EBH/45/2009

EBH/45/2009

 

Egy tanárházaspár panasszal fordult a hatósághoz munkáltatójával, egy általános iskolával  szemben, mert álláspontjuk szerint a munkáltató a jutalom megtagadásával és a tantestületi  kirándulásból való kizárásukkal torolta meg azt, hogy jogerősen pert nyertek a munkáltatóval  szemben, mert az jogellenesen és az egyenlő bánásmód követelményét megsértve szüntette  meg jogviszonyukat. Kérelmezők megtorlásként ítélték meg azt is, hogy a munkáltató a  jogerős ítélet számos rendelkezését nem hajtotta végre, nem fizette meg Kérelmező elmaradt  illetményét, nem helyezte vissza őket eredeti munkakörükbe és jogellenes összetételű  osztályok tanítását várta el tőlük.

 

A hatóság a kérelemnek a jogerős ítéletre vonatkozó részével kapcsolatban nem vizsgálhatta  az egyenlő bánásmód megsértését, hiszen annak kikényszerítésére bírói út állt nyitva. A  jutalom és a tantestületi kiránduláson való részvétel megtagadása kapcsán a munkáltató azzal  védekezett, hogy jutalmat csak az ún. aktív dolgozók kaptak, akik ténylegesen munkát  végeztek, így ugyancsak nem részesültek jutalomban a tartós táppénzen vagy Gyesen lévő  munkavállalók. A tantestületi kiránduláson pedig azért nem vehettek részt kérelmezők, mert  az is a jutalom része volt, azon is csak az vehetett részt, aki egyben jutalomban is részesült.  Ezzel szemben a kérelmezők arra hivatkoztak, hogy ők önhibájukon kívül nem voltak aktív  dolgozók, mert a három évig tartó munkaügyi per során felhalmozódott  kényszerszabadságukat töltötték a jutalom szempontjából figyelembe vett időszakban. A  tantestületi kirándulás jutalom jellegét is vitatták, hivatkozva arra, hogy azon a dolgozók  családtagjai is részt vehettek.  A bizonyítási eljárás során a hatóság megvizsgálta, hogy kérelmezőkön kívül még mely  munkavállalók és miért nem kaptak jutalmat, valamint tanúkat hallgatott meg annak feltárása  érdekében is, hogy a vizsgált időszakban, illetve a korábbi években a kirándulásnak volt-e  jutalom jellege.

 

A hatóság a kérelemnek a jogerős ítélet végre nem hajtására és a jutalomból való  kizárásra vonatkozó részét elutasította, azonban elmarasztalta az Iskolát azért, mert  kizárta Kérelmezőket a tantestületi kirándulásból. A jutalom kapcsán ugyanis  elfogadta a hatóság az eljárás alá vont Iskola védekezését, miszerint jutalommal csak a  ténylegesen munkát végző dolgozók teljesítményét tudta viszonozni. Tekintve, hogy a  munkáltató valóban következetesen csak az aktív dolgozókat jutalmazta, nem volt  diszkriminatív az, hogy Kérelmezők nem kaptak jutalmat.  A tantestületi kirándulás jutalom jellegét azonban nem sikerült az eljárás alá vontnak  alátámasztania, így minden ésszerű indok nélkül zárta ki a Kérelmezőket. A  kiránduláson ugyanis részt vehettek családtagok is, akik egyáltalán nem voltak az Iskola  dolgozói, valamint kiderült, hogy a korábbi években sem volt a kirándulás a jutalom  része, azon mindenki részt vehetett. A tanúk vallomása is alátámasztotta azt, hogy  Kérelmezők nem kívánatos személyek voltak a kiránduláson, ami egyértelműen arra  vezethető vissza, hogy évekig perben álltak az Iskolával.  A hatóság az Ebktv. 16.§ (1) bekezdésének b) és c) pontjában megállapított szankciókat  alkalmazta. A hatóság kötelezte az eljárás alá vont Iskolát, hogy Kérelmezőket tekintse  a jövőben ugyanolyan „aktív” dolgozónak, mint az Iskola többi dolgozóját. Ezen felül a  hatóság kötelezte az Iskolát arra, hogy szüntesse meg azon gyakorlatát, mely  Kérelmezőket hátrányos helyzetbe hozza azért, mert korábban az Iskolával szemben  munkaügyi pert indítottak és megnyertek.  A hatóság elrendelte a jogsértést megállapító határozatának nyilvánosságra hozatalát is.  A hatóság tárgyi ügyben kifejezetten alkalmasnak találta a nyilvános közzététel, mint  szankció elrendelését ahhoz, hogy határozata kellő visszatartó erővel szolgáljon.