EBH/1618/2010

EBH/1618/2010

Kérelmező közérdekű igényérvényesítés keretében azzal a kérelemmel fordult a hatósághoz,  hogy az állapítsa meg, hogy a bepanaszolt gazdasági társaság az egyenlő bánásmód  követelményét megsértette, amikor a nyíregyházi gyáregységben dolgozó munkavállalóknak  járó bónusz kifizetését a 2010. év III. negyedévében teljesítmény, illetve minőségi feltételektől függetlenül a munkavállalók betegszabadságon töltött időtartamától tette függővé. Ennek eredményeképpen egyes munkavállalók csökkentett összegű bónuszban részesültek, míg az adott negyedévben 5 vagy annál több napot betegszabadságon lévő munkavállalók bónuszra  való jogosultsága megszűnt. Ez alapján Kérelmező azt kérte az Egyenlő Bánásmód  Hatóságtól, hogy vizsgálja meg a munkáltató sérelmezett intézkedését, és amennyiben az sérti  az egyenlő bánásmód követelményét, hozza meg az eljárás alá vonttal szemben szükséges  intézkedéseket.

Az eljárás alá vont kimentése keretében becsatolta a nyíregyházi gyáregység - 2010. év III.  negyedéve vonatkozásában a gyárigazgató által meghatározott - bónusz szabályzatát . Előadta,  hogy a bónusz szabályozás kifogásolt módja álláspontja szerint nem jogellenes, valamint azt a  nyíregyházi gyáregységben nem kizárólag a 2010. év III. negyedévében, hanem valamennyi  időszakban egyformán alkalmazták. A szabályzat értelmében nem jár bónusz igazolatlan  hiányzás, valamint elrendelt túlóra esetén az igazolatlanul távol maradóknak. Elismerte  továbbá, hogy a bónuszra való jogosultságra a munkából betegszabadság okán távol töltött  időnek kihatása van. Kiemelte, hogy a bónusz csökkentésének, illetve megvonásának ésszerű  indoka van, így az az Ebktv. alapján nem sértheti az egyenlő bánásmód követelményét. Ennek  keretében kifejtette, hogy „magától értetődő tény”, hogy a munkából távollévők a  bérhatékonyságra, illetve a megfelelő minőségű és mennyiségű termékek gyártására kisebb  befolyást gyakorolnak. Egy napot meghaladó betegszabadság esetén tehát azért nem jár teljes  bónusz, mivel a betegszabadság időtartamára a munkavállalónak „ráhatása” van, illetve az  üzemi balesettől eltérően, az „nem a munkáltató érdekében” történő tevékenység eredménye.  A becsatolt bónuszfeltételek alapján - egyéb körülménytől függetlenül - csupán egy nap  betegállomány után jár teljes bónusz, 2 nap esetében annak 75%-a, 3 nap esetén 50%-a, 4 nap  esetén pedig 25%-a jár. Azon munkavállaló, aki 5 vagy azt meghaladó számú napot töltött  betegállományban bónuszra egyáltalán nem jogosult.

A becsatolt iratok alapján megállapìtható volt, hogy az eljárás alá vont nyíregyházi  gyáregységének bónusz szabályzata az Ebktv. 22.§ (a) bekezdésében nevesìtett, a munka  jellege, természete által indokolt, jogszerű, illetve arányos megkülönböztetésnek nem  tekinthető, melynek megfelelően magatartása az Ebktv. 5.§d), 8.§h), valamint 21-23.§-ai alapján sérti az egyenlő bánásmód követelményét

Az eljárás alá vont védekezése alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy az  alkalmazott bónusz szabályozás mögött éppen az a sztereotípia húzódik meg, amelynek  kiküszöbölésére a hazai, illetve a nemzetközi jogszabályokat megalkották . Abból a  tényből ugyanis, hogy a munkavállalónak a bónuszra nincsen alanyi joga, valamint, hogy a  munkáltató a bónusz feltételeit minőségi, illetve mennyiségi normákhoz kötheti, nem  következik, hogy a munkáltató jogszerűen megvonhatná a bónuszt egyes munkavállalóitól  pusztán azért, mert az adott időszakban betegállományban voltak. A betegállomány azon  felfogása, mely szerint az „nem a munkáltató érdekében történik”, illetve amelyre „a  munkavállalónak ráhatása van”, a dolgozókat pusztán egészségi állapotuk okán bünteti, s mint  ilyen az Ebktv. rendelkezéseivel, az Alkotmány 70/A §-ával, illetve az Alkotmányban  rögzített szociális jogállam elvével nem fér össze. Végezetül az eljárás alá vont  képviselőjének az Ebktv. 7.§ (2) bekezdésében foglalt ésszerűségi alapú kimentési  szabályokra való hivatkozása nem volt helytálló, hiszen a munkaviszony tekintetében az Ebktv. 22.§-ában foglaltak alkalmazandóak. Ennek megfelelően a sérelmezett magatartás,  intézkedés kizárólag abban az esetben nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét,  amennyiben a munka jellege vagy természete által indokolt, minden lényeges és jogszerű  feltételt figyelembevevő, arányos megkülönböztetésről van szó.

A munkáltató differenciálatlan, egyéni szempontokat figyelembe nem vevő szabályozása a  fentieken túlmenően is több szempontból alkotmányos aggályokat vet fel. A jutalom (bónusz)  fizetését ugyanis nem objektíven mérhető teljesítmény, illetve minőségi követelményekhez  köti, hanem pusztán a távollét fogalmának beemelésével önkényesen kizárja a jogosultak  köréből - a betegszabadságon lévő dolgozókon túlmenően - mindazon munkavállalókat is,  akik a bónusz feltételeknek megfeleltek, ám az adott negyedévben az Mt. 138.-140§-ai  alapján munkaidő-kedvezményre jogosultak (gyermek gondozása, apát születésnél megillető  munkaidő-kedvezmény, ápolásra szoruló közeli hozzátartozó otthoni ápolása, gondozása, stb.).

A fentiek alapján a hatóság megállapította, hogy az eljárás alá vont gazdasági társaság  megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy a nyíregyházi  gyáregységben dolgozó azon munkavállalókat, akik az adott negyedéves időszakban  (2010. év III. negyedév) 1-től 4 napig terjedő időtartamban betegállományban voltak,  csökkentett összegű bónuszban részesítette, illetve az 5 napot vagy annál hosszabb  időtartamot betegállományban lévő dolgozókat a bónuszból teljes mértékben kizárta, s  ezzel az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV.  törvény (Ebktv.) szerinti közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmazott a  munkavállalók egészségi állapota miatt. 

A Hatóság megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, és elrendelte a  jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 90 napra történő  nyilvános közzétételét – a jogsértő azonosításához szükséges adatok kivételével  anonimizáltan – a Hatóság  www.egyenlobanasmod.hu című honlapján. Végezetül a Hatóság  az eljárás alá vontat 1.000.000 Ft, azaz egymillió forint összegű bírság megfizetésére is  kötelezte.

Az eljárás alá vont a hatóság döntését bíróságon megtámadta. A Fővárosi Bíróság a hatóság határozatát 8.K.30.570/2011/5. számú ítéletével hatályon kívül helyezte. Az ítélet indoklása szerint a bónusz teljesítmény- és minőségi következményekhez kötött pénzbeli juttatás, amely a munkavállaló munkaideje teljes kihasználására ösztönöz. A bíróság jogi álláspontja szerint a felperesnek a munka jellege és természete által indokolt differenciált szabályozása jogszerű és arányos megkülönböztetésen alapul és nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét.