EBH/63/2010

EBH/63/2010

 

 Az eljárás közérdekű igényérvényesítés alapján indult. A közérdekű igényérvényesítésre jogosult,  fogyatékos személyek érdekképviseletét ellátó alapítvány jogi segítségnyújtó programja körében tárt  fel egy egyedi esetet, amelyben az illetékes gyámhivatal által kirendelt hivatásos gondnok nem  járult hozzá egy cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett személy munkaszerződésének  megkötéséhez, így a sérelmet szenvedett fél nem vehetett részt fejlesztő-felkészítő foglalkoztatásban,  noha arra a megkeresett szakértői bizottság őt alkalmasnak találta. Az alapítvány ugyanakkor  hangsúlyozta, hogy tekintettel arra, hogy megkeresésükre a gyámhivatal azt a választ adta, hogy  általánosan követett gyakorlatuk szerint, melyet egy belső utasításra, tájékoztatásra alapítanak,  nem járulnak hozzá a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett személyek  munkaviszonyban való foglalkoztatásához, a jogsértés veszélye személyek előre meg nem  határozható, nagyobb csoportját érinti. Az állásfoglalásban szereplő tartalmi indoklás lényege az  volt, hogy a cselekvőképtelen személyek nem képesek a Munka Törvénykönyve által megkövetelt  személyes közreműködésre, ami a munkaviszony lényegi eleme, e nélkül a szerződés nem jöhet létre.  A cselekvőképtelen személyek foglalkoztatása csak gyógyító, rehabilitációs foglalkoztatás körében  lehetséges. A közérdekű igényérvényesítésre jogosult ezzel szemben beadványában a vonatkozó  jogszabályok kimerítő, összehasonlító elemzése alapján arra hivatkozott, hogy a magyar jog nem  zárja ki a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett személyek munkaviszony körében  való foglalkoztatását. A fejlesztő-felkészítő foglalkoztatásra vonatkozó speciális szabályok  megfogalmaznak a Munka Törvénykönyvéhez képest eltérést, a foglalkoztatás időtartamára nézve,  ám ezen túl a Munka Törvénykönyve általános szabályait kell alkalmazni erre a sajátos  munkaviszonyra is. A Munka Törvénykönyve pedig nem szabja a munkaviszony létesítésének  feltételéül a cselekvőképességet. Ennek okán az eset egyedi körülményeit mérlegelve döntheti el a  gondnok, hogy hozzájárul-e az adott személy munkaszerződésének megkötéséhez.

 

A hatóság az ügyben nyilatkozattételre hívta fel az illetékes gyámhivatalt, illetve települési  önkormányzatot. Az önkormányzat védekezésében előadta, hogy a cselekvőképességet kizáró  gondnokság alá helyezett személyek esetében az összehasonlítható helyzetben lévő csoportot a 14  év alatti gyermekek jelentik, és abból, hogy a Munka Törvénykönyve csak a korlátozottan  cselekvőképes személyekre állapít meg speciális szabályokat, következik, hogy a törvény nem  számol a cselekvőképtelen személyekkel, mint a munkaviszony lehetséges alanyaival.

 

A gyámhivatal kimentésében a korábbi álláspontja mellett kitartott, illetve az önkormányzat által  megfogalmazottakhoz hasonlóan érvelt. Emellett hivatkozott arra, hogy a szakmai iránymutatás,  amelynek alapján eljárnak az illetékes minisztérium álláspontján alapul.

 

Ennek megfelelően a hatóság a kérdésben nyilatkozattételre hívta fel az illetékes minisztériumot. A  Szociális és Munkaügyi Minisztérium Gyermek- és Ifjúságvédelmi Főosztálya a megkeresésre  közölte, hogy nem adott ki iránymutatást a kérdésben, ennek megfelelően nem foglalt állást az  ügyben. A minisztérium Jogi Főosztályának válasza az eljárás alá vontak kimentését támasztotta alá,  vagyis érvrendszerét arra építette fel, hogy a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés  azt jelenti, hogy a bíróság megállapítja az adott személyről, hogy az ügyei viteléhez szükséges  belátási képessége tartósan, teljes mértékben hiányzik, ennek megfelelően jognyilatkozatot csak  törvényes képviselője, illetve gondnoka jóváhagyásával tehet, egyes kivételektől eltekintve. A  munkaviszony vonatkozásában ugyan a jogalkotó nem zárta ki a cselekvőképtelen személyeket a  jogviszony lehetséges alanyai köréből, ám a jogviszony természetéből, a felek jogainak és  kötelezettségeinek jellegéből életszerűen következik, hogy egy olyan személy, akinek hiányzik az  ügyei viteléhez szükséges belátási képessége, nem láthatja el mindezeket a feladatokat. A közérdekű  igényérvényesítésre jogosult a fenti érvelést vitatta, kijelentette, hogy a jelen ügyben világosan  megállapítható a vonatkozó jogszabályok nyelvtani értelmezésével, hogy nincs olyan szabály,  amely kizárná a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett személyek esetében a  munkaviszony létesítését, annak a cselekvőképesség nem feltétele.

 

 

A hatóság mérlegelve a fentieket, határozatában a kérelmet, mint megalapozatlant, elutasította. A  közérdekű igényérvényesítésre jogosult a hatóság döntésének bírósági felülvizsgálatát kérte. A  bíróság a hatóság határozatát hatályon kívül helyezte és a hatóságot új eljárásra utasította. A hatóság  megismételt eljárásában a bíróság ítéletében foglalt iránymutatás alapján új döntést hozott.

 

A hatóság döntésében megállapította, hogy a kérelem alapos, vagyis, hogy az eljárás alá vont  szervek megsértették az egyenlő bánásmód követelményét az érintettek egyéb helyzetével, vagyis cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt állásával, mint a fogyatékosság bizonyos  fokához kapcsolódó sajátos jogi státusszal kapcsolatban, amikor az egyedi körülmények  mérlegelése nélkül, általános jelleggel kizárták őket a foglalkoztatás lehetőségéből. A hatóság  eltiltotta az eljárás alá vont szerveket a jövőbeni jogsértéstől, és elrendelte határozatának a  nyilvánosságra hozatalát. A nyilvánosságra hozatal célja jelen ügyben elsősorban az, hogy a döntés minél szélesebb körben ismertté váljon, és ezáltal a joggyakorlatot pozitív irányban    alakítsa, emellett, hogy visszatartó, megelőző hatást váltson ki.

 

  1. szeptember