338_2009

338/2009

 

 

Kérelmező azzal a kérelemmel fordult az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, hogy az állapítsa meg, hogy  a kölcsönbeadó-, valamint a kölcsönvevő munkáltató vele szemben az egyenlő bánásmód  követelményét megsértették, amikor a kölcsönbe adó munkáltató Kérelmező munkaviszonyát a  kölcsönbe vevőnek - Kérelmező nemi orientációja által motivált - utasítására megszűntette. Kérelmező  ezen túlmenően kifejtette, hogy a kölcsönbe vevő munkáltató őt védett tulajdonsága okán zaklatta,  azaz a munkahelyi követelményeket rajta hangsúlyosabban, illetve megalázó módon kérte számon.  Végezetül Kérelmező sérelmezte, hogy a munkaviszonya megszűnéséről semmiféle írásos papírt nem  kapott. Kérelmező ezek alapján eljárás lefolytatását kérte.

 

A lefolytatott bizonyítás alapján a Hatóság az alábbiak szerint az eljárás alá vont kimentését elfogadta,  tekintettel arra, hogy Kérelmező jogsérelme, valamint védett tulajdonsága közötti ok-okozati  összefüggés nem volt egyértelműen megállapítható. Erre tekintettel Kérelmező beadványa sem a  zaklatás, sem pedig a hátrányos megkülönböztetés vonatkozásában nem alapos.

 

A hátrányos megkülönböztetés vonatkozásában elsőként kiemelendő, hogy Kérelmező maga sem  vitatta, hogy két alkalommal munkája minősége miatt került fel az eljárás alá vont által a bejáratnál  rendszeresített un. fekete listára, azaz munkájával szemben ténylegesen volt kifogás. A munkáltató  ennek megfelelően betartotta az Mt. által megkövetelt fokozatosság elvét is, hiszen Kérelmező  számára további esélyt is biztosított. A számonkérés körülményeit illetően nem állapítható meg az,  hogy a bepanaszolt szervezet művezetője adott esetekben megalázó módon járt volna el, annak  ellenére, hogy hasonló eljárásra részéről más munkavállaló vonatkozásában már volt példa, akit az  éjszakai műszak közben tettek ki és hajnalig kellett várakoznia az udvaron a dolgozókat szállító  buszra. Ez utóbbit egyebekben sem a bepanaszolt személy, sem pedig az eljárás alá vont nem cáfolta.  Az eljárás adataiból, illetve a művezető, valamint egyéb tanúk vallomásából az is megállapítható, hogy  Kérelmező elbocsátására a kölcsönvevő munkáltató utasítására került sor. Tekintettel azonban arra,  hogy Kérelmező munkájával korábban már kifogás merült fel, Kérelmező védett tulajdonsága,  valamint az elbocsátás között összefüggés kétséget kizáró módon nem állapítható meg.

 

Az eljárás alá vont határozott tagadásával szemben megállapítható, hogy Kérelmező homoszexualitása  mind a dolgozók, mind pedig a cégvezetők előtt nyilvánvaló volt. Ugyanakkor valamennyi tanú úgy  nyilatkozott, hogy Kérelmező, illetve a szintén homoszexuális unokatestvére a kezdeti nehézségek  ellenére jól beilleszkedett a dolgozói közösségbe, a cégvezetéssel látványos vitájuk nem volt, így  ellenséges, megfélemlítő, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakulására nem került sor, azaz  zaklatás uk nem valósult meg (Ebktv. 10.§). Kérelmező saját példájának alátámasztására hivatkozott  unokatestvére esetére, aki szintén homoszexuális beállítottságú, és akit a munkáltató véleménye  szerint ez okból szintén elküldött. Kérelmező ezen állítását azonban egyértelműen cáfolja az, hogy  Kérelmező unokatestvére még hónapokig az eljárás alá vontnál dolgozott, illetve, hogy az egyik tanú,  aki jelenleg már egyik eljárás alá vont alkalmazásában sem áll, és akinek objektivitása és jóindulata  Kérelmező részéről nem vitatható, maga is úgy nyilatkozott, hogy Kérelmező unokatestvére  elbocsátását inkább az alapozhatta meg, hogy munkaidőben túl sokat járt ki dohányozni. Nem minősül  ugyanakkor zaklatásnak a munkáltató kritikája, a problémák megvitatása, a kijavításra adott utasítás,  ha az az érintett személy munkavégzésével függ össze, nem pedig a munkavállaló személyét érinti,  illetve annak módja nem sérti emberi méltóságát (384/5/2008.(IV.10.) TT állásfoglalás)

 

Tekintettel arra, hogy a lefolytatott bizonyítás alapján az egyenlő bánásmód követelményének  sérelme a kölcsönvevő munkáltató részéről nem állapítható meg, így a felszámolás alatt lévő  kölcsönbeadó munkáltató felelőssége is logikailag kizárt. A kölcsönbeadó munkáltató ugyanis a  kölcsönvevő munkáltató értékelése alapján járt el, így annak számon kérhetősége az Mt. 193.§ alapján  jelen esetben nem megalapozott.

 

A fentieken túlmenően a Hatóság fontosnak tartja leszögezni, hogy az eljárás alá vont kölcsönvevő  munkáltató által alkalmazott fekete lista személyiségi jogi szempontból kifejezetten aggályos .  Tekintettel azonban arra, hogy a közzététel nem a munkavállalók valamely védett tulajdonságán  alapul, hanem a munkavégzés minőségével összefüggő körülményen, amely ugyanakkor nem minősül  az Ebktv. szerint védett tulajdonságnak, ezért a közzétételt a Hatóság nem tette vizsgálat tárgyává. Ez azonban nem zárja el sem Kérelmezőt, sem pedig egyéb munkavállalókat attól, hogy ezzel  kapcsolatosan személyiségi jogi pert indítsanak a munkáltatóval szemben. Ezen túlmenően hasonló  szempontból aggályos az ügyvezető azon nyilatkozata, miszerint a művezetőnek alkotmányos  joga a homoszexualitást elítélő kijelentéseket tenni , feltéve, hogy nem kapcsolja azokat közvetlenül  össze a munkavállaló munkavégzésének értékelésével. Amennyiben ennek megtörténtét a lefolytatott  bizonyítás alátámasztotta volna, az a hatósági eljárás kimenetelét érdemben megváltoztatta volna.

 

Végezetül a Hatóság Kérelmező egyéb munkaügyi igényeit (pl: felmondás hiánya, munkaügyi  szabálytalanságok) hatáskör hiányában nem jogosult vizsgálni.