A Tanácsadó Testület 2007. februári állásfoglalása az állásinterjún feltehetõ munkáltatói kérdésekrõl

A Tanácsadó Testület 2007. februári állásfoglalása az állásinterjún feltehetõ munkáltatói kérdésekrõl

Az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület 1/2007. TT. sz. állásfoglalása az állásinterjún feltehető munkáltatói kérdésekről

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény ( a továbbiakban: Ebktv. ) tiltja a közvetlen hátrányos megkülönböztetés alkalmazását a foglalkoztatási, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítését megelőző, azt elősegítő eljárással összefüggő rendelkezések alkalmazásakor. Mivel nem adható kimerítő felsorolás, ezért az eset összes körülménye alapján lehet megítélni, hogy az állásinterjúk során a munkáltató által feltett mely kérdések eredményezhetnek közvetlen hátrányos megkülönböztetést. Példálózó jelleggel kimondható, hogy közvetlen hátrányos megkülönböztetést eredményezhetnek különösen a magánéletre, párkapcsolatra, családi életre, tervezett gyermekvállalásra, szexuális szokásokra, lakóhelyre, származásra, vallási vagy politikai meggyőződésre, politikai események megítélésére, vagyoni helyzetre, egészségi állapotra vonatkozó kérdések. Bármely munkáltató mentesülhet a felelősség alól a 22. § a) pontja alapján, ha az állásinterjún elhangzott kérdés a munka jellege vagy természete alapján indokolt, és az alkalmazásnál számba vehető lényeges és jogszerű feltételre vonatkozik.

 

Alkalmazandó jogszabályok

 

Az Ebktv. 5. § d) pontja szerint az egyenlő bánásmód követelményét az adott jogviszony tekintetében köteles megtartani a munkáltató a foglalkoztatási jogviszony, az utasításadásra jogosult személy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, illetve az ezekkel közvetlenül összefüggő jogviszonyok tekintetében. A 3. § a) pontja alapján foglalkoztatási jogviszonynak minősül: a munkaviszony, a közszolgálati jogviszony, a közalkalmazotti jogviszony, a bírósági szolgálati viszony, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonya, az ügyészségi szolgálati jogviszony, a hivatásos és szerződéses szolgálati jogviszony, a hivatásos nevelőszülői jogviszony. A 3. § b) pontja szerint munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak minősül: a bedolgozói munkaviszony, a munkavégzésre irányuló vállalkozási és megbízási szerződés alapján létrejött jogviszony, a szakcsoporti tagsági viszony, valamint a szövetkezeti tagsági viszonynak, továbbá a személyes közreműködéssel járó gazdasági és polgári jogi társasági tevékenységnek a munkavégzésre irányuló elemei.

A 21. § szerint az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, különösen a következő rendelkezések meghatározásakor, valamint azok alkalmazásakor:

a) a munkához való hozzájutásban, különösen nyilvános álláshirdetésben, a munkára való felvételben, az alkalmazási feltételekben;

b) a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítését megelőző, azt elősegítő eljárással összefüggő rendelkezésben…

A 8. § szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt a) neme, b) faji hovatartozása, c) bőrszíne, d) nemzetisége, e) nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása, f) anyanyelve, g) fogyatékossága, h) egészségi állapota, i) vallási vagy világnézeti meggyőződése, j) politikai vagy más véleménye, k) családi állapota, l) anyasága (terhessége) vagy apasága, m) szexuális irányultsága, n) nemi identitása, o) életkora, p) társadalmi származása, q) vagyoni helyzete, r) foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama, s) érdekképviselethez való tartozása, t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága) miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.

A 9. § szerint közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne.

A fenti szabályokból egyértelmű, hogy az Ebktv. hatálya kiterjed valamennyi foglalkoztatási, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyra. Az Ebktv. kifejezetten tiltja a közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés alkalmazását a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítését megelőző, azt elősegítő eljárással összefüggő rendelkezések meghatározásakor, valamint azok alkalmazásakor. Az állásinterjú a foglalkoztatási vagy munkavégzésre irányuló jogviszony létesítését megelőző beszélgetés, amely segíti a munkáltatót, illetve az utasításadásra jogosult személyt (továbbiakban: munkáltató) a megfelelő munkavállaló kiválasztásában. Ebből következik, hogy a közvetlen és a közvetett hátrányos megkülönböztetés tilalma kiterjed az állásinterjúra is.

Az Alkotmány 59. § (1) bekezdése értelmében, a Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a személyes adatok védelméhez való jog. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 2. §-a szerint személyes adat: bármely azonosított vagy azonosítható természetes személlyel kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható. A személy különösen akkor tekinthető azonosíthatónak, ha őt – közvetlenül vagy közvetve – név, azonosító jel, illetőleg egy vagy több, fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző tényező alapján azonosítani lehet. Különleges adatnak minősül: a) a faji eredetre, a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más világnézeti meggyőződésre, az érdek-képviseleti szervezeti tagságra, b) az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre, a szexuális életre vonatkozó adat, valamint a bűnügyi személyes adat.

Az adatvédelmi biztos a munkaerő felvételi eljárás során feltett kérdésekről és az azzal kapcsolatos adatkezelésekről szóló állásfoglalásában (900/A/2006-3.) megállapította, hogy a munkáltatónak az a kérdése sérti az Mt. alapelveit, valamint a más törvényekben védett személyiségi jogokat, amely az érintett személy adatainak cél nélküli adatkezelését célozza. A 15/1991 (IV. 13.) AB határozat szerint ugyanis személyes adatot felvenni és felhasználni általában csakis az érintett beleegyezésével szabad, illetve mindenki számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni az adatfeldolgozás egész útját. Az állásfoglalás értelmében a munkavállaló az Avtv. alapján jogosult megtagadni a választ a megfelelő céllal nem rendelkező adatkezelést eredményező kérdésre. Továbbá nem alkalmazható szankció a munkavállalóval szemben, ha a személyiségi jogait sértő kérdésre nem a valóságnak megfelelő választ ad.

 

Az állásinterjún feltehető kérdésekre vonatkozó szabályok

 

Az állásinterjú alkalmazása nem kötelező, ezért arra a munkáltató döntésétől függően kerülhet sor. A munkáltatók gyakran élnek ezzel a lehetőséggel, mert lehetőséget ad arra, hogy jobban megismerjék a jelentkezőt, megítélhessék alkalmasságát. Éppen ezért a munkáltató szabadon tehet fel a munkaviszony létesítése szempontjából lényeges kérdéseket a potenciális munkavállalónak. A munkáltatónak ez a joga azonban nem korlátlan, mert azt egyebek mellett korlátozza az egyenlő bánásmód követelménye. Külön kell azonban választani a foglalkoztatási jogviszonyokra, illetve a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyokra vonatkozó szabályokat.

Az Ebktv. 3. § a) pontjában felsorolt foglalkoztatási jogviszonyokra (továbbiakban: munkaviszony) a Munka Törvénykönyve (Mt.) és az Ebktv. szabályait is alkalmazni kell. Az alábbiakban leírtak értelemszerűen megfelelően alkalmazandók a közalkalmazotti, köztisztviselői és szolgálati jogviszonyokra is. Az Mt. 77. § (1) bekezdése szerint a munkaviszony létesítése során a munkavállalótól csak olyan nyilatkozat megtétele vagy adatlap kitöltése kérhető, illetve vele szemben csak olyan alkalmassági vizsgálat alkalmazható, amely személyiségi jogait nem sérti, és a munkaviszony létesítése szempontjából lényeges tájékoztatást nyújthat. Ez nem vonatkozik a munkaviszony létesítését megelőző eljárásokra, mert az Mt. hatálya a munkaviszonyra terjed ki (1. § (1) bek.), és az állásinterjú pillanatában még nem jött létre munkaviszony. Ez alól csak az egyenlő bánásmód követelménye jelent kivételt. Ugyanakkor a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 349. § (3) bekezdése szerint a munkavállaló és a munkáltató közötti, a munkaviszonnyal közvetlen kapcsolatban lévő jogra alapított igény (pl. a jogviszony létesítését megelőző eljárás) munkaügyi perben is érvényesíthető.

Az Mt. 5. § (1) bekezdése szerint a munkaviszonnyal kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani. Az egyenlő bánásmód követelménye olyan munkajogi alapelv, amelyet a munkaviszonnyal összefüggő valamennyi eljárás során tiszteletben kell tartani. Ezt megerősíti az Ebktv. 2. §-a, amely szerint az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó, külön jogszabályokban meghatározott rendelkezéseket az Ebktv. rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni. Mivel az Ebktv. 21. §-a kifejezetten tiltja a közvetlen és a közvetett hátrányos megkülönböztetés alkalmazását a foglalkoztatási jogviszony létesítését megelőző, azt elősegítő eljárással összefüggésben, ezért az Mt. 5. § és az Ebktv. 21. §-a alapján munkaügyi jogvitát lehet kezdeményezni, ha a munkáltató az állásinterjúval összefüggésben megsérti az egyenlő bánásmód követelményét. Az egyenlő bánásmód elvének betartása a munkaügyi ellenőrzés során is vizsgálható.

Az állásinterjú a munkaviszony létesítéséhez közvetlenül kapcsolódó eljárás, amelyre alkalmazhatók a munkajog alapelvei. A rendeltetésszerű joggyakorlás elve szerint az Mt.-ben meghatározott jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni (4. § (1) bek.). Nem elegendő, hogy valaki nem követ el jogszabálysértést, hanem eljárásának meg kell felelni a törvényalkotó céljainak, az adott szabály rendeltetésének. Az egyenlő bánásmód követelményéből, a rendeltetésszerű joggyakorlás elvéből és az Mt. 77. §-ából egyaránt az következik, hogy az állásinterjú során csak olyan kérdést lehet feltenni, amely a munkaviszony létesítése szempontjából lényeges tájékoztatást nyújthat, és nem sérti a munkavállaló személyiségi jogait.

Az Mt. 77. § (2) bekezdése ebben a tekintetben egy kérdéskört nevesít. Tilos a munkavállalót - a munkaviszony létesítésével összefüggésben - terhesség megállapítására irányuló vizsgálat elvégzésére, illetve erről szóló igazolás bemutatására kötelezni, kivéve, ha erre a munkaköri alkalmasság vizsgálata és véleményezése körében, jogszabály előírása alapján kerül sor. A fenti munkajogi alapelvből (rendeltetésszerű joggyakorlás) és szabályból (77. § (2) bek.) következik, hogy csak akkor kérhető a potenciális munkavállalótól a terhességére vonatkozóan nyilatkozat, ha az adott munkakör betöltésénél ennek jogszabály előírása alapján jelentősége van, például munkavédelmi szempontból.

Az Ebktv. nem tartalmaz kifejezett rendelkezést az állásinterjún feltehető kérdésekről. Az Ebktv. 21. §-a azonban úgy értelmezhető, hogy a feltehető kérdésekre is megfelelően alkalmazni kell a közvetlen és a közvetett hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Az állásinterjún feltett kérdés akkor sérti az egyenlő bánásmód követelményét, ha annak eredményeként a munkavállaló a 8. §-ban felsorolt, valós vagy vélt tulajdonsága miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben levő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban. Ha a munkáltató az állásinterjún feltett, az egyenlő bánásmód követelményét sértő kérdésre adott válasz, vagy a válasz megtagadása miatt nem létesít munkaviszonyt a jelentkezővel, akkor ez közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül. A közvetett hátrányos megkülönböztetés tilalma fogalmilag kizárt az állásinterjún feltett kérdés vonatkozásában, mert a megkülönböztetés mindig a vélelmezett tulajdonságon alapul.

Önmagában egy vagy több, az egyenlő bánásmód követelményét sértő kérdés feltevése nem alapozza meg a közvetlen hátrányos megkülönböztetést. Csak akkor állapítható meg közvetlen hátrányos megkülönböztetés, ha a munkáltató intézkedése hátrányt okoz. A hátrány lehet a jogviszony létesítésének elmaradása, illetve a munkáltató összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalóinál kedvezőtlenebb feltételek alkalmazása. Az is hátrány lehet különösen a munkaviszony létesítése során, hogy a munkavállalóval családi körülményei folytán határozott idejű, vagy próbaidős munkaviszonyt létesítenek, míg a többi felvett alkalmazottal határozatlan idejű munkaszerződést kötnek.

A fentiekből nyilvánvaló, hogy nem adható kimerítő felsorolás azokról a kérdésekről, amelyeket a munkáltató nem tehet fel az állásinterjún. Éppen ezért az eset összes körülménye alapján lehet megítélni, hogy mely kérdések alapján lehet megállapítani a közvetlen hátrányos megkülönböztetést. Az Mt. hivatkozott alapelveivel és rendelkezéseivel, valamint az Ebktv. rendelkezéseivel összhangban ilyennek minősülhetnek azok a kérdések, amelyek nem lényegesek az adott munkaviszony szempontjából, mert nem szükségesek annak megítéléséhez, hogy a potenciális munkavállaló képes lesz-e elvégezni a kérdéses munkát. Példálózó jelleggel kimondható, hogy közvetlen hátrányos megkülönböztetést eredményezhetnek különösen a magánéletre, párkapcsolatra, családi életre, tervezett gyermekvállalásra, lakóhelyre, származásra, vallási vagy politikai meggyőződésre, politikai események megítélésére, vagyoni helyzetre, egészségi állapotra, szexuális szokásokra vonatkozó kérdések. Ezek a kérdések azért sértik az egyenlő bánásmód követelményét, mert az Ebktv. 8. §-ában felsorolt védett tulajdonságok meglétére, illetve hiányára utalnak, illetve közvetlenül összefüggésbe hozhatók valamely védett tulajdonsággal. Ugyanakkor ezekben az esetekben is helye lehet munkáltatói kimentésnek, mert például a több óra utazással elérhető munkahely esetén jelentősége lehet a jelentkező lakóhelyének. A lakóhelyre való rákérdezéssel összefüggésben kimentésnek lehet helye, mert a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 78/1993. (V.12.) Korm. rendelet szerint valamennyi - az Mt., a Ktv. és a Kjt. hatálya alá tartozó - munkáltató köteles megtéríteni a munkába járással kapcsolatos utazási költségeket. 

Az Ebktv. 3. § b) pontjában felsorolt munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok heterogén csoportot alkotnak, amelyek közül egyes jogviszonyokra alkalmazni kell az Mt. szabályait is, míg más jogviszonyokra nem. Az adott jogviszony tekintetében lehet csak megítélni, hogy alkalmazni kell-e az Mt. fentiekben hivatkozott alapelveit és szabályait. Ez a kérdés azonban kizárólag a munkaügyi jogvita szempontjából releváns, mert valamennyi munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyra alkalmazni kell az Ebktv. szabályait.

 

A munkáltató kimentési lehetősége

 

A munkáltató mentesülhet a felelősség alól az Ebktv. 22. §-a alapján, amely két kimentési szabályt tartalmaz.

Bármely munkáltató mentesülhet a felelősség alól a 22. § a) pontja alapján, amely szerint az állásinterjún elhangzott kérdés nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, ha az a munka jellege vagy természete alapján indokolt, és az alkalmazásnál számba vehető lényeges és jogszerű feltételre vonatkozik. Nem adható kimerítő felsorolás a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető lényeges és jogszerű feltételre vonatkozó kérdésekről sem. Éppen ezért az eset összes körülménye alapján lehet megítélni, hogy mely kérdések nem sértik az egyenlő bánásmód követelményét. Példálózó jelleggel kimondható, hogy ilyen kérdés lehet különösen:

  • a munkavállaló egészségének és biztonságának védelme szempontjából lényeges és szükséges, a munka jellege vagy természete alapján indokolt kérdés, amely érintheti a munkavállaló egészségi állapotát,

  • a munkarend, munkaidő-beosztás, munkateher, a munka jellege vagy természete alapján indokolt, és az alkalmazásnál számba vehető lényeges és jogszerű feltételre, különösen a munkavállaló terhelhetőségére, rugalmasságára vonatkozó kérdés. A munkavállaló terheltségére, rugalmasságára vonatkozó kérdés azonban nem irányulhat a családi körülményekre: hány gyermeke van, tud-e rendkívüli munkát vállalni stb.

A vallási vagy más világnézeti meggyőződésen, illetve nemzeti vagy etnikai hovatartozáson alapuló szervezet munkáltatója mentesülhet kizárólag a felelősség alól a 22. § a) pontja alapján. Az ilyen szervezet munkáltatója által feltett kérdés akkor nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, ha az a szervezet jellegét alapvetően meghatározó szellemiségből közvetlenül adódik, az adott foglalkozási tevékenység tartalma vagy természete miatt indokolt, arányos és valós foglalkoztatási követelményen alapul.

 

Jogorvoslati lehetőségek

 

Az Mt. 199. § (1) bekezdése alapján a munkavállaló a munkaviszonyból származó igényének érvényesítése érdekében kezdeményezhet munkaügyi jogvitát. Ha a munkáltató az állásinterjúval összefüggésben megsérti az egyenlő bánásmód követelményét, akkor a jogaiban sértett fél munkaügyi jogvitát kezdeményezhet. A munkaügyi jogvita mellett a munkavállaló kezdeményezheti az Egyenlő Bánásmód Hatóság eljárását, amely az Ebktv. és az Mt. fentiekben hivatkozott szabályai alapján köteles eljárni, valamint munkaügyi ellenőrzés lefolytatását.

 

Bizonyítási szabályok

 

Az Ebktv. 19. §-a alapján a munkavállalónak azt kell valószínűsítenie, hogy

a) a munkáltató által feltett és a munkavállaló által sérelmezett kérdések összessége összefügg egy olyan tulajdonsággal, amely a 8. § alapján védett tulajdonságnak minősül. Az ilyen esetekben ugyanis a munkavállaló nem feltétlenül rendelkezik az érintett tulajdonsággal, de a munkáltató ezt feltételezi róla,

b) a munkáltató az állásinterjún történő meghallgatása után nem létesített vele foglalkoztatási, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt, illetve kedvezőtlenebb feltételekkel létesített jogviszonyt, mint az összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalóival.

A munkavállaló nem köteles bizonyítani az okozati összefüggést a kérdés és a hátrány között. Az alperesi kimentés körében lehet annak jelentősége, hogy a kérelmező milyen választ adott a kérdésre. Mindezek alapján a munkáltatónak, illetve az utasításadásra jogosult személynek azt kell bizonyítania, hogy

a) eljárása nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét: nem tett fel olyan kérdést, ami közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül, illetve az alkalmazás megtagadása, kedvezőtlenebb feltétele (hátrány) nem volt okozati összefüggésben az általa feltett kérdéssel, illetve a munkavállaló arra adott válaszával, vagy

b) nem volt köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét: az általa feltett kérdés, illetve azt követő eljárása megfelel az Ebktv. 22. §-ában foglalt feltételeknek.

A diszkriminatív kérdések - quasi-normaszerű kitételekkel, kérdőívekkel - miatt általánosságban a közérdekű igényérvényesítés joga alapján lehet fellépni. Ez azt jelenti, hogy a bíróság, vagy a hatóság nem egyedi, konkrét személy kezdeményezésére vizsgálja ki a panaszt, hanem mivel a feltett kérdés a védett tulajdonsággal rendelkező nagyobb társadalmi csoportot érint, a sérelmet szenvedett csoport érdekében fellépő és az Ebktv-ben felhatalmazott szervek ( ügyész, a hatóság, társadalmi és érdek-képviseleti szervezet) kezdeményezésére jár el. Közérdekű igényérvényesítés esetén a kérelmező, felperes részéről elég a védett tulajdonsággal kapcsolatos diszkriminatív kérdésre, kérdőívre hivatkozni, a hátrány lehetséges bekövetkezését valószínűsíteni.

 

Budapest, 2007. február

 

Dr. Farkas Lilla sk.
Dr. Herczog Mária sk.Dr. Gyulavári Tamás sk.
Dr. Kárpáti József sk.Dr. Szigeti György sk.