EBH/17/2011

EBH/17/2011

 

A hatósághoz egy internetes hírportál újságírója panasszal fordult egy költségvetési szervvel  szemben arra való hivatkozással, hogy annak vezetője megtagadta tőle a nyilatkozattételt. A  kérelmező a költségvetési szerv hatáskörébe tartozó kérdéssel kapcsolatban szeretett volna  interjút készíteni. A kérelmező gyakornoka kíséretében a telefonon előre leegyeztetett  időpontban interjú készítése céljából felkereste a szerv titkárságát. A költségvetési szerv  vezetője behívta a kérelmezőt az irodájába, majd zárt ajtók mögött közölte vele, hogy  szélsőjobboldali lapnak nem nyilatkozik. A vezető a kérelem szerint azt is mondta a  kérelmezőnek, hogy kellemetlen helyzetbe kerülne, ha kiderülne, hogy nyilatkozott, és  egyébként is él a gyanúperrel, hogy a kérelmező meghamisítja a szavait.  A kérelmező védett tulajdonságául vélt politika véleményét jelölte meg, ugyanis magát nem  tekintette szélsőjobboldalinak, inkább nemzeti konzervatív radikális nézeteket vallónak.

 

A kérelmező által valószínűsítetett körülményekre tekintettel a fordított bizonyítás szabályai  alapján a költségvetési szervet terhelte annak bizonyítása, hogy a kérelmező által előadottak  nem állnak fenn, vagy az interjú megtagadásának tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű  indoka volt.

 

A hatósági eljárás során a költségvetési szerv nem tagadta, hogy a kérdéses napon a  kérelmező megjelent a titkárságon, miként azt sem, hogy a vezető megtagadta a  nyilatkozattételt. Az eljárás alá vont költségvetési szerv nem, hogy a kérelmező rendelkezett  védett tulajdonsággal.  A történteket azzal indokolták, hogy a titkárság munkatársai mulasztása okán nem értesült a  szerv kommunikációs osztálya a kérelmező érkezéséről, holott a költségvetési szerv  kommunikációs szabályzata szerint a sajtómegkeresésekről előzetesen kell tájékoztatni a  kommunikációs osztályt.  A hatóság tanúként hallgatta meg a titkárság dolgozóit, akik elmondták, hogy korábban is  előfordult már olyan, hogy egy sajtómegkeresésről elfelejtették tájékoztatni a kommunikációs  osztályt, de olyan még sosem volt, hogy a megbeszélt időpontban megjelent újságírótól  megtagadták volna a nyilatkozattételt.  A hatóság áttekintette a szerv kommunikációs szabályzatát, amelyből kitűnt, hogy a  kommunikációs osztályt csupán tájékoztatni kell a sajtómegkeresésekről, ami nem azonos az  előzetes engedélyeztetéssel. Ebből következően a hatóság megítélése szerint elegendő lett  volna az interjú készítése napján, a mulasztásról való tudomást szerzést követően nyomban,  rövid úton tájékoztatni a kommunikációs osztályt. Az interjúkészítés céljából megjelent  kérelmezőnek nem kínáltak fel új időpontot és őt a helyszínen sem tájékoztatták e  körülményekről.  A hatóság megítélése szerint még ha a gyakorlatban engedélyeztetésnek is nevezik a  sajtómegkereséseknek a kommunikációs osztályhoz való továbbítását, azzal, hogy az  „engedélyt” szóban adják meg és nem fordult még elő olyan hogy azt megtagadták volna,  formálissá teszi az eljárást. A titkársági munkatársak mulasztása egyszerűen kiküszöbölhető  lett volna egy telefonon történő jelzéssel a kommunikációs osztály felé, vagy akár egy új  időpont leegyeztetésével a kérelmezővel. A hatóság figyelemmel volt arra is, hogy az interjút  a szerv vezetője adta volna, akinek a témában való felkészültségét feltehetően a  kommunikációs osztály sem vitatta volna. A költségvetési szerv eljárásának jogellenességét  támasztotta alá az körülmény is, hogy a kérelmezővel összehasonlítható helyzetben lévő  elektronikus médium számára a bepanaszolt költségvetési szerv azonos témakörben írásbeli  állásfoglalást bocsátott ki pár nappal a kérelmezővel megbeszélt időpontot megelőzően.  Nyilvánvalóan kedvezőtlenebb elbánásban részesült a kérelmező, mint a vele  összehasonlítható helyzetben lévő másik hírportál szerkesztősége.

 

A fentiek alapján megállapítható volt, hogy az eljárás alá vont szerv magatartása az  Ebktv. 7.§ (2) b) pontjában foglalt, tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal  közvetlenül összefüggő, ésszerű indokkal rendelkezőnek nem tekinthető, melynek  megfelelően az intézkedés az Ebktv. 4. § f), valamint 8.§ j) pontja alapján sértette az  egyenlő bánásmód követelményét.  Az osztott bizonyítás szabályai értelmében a hatóság az interjú megtagadására ésszerű  indokot felmutatni nem tudó költségvetési szervet elmarasztalta, megállapítva, hogy  intézkedése megvalósította a kérelmező vélt politika véleményén alapuló közvetlen  hátrányos megkülönböztetését.