EBH/807/2008

EBH/807/2008

 

 

 

Az É Szakszervezetének Sz.-i Telephelyén működő alapszervezete 2008. május 14-én eljárás  megindítását kérte a Hatóságtól az M Zrt.-vel szemben. Az alapszervezet csatolta a Hatóság  felhívására a 2002-ben készült Alapszabályát, az Szakszervezet elnökének az igazolását arról,  hogy az alapszervezet az É. Szakszervezethez tartozik, valamint az É. Szakszervezet  nyilvántartásba vételéről készült bírósági végzést.

 

A szakszervezet kérelmét a Hatóság közérdekű igényérvényesítés iránti kérelemnek tekintette,  mivel az tartalmát tekintve megfelelt az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség  előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 20.§ (2) bekezdésében foglaltaknak.  Az alapszervezet képviselői előadták, hogy az M. Zrt. 2007-2008 gazdasági években két  gyárának kvótavisszaadásáról döntött. Ennek következtében az észak-alföldi régióban  működő sz.-i gyár, valamint az észak-magyarországi régióban működő h.-i és sz.-i gyárak  munkavállalói küldöttsége 2007. december 11-én, illetve 2008. március 25-én megállapodást  írt alá a munkáltatóval a kvóta visszaadása következtében az eljárás alá vont által készítendő  szerkezetátalakítási terv szociális részének kiegészítésére.

 

A megállapodások, melyeket az alapszervezet képviselői a Hatóság rendelkezésére  bocsátottak, tartalmukat tekintve előnyösebb feltételeket tartalmaznak az észak-  magyarországi régió két telephelyén dolgozók számára.

 

 Az sz.-i és h.-i megállapodásokban ennek megfelelően a dolgozók átlagosan 4 hónappal  magasabb kártérítésben részesülnek úgy, hogy részükre a tanulóévek is beszámításra kerülnek  az összeg megállapításánál.  Az alapszervezet álláspontja szerint az eljárás alá vont M. Zrt. az észak-alföldi régióban  található sz.-i telephely munkavállalóival szemben megsértette az egyenlő bánásmód  követelményét, hiszen az észak-alföldi régiót szemben az észak-magyarországi régióval, úgy  tekintette, mint amely a foglalkoztatás, a munkahely teremtés és az ingatlanárak  vonatkozásában kedvezőbb helyzetben van, ezért az ottani dolgozók anyagi kárpótlása  elmaradt az észak-magyarországi régió telephelyein dolgozókétól.

 

Az alapszervezet képviselői előadták, hogy amikor 2007. december 11-én aláírták a fentebb  hivatkozott megállapodást, még nem volt előttük ismert a három hónappal később született  másik megállapodás tartalma, így az sem, hogy a munkáltató arányaiban jelentős különbséget  tesz az észak-magyarországi régióban foglalkoztatott munkavállalók javára.

 

A Hatóság az ügyben tárgyalást tartott, melyen meghallgatta az alapszervezet képviselőit, az  eljárás alá vont cég elnökét és jogi képviselőjét.

 

A tárgyaláson az eljárás alá vont előadta, hogy a megállapodások megkötésekor nem kívántak  regionális munkaerőpiaci különbségeket tenni, és a Kollektív Szerződésben egyébként  rögzített juttatásokat mindhárom telephely érintett dolgozói megkapták, az igaz, hogy az e  fölötti kártalanítási részben már voltak különbségek a telephelyek között.

 

A Hatóság az alapszervezeti képviselők érvelését és az általuk csatolt elemzést illetve annak  mellékletét képező kimutatást, melyet az Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ Sz.-i  Kirendeltség és Szolgáltató Központjának igazgatója is helytállónak talált, elfogadta, és a  kérelmezők közérdekű igényérvényesítés iránt előterjesztett igényét megalapozottnak találta.  Hangsúlyozza a Hatóság, hogy az eljárás alá vont a megállapodások megkötésekor  nyilvánvalóan a dolgozók érdekeit igyekezett szem előtt tartani, és nem vitatja, hogy a  megállapodásokban a Kollektív Szerződésen és a Munka Törvénykönyvében meghatározott  juttatásokon túl fizetendő ún. kártérítési összeg az eljárás alá vont munkavállalókhoz való  pozitív hozzáállását tanúsítja, ezért a Hatóság figyelemmel volt minderre az alkalmazott  szankció meghatározásakor.

 

 

Az eljárás során a közérdekű igényérvényesítés iránti igényt benyújtó szakszervezet a két,  fentebb hivatkozott megállapodások csatolásával a Hatóság álláspontja szerint megfelelően  igazolta a hátrányt. Az eljárás alá vont maga sem vitatta, hogy az észak-alföldi régióban  működő telephelyén a dolgozók nem részesültek azonos juttatásban az észak-magyarországi  két telephely dolgozóival, elismerte, hogy a h.-i telephely adottságai azonosak voltak az sz.-  ivel, mégis, az sz.-i telephellyel egy tagban megkötött megállapodás értelmében ugyanolyan  kedvező juttatásban részesültek az itt dolgozók, mint az észak-magyarországi régió másik  telephelyén dolgozók.

 

Tekintettel arra, hogy az észak-magyarországi régióban elhelyezkedő h.-i telephely, illetve  környéke adottságaiban nem mutat szignifikáns eltérést az észak-alföldi régióban található  telephelyhez képest, és figyelemmel arra, hogy az előbbi telephely dolgozói azonos  juttatásokban részesültek a másik, észak-magyarországi régió telephelyén dolgozókkal, a  Hatóság megállapította az Ebktv. 8.§ t) pontja szerinti tulajdonság- nevezetesen a regionalitás,  mint egyéb helyzet, tulajdonság- alapján alkalmazott különbségtételt illetve hátrányt az észak-  alföldi régióban elhelyezkedő sz.-i telephely vonatkozásában, és nem látta megfelelően  alátámasztottnak a különbségtétel indokait.

 

A Hatóság megállapította, hogy az M. Zrt. az sz.-i ( észak-alföldi régió), az sz.-i és h.-i  (észak-magyarországi régió) telephelyén elrendelt csoportos létszámcsökkentés  eredményeként a 2007. december 11-én és a 2008. március 28-án megkötött két  megállapodásban az észak-alföldi régióban található sz.i- telephely munkavállalóival szemben  előnytelenebb feltételekkel határozta meg a létszámcsökkentéssel érintett munkavállalók  részére biztosítandó járulék és adómentes kártérítés mértékét, ezáltal az észak-alföldi régióban  dolgozókkal szemben egyéb helyzetük- azaz munkahelyük regionális elhelyezkedése miatt-  hátrányos megkülönböztetést alkalmazott.

 

A Hatóság az M. Zrt.-t kötelezi a jogsértő állapot megszüntetésére azzal, hogy a  megállapodásokban azonos elbánást alkalmazzon a két régió telephelyein foglalkoztatott  munkavállalók létszámcsökkentéssel érintett csoportjával szemben.

 

  1. július