EBH/985/2010

EBH/985/2010

 

Kérelmező azzal a beadvánnyal fordult a hatósághoz, hogy az állapítsa meg, hogy a bepanaszolt  munkáltató őt vélt szexuális orientációja okán zaklatja, azaz vele szemben ellenséges, megalázó,  megfélemlítő környezetet alakított ki, mellyel véleménye szerint megsértette az egyenlő bánásmód  követelményét. Ez alapján azt kérte a hatóságtól, hogy vizsgálja meg a munkáltató vele szemben  tanusìtott magatartását és intézkedéseit, és amennyiben azok sértenék az egyenlő bánásmód  követelményét, hozza meg a munkáltatóval szemben szükséges intézkedéseket.

 

Kérelmező a zaklató jellegű magatartás kialakulását egy külföldi nyaraláshoz kötötte, ahol az egyik  férfi kollégájával közös szobában kerül elhelyezésre. Ezt követően főnöke vele, illetve kollégájával  szemben mind négyszemközt, mind pedig mások előtt ellenségesen viselkedett, munkavégzésüket nem  segítette, kettőjük vélt kapcsolatát pedig hivatalos munkahelyi megbeszélések tárgyává tette. Ennek  többek között az lett az eredménye, hogy kollégáik is elidegenedtek tőlük.

 

Az eljárás alá vont kimentésé ben cáfolta a kérelemben foglaltak megtörténtét, illetve kijelentette,  hogy a kérelem a tényeket szándékosan elferdíti. Véleménye szerint Kérelmező, valamint kollégája a  többi beosztottal lekezelően bántak, s feltehetően ez állt a feszültség hátterében. Azt is kiemelte, hogy  ez a konfliktus tárgya is volt számos céges értekezletnek. Kijelentette, hogy Kérelmező, illetve  kollégája nemi orientációjáról jelen eljárásban szerzett tudomást, azzal kapcsolatosan megjegyzéseket  pedig soha nem tett.

 

A lefolytatott bizonyítás alapján azonban megállapítható volt, hogy az eljárás alá vont magatartása az  Ebktv. 5.§d), 8.§ m), 10.§ valamint 21-23.§-ai alapján sérti az egyenlő bánásmód követelményét .

 

Kérelmező hangfelvételekkel, valamint tanúkkal igazolta, hogy a munkáltató ügyvezetője számos  alkalommal, mások jelenlétében, Kérelmezőt, valamint kollégáját vélt szexuális irányultságuk miatt  zaklatta , s minősíthetetlen kijelentéseivel megalázó, megszégyenítő, ellenséges, támadó környezetet  alakított ki velük szemben. Kiemelte, hogy az érintettek nem felelnek meg a társadalmi szerep  elvárásoknak, „amiből előbb-utóbb baj lesz”. Kijelentette azt is, hogy az ő idejében az ilyen embereket  „úgy tökön rúgták volna, hogy leesik a feje”, s habár ma divatja van a feminin fiúknak, vidéken  azonban ezt még ma sem tolerálják. Azt is hosszasan részletezte, hogy ha a két férfi vagy nő kézen  fogva sétál, vagy csókolózik, azt röhögés nélkül nem tudja megállni. Hozzátette azt is, hogy  Kérelmező habitusában olyan, aki képernyőre nem engedhető, kollégája pedig gyakran olyan emberek  társaságában van, akiket a Népligetben látni. Az ügyvezető ezen véleményét még Kérelmező  édesanyjának is kifejtette azzal, hogy hangsúlyozta, hogy ő nagyon toleráns, de van egy pont, ahol már  nem az, mivel a „fia rettentően lányosan viselkedik”. A lefolytatott bizonyítás alapján ezen  konfliktusnak valamennyi dolgozó tanúja volt. Ennek egyik megnyilvánulási formája az volt, amikor a  takarítónő Kérelmezőt, valamint kollégáját mindenki előtt arra szólította fel, hogy vállalják fel  szerelmüket. Azt is hozzátette, hogy kérjenek bocsánatot mindazoktól, akiket esetleg megbántottak.

 

A hangfelvételek, valamint a lefolytatott bizonyítás adatai alapján egyértelműen megállapítható,  hogy Kérelmező, valamint kollégája nemi orientációja a munkáltatónál konfliktust gerjesztő  beszédtémává vált . A konfliktus eszkalálódását bizonyítja az is, hogy az egyik munkavállaló  Kérelmező részére emailen „bizalmas” állásajánlatot küldött. E tekintetben a hatóság életszerűtlennek  tartotta a tanú azon kijelentését, hogy a Kérelmezőnek megküldött ügyfélszolgálati munkakörre  vonatkozó állásajánlatot azonos keresztnevű villanyszerelő férjének szánta, s ezen ellentmondást azzal  kívánta feloldani, hogy a férje „annyi minden volt már.” A hatóság szintén életszerűtlennek ítélte a  tanú azon nyilatkozatát, miszerint a céges meetingen munkáltatója szájából elhangzott 30 perces,  minősíthetetlen stílusú kijelentésekre személyes problémái okán nem emlékszik, habár a légkört  családiasnak tartotta, és mind Kérelmezővel, mind pedig kollégájával jó viszonyt ápolt.

 

 A lefolytatott bizonyítás adataiból egyértelműen kiderült, hogy a munkáltató nem csupán  tudatában volt a Kérelmezőt érintő zaklatásnak, hanem annak aktív előidézője volt, azaz az  Ebktv. 10.§-ában nevesített tényállás valamennyi megvalósítási lehetőségét kimerítette. Ebből az  is következik, hogy az ügyvezető azon hivatkozása, miszerint a kialakult légkörrel nem volt tisztában,  nem felelt meg a valóságnak. Ugyanígy nem felelt meg a valóságnak azon érvelése sem, miszerint a légkört Kérelmező, valamint kollégája alakították ki a női munkatársakat lekezelő magatartásukkal,  hiszen a hangfelvételek éppen ennek az ellenkezőjét bizonyították. Kérelmező ugyanis konkrétan  rákérdezett arra, hogy az ügyvezető szerint mi az oka a kialakult légkörnek, valamint miért tartják őket  homoszexuálisoknak, amire az ügyvezető hosszasan, megszakítás nélkül, megalázó módon részletezte  az eltérő szexuális orientációval rendelkező személyekről, illetve az érintettekről kialakult negatív  véleményét. Kérelmező, valamint kollégája összeférhetetlenségével kapcsolatosan ugyanakkor a  felvételeken egyetlen hivatkozás sem hallható, illetve azt a tanúbizonyítás sem támaszjotta alá. Azon  megjegyzések ugyanis miszerint Kérelmező, illetve kollégája nem ismerték azt a szót, hogy  köszönöm, külön ebédeltek, valamint nem jártak ki együtt dohányozni, valóságtartalmuk esetén sem  indokolnák a munkáltató szélsőségesen zaklató jellegű viselkedését.

 

A lefolytatott bizonyításból az is megállapítható, hogy az eljárás alá vont Kérelmezővel szemben  védett tulajdonságára tekintettel közvetlen hátrányos megkülönböztetést is megvalósìtott . Az  Ebktv. 8.§-a szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül, ha valakit, vagy valamely  csoportot valamely un. védett tulajdonsága miatt hátrányosabb helyzetben részesítenek, mint amelyben  más, vele összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne .  Az eljárás alá vont képviselőjének azon érvelése, miszerint nincsen összehasonlítható csoport, nem  állta meg a helyét, mivel egyértelműen elhangzott az ügyvezető szájából az a kijelentés, hogy  Kérelmezőt feminin viselkedése miatt a képernyőről le kell venni („esetleg rádióban elmenne”).  Kérelmező pozícióját nyilvánvalóan valakivel be kellett, illetve kell majd tölteni, mely esetek  mindegyike megvalósítja a törvényi tényállást. A munkáltató sem cáfolta, hogy Kérelmező ezt  követően kizárólag egy műsorban volt képernyőn, míg előtte számos műsorban szerepelt. Ezen interjú  elkészítését ugyanakkor a kiválasztott kolléga nem vállalta.

 

 A fenti tényállás alapján a hatóság megállapította, hogy a munkáltató megsértette az egyenlő  bánásmód követelményét azzal, hogy Kérelmezőt vélt nemi orientációja miatt más dolgozókkal  szemben nem engedte kamera elé állni, s ezen magatartásával, valamint intézkedéseivel  közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósított meg . A hatóság megállapította továbbá, hogy a  munkáltató Kérelmezővel szemben annak vélt szexuális orientációja miatt ellenséges, megalázó,  megszégyenítő, illetve félelemkeltő környezetet alakított ki, mellyel megvalósította az Ebktv.-ben  nevesített zaklatás tényállását, s mely végül Kérelmező munkaviszonyának megszűnéséhez,  illetve egészségi állapota romlásához vezetett . A hatóság az egyenlő bánásmód követelményébe  ütköző magatartás jövőbeni folytatását a határozat kézhezvételétől megtiltotta, és egyben  elrendelte a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 90 napra történő  nyilvános közzétételét. Végezetül a hatóság a munkáltatót 1.000.000 Ft összegű bírság  megfizetésére kötelezte.