759_2009

759/2009

 

 

Kérelmező azzal a kérelemmel fordult az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, hogy az állapítsa meg, hogy  Kérelmező volt munkáltatója az Ebktv.-ben rögzített egyenlő bánásmód követelményét megsértette,  amikor Kérelmező, mint vezető állású munkavállaló munkaviszonyát azzal a ki nem mondott indokkal  szüntette meg, hogy Kérelmező magyar származású. Kérelmező beadványában kijelentette, hogy  jogsérelme orvoslására munkaügyi pert is kezdeményezett, amely 7.M.5690/2008. számon jelenleg is  folyamatban van. Álláspontja alátámasztásául Kérelmező a munkaügyi bírósághoz benyújtott  keresetlevelét is csatolta, amely véleménye szerint a beadványában foglalt sérelmet megfelelően  részletezi, illetve alátámasztja.

 

Kérelmező a hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos sérelmét arra alapozta, hogy volt  munkáltatója szlovák és lengyel leányvállalatának vezetője őt magyarsága miatt utálta. Kérelmező  azonban több, mint kettő és fél évet töltött el a bepanaszolt szervezetnél, amely időtartam jelentős  részében őt, mint vezető állású munkavállalót foglalkoztatták. Származása ezen időszak alatt  feltehetően valamennyi vezető előtt ismert volt. A munkáltató egyebekben osztrák részvétellel  működő társaság (cégmásolt 17/1), amely társaság vezető tisztségviselőinek döntő többsége, mind  Kérelmező munkaviszonyának fennállása alatt, mind pedig azt követően magyar állampolgár.  Másrészt a Kérelmező által becsatolt részletes keresetlevélből egyértelműen kitűnik, hogy Kérelmező  személyes ellenszenv, illetve a cégen belüli pozícióharcok áldozatának tekinti magát (egyesek  „eredményeimnek feltehetőleg nem örültek”), magyarsága, mint a felmondás mögött meghúzódó ok  pedig keresetlevelében még elvi szinten sem merül fel. Sőt Kérelmező kereseti kérelmének iv.  pontjában összefoglalóan is kijelenti, hogy „valójában a munkáltatói jogkört gyakorló vezető és a  munkavállaló közötti személyes ellentétek miatt került sor a munkaviszony megszűntetésére.” Habár a  keresetlevél, illetve a Hatósághoz benyújtott beadvány indoklása számos tekintetben ellentmondó  állításokat tartalmaz, hiszen a személyes ellenszenvet Kérelmező, hol a szlovák és lengyel  leányvállalat vezetőjétől, hol pedig egyéb magukat riválisnak érző, munkáltatói jogkörrel nem  rendelkező munkavállalóktól eredezteti („Való igaz, hogy a személyes ellentét nem köztem és a  munkáltatói jogkör gyakorlója között áll fenn.”), az azonban egyértelműen megállapítható, hogy a  munkaviszony megszűntetésére Kérelmező személyes véleménye szerint nem annak magyar  származására tekintettel került sor.

 

A Hatóság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy a személyes ellenszenv az adott esetben védett  tulajdonságként értékelendő-e. A Kérelmező által megtapasztalt személyes ellenszenv önmagában  ugyanakkor védett tulajdonságként nem vehető figyelembe . E vonatkozásban egy, a Hatóság  ügyében eljáró megyei bíróság is „kiemelten utal arra, hogy a személyiségi jogvédelem, illetve az  egyenlő bánásmód követelményéről szóló törvény nem alkalmas eszköz és nem is lehet eszköz az  egyéni rokonszenv, illetve ellenszenv kezelésére.”(13.P.22.603/2007/40) Ez a körülmény ugyanis  kizárólag munkaügyi perben a rendeltetésellenes joggyakorlás körében vizsgálandó.

 

Végezetül Kérelmező munkaügyi sérelmeinek orvoslására (angol nyelvű munkaszerződés, felmondás  érvényessége, az indoklás valós, illetve okszerű volta, rendeltetésellenes joggyakorlás) a Hatóság nem  rendelkezik hatáskörrel. Ezen sérelmek vizsgálata a hatáskörrel rendelkező munkaügyi bíróság előtt  jelen esetben folyamatban is van.