A próbaidő alatt megszüntetett munkaviszony

A foglalkoztatási jogviszony a próbaidő alatt indoklási kötelezettség nélkül megszüntethető. Egy ilyen ügyben a hatóság határozata és a bíróság döntése egyaránt rámutatott a hátrányos megkülönböztetés esetén érvényesülő speciális szabályokra is. Amennyiben a kérelmező várandósságáról a munkáltatói jogkör gyakorlójának tudomása van, a hatósági eljárásban érvényesülő osztott bizonyítási teher szabályai szerint bizonyítania kell, hogy a felmondás oka nem a kérelmező terhessége volt. Sikertelen bizonyítás esetén a munkáltató intézkedésével megvalósulhat a várandósság védett tulajdonsághoz kapcsolódó hátrányos megkülönböztetés. A jogesetben a hatóság eljárását az elbocsátott munkavállaló kérte. Úgy vélte, azért szüntették meg munkaviszonyát a próbaidő alatt azonnali hatállyal, mert kiderült, hogy gyermeket vár.

A kérelem szerint kérelmező munkaviszonya 2015. április 1. napjától állt fenn, shop-eladóként dolgozott a bepanaszolt munkáltató által üzemeltetett benzinkúton. 2015. április 24-én, miután a terhességi gyorsteszt kimutatta, telefonon közölte korábbi munkáltatójával, hogy várandós. A telefonbeszélgetést hallotta a bepanaszolt munkáltató egyik munkavállalójának rokona. A munkatárs a kérelmező szerint elmondta a hallottakat a töltőállomás üzletvezetőjének, aki továbbadta az információt a munkáltatói jogkör gyakorlójának. A kérelmező miután megtudta, hogy a munkáltató előtt ismertté vált a terhessége, beszélt az üzletvezetővel (2015. május 6-án), aki megnyugtatta, hogy nem lesz probléma a foglalkoztatásával. Ugyanezen a napon a munkáltatói jogkör gyakorlója már azt közölte kérelmezővel, hogy pénzügyi okok miatt nem biztos, hogy munkaviszonyát fenn tudják tartani, sőt, azt javasolta neki, hogy keressen olyan munkahelyet, ahonnan elmehet szülni. A kérelmezőt mindez nagyon felzaklatta, rosszul lett, ezért kórházba, majd másnaptól – mivel ikerterhességéből az egyik magzatot elveszítette – táppénzre ment. Öt nappal később felhívta a munkáltatói jogkör gyakorlója, és közölte vele, hogy megszünteti a munkaviszonyát. Az erről szóló iratokat a kérelmező 2015. május 14-én postai kézbesítéssel megkapta.

A bepanaszolt munkáltató az eljárásban úgy nyilatkozott, hogy a munkaviszony megszüntetéséről szóló döntése korábban megszületett, azt a munkáltatói jogkör gyakorlója 2015. május 6-án, szóban közölte kérelmezővel. A közlést írásban is megkísérelték, de kérelmező az iratot nem vette át, ezért azt 2015. május 11-én postai úton juttatták el hozzá. A kérelmező terhességéről pletykaszinten hallott a munkáltatói jogkör gyakorlója, de ez a döntését nem befolyásolta, annak más oka volt. Nem tanúsította ugyanis kérelmező azt az igyekezetet és hozzáállást, amely egy próbaidejét töltő munkavállalótól elvárható, nem voltak megfelelőek az értékesítési mutatói, és a vásárlóktól is több szóbeli jelzés érkezett azzal kapcsolatosan, hogy kérelmező kiszolgálási módja „nem túlzottan vevő-centrikus”. Időközben ismét jelentkezett felvételre egy korábbi munkavállaló, akivel a munkáltató meg volt elégedve. Őt egy másik telephelyre felvették, ahonnan áthelyeztek egy másik munkavállalót a kérelmező munkavégzési helyéül szolgáló telephelyre. Kérelmező elbocsátásával így a dolgozói létszám nem változott, viszont az állomány képzettebbé vált.

Az eljárás alá vont védekezését a hatóság nem fogadta el. A kérelmező modorára vonatkozóan az eljárásban meghallgatott személyek konkrét eseteket nem említettek, a vásárlók könyvében rögzített panaszt a munkáltató felmutatni nem tudott. A kérelmező teljesítményére vonatkozóan az eljárás alá vont nem adott kielégítő választ arra a kérdésre, hogy mi volt az az elvárás, amit kérelmezőnek nem sikerült teljesítenie. A csatolt iratokból és a munkáltató előadásából az volt megállapítható, hogy egyrészt a munkáltató ellentmondásosan nyilatkozott a teljesítményről szóló listák összeállításának módszeréről, másrészt pedig a kérelmezőnél rosszabb teljesítményt is nyújtottak más munkatársak, őket mégsem bocsájtották el. A visszatérő tapasztaltabb kolléga tényleges foglalkoztatására is csak egy későbbi időpontban, és nem kérelmező elbocsájtásának idején került sor. A munkavégzésről egyébiránt a munkáltató nem adott negatív visszajelzést a kérelmezőnek a foglalkoztatása ideje alatt. Ellentmondásos volt továbbá a munkáltató részéről meghallgatott személyek nyilatkozata azzal kapcsolatosan, hogy mi történt 2015. május 6-án, valóban közölték-e ekkor a kérelmezővel, hogy a munkaviszonyát megszüntetik. Az üzletvezető, aki tanúként aláírta a jegyzőkönyvet arról, hogy a kérelmező nem vette át a felmondását, egyáltalán nem emlékezett arra, hogy a felmondás közlése megtörtént, miközben arra emlékezett, hogy aznap telefonon felhívta a kérelmező, hogy bejelentse, – a terhességével összefüggő – betegsége miatt helyettesíteni kell őt.

Mivel kérelmező terhességéről a munkáltatói tudomásszerzés és a munkaviszony megszüntetése között rövid idő telt el, az eljárás alá vont pedig nem tudta bizonyítani, hogy a terhességről döntéshozatal után értesült, illetve más munkavállaló esetében is a munkaviszony próbaidő alatti megszüntetéséhez vezettek volna a munkáltató által felhozott indokok, hatóság arra a következtetésre jutott, hogy az eljárás alá vont nem szüntette volna meg kérelmező munkaviszonyát, ha nem derül ki róla, hogy várandós. A várandóssággal összefüggő elbocsátás pedig az egyenlő bánásmód követelményébe ütközik.

A jogsértés tényének megállapítása, és a jogsértő magatartás jövőbeli tanúsításának megtiltása mellett a hatóság az eljárás alá vonttal szemben 500 000 Ft bírságot is kiszabott.

Az elmarasztalt munkáltató a határozat bírósági felülvizsgálatát kérte. Keresetében előadta, hogy álláspontja szerint a hatóság nem tárta fel megfelelően a tényállást, a határozat iratellenes. Vitatta, hogy a munkaviszony megszüntetését megelőzően tudott volna a kérelmező terhességéről, e körben kiemelte, hogy a terhesség orvosilag csak a felmondás közlésének napján igazolódott. Hivatkozott a teljesítményértékelésre, amelyet álláspontja szerint a hatóság a bizonyítékok között mellőzött. Az üzletvezető-helyettes és a kérelmező között a betegség miatti beosztással kapcsolatosan lezajlott telefonbeszélgetést irrelevánsnak tartotta, mert a beosztást nem az üzletvezető-helyettes készítette.

A hatóság ellenkérelmében hangsúlyozta, hogy a kérelmező bizonyította, az őt ért sérelem idején terhes volt, azt pedig a hatóság az eljárásban feltárta, hogy erről a munkáltató a munkaviszony megszüntetését megelőzően értesült, erre vonatkozóan meghallgatta az információt átadó munkatársat, a munkáltatói jogkör gyakorlóját, valamint az üzletvezetőt is. A munkáltató arra nem hivatkozhatott alappal, hogy orvosi irat még nem állt rendelkezésre a kérelmező terhességéről a felmondás közlésekor, ha a terhességről egyébként tudomása volt. A hatóság kiemelte azt is, hogy a teljesítményértékelés vizsgálatát a határozat részletesen tartalmazta, a határozat iratellenességére, a tényállás nem teljes körű feltárására vonatkozó munkáltatói álláspont pedig a keresetlevélben kifejtetlen maradt, ezért arra válaszolni nem lehetett.

A perben tartott tárgyaláson a bíróság felhívta a munkáltatót arra, hogy fejtse ki, a határozat mely hivatkozásai iratellenesek, illetve mely bizonyíték értékelése volt téves, és annak a munkáltató álláspontja szerinti megfelelő értékelése milyen eltérő határozati következtetéshez vezetett volna. A munkáltató a perben további nyilatkozatot nem tett.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 20.K32.081/2016/10. számú ítéletével a munkáltató keresetét elutasította. Egyetértett a bíróság a hatóság azon megállapításával, hogy a kérelmező várandósságáról a munkáltatói jogkör gyakorlója tudomással bírt a munkaviszony megszüntetését megelőzően, ezért bizonyítania kellett volna, hogy a felmondás indoka nem a kérelmező terhessége volt. A munkáltató azonban az általa felhozott indokokat nem tudta megfelelően bizonyítani sem a kérelmező vevőkkel szembeni magatartása, sem teljesítménye, sem pedig annak vonatkozásában, hogy képzettebb munkavállalót találtak helyette. A bíróság is lényegesnek tartotta e körben, hogy a kérelmezőt nem figyelmeztették a nem megfelelő munkavégzésre. A határozatban rögzítettekkel egyezően a bíróság a leglényegesebb momentumnak a 2016. május 6-án történteket tekintette, nevezetesen azt, hogy az üzletvezető nem emlékezett a felmondás közlésére, ellenben beszélt a kérelmezővel a beosztását illetően. A beosztásról való egyeztetés okafogyottá vált volna, ha a kérelmezőnek aznap korábban azonnali hatállyal felmondanak. A bíróság mindezek alapján a munkáltató kereseti kérelmét elutasította.