EBH/69/2010

EBH/69/2010

 

 

Kérelmező azzal a panasszal fordult a hatósághoz, hogy egy hipermarketnél szeretne árufeltöltőként  elhelyezkedni, ám meglévő gyakorlata ellenére álláspályázatai sikertelenek maradnak. Úgy vélte,  hogy e mögött az húzódik meg, hogy az érintett munkáltató nem kívánja az idősebb korosztályok  tagjait foglalkoztatni. Kérelmező első negatív tapasztalatát a karácsonyi árufeltöltői pozícióra történő  jelentkezését követően szerezte, amikor is közölték vele, hogy ebben az időszakban kizárólag  diákmunkát alkalmaznak. Ezt követően is számos álláshelyet megpályázott, melyek vonatkozásában  általános jellegű elutasító leveleket kapott. Ez alapján azt kérte a hatóságtól, hogy az vizsgálja meg az  érintett munkáltató gyakorlatát, és amennyiben az sértené az egyenlő bánásmód követelményét, hozza  meg a szükséges intézkedéseket.

 

Az eljárás alá vont munkáltató kimentésében kiemelte, hogy a karácsonyi ünnepek alkalmával  Kérelmező nem meghirdetett állásra jelentkezett. Ezen túlmenően ilyenkor praktikusabb diákmunkát  alkalmazni , amelynek az az oka, hogy, tipikusan ez az a munkavállalói kör, amelyet rövid határidőre,  átmenetileg, illetve gyorsan lehet igénybe venni. E vonatkozásban a munkáltató diákszervezetekkel  megállapodást is kötött. A diákmunka alkalmazásának ezen módja álláspontja szerint gazdasági  szükségszerűség által motivált, így az az egyenlő bánásmód követelményét nem sértheti. A Kérelmező  által megpályázott további álláshelyek vonatkozásában pedig azt emelte ki, hogy a jelentkezők száma  az álláshelyek számát folyamatosan, jelentősen meghaladja, így a rendszerbe „szűrőket” kell beépíteni.  Ilyen szűrőként funkcionál az is, hogy a jelentkezőknek a társaság internetes oldalán kell  regisztrálniuk magukat, s a munkáltató ezen alap adatokból nyeri ki a számára releváns információkat.  Azt is hozzátette, hogy életrajzok elolvasására nem áll kellő idő a rendelkezésre. Elmondta továbbá,  hogy két éjszakai árufeltöltői álláshelyre azért nem Kérelmezőt választották, mivel ő az internetes  felületen preferált munkavégzési időként a nappali munkavégzést jelölte be. További két álláshely  belső áthelyezéssel került betöltésre. A Kérelmező által sérelmezett vidéki állások vonatkozásában  pedig olyan jelentkezőket választottak, akik munkavégzési helyként ezen területeket (várost) jelölték  meg. Végezetül egy másik álláshely vonatkozásában pedig olyan pályázót választottak ki, aki  Kérelmezőnél korábban nyújtotta be a pályázatát, ìgy az álláshely Kérelmező pályázatának  benyújtásakor már betöltésre került.

 

 A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapítható volt, hogy Kérelmező panasza részben  megalapozott.

 

 A karácsonyi ünnepekre meg nem hirdetett diákmunka vonatkozásában a hatóság elfogadta az eljárás  alá vont érvelését, mely szerint az alkalmazott munkaerő fajtáját az adott esetben a munka jellege,  természete közvetlenül indokolta (kifejezetten rövid időszakokra, ünnepekre vonatkozó, átmeneti  munka), valamint, hogy az jogszerű, illetve arányos intézkedésnek tekinthető. Ezen túlmenően az is  megállapítható volt, hogy Kérelmező ezen állások vonatkozásában hivatalosan nem pályázott, csak  érdeklődött a vevőszolgálatnál állás lehetőségéről. Hasonlóképpen nem találta a hatóság törvénybe  ütközőnek azon állások betöltésének módját, melyek vonatkozásában az eljárás alá vont  dokumentumokkal igazolta, hogy azok belső áthelyezéssel, elbocsátás elkerülése végett kerültek  betöltésre. Az eljárás alá vont azzal sem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét, hogy az  egyik álláshelyet automatikus hírlevél rendszere keretében olyan időpontban is betöltetlenként  hirdette, amikor az már ténylegesen be volt töltve. E tekintetben az is kiemelendő, hogy Kérelmező  sem tudta azt igazolni, hogy álláspályázatát pontosan mely időpontban küldte meg a munkáltató  részére. Végezetül további álláshelyek vonatkozásában az eljárás alá vont pedig azt igazolta, hogy  Kérelmező Budapestet jelölte meg a munkavégzés helyeként, míg a sérelmes állások Csepel, Budaörs,  illetve Esztergom vonatkozásában kerültek kiírásra.

 

Két éjszakai árufeltöltői pozíciók vonatkozásában a munkáltató azonban megsértette az egyenlő  bánásmód követelményét. Ezen álláshelyeknél Kérelmező pályázatát ugyanis csupán azért nem  vették figyelembe, mivel a pályázati űrlapon a délutáni műszakot jelölte be preferált műszakként,  azzal, hogy a következő kérdésre azt a választ adta, hogy egyebekben bármely műszakban szívesen  vállal munkát. Kiemelendő, azonban hogy az internetes űrlapon más preferencia (délutáni műszak) be  sem jelölhető. Az eljárás alá vont azon érvelése, hogy egyszerűségi okból csupán azon személyeket  hívták be állás interjúra, akik az egyetlen választható preferenciát (nappali műszak) nem jelölték külön be (s ezzel gyakorlatilag „kifejezésre juttatták”, hogy ők éjszakai műszakban szeretnének dolgozni), a  tények tükrében nem fogadható el a munka jellege, természete által indokolt, jogszerű, illetve arányos  intézkedésnek, melynek a lefolytatott bizonyítás alapján az életszerűsége is kérdéses. Jelen eljárás  keretében ugyanis az Ebktv.19.§-a alapján munkáltató kötelezettsége annak részletes  bizonyítása (kimentés), hogy Kérelmező védett tulajdonsága, valamint sérelme között ok-okozati  összefüggés nem áll fenn. Megállapítható azonban, hogy a munkáltató az érintett állásokat  (valamennyit) Kérelmezőnél lényegesen fiatalabb személyekkel töltötte be (teljesen más korosztály),  akik ráadásul Kérelmezőhöz képest az adott terület vonatkozásában (árufeltöltő) kevesebb  tapasztalattal is rendelkeznek. Nem vitatott ugyanis, hogy Kérelmező árufeltöltőként dolgozott az  eljárás alá vontnál éveken keresztül, míg az eljárás alá vont által az egyik álláshely vonatkozásában  hivatkozott, Kérelmezőnél 21 évvel fiatalabb felvételt nyert személy korábban kizárólag cipőbolti  eladóként, valamint bőrdíszműves segédmunkásként volt foglalkoztatva. A másik éjszakai árufeltöltői  pozíció vonatkozásában pedig az eljárás alá vont a konkrét személyt beazonosítható módon nem  nevezte meg, a becsatolt, hiányos adatlapok pedig kizárólag azt tanúsították, hogy az érintett  személyek valamennyien Kérelmezőnél lényegesen fiatalabb korosztály tagjai. Az eljárás alá vont  további adatokat azonban kimentésében nem csatolt, telefonos úton pedig a korábbiakhoz hasonlóan  nem volt elérhető.(kimentése előterjesztésével is jelentős, 2 hónapot meghaladó késedelembe esett).  Ezen adatok tükrében megállapítható volt, hogy az eljárás alá vont nem tett eleget az Ebktv. 19.§-ában  rá háruló kimentési kötelezettségnek, így magatartása az Ebktv. 5.§d), 8.§o), valamint 21-23.§-ai  alapján sérti az egyenlő bánásmód követelményét .

 

A hatóság az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző magatartás jövőbeni folytatását a  határozat kézhezvételétől megtiltotta, és egyben elrendelte a jogsértést megállapító jogerős és  végrehajtható határozatának 90 napra történő nyilvános közzétételét . Ezen túlmenően az eljárás  alá vontat 3.000.000 Ft összegű bírság megfizetésére kötelezte.