EBH/721/2010

EBH/721/2010

 

 

Kérelmező azzal a beadvánnyal fordult a Hatósághoz, hogy az állapítsa meg, hogy a bepanaszolt  munkáltató érdekképviseleti tevékenysége miatt vele szemben megsértette az egyenlő bánásmód  követelményét. Ennek alátámasztásául előadta, hogy 2010. január 1. napjával őt a határozott időre  szóló flight manageri munkakörében nem foglalkoztatta tovább, hanem az annál alacsonyabb  kvalifikációt, tudást igénylő, valamint alacsonyabb státuszú agent-i pozícióba „helyezte vissza”,  mely pozíció természetszerűleg alacsonyabb fizetéssel (alapbér, prémiumok) is jár. Kifejtette  továbbá, hogy a határozott időtartamú „kinevezés” meg nem hosszabbítására véleménye szerint  azért került sor, mivel aktív szakszervezeti tevékenységet folytat, melyet a munkáltató a flight  manageri pozícióval nem tart összeegyeztethetőnek. Ezen túlmenően sérelmezte azt is, hogy a  munkáltató ugyanezen okból nem biztosítja számára az egyéb képzéseken történő részvétel  lehetőségét, gyakran nem kap előzetes beosztást, valamint flight manageri megbízatása idején  gyakran munkakörétől eltérő beosztásban, agent-ként került alkalmazásra.

 

Az eljárás alá vont kimentésé ben előadta, hogy az érintett piaci szegmensen jelentős verseny van,  melynek következtében a munkáltató folyamatos átszervezéseket, illetve leépítéseket kénytelen  végrehajtani. Ennek egyik állomása 2009. január 1. napja volt, amikor az addig létező agent-flight  supervisor-i rendszert felváltotta az agent-flight manageri rendszer. A korábbi 64 flight supervisor  helyett csupán 48 flight managert alkalmaztak tovább, s azon munkavállalókat, akik a  munkaszerződésük módosítását nem írták alá, elküldték (felmondással, illetve a munkaviszony  közös megegyezéssel történő megszüntetése útján). A munkáltató célja a határozott idejű munkaköri  kinevezésekkel a rotáció útján történő tesztelés volt, aminek eredményeképpen a végleges flight  manageri állomány folyamatosan alakulóban van. A gazdasági válság eredményeképpen 2010-ben  azonban további flight manageri pozíciókat szüntettek meg, illetve a rotáció időtartamát is tovább  rövidítették. Arra is rámutatott, hogy Kérelmező szakmai munkájával nem volt gond, ugyanakkor  olyan lelkes szakszervezeti aktivista, aki munkaidejének 52%-ában a munkájából távol van, így  ennek a gyakorlati következménye az, hogy nem lehet rá flight managerként támaszkodni. .  Kérelmezőt ugyanis olyan gyakran kéri ki a szakszervezet, hogy helyettesítése problémásabb, mint  hogy ha agenti pozícióban dolgozna. Ebben a pozícióban egy félembernyi kiesés egyszerűen nem  tolerálható. Továbbképzésekre pedig nyilvánvalóan kizárólag olyan munkavállalókat célszerű  küldeni, akiknek a terhelhetősége nem 50% körüli.

 

A lefolytatott bizonyítás alapján megállapítható volt, az eljárás alá vont magatartása az Ebktv.  5.§d), 8.§s), valamint 21-23.§-ai alapján sérti az egyenlő bánásmód követelményét .

 

Az eljárás alá vont a sérelmes munkáltatói intézkedésnek egyértelmű magyarázatát adta. Elmondta,  hogy 2002 óta a szakszervezetek összesen 12 sztrájkot szerveztek a repülőtér területén. A sztrájkok  szervezésében Kérelmező, aki 2007-től kezdődően szakszervezeti titkár, különösen aktív szerepet  töltött be. Kérelmező érdekképviseleti aktivitása ebben az évben már odáig terjedt, hogy  munkaidejének 52%-ában szakszervezeti, és nem a rendes munkavégzéséhez kapcsolódó munkát  végzett. Ezt azonban a munkáltató már nem tudta tolerálni. Kérelmezőnek ugyanis az Mt. speciális  munkakört nem biztosít, az eljárás alá vont „tűrési kötelezettségének” pedig ésszerű határai vannak.

 

 Az eljárás alá vont érvelését ugyanakkor saját nyilatkozatai, valamint a lefolytatott bizonyítási  eljárás adatai is cáfolták. Egyrészt elismerte, hogy flight manageri munkakörben részmunkaidőben  is foglalkoztatnak több munkavállalót, így azon kijelentései, hogy a munkáltató gazdaságilag nem  érdekelt abban, hogy ilyen leterheltségű munkavállalót flight managerként foglalkoztasson, illetve,  hogy a Kérelmező által betöltött pozíció részmunkaidőben nem látható el, nem felel meg a  valóságnak. A munkáltató szerint Kérelmező 50%-os részmunkaideje, illetve más, szakszervezeti  tisztséget be nem töltő, illetve aktív szakszervezeti tevékenységet nem végző dolgozók 50%-os  részmunkaidejével nem hasonlítható össze. Kérelmezőt ugyanis a szakszervezet bármikor kikérheti,  míg más munkavállaló munkaidejét a munkáltató osztja be. Kérelmező ugyanakkor rámutatott arra,  hogy 2009-től kezdődően havonta előre leadta távolléteit, és ezen kifejezetten ritkán változtattak.

 

Kérelmező ezen kijelentését pedig az eljárás alá vont sem cáfolta, csupán arra hivatkozott, hogy a  kikérés elvi lehetősége bizonytalanságot okoz. E vonatkozásban kiemelendő, hogy a szakszervezeti  érdekképviseleti tevékenység az Alkotmány 4.§-a által elismert alkotmányos jog, illetve érték.  Annak érdekében, hogy a szakszervezeti tisztségviselő eleget tudjon tenni érdekképviseleti  feladatainak, az Mt. 25.§-a számára munkaidő-kedvezményt biztosít. A munkaidő-kedvezmény  vonatkozásában az Mt. kimondja, hogy arról a tagok maguk döntenek, annak egyetlen korlátja az,  hogy tekintettel kell lenni a munkáltató zavartalan működésére, ezért a távolmaradást előre be kell  jelenteni. Ennek pontos módját a törvény nem határozza meg, de a rendeltetésszerű joggyakorlás  követelményére tekintettel ezt úgy kell megtenni, hogy a munkáltató a kiesett időre a  helyettesítésről gondoskodni tudjon. Az érdekképviseleti tevékenység gyakorlásával  kapcsolatosan tehát mind az Mt., mint pedig az Ebktv.8.§(s), valamint a 21.§(g) bekezdései  lerögzítik, hogy a munkavállalót semminemű hátrány nem érheti. A munkáltatót terhelő tűrési  kötelesség határának meghúzása mérlegelés körébe tartozó kérdés. Tekintettel azonban arra, hogy a  munkáltató azonos feltételekkel teszi lehetővé a sérelmes pozíció betöltését egyéb, aktív  szakszervezeti tevékenységet el nem látó munkavállalók részére részmunkaidőben, azt mutatja,  hogy a munkáltató tűrési kötelezettségének Kérelmező esetében semmilyen formában nem kíván  eleget tenni. Ezt bizonyítja az is, hogy a továbbképzésekből történő kizárás vonatkozásában az  eljárás alá vont akként nyilatkozott, hogy Kérelmező 100%-os terhelhetősége esetén  továbbképzésének akadálya nem lenne. Kiemelendő az is, hogy az eljárás alá vont nem tudott olyan  esetre hivatkozni, amikor Kérelmező szakszervezeti tevékenységéből eredő távolléte  munkaszervezési problémákat okozott volna . Kérelmező egyebekben nem vezető állású  tisztségviselő akinek helyettesítése az állás jellegénél fogva kifejezett nehézségekbe ütközne. Az  pedig, hogy a munkavállaló helyettesítése kellemetlenséggel jár a munkáltató tűrési kötelezettsége  körébe tartozik.

 

A hatóság megállapította, hogy a munkáltató megsértette az egyenlő bánásmód követelményét  azzal, hogy Kérelmezőt szakszervezeti tisztségviselőként kifejtett aktivitása okán  kedvezőtlenebb bánásmódban részesítette, mint a vele összehasonlítható helyzetben lévő  egyéb munkavállalókat . A hatóság az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző magatartás  jövőbeni folytatását a határozat kézhezvételétől megtiltotta, és egyben elrendelte a jogsértést  megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 90 napra történő nyilvános közzétételét –  a jogsértő azonosításához szükséges adatok kivételével anonimizáltan – a hatóság honlapján .  Végezetül a Hatóság az eljárás alá vontat 1.000.000 Ft, azaz egymillió forint összegű bírság  megfizetésére kötelezte.