809_2009

809/2009

 

 

 

A Kérelmező szakszervezet azzal a kérelemmel fordult a Hatósághoz, hogy az állapítsa meg, hogy a  munkáltató Kérelmező részlegével szemben a jutalmazás, illetve béremelés vonatkozásában az  egyenlő bánásmód követelményét megsértette. A jutalmazással kapcsolatosan ez a jogsérelem akként  valósult meg, hogy a munkáltató a Kérelmező részlegéhez tartozó munkavállalók számára  kedvezőtlenebb feltételekkel látott lehetőséget a jutalom megállapítására. A munkáltató ugyanis a  jutalmazottak köréből kizárta azon munkavállalókat, akik korábban fegyelmi felelősségrevonási  eljárásban részesültek, amely kizáró feltétel a 84 fős kollektívából 69 főre nézve teljesült. A béremelés  vonatkozásában Kérelmező álláspontja szerint a munkáltató akként sértette meg az egyenlő bánásmód  követelményét, hogy az átlagosan megvalósult 14%-os bérfejlesztéssel szemben az ő részlegének  munkavállalói számára csupán 4.5%-os bérfejlesztést biztosított. Kérelmező az Ebktv. által előírt  védett tulajdonságként a 8.§-ban nevesített egyéb helyzetet jelölte meg, közelebbről azt, hogy az általa  képviselt személyeket az adott részleghez, mint szervezeti egységhez való tartozásuk okán érte hátrány.

 

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság egy olyan speciális fórum , amely kizárólag – az Ebktv. 8.§-ban  foglalt tulajdonságokon alapuló - hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos ügyeket vizsgál. A  Kérelmező által képviselt személyeknek a munkáltató adott szervezeti egységéhez való tartozása  azonban nem minősül az Ebktv. által védett tulajdonságnak, amely alapot adhat az eljárás  lefolytatására, mivel az nem függ össze szorosan valamely ember személyiségéhez fűződő  tulajdonsággal, az emberi méltósággal, így nem tartozik az egyéb helyzet, tulajdonság vagy jellemző  – Ebktv.8.§ t. pontja alatt szabályozott – kategóriájába.

 

 Kérelmező nem az általa képviselt munkavállalók szakszervezeti hovatartozására, mint védett  tulajdonságra hivatkozott, kérelme azonban ezen védett tulajdonság megjelölése esetén sem lenne  alapos, vagyis a kérelem nem csupán formai okból került elutasításra.

 

 

A jogirodalom egyértelmű álláspontja alapján jutalom ra a munkavállalónak nincsen alanyi joga  (Kulisity Mária: A munkajogi bíráskodás aktuális kérdései). Abban az esetben, ha a juttatás nem a  törvény alapján kötelezően jár (pl.: jutalom), a munkáltató annak feltételei kialakításában önállóan  dönthet, s azt jogszabálysértés, illetve a mérlegelési jogkör túllépése hiányában nem lehet sérelmezni  (BH 1997.157). Egységes a bíróságok álláspontja abban is, hogy a megengedett munkáltatói  intézkedés célszerűsége munkaügyi perben nem tehető vitássá (BH 1995.251), azzal együtt, hogy a  munkáltató természetesen köteles betartani az Mt. 3-5.§-aiban, valamint az Ebktv. 21.§ (f)  bekezdésében rögzített alapelveket, köztük az egyenlő bánásmód követelményét. A munkáltató  jogosult a jutalom kifizetésénél annak figyelembevételére is, hogy mely munkavállalók részesültek a  vizsgált időszakban fegyelmi felelősségrevonásban. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy  munkaügyi jogvita kezdeményezhető a munkáltató figyelmeztetésével kapcsolatban, ha a  munkavállaló a kifogásolt magatartás tanúsítását tagadja, vagy a figyelmeztetést nem tartja  jogszerűnek.(BH 2000.424) Különösen igaz ez akkor, amikor a Kérelmező véleménye alapján a  munkáltató intézkedése a munka törvénykönyvébe, vagy a kollektív szerződésbe ütközik . Ezen  kérdés vizsgálata ennek megfelelően azonban hatósági eljárás keretei között nem lehetséges.

 

A béremelés mértékének megállapításánál, illetve kiszámításánál a jutalomra vonatkozóan tett  megállapítások azzal a kiegészítéssel érvényesek, hogy amennyiben a munkáltató a differenciált  bérfejlesztés szempontjait nem teszi közzé és emiatt a munkavállalók az Mt. 199.§ (4) bekezdésében  rögzített jogaikat nem tudják gyakorolni, a munkáltató döntése az Mt. 4.§ alapján munkaügyi  jogvita keretében vitatható. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság ugyanakkor a munka törvénykönyve  rendelkezéseinek kikényszerítésére nem rendelkezik hatáskörrel. Önmagában pedig az a tény, hogy a  sérelmet szenvedett szervezeti egység az átlagos bérfejlesztést el nem érő bérfejlesztésben részesült,  nem elégíti ki az Ebktv. 19.§-ában foglaltakat és nem teremt alapot a hatóság számára annak speciális  eljárására.