Beszámoló az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2006. évi tevékenységéről

Beszámoló az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2006. évi tevékenységéről

Beszámoló az Egyenlő Bánásmód Hatóság tevékenységéről, valamint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény alkalmazásának tapasztalatairól

(2006. január 1 – december 31.)

Az immár több mint két éve működő Egyenlő Bánásmód Hatóság (a továbbiakban: hatóság) - az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 14. § (1) bekezdés j) pontja alapján - évente beszámol a Kormánynak tevékenységéről és a törvény alkalmazása során szerzett tapasztalatairól. A 2005. évi beszámoló, amelyet a Kormány 2006. szeptember 27.-én fogadott el, – a hatóság év közben történt alapítására tekintettel – inkább a megalakulással és az új törvény alkalmazásának kezdeti tapasztalataival kapcsolatos tájékoztatást nyújtott. Ez évben nyílik először mód a szakmai tevékenység átfogó bemutatására és az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos hazai helyzetnek – hangsúlyozottan a hatóság által lefolytatott eljárások és a törvényben meghatározott más feladatok végrehajtásának tükrében – az értékelésére.

  1. Hatósági tevékenység
  2. Panaszok jellemzői, elintézésük

A hatóság a hozzá érkezett panaszokat, kérelmeket az Ebktv., a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.), valamint az Egyenlő Bánásmód Hatóságról és eljárásának részletes szabályairól szóló 362/2004.(XII. 26.) Korm.sz. rendelet (továbbiakban: R.) alapján bírálja el, az eljárásokban alkalmazott anyagi jogi szabályok azonban szinte a jogrendszer egészét felölelik, ez következik abból, hogy az Ebktv. a jogrendszer egésze tekintetében általános jelleggel határozza meg az egyenlő bánásmód jogosultjait, kötelezettjeit és az egyenlő bánásmód követelményeinek tartalmát, alanyi és tárgyi hatálya rendkívül széles.

2006-ban összesen 729 beadvány érkezett a hatóság feladatkörét érintő ügyben, ebből592-t hatósági ügyként iktatott a hatóság, szemben a 2005. évi 491 számú üggyel, amely ez az előző évhez képest közel 20 százalékos növekedést jelent. Ez a változás azt mutatja, hogy a hatóságot az állampolgárok állandó és rendszeres tájékoztatása nyomán lényegesen többen keresték meg írásban, mint az indulás kezdeti évében. A hatóság e törvényi kötelezettségéből adódóan megalakulása óta fokozott figyelmet fordít a panaszok fogadására, s az ügyek érdemi intézésére.

Míg 2005-ben 212 esetben tájékoztatta a hatóság a hozzá forduló állampolgárokat a különféle jogsérelmek orvoslására igénybe vehető jogorvoslati lehetőségekről és egyéb, diszkriminációnak nem minősülő ügyekben általános tájékoztató jellegű válaszokat tartalmazó levelekkel, addig 2006-ban ugrásszerűen szintén megemelkedett az ilyen beadványok nyomán keletkezett hatósági válaszok száma, amely 306 volt. A hatósághoz érkezett levelek többségében nem hatósági vizsgálat megindítását kezdeményezik az állampolgárok, hanem felvilágosítást, jogi tanácsadást kérnek a hivataltól, így ezek intézése nem a Ket-ben szabályozott hatósági intézkedésekkel, hanem tájékoztatást tartalmazó válaszlevelek elküldésével történik. A beadványok zöme névvel érkezik a hivatalba, de sok esetben név nélkül, érdeklődő levelet írnak a hatósághoz. A beadványok jelentős hányadát teszi ki a munkáltatókkal kapcsolatos sérelmes helyzetek leírása, amelyekben munkahelyi körülményeiket írják le és a különféle juttatásokkal, álláshirdetésekkel, illetve a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos problémáikat, helyzetüket kedvezőtlenül érintő változásokat kifogásolják. Gyakori az is, amikor a panaszosok a különféle közszolgáltatást nyújtó intézmények működésével kapcsolatos szabálytalanságokat jelzik. A tájékoztató levelekben a hatóság törekszik arra, hogy egyfelől részletes információkat nyújtson a hatóság feladatköréről, általában a diszkrimináció mibenlétéről, a hatósági eljárás részleteiről, más hatóságok, illetve a bíróság előtti igényérvényesítési lehetőségekről. A beadványok egy részét a hatóság a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező más közigazgatási szervhez teszi át.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a beadványozók többsége a tájékoztatást követően nem kezdeményezi a hatóság eljárását. Ezekben az esetekben minden valószínűség szerint a beadványozó a megfelelő felvilágosítást követően, miután panasza nem diszkriminációs jellegű, más jogérvényesítési eszközt vesz igénybe. A nem diszkriminációs ügyekben nyújtott részletes tájékoztatás ugyanakkor hozzásegíti a panaszost ahhoz, hogy egy a jövőben bekövetkező diszkriminációs sérelem esetén már tisztában legyen jogaival, s azok orvoslása érdekében a hatósághoz forduljon. Az eljárást kezdeményezők körében is gyakran előfordul – különösen a munkáltatókkal szembeni kérelmek esetében – hogy utóbb visszavonják kérelmüket, amelyben kifejezetten kérik az eljárás megszüntetését. Különösen jellemző ez a fennálló munkaviszonyban álló munkavállalókra, amikor is nyilvánvalóan munkahelyük elvesztését, megélhetésüket féltik. Gyakori azon esetek száma, amikor a beadványozó jogi tanácsot kér folyamatban lévő hatósági, illetve bírósági perében. A hatóság ilyen esetekben részletes tájékoztatást nyújt az IRM Jogi Segítségnyújtó Szolgálatáról, amely az arra rászorulók számára ingyenes jogi segítséget nyújt. Azon roma panaszosok figyelmét pedig, akik a személyiségi jogi, illetve munkajogi igényeiket peres eljárásban kívánják érvényesíteni, külön felhívjuk az IRM Antidiszkriminációs Ügyvédhálózatában közreműködő ügyvédek nyújtotta jogszolgáltató tevékenységére, sőt a közvetlen kapcsolatfelvételben is közreműködünk. A diszkriminációs kérelmeknek nem tekinthető tájékoztatást kérő beadványok nagy száma egyfelől azt mutatja, hogy a hatóságnak az eddigieknél is nagyobb figyelmet kell szentelnie a felvilágosító jellegű munkára, másfelől - mivel saját kapacitása a konkrét ügyek vizsgálatából fakadó leterhelés miatt nem tesz lehetővé a később részletezetten túli felvilágosító tevékenységet – ki kell használni az együttműködési lehetőségeket a területi szervekkel rendelkező állami, önkormányzati és civil szervezetekkel.

A hatóság 2006-ban 49 esetben az ügyet a hatáskörrel rendelkező más közigazgatási szervhez tette át, míg ez az adat 2005-ben 45 volt. Határozattal, illetve ügydöntő végzéssel lezárt ügy 2006-ban 202 volt, szemben a 2005. évi 144-el.

A tavalyi év végén folyamatban lévő 35 eljárás közül 3 ügyben a hatóság 2007. első negyedévében elmarasztaló döntést hozott.

A kérelmek főként a munka világával, ezen belül az elhelyezkedéssel, illetve a munkaviszony megszüntetésével, munka díjazásával, illetve a romáknak és a fogyatékossággal élőknek a szolgáltatásokhoz való hozzáférésével kapcsolatosak. Továbbra is kizárólag a romákat érinti a szolgáltatások megtagadása a kereskedelmi-, szórakozó- és vendéglátó-ipari egységekben, a fogyatékkal élőket pedig az egyéb szolgáltatásokhoz való hozzáférés során éri jogsérelem.

Határozattal, illetve ügydöntő végzéssel lezárt ügyek megoszlása

Az egyenlő bánásmód követelményének vizsgálatára irányuló eljárásban a hatóság az ügy érdemében hatósági határozatot hoz, vagy dönt abban a kérdésben, hogy történt-e diszkrimináció, az eljárás során eldöntendő egyéb kérdésekben pedig végzést hoz. Döntést hoz a kérelem vagy az eljárás sorsáról. Ügydöntő végzésnek minősül a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása, illetve az eljárás megszüntetéséről szóló hatósági döntés.

Lezárt eljárások megoszlása a kérelmezők neme szerint:

A kérelmezők neme szerint nincs jelentős különbség a hatósághoz fordulók között. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy azonos mértékben érintené a hátrányos megkülönböztetés a nőket és a férfiakat, csak annyit, hogy a hatóság ismertsége, az eljárása iránti bizalom közel azonos mértékben jellemzi a két nemhez tartozókat. A hátrányos megkülönböztetés áldozatai között a nők-és férfiak arányát ténylegesen inkább a védett tulajdonság (női nemhez tartozás, anyaság, terhesség) alapján indult eljárások száma, illetve kimenetele tükrözi reálisan.

Végzésekkel lezárt ügyek

A hatóság az Ebktv. 14.§ (1) bekezdés a) pontjában biztosított hatáskörében lefolytatott eljárásokban a Ket, továbbá az R. szabályai szerint jár el. Ennek értelmében az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének megállapítására irányuló kérelmek elbírálására, és az eljárás megszüntetésére a Ket. szabályait kell alkalmazni. A Ket. tételesen felsorolja azokat az okokat, amelyek fennállása esetén a hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül végzéssel elutasíthatja. Ugyanígy a hatóságnak a jogalkalmazás során kötelezően alkalmaznia kell a Ket. eljárás megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseit is. E témakör részletes elemzését az „ügyek eljárásjogi elemzése” című fejezet tartalmazza.

Az érdemi vizsgálat nélküli elutasításokra, illetve megszüntető végzésekre vonatkozó statisztikai adatokat az alábbiakban tesszük közzé:

Az adatok azt jelzik, hogy az ügyek egy jelentős részében még az érdemi vizsgálatot megelőzően, vagy az érdemi vizsgálat első szakaszában megállapítható, hogy az eljárás lefolytatásának akadálya van.

A hatóság 40 esetben a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül – hatáskör hiányában - utasította el.

Nincs hatásköre a hatóságnak, ha megállapítja a személyi, tárgyi vagy időbeli hatály hiányát. Személyi hatály hiányát állapítja meg, ha a jogosulti oldalon a kérelmező nem rendelkezik az Ebktv.-ben felsorolt védett tulajdonság egyikével sem. Kötelezetti oldalon az Ebktv. alanyi hatálya nem terjed ki pl. a társasházakra. Tárgyi hatály hiányán az Ebktv.-ben felsoroltakon túli jogviszonyokat értjük, így pl. a törvény hatálya nem terjed ki a családjogi, hozzátartozói jogviszonyokra. Időbeli hatály hiányában a hatóság nem vizsgálja azokat az eseteket, amelyeknél a sérelem az Ebktv. 2004. január 27-i hatályba lépését megelőzően következett be, kivéve, ha a jogsértő állapot jelenleg is fennáll.

A hatóság 52 esetben az eljárást megszüntette. Ebből 25 esetben a kérelmező visszavonta a kérelmét, 13 esetben a hatóság felhívására nem nyilatkozott és a nyilatkozattétel elmaradása a tényállás megállapítását megakadályozta. 11 esetben az eljárást azért kellett megszüntetni, mert az eljárás megindítását követően lehetett megállapítani, hogy hatáskör hiánya miatt a kérelem érdemi elutasításának lett volna helye. 3 ügyben a hatóság más hatáskörrel rendelkező szerv már megindult eljárása miatt szüntette meg az előtte folyamatban lévő eljárását.

Határozattal és ügydöntő végzéssel lezárt ügyek (202) földrajzi megoszlása:

Érdemi határozattal lezárt ügyek

Amennyiben nem kerül sor az előbbiekben ismertetett intézkedésekre, a hatóság érdemi határozatot hoz, vagyis az Ebktv. az R. és a Ket. alapján lefolytatott eljárást követően dönt arról, hogy az eljárás alá vont szerv megsértette-e az egyenlő bánásmód követelményét.

A határozat lehet a kérelemnek helyt adó, elutasító vagy a felek közötti egyezséget jóváhagyó döntés.

A kérelemnek helyt adó döntések

2005-ben 9 jogsértést megállapító határozat hozatalára került sor, 2006-ban ez a szám háromszorosára emelkedett, összesen 27 alkalommal állapította meg a hatóság, hogy az eljárás alá vont szervezet, intézmény stb. megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, és ezzel egyidejűleg az Ebktv.-ben meghatározott szankciókat alkalmazott.

A jogsértést megállapító határozatok megoszlása

  1. diszkrimináció formája szerint:

Az öt diszkriminációt megvalósító magatartási forma közül a közvetlen hátrányos megkülönböztetés képviseli a jogsértések döntő részét, melynek legfőbb oka, hogy közvetett hátrányos megkülönböztetés megállapítására alkalmas kérelem a hatósághoz nem érkezett, vélhetően amiatt, hogy a diszkrimináció áldozatai egyáltalán nincsenek abban a helyzetben, hogy egy látszólag semleges intézkedésről megítéljék, hogy az közvetve a védett tulajdonsággal rendelkező csoportot lényegesen nagyobb arányban éri hátrányosan, mint más embereket és csoportokat.

  1. diszkriminációs terület szerint:

Az egyenlő bánásmód megsértését a legtöbbször a foglalkoztatás területén állapította meg a hatóság (56 százalék), a törvény által külön nevesített területek közül nem került sor diszkrimináció megállapítására az egészségügyi- és szociális ellátás területén. Ennek egyik oka, hogy bár erre vonatkozóan sok kérelem érkezett, azokat hatáskör hiányában érdemi vizsgálat nélkül el kellett utasítani, mert a kifogásolt ellátás szintjét jogszabály állapította meg, melynek vizsgálatára a hatóság nem jogosult.

  1. kérelmező védett tulajdonsága szerint:

* Egy ügyben két védett tulajdonság miatt is megállapította a hatóság az egyenlő bánásmód megsértését.

A 20 védett tulajdonság közül a megállapított jogsértések esetén a fogyatékkal élők, a romák és - ha a terhességet, anyaságot és a nemi hovatartozás együttes arányát is figyelembe vesszük - a nőket éri a leggyakrabban diszkrimináció.

  1. eljárás alá vont szerv típusa szerint:

Folytatás