettek eredményre, ezért kérték a hatóság közigazgatási eljárásának  folytatását és határozat hozatalát.

 

A hatóság döntésében egyrészről arra az álláspontra helyezkedett, hogy panaszost az  eljárás alá vont által tett megnyilvánulások, illetve azok stílusa „női mivoltában”  sértette, így azok, női nemiségével, mint védett tulajdonságával volt összefüggésben.  Másrészről az is nyilvánvalóvá vált, hogy kérelmező a munkahelyen használatos verbális  megnyilvánulások tekintetében eltérő felfogást képviselt, mint munkatársai; mivel egy  munkahelyi közegben számára bizonyos kifejezések nem elfogadhatóak. Így annak a  munkahelyi légkörnek a kialakulása, ami miatt kérelmező a hatósághoz fordult, női  neme mellett, a társadalmi együttélés során kialakult, közösségi szinten a munkahelyi  kommunikációban általánosan elfogadott megnyilvánulások vállalásával, mint  munkatársaitól eltérő más véleményével is összefüggésben volt.  A hatóság azt is megállapította, hogy az eljárás alá vont lényegileg elismerte a kérelmező  által kifogásolt, stilárisan bántó szavak használatát; melyek nem részei egy általános  munkahelyi környezet verbális megnyilvánulásainak, és amelyek átlépik az általános  érzékenységi küszöböt is.  A szankciók alkalmazásával kapcsolatban a hatóság azt állapította meg, hogy tekintettel  az ügy jellegére és annak összes körülményére; a megelőző, visszatartó hatás eléréséhez  elegendő a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsításának megtiltása, mert véleménye  szerint az ügy tapasztalatainak levonása a hasonló jellegű eset előfordulását  csökkentheti.

 

 

  1. március 23.