67_2009

67/2009

 

 

Panaszos azzal a kérelemmel fordult a hatósághoz, hogy az állapítsa meg, hogy az általa látogatott főiskola megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, amikor részére, diszlexiájára tekintettel, a diploma megszerzéséhez szükséges nyelvvizsga-követelmény alóli felmentést nem engedélyezte. Kérelmező az elutasítás következtében nem kapott diplomát. Kérelmező álláspontja szerint a főiskola megsértette az egyenlő bánásmód követelményét az Ebktv. 8.§ g) pontjában foglalt tulajdonsága (fogyatékossága) vonatkozásában.

 

Kérelmező 2001 és 2005 között felsőfokú tanulmányokat folytatott a bepanaszolt főiskola egyik szakán, ahol 2005-ben sikeres záróvizsgát tett. Egy évvel később 2006 nyarán azzal a kérelemmel fordult a főiskola rektorához, hogy őt diszlexiájára tekintettel a diploma megszerzéséhez szükséges nyelvvizsga-követelmény alól teljes mértékben mentesítse. Indoklásul előadta, hogy hosszas nyelvtanulás után sem tudott néhány idegen szónál többet megtanulni, így diszlexia vizsgálatra jelentkezett. A vizsgálat alapján a szakértő javasolta a nyelvvizsga kötelezettség alóli teljes felmentést. A főiskola rektor-helyettese a kérelmét elutasította, azzal az indoklással, hogy a vonatkozó jogszabályok egyike sem ad felhatalmazást a rektornak, hogy felmentést adjon nyelvvizsga alól, mert az a szakképesítés megszerzéséhez szükséges alapvető tanulmányi követelmény. Kérelmező a hatóság eljárása előtt megkereste az Oktatási és Kulturális Minisztériumot, valamint az Oktatásügyi és Közvetítői Szolgálatot. A rektor-helyettes a Minisztériumnak adott válaszában kifejtette, hogy kérelmező főiskolai tanulmányai során a törvényben előírt könnyítéseket, kedvezményeket nem igényelte, leckekönyve alapján szignifikáns teljesítménybeli különbség szóbeli és írásbeli vizsgái között nem volt. A rektor-helyettes, kérelmező írásbeli vizsgáit áttekintve diszlexiára utaló jeleket nem talált. Kérelmező ezt követően fordult a hatósághoz. A becsatolt iratanyagok áttanulmányozása után megállapítható volt, hogy a nyelvvizsga a szakképesítés megszerzéséhez szükséges alapvető tanulmányi követelmény, továbbá, hogy a vonatkozó jogszabályok alapján a nyelvvizsga alóli felmentés diszlexia esetén az oktatási intézmény mérlegelési jogkörébe tartozik. A vonatkozó jogszabályok szerint a diszlexiás, diszgráfiás hallgatók a - mentesítési kérelem benyújtásakor hatályos szabályozás szerint - nem kaphattak teljes felmentést a nyelvvizsga letétele alól, csak a szóbeli, vagy az írásbeli vizsgarész alól mentesülhettek, ennek ellenére kérelmező a teljes mentesítést kérelmezte. Az iratokból megállapítható volt, hogy kérelmező tanulmányai megkezdésekor már tisztában volt azzal, hogy oklevelét csak az előírt nyelvvizsga követelmény teljesítésével tudja megszerezni, azonban nyilatkozatából megállapítható, hogy az idegen nyelv elsajátítását csak tanulmányai befejezésének évében kezdte meg, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan tudatában volt annak, hogy számára a nyelvi tárgyak, különösen az idegen nyelv elsajátítása nehézséget okoz.

 

Fentiekre tekintettel nem volt megállapítható, hogy az eljárás alá vont főiskola a mérlegelés kereteit önkényesen túllépte volna, amikor arra hivatkozott, hogy kérelmezőt, diszlexiája tanulmányaiban nem akadályozta, teljesítménye mind tanulmányai alatt, mind pedig záróvizsgáján megfelelő volt, fogyatékosságára a tanulmányok befejezését követő egy év eltelte előtt nem hivatkozott. A hatóság álláspontja szerint a nyelvvizsga-követelmény alóli utólagos felmentési kérelem elutasítása mérlegelési jogkör keretében ésszerű indokokon alapult. A főiskola teljes felmentést a nyelvvizsga követelmény alól kérelmezőnek nem is adhatott volna, mivel a kérelme benyújtásakor hatályos jogszabály alapján vagy a szóbeli, vagy az írásbeli nyelvvizsga követelmény alól mentesíthette volna kérelmezőt a főiskola.

 

 Fentiekre tekintettel a kérelmet a hatóságnak el kellett utasítani, mivel az eljárás alá vont a konkrét ügyben nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét.