A Tanácsadó Testület jogszabály módosítási javaslata a fogyatékossággal élőket érintő ésszerű alkalmazkodás követelményének kodifikálására

A Tanácsadó Testület jogszabály módosítási javaslata a fogyatékossággal élõket érintõ ésszerû alkalmazkodás követelményének kodifikálására

A Tanácsadó Testület jogszabály módosítási javaslata a fogyatékossággal élőket érintő ésszerű alkalmazkodás követelményének kodifikálására

A Tanács 2000/78/EK irányelve a foglalkoztatási és munkahelyi egyenlő bánásmód általános kereteinek a létrehozásáról (Foglalkoztatási Keretirányelv) a következőképpen rendelkezik a fogyatékos személyek igényeihez való ésszerű alkalmazkodásról (5. cikk):

"Az egyenlő bánásmód elvének a fogyatékos személyekkel kapcsolatban történő végrehajtása céljából ésszerű intézkedéseket kell bevezetni. Ez azt jelenti, hogy a munkaadóknak meg kell tenniük a megfelelő és az adott esetben szükséges intézkedéseket, hogy a fogyatékos személy számára lehetővé váljon a munkához jutás, a munkában való részvétel, az előmenetel, az át- vagy továbbképzés, kivéve, ha az ilyen intézkedés aránytalanul nagy terhet ró a munkaadóra. Ezt a terhet nem lehet aránytalanul nagynak tekinteni, amennyiben az adott tagállam fogyatékügyi politikájának intézkedései ezt kielégítően ellensúlyozzák."

A hatályos magyar jogba az irányelv ezen rendelkezését nem ültették át megfelelően. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. Törvény 15. § (2) bekezdése szerint a foglalkoztatást biztosító munkáltató köteles biztosítani a munkavégzéshez szükséges mértékben a munkahelyi környezet, így különösen a munkaeszközök, berendezések megfelelő átalakítását. Az átalakítással kapcsolatos költségek fedezésére a központi költségvetésből támogatás igényelhető.

A (3) bekezdés érelmében a munkáltató a fogyatékos személy munkához jutásának elősegítése érdekében - a felvételi eljárás során - köteles biztosítani az egyenlő eséllyel hozzáférhető környezetet. A (4) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a munkáltatót a (3) bekezdésben foglalt kötelezettség abban az esetben terheli, amennyiben
a) a megüresedett álláshelyet nyilvánosan meghirdette,
b) az álláshelyre a fogyatékos személy oly módon jelentkezett, hogy jelezte a meghallgatáshoz szükséges speciális igényeit, és
c) azok biztosítása a munkáltató számára nem jelent aránytalanul nagy terhet. Aránytalanul nagy tehernek minősül az, ha a kötelezettség teljesítése a munkáltató működését ellehetetleníti.

A rendelkezések összeolvasásából kiderül, hogy a hatályos jogi szabályozás csak a felvételi eljárás tekintetében írja elő az ésszerű alkalmazkodás kötelezettségét, illetve azokra a munkáltatókra nézve, akik már alkalmaznak megváltozott munkaképességű személyeket.

Hiányzik azonban annak előírása, hogy a munkáltató annak érdekében is köteles legyen az ésszerű alkalmazkodáshoz szükséges lépéseket megtenni, hogy megteremtse a fogyatékos személyek majdani munkavégzésének és ekként felvételének a lehetőségét, azaz úgy legyen köteles a munkahelyi környezetet kialakítani, hogy lehetővé tegye a fogyatékos jelentkező számára, hogy esetleges felvétele esetén a jövőben el tudja látni az adott feladatot.

Szintén hiányzik az ésszerű alkalmazkodás követelményének előírása az előmenetel, valamint az át- vagy továbbképzés tekintetében.

Emellett figyelembe veendő, hogy az EU-ban most van napirenden a fogyatékos személyek hátrányos megkülönböztetése tilalmának az élet más, a foglalkoztatáson kívül eső területeire való kiterjesztését szabályozó irányelv elfogadása, várható tehát, hogy az ésszerű alkalmazkodás követelményének a közeljövőben más területeken (egészségügy, lakhatás, szolgáltatások, stb.) is érvényesülnie kell. A magyar gyakorlat azt mutatja, ezeken a területeken is erős szükséglet mutatkozik rá, hogy a fogyatékos személyek speciális szükségleteinek figyelembe vételére kifejezett törvényi rendelkezés kötelezze az egyes szereplőket. E körben említhetők példaként azok az önkormányzatok, amelyek a szociális lakások kiutalása során nem veszik figyelembe a kérelmezők sajátos helyzetét (így kifejezett kérelme ellenére emeleti lakást utalnak ki a mozgáskorlátozott kérelmezőnek, vagy komfort nélküli lakást a veseelégtelenségben szenvedő gyermekét gondozó anyának), vagy az a bank, amely nem volt hajlandó automatáinak egy részét a vakok és gyengén látók számára akadálymentessé tenni.

Szintén az ésszerű alkalmazkodási kötelezettség kiterjesztése mellett szól, hogy a Magyar Köztársaság a 2007. évi XCII. törvénnyel ratifikálta Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményt és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyvet (továbbiakban: Egyezmény). Az Egyezménynek több rendelkezése ír elő ésszerű alkalmazkodási kötelezettséget, így például az 5. cikk 3. pontja ("Az egyenlőség előmozdítása és a hátrányos megkülönböztetés eltörlése érdekében a részes államok minden megfelelő lépést megtesznek, így biztosítva az ésszerű alkalmazkodást"), valamint a 9. cikk 1. pontja ("A fogyatékossággal élő személyek önálló életvitelének és az élet valamennyi területén történő teljes körű részvételének lehetővé tétele érdekében a részes államok megfelelő intézkedéseket tesznek, hogy másokkal azonos alapon biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek számára a fizikai környezethez, a közlekedéshez, az információhoz és kommunikációhoz [...] valamint más, nyilvánosan hozzáférhető vagy rendelkezésre álló lehetőségekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférést, mind városi, mind vidéki területeken").

A fenti megfontolások alapján az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület az alábbi határozatot hozta:

6/2009. (XI. 23.) TT.sz. határozat:
Az "ésszerű alkalmazkodás" követelményrendszerének Ebktv-be iktatására vonatkozóan két jogszabály módosítási javaslat készül. Az egyik javaslat generális szabályozást tartalmaz, a másik csak a foglalkoztatás területére vonatkozik. A javaslatokat meg kell küldeni a szociális és munkaügyi, valamint az igazságügyi és rendészeti minisztereknek.

"A" változat: foglalkoztatás

Az Ebktv. 7. §-a új (2) bekezdéssel egészül ki, a (2)-(3) bek. (3)-(4) bekezdésre változik.

7. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti - különösen a III. fejezetben meghatározottak szerint - a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, a közvetett hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, a megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás.
(2) A foglalkoztatás tekintetében az (1) bekezdésben meghatározottakon túl az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti az ésszerű alkalmazkodás követelményének elmulasztása is.

Az Ebktv. 21. §-a kiegészül az alábbi (2) - (4) bekezdéssel:

21. § (2) Az ésszerű alkalmazkodás követelménye alapján a munkáltatónak a foglalkoztatási jogviszony tekintetében meg kell tennie a megfelelő és az adott esetben szükséges intézkedéseket, hogy a fogyatékos személy számára lehetővé váljon a munkához jutás, a munkában való részvétel, az előmenetel, valamint az át- vagy továbbképzés.
(3) E kötelezettség alól a munkáltató kizárólag akkor mentesülhet, ha ezen intézkedések megtétele - figyelemmel a munkáltató helyzetére, a szervezet méretére, gazdasági és emberi erőforrásaira, valamint az intézkedéssel elérhető eredményre - a munkáltató számára bizonyíthatóan aránytalan terhet jelent.
(4) Nem mentesülhet a munkáltató az ésszerű alkalmazkodás követelményének betartása alól, ha az annak betartásával együtt járó terhet, az állam, állami szervezet, önkormányzat, vagy közösségi támogatás által biztosított támogatási rendszer, vagy egyéb intézkedés elégséges mértékben ellensúlyozza.

"B" változat: általános alkalmazkodási kötelezettség

Az Ebktv. 7.§ (1) bekezdése az alábbiak szerint módosul:

7. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti - különösen a III. fejezetben meghatározottak szerint - a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, a közvetett hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, a megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás, továbbá az ésszerű alkalmazkodás követelményének elmulasztása.

Az ésszerű alkalmazkodás követelménye

Az Ebktv. az alábbi 10/A §-al egészül ki:

10/A. § (1) Az ésszerű alkalmazkodás követelménye azt jelenti, hogy az e törvény által kötelezett személy, vagy szervezet köteles a fogyatékosságból eredő hátrány kompenzálásához szükséges és elégséges minden olyan intézkedést meghozni, amely lehetővé teszi azt, hogy a fogyatékos személy számára való egyenlő esélyű hozzáférés, részvételi, vagy előmeneteli lehetőség, más összehasonlítható helyzetben lévő nem fogyatékos személyekkel, vagy csoportokkal azonos módon biztosított legyen.
(2) E kötelezettség alól a kötelezett személy vagy szervezet kizárólag akkor mentesülhet, ha az intézkedések megtétele - figyelemmel a kötelezett helyzetére, a szervezet méretére, gazdasági és emberi erőforrásaira, valamint az intézkedéssel elérhető eredményre - a számára bizonyíthatóan aránytalan terhet jelent.
(3) Nem mentesülhet a kötelezett az ésszerű alkalmazkodás követelményének betartása alól, ha az annak betartásával együtt járó terhet, az állam, állami szervezet, önkormányzat, vagy közösségi támogatás által biztosított támogatási rendszer, vagy egyéb intézkedés elégséges mértékben ellensúlyozza.

Dr. Farkas Lilla

Tanácsadó Testület elnöke