EBH/441/2008

EBH/441/2008

 

 

Kérelmező kérelemmel fordult a Hatósághoz egy közigazgatási szervvel szemben. A kérelem  szerint Kérelmező jelentkezett a szerv által meghirdetett „egyéb ügyintéző” megnevezésű  munkakörre, a szerv ügyintézője azonban már a telefonbeszélgetés során utalt rá, hogy  elsősorban férfi jelentkezőket várnak az állásra. A humánpolitikai osztály vezetője másnap a  személyeses elbeszélgetés során megismételte, hogy a munkakörrel járó fizikailag megterhelő  feladatok miatt férfit kívánnak alkalmazni, miközben Kérelmező az interneten közzétett  hirdetésben feltételként előírt műszaki végzettséggel rendelkezett, így alkalmasnak vélte  magát a munkakörre. A megbeszélés alapján kitűzött hivatalos állásinterjú pontos időpontja  kapcsán az osztályvezető ezt követően már ígérete ellenére nem kereste meg Kérelmezőt,  akivel végül közölték, hogy nem őt választották a „férfias” állásra, hanem az előzetes  szándéknak megfelelően egy férfit. Kérelmező előadta továbbá, hogy érzése szerint a  munkától őt mindvégig igyekeztek „elrettenteni” azzal, hogy a munkakörben cipekedni is  kellene.

 

Az eljárás alá vont közigazgatási szerv tájékoztatta a Hatóságot, hogy mivel a köztisztviselők  jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény ügykezelői munkakör esetén nem teszi kötelezővé,  az „egyéb ügyintéző” munkakör betöltésére pályázatot nem írt ki. A humánpolitikai főosztály  munkatársa a jelentkező Kérelmezővel elbeszélgetett, azonban olyat nem közölt vele, hogy a  munkakörbe csak férfi munkaerő felvételére volna lehetőség. Azt ugyanakkor részletesen  elmondta neki, hogy az adott munkakörben a munkaidő számottevő részében nehéz fizikai  munkát is kell végezni. A benyújtott jelentkezések kapcsán négy női és hat férfi jelentkezővel  történt elbeszélgetés, majd a személyi anyagokból és az elbeszélgetésekből rendelkezésre álló  információk alapján a szakterület vezetője tett javaslatot az igazgatóság vezetője felé az  összességében legmegfelelőbbnek talált jelentkező kinevezésére. A Hatóság megállapította,  hogy a panasz tárgyává tett felvételi eljárás eredményeként alkalmazásra került férfi  munkavállaló munkaköri leírásában a telefonközpontos és ellátmányozási feladatokon kívül  az eljárás alá vont által hivatkozott fizikai munkaként szerepelnek leginkább hibaelhárítási,  felújítási munkák, házilagos karbantartás, anyag- és bútormozgatás, postai anyag szállítása,  iratanyagok épületek közötti mozgatása, mint munkaköri feladatok. A Hatóság külön  kérdésére eljárás alá vont előadta, hogy a munkakörrel járó fizikai feladatok a pár  kilogrammos székek és iratkötegek mozgatásán túl a több tíz kilogrammos asztalok,  szekrények, zsákokban elhelyezett iratcsomók mozgatását is jelentik.

 

 Eljárás alá vont tárgyi ügyben a Hatóság álláspontja szerint eredményesen mentette ki  magát azzal, hogy bizonyította: munkafelvételi eljárása során megtartotta az egyenlő  bánásmód követelményét, a jelentkezők között különbséget csak a munka jellege,  természete alapján indokolt lényeges és jogszerű feltételek figyelembe vételével tett. Az  adott munkakört meghatározó munkaköri leírás ugyanis kötelezően ellátandó  feladatként határozza meg olyan megterhelő fizikai munkák rendszeres végzését is,  melyek figyelembe vételével a munkáltató alapos okkal válogat a jelentkezők között  fizikai jellemzőik, a tőlük elvárható terhelhetőség alapján is. Az a körülmény továbbá,  hogy eljárás alá vont hat férfi mellett négy női jelentkezőt is behívott az állás kapcsán  személyes elbeszélgetésre, kifejezetten cáfolja, hogy a fizikai terhelhetőségre hivatkozva,  az egyéb feltételek figyelembe vétele nélkül, automatikusan minden női jelentkezőt  kizárt volna a munkához való hozzájutás lehetőségéből. A Hatóság fentiek alapján  megállapította, hogy az eljárás alá vont Kérelmezővel szemben munkafelvételi eljárása  során az egyenlő bánásmód követelményét nem sértette meg, ezért a kérelmet  elutasította.