EBH/70/2009

EBH/70/2009

 

 

Kérelmező 2008. július 14-én kérelmében előadta, hogy álláspontja szerint vele szemben  munkáltatója, a Bank megsérti az egyenlő bánásmód követelményét, mivel életkora és női  nemhez tartozása miatt a munkabér megállapítása vonatkozásában hátrányos  megkülönböztetésben részesíti a vele azonos vagy hasonló munkát végző munkavállalókkal  szemben. Sérelmezte, hogy az eljárás alá vont az újonnan belépő munkavállalókat a régi  dolgozók munkabérétől magasabb munkabérrel veszi fel, vezető beosztásban egy nő  kivételével férfiak vannak, pályázni nem tud vezetői munkakörre, mivel a pályázatot az eljárás  alá vont nem írja ki, teljesítményértékelése nem volt.

 

A hatóság meghallgatta a kérelmezőhöz hasonló munkát végző dolgozókat, és beszerezte a  munkabérük, valamint a béren kívüli egyéb juttatásukra vonatkozó adatokat, iskolai  végzettségüket, szakképesítésüket, nyelvtudásukat igazoló dokumentumokat, korábbi  munkahelyeiken eltöltött tapasztalataikat igazoló dokumentumokat, HAY besorolásukat, az  eljárás alá vontnál munkaviszonyban töltött idejükre vonatkozó adatokat.

 

A hatóság a kérelmet részben találta megalapozottnak, kizárólag az életkor miatti hátrányos  megkülönböztetés vonatkozásában, és e tekintetben Kérelmezővel összehasonlítható  helyzetben egy munkavállaló volt. A Hatóság az Ebktv. 21.§ h) pontjára alapított kérelmet  alaptalannak tartotta, mivel Kérelmezőnek korábban felajánlottak egy fiókvezetői pozíciót,  amely végül a munkáltatón és kérelmezőn kívül álló ok miatt nem valósult meg.  A hatóság az eljárás alá vont javára értékelte, hogy Kérelmezőt 2008-ban az átlagos  bérfejlesztés mértékének megfelelő béremelésben részesítette, továbbá azt is, hogy közép-  kategóriájú szolgálati gépkocsit biztosított a számára munkabér-egyenértékesítés mellett.

 

Fentieket összegezve megállapítható, hogy a kérelem az Ebktv. 21.§ f) és h) pontjai  tekintetében – figyelemmel Kérelmező a) és o) pontokban megjelent védett tulajdonságaira-,  csak részben volt megalapozott.

 

Kérelmező 2009. április 28-án jogi képviselője útján írásban bejelentette a Hatóságnak, hogy  az eljárás alá vont rendes felmondással megszüntette munkaviszonyát, és erre való tekintettel  kérte a Hatóságot az Ebktv. 10.§ (3) bekezdésében foglaltak vizsgálatára, a Hatóság  vizsgálatát kiterjesztette a megtorlás intézményére is. E körben K érelmezőnek nem kellett azt  bizonyítania, hogy az általa az alap diszkriminációs eset miatt megindított eljárás az őt ért  jogsérelem kiváltó oka, mint ahogyan azt sem kellett valószínűsítenie, hogy az alap  diszkriminációs eljárásban valóban jogsérelem történt.

 

Az eljárás alá vont kizárólag abban a körben védekezhetett, hogy az egyenlő bánásmódot  Kérelmezővel szemben megtartotta, illetve nem volt köteles megtartani akkor, amikor  munkaviszonyát megszüntette.  Az eljárás alá vont Kérelmező munkaviszonyának 2009. április 20-án történt  megszüntetésével kapcsolatban előadta, hogy a Kérelmező igazgatóságán egyedül Kérelmező  munkaviszonyát szüntették meg, mivel a bank 2009. március 18-án a területileg illetékes  munkaügyi központhoz történő bejelentését követően csoportos létszámcsökkentés  végrehajtását kezdte meg a gazdasági világválságra tekintettel. Az eljárás alá vont budapesti  munkavállalói közül 66 fő volt érintve az elbocsátásokkal.  A Hatóság a fenti indokolást nem fogadta el a kimentés alapjául, tekintettel arra, hogy a több  hónapos közigazgatási eljárás alatt a vizsgálat során sem a becsatolt okirati, sem a  tanúbizonyítás nem támasztotta alá, hogy egyedül Kérelmező volt az, aki „lényegi” speciális  feladatok híján volt. Mindezt sem a besorolása, sem szakmai tapasztalata, szakirányú  végzettsége és az eljárás alá vontnál eltöltött életút nem támasztja alá, az eljárás alá vont  pedig bővebb indokolást- noha erre lehetőséget biztosított részére a hatóság, nem  szolgáltatott, így Kérelmező munkaviszonyának megszüntetése és a Hatóság előtti eljárás  folyamatban léte között ok-okozati összefüggés volt.

 

 

 

A Hatóság megállapította, hogy az eljárás alá vont munkáltató Kérelmezővel szemben  életkora miatt megsértette az egyenlő bánásmód követelményét a munkabér  megállapításában. Megállapította továbbá, hogy az eljárás alá vont azzal, hogy Kérelmező  munkaviszonyát a közigazgatási eljárás lefolytatása alatt rendes felmondással megszüntette,  megvalósította Kérelmezővel szemben a megtorlás tényállását.  A Hatóság Kérelmezőnek női nemhez tartozása miatt az egyenlő bánásmód  követelményének megsértése iránt előterjesztett kérelmét elutasította, mivel az eljárás alá  vont Kérelmezőt e tulajdonsága miatt nem részesítette hátrányos megkülönböztetésben sem a  munkabér megállapítása, sem az előmeneteli rendszer alapján.

 

A szankciók alkalmazásával kapcsolatban a Hatóság differenciáltan rendelkezett, az egyes  jogsértő magatartások súlyának megfelelően. A megtorlásnál a jogsértő állapot megszüntetése  szolgálja leginkább a Kérelmező érdekét, míg az Ebktv. 21.§ f) pontjának megsértése  Kérelmező életkora mint védett tulajdonsága miatti magatartás esetében az eljárás alá vont az  átlátható bérezési rendszer következetes alkalmazásával kerülheti el a hátrányos  megkülönböztetés megvalósulását. A Hatóság a pénzbírság kiszabását a Kérelmezővel  szemben megvalósított több jogsértés miatt rendelte el- különös tekintettel Kérelmező  munkaviszonyának még az eljárás folyamatban léte alatti megszüntetésére.  Fentiek miatt a Hatóság az eljárás alá vonttal szemben az Ebktv. 16. § a), b) és d) pontjaiban  meghatározott szankciókat alkalmazta.

 

  1. június