499_2009

499/2009

 

A hajléktalan és önmagukat leszbikusnak valló kérelmezők panasszal fordultak a hatósághoz  egy munkásszállóval szemben, ahol egy alapítvány támogatásával laktak. Előadták, hogy  mind a szálló recepciósai, mind a szálló lakói részéről több alkalommal tapasztaltak a  másságukat firtató és azt kifogásoló magatartást. Már beköltözésük kezdetekor voltak  „beszólogatások másságukat illetően” a lakók és a recepciósok részéről. A szállóból két  alkalommal tiltották ki őket, mindkét alkalommal úgy, hogy a lakókkal történt  összetűzéseikkor a recepciósok nem vizsgálták a konfliktus okát, vagy a felelősséget, hanem  kérelmezőéket küldték el, vélhetően azért, mert leszbikusok. A támogató alapítvány  nyomására a szálló az első kitiltást követően visszafogadta a kérelmezőket, azonban a  második alkalmat követően utcára kerültek.

 

A hatóság az ügyben tárgyalást tartott, melyen tanúként hallgatta meg az alapítvány szociális  munkását, a szálló bepanaszolt recepciósát és vezetőjét. A szálló munkatársai egyöntetűen  azon a véleményen voltak, hogy Kérelmezők nem tisztelik a kulturált együttélés szabályait, a  szállóban tartózkodásuk alatt számos probléma merült fel agresszív viselkedésük miatt. A  szociális munkás is elismerte, hogy az általuk üzemeltett éjjeli menedéken is akadtak már  problémák Kérelmezők viselkedésével, ugyanis sokat veszekednek, kiabálnak, zavarva a  többi lakó nyugalmát. Az eljárás alá vont szálló védekezéséül a hatóság elé tárta a recepciósok  által vezetett eseménynaplót, a lakók nyilatkozatát a Kérelmezők rossz magaviseletéről,  valamint egy szintén a szállóban lakó homoszexuális pár nyilatkozatát arról, hogy nem érte  őket atrocitás szexuális irányultságuk miatt. A szálló vezetője elmondta azt is, hogy nem  egyedi eset a kérelmezőkhöz hasonló magatartást tanúsító szállóvendégek kitiltása.

 

A hatóság elutasította a kérelmet, ugyanis elfogadta az eljárás alá vont szálló  védekezését, miszerint Kérelmezők kitiltásának oka rossz magaviseletük volt. A hatóság  a meghallgatott tanúk nyilatkozata, és a kérelmezőknek saját kifogásolható  viselkedésére vonatkozó részben beismerő nyilatkozata alapján úgy ítélte meg, hogy  kitiltásuk oka nem szexuális irányultságuk, hanem a házirendet sértő viselkedésük volt.  Értékelnie kellett a hatóságnak azt is, hogy Kérelmezőket az első kitiltást követően  visszafogadta a szálló, még egy esélyt adva számukra, hogy a kitiltás eszközével a szálló  gyakorta él, és hogy a szálló lakói által tett nyilatkozatok szintén Kérelmezők  rendzavaró magatartását támasztották alá.