EBH/654/2009

EBH/654/2009

 

 

A hatósághoz panasz érkezett egy önkormányzati fenntartású általános iskolával szemben  azért, mert az iskola két pedagógusa, köztük az iskola igazgatója a jórészt roma tanulókból  álló osztályban a rendetlen tanulókat a Magyar Gárdával „riogatta”.A kérelem szerint az  egyik tanórán a pedagógus 3 roma tanuló rossz magaviseletére reflektálva azt mondta, hogy  „Nem csodálom, hogy irtják a cigányokat a Magyar Gárdisták”, majd rosszul lett. A  pedagógus súlyos betegsége és feltehetően feszült idegállapota miatt veszítette eszméletét.  Másnap az iskola igazgatója a pedagógus rosszulléte miatt az első tanórát megelőzően  bement az osztályhoz és kérelmező elmondása szerint azt mondta, hogy „Mocskos cigányok  nincs becsületetek, jelentve vagytok a Magyar Gárdának, megérdemlitek, hogy irtanak  titeket.” A túlnyomóan roma tanulókból álló osztályban a két pedagógus kijelentése  kimondottan félelmet ébresztett, különösen azért, mert a térségben a történteket megelőző  napokban „erős volt a gárda jelenléte” és a roma családok félelmükben otthonaikat  elhagyva, rokonoknál töltötték az éjszakát.

 

A hatóság szóbeli tárgyalás keretében tisztázta a tényállást. Az iskola igazgatója elismerte,  hogy a pedagógus rosszullétét követően beszélt a diákokkal, de elmondása szerint belőle csak  a féltés beszélt. Tudta ugyanis a gyerekektől azt, hogy félnek a Magyar Gárdától és egy  hétvégét más településen töltöttek családjukkal. Éppen ezért akarta figyelmeztetni őket arra,  hogy vigyázzanak, mit tesznek, mert már híre ment a faluban, hogy 3 cigánygyerek miatt  majdnem meghalt egy tanárnő.  A másik pedagógus úgyszintén elismerte, hogy a fegyelmezés során szóba került a Magyar  Gárda, elismerte, hogy mondott olyat, hogy ”hát én nem csodálkozom, hogy a fehér vagy  Magyar Gárda járkál, gyalogol, masírozik!”.  A tárgyalást megelőzően a kérelmezők képviselője felkereste az iskolát, ahol számos tanulót  meghallgatott a történtekről,. Az iskola igazgatója ugyancsak egyenként beszélt a tanulókkal,  az általuk elmondottakról készült jegyzőkönyveket megküldte a hatósághoz. A meghallgatott  tanulók nyilatkozatai bár nem egyeztek meg szó szerint, azonban valamennyi hasonlóan és  lényegében megegyezett abban, hogy mindkét alkalommal szóba került a Magyra Gárda  olyan szövegkörnyezetben, amely fenyegetőleg hatott a diákokra.

 

Tárgyi ügyben a hatóság vizsgálata arra irányult, hogy az eljárás alá vont iskola két  pedagógusa által tett kijelenések alkalmasak voltak-e arra, hogy olyan légkört  teremtsenek a roma származású tanulók körében, amely félelmet kelthetett bennük,  emberi méltóságukat sértette, megalázta őket.

 

A hatóság a zaklatás vizsgálatára irányuló ügyekben egyrészt a felek szubjektív benyomásaira  támaszkodik, másrészt törekszik arra, hogy az ügy valamennyi körülményének  figyelembevételével objektív szempontok alapján is értékeljen egy adott, vagy sorozatos  magatartást, annak hatását. Minden ilyen eljárásban a hatóságnak különös körültekintéssel  kell eljárnia azért, hogy a sérelmet szenvedett fél sérelemérzetén túl utólag rekonstruálható  legyen az a környezet, amely a vizsgált magatartás révén kialakult és érzékelhetővé vált. Így  annak eldöntése, hogy mi minősül az emberi méltóságot sértő magatartásnak, nem alapulhat  kizárólag a panaszos személyes benyomásain, hanem annak olyan jellegűnek kell lennie,  amely általában és a közfelfogás szerint is másokban, ugyancsak a védett tulajdonsággal  rendelkezőkben is hasonló, vagy ugyanolyan hatás kiváltására lett volna alkalmas.

 

Tárgyi ügyben a felek ellentmondó nyilatkozatai révén nem lehetett minden kétséget kizáróan  rekonstruálni azt, hogy pontosan mi hangzott el akár az etika órán, akár az azt követő napon  az igazgatónő részéről. Ez azonban önmagában nem akadálya a jogsértés megállapításának.

 

 

Azt ugyanis az eljárás alá vont is elismerte, hogy felmerült a Magyar Gárda, megemlítésre  került a tanórán figyelmeztetésként.  A tanórán tett kijelentés mintegy azt a látszatot kelthette, olyan üzenetet hordozhatott a jelen  lévő roma tanulóknak, hogy a tanárnő a gyerekek magaviselete miatt igazoltnak látja a  Magyar Gárda létét, megjelenését és azt is sugallhatta vele, hogy egyet ért a szervezet  létrejöttével. Egy pedagógussal szemben a társadalom magasabb mércét állít, szigorúbb  követelményeknek kell megfelelnie, hiszen a nevelésére bízott gyermekek értelmi, szellemi és  erkölcsi fejlődését biztosítva kell feladatait ellátnia. Így fokozottabban kell ügyelnie arra,  hogy a gyűlöletkeltésnek és a rasszizmusnak, de még csak a célzatosnak sem tekinthető  szélsőséges megnyilvánulásoknak ne engedjenek teret a nevelési-oktatási intézményben, és a  maguk részéről tegyenek meg mindent, hogy az ilyen jelenségeket a lehető legtávolabb  tartsák az oktatási intézménytől. Jelen eljárásban viszont fény derült arra, hogy mind a  pedagógus, mind az igazgatónő teret engedtek annak, hogy a roma lakossággal szemben  szélsőséges nézeteket megfogalmazó Magyar Gárda, mint jelenség az iskolán belülre is  beférkőzhessék .  A két pedagógus nem azzal követett el jogsértést, hogy kiejtette a Magyar Gárda szavakat,  hanem annak adott társadalmi környezetben, adott időben és szövegkörnyezetben való  megemlítése eredményezte a tanulók emberi méltóságát sértő, félelmeiket felerősítő  környezetet.  A hatóság áttekintette a Magyar Gárda megítélése kapcsán egyes közméltóságok és a  bíróságok által tett megállapításait, olyan tartalmú nyilatkozatit, amelyek a Magyar Gárda  működése, rendezvényei révén a közösségekben, s különösen a roma közösségben keltett  hatásra vonatkozik. A hatóságnak ugyanis a tanulók szubjektív benyomásain túl ki kellett  térnie annak vizsgálatára is, hogy általánosságban a Magyar Gárda által képviselt nézetek a  közfelfogás szerint alkalmasak-e az egyes ember méltóságának sérelmére és félelemkeltésre.  Összességében, különös tekintettel a tárgyi időszakban a térségben a Magyar Gárda fokozott  jelenlétére is, a hatóság megállapította, hogy a Magyar Gárda rendezvényei és az azokon  elhangzott beszédek, megmozdulások, nyilatkozatok a roma közösségben félelmet kelthetnek,  és alkalmasak a roma közösséggel szemben támadó környezet kialakítására. Mindez  hozzájárult ahhoz, hogy tárgyi ügyben a tanulókban már a történteket megelőzően is  kialakulhatott egyfajta félelemérzet a Magyar Gárda megjelenésével kapcsolatban, amit  alátámaszt az igazgató nő nyilatkozata is. A hatóság álláspontja szerint nem vitás az, hogy a  roma származású tanulókban önmagában félelmet ébreszthetett az is, és így támadó környezet  kialakítására alkalmas volt a Magyar Gárdának olyan szövegkörnyezetben való említése az  oktatási intézmény keretein belül egy pedagógus részéről, amely arra utalt, hogy a Magyar  Gárda léte, rendezvényei a roma népcsoport viselkedésének, magatartásának tudható be.  Azzal ugyanis, hogy a pedagógus egyes roma tanulók rossz magaviseletével összefüggésben  fogalmazott úgy, hogy nem csodálja, hogy a Magyar Gárda masíroz, azt fejezte ki vagy annak  az volt a hatása, hogy a romák viselkedése önmagában alapot ad a Magyar Gárda létére. Nem  lehet figyelmen kívül hagyni a meglehetősen nagy sajtónyilvánosságot kapott azon  kijelentéseket és az ezek által gerjesztett vitákat, szélsőséges megnyilvánulásokat sem,  amelyek a bűnözésnek etnikai jelleget kölcsönöznek. A pedagógus által tett kijelentés  meglehetősen hasonló jelleget kölcsönöz a rossz magaviseletnek, vagy legalább is a roma  származással összefüggésbe hozza. Így a hatóság álláspontja szerint az etika órán történtek  valamennyi körülmény figyelembe vételével is önmagukban alkalmasak voltak támadó  környezet kialakítására a roma származású tanulók körében, a zaklatás tényállásának  megvalósításával.  Az igazgatónő által tett kijelentések, melyeket saját bevallása szerint féltésből,  figyelmeztetésből tett, alkalmasak voltak arra, hogy eredeti céljukkal ellentétben, tovább  erősítsék a tanulókban a már egyébként is kialakult félelmet, fokozzák azt a légkört, amely kialakításához az előző napi etika órán elhangzottak járultak hozzá. S bár a felek ellentmondó  nyilatkozatai révén nem nyert bizonyítást az, hogy az igazgatónő „mocskos cigánynak”  nevezte volna a diákokat, annak a veszélynek a közvetlen kilátásba helyezése, hogy a Magyar  Gárda rézéről a tanulóknak bántódásuk eshet, megvalósította a zaklatást.  Külön súlyosbító körülményként értékelte a hatóság azt, hogy a Magyar Gárda nem  megfelelő szövegkörnyezetben való felemlegetése, azzal való fenyegetőzésre a pedagógusok  részéről annak tudatában került sor, hogy a roma származású tanulókban a Magyar Gárda  komoly félelmet kelt.

 

A hatóság a fentiek alapján megállapította, hogy az eljárás alá vont Iskola megsértette  az egyenlő bánásmód követelményét, zaklatást alkalmazott azzal, hogy pedagógusai a  Magyar Gárdával összefüggésben támadó környezetet alakítottak ki, hozzájárultak a  roma származású tanulók félelemérzetének növeléséhez.  A hatóság tárgyi ügyben a jogsértő Iskolát eltiltotta a jövőbeni jogsértések tanúsításától,  attól, hogy a jövőben a Magyar Gárdát a pedagógusok olyan szövegkörnyezetben  használják, amely alkalmas arra, hogy a tanulókban komoly félelmet keltsen, megalázó  vagy támadó légkört alakítson ki. A hatóság álláspontja szerint tág teret kell biztosítani  ahhoz, hogy az oktatási intézmény falain belül lehetőség nyíljon az aktuális társadalmi  problémák és jelenségek nyílt, őszinte és közös értékelő-elemző megbeszélésének a  pedagógusok és a diákok részvételével, hogy ne fordulhasson elő a jövőben az, hogy akár  egy nem szándékoltan támadó kijelentés is károsan befolyásolja a serdülő tanulók  értelmi-érzelmi fejlődését.