EBH/365/2011

EBH/365/2011

 

A hatóság előtt kérelmező valószínűsítette, hogy vezető pozícióban levő munkatársa a vele  szemben tanúsított magatartásával kimerítette a zaklatás tényállását, mivel iránta való  vonzódását nyilvánvalóvá tette a munkahelyen, annak ellenére, hogy közeledését visszautasította.  A munkatárs több alkalommal is szexuális tartalmú, kihívó megjegyzéseket tett Kérelmező  megjelenésére, becézgető stílusban szólította meg (ami más kolleganőkkel kapcsolatban is  szokása volt), illetve szexuális együttlétre való ajánlkozását olykor más munkatárs előtt is  megosztotta vele. Mivel egy légterű irodában dolgoztak, Kérelmező különösen kínosan érezte  magát a sérelmes és félreérthető megjegyzések következtében, amiknek a munkatársak is fültanúi  lehettek/voltak. A panaszos a hatósághoz való fordulását megelőzően etikai vizsgálatot  kezdeményezett, azonban annak eredményével nem volt elégedett, mivel véleménye szerint  panaszát elbagatellizálták.

 

A hatóság vizsgálata arra irányult, hogy a zaklatás törvényi tényállásában megnevezett  kritériumok tárgyi ügyben megvalósultak –e. A szexuális zaklatás a nemi alapon történő  megkülönböztetés speciális fajtája ütközik a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvével.  A bizonyítási eljárás során tanúmeghallgatások történtek; a tanúk igazolták a Kérelmező által  hivatkozott megjegyzések elhangzását és nyilatkozni tudtak arról, hogyan élte meg kérelmező  mindezeket. A munkáltatói jogkör gyakorlóját és az etikai bizottság egy tagját is meghallgatta a  hatóság, felhasználta továbbá a belső vizsgálat dokumentációját. A hatóság az összes bizonyíték  egyenként és összességében történő mérlegelését követően arra az álláspontra helyezkedett, hogy  a férfi kollega közeledése, magatartása alkalmas volt arra, hogy a kérelmezőt körülvevő  munkahelyi környezetet olyan mértékben negatív irányba befolyásolja, ami az emberi méltóság  megsértéséhez vezetett. Az egészséges és biztonságos munkahelyi környezetet az alkalmanként  megalázónak, megszégyenítőnek megélt szituációk fokozatosan mérgezték meg, amit kérelmező  jelzése ellenére a munkáltatónak nem sikerült hatékonyan feloldani. A hatóság beigazolódottnak  találta a kérelmező által előadottakat, miszerint a bepanaszolt kollega magatartását a belső  vizsgálat során nem szexuális jellegű közeledésként, hanem egy általánosabb, nem vezetőhöz  méltó stílus megvalósulásaként kezelték és annak megfelelően szankcionálták csupán írásbeli  figyelmeztetéssel. A hatóság álláspontja az, hogy a hangsúly eltolása a szexuális zaklatás tárgyú  panaszról, illetőleg az ilyen természetű probléma elhallgatásának megkísérlése az egész  munkahelyi kollektívát érintő károkat képes okozni.  A hatóság eljárás alá a gazdasági társaságot vonta, aki kérelmező munkáltatója volt. A  munkáltatónak foglalkoztatási jogviszonyban biztosítania kell az egyenlő bánásmód  követelményének megtartását, tehát minden munkavállalójáért felelősséggel tartozik. Tárgyi  ügyben a hatóság megállapította, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója nem tette meg a tőle  elvárható lépéseket a sérelmes munkahelyi környezet megváltoztatására a kérelmező jelzése  ellenére sem. Írásbeli figyelmeztetést ugyan adott az érintett munkatársnak, azonban más  intézkedést foganatosítani pl. a jövőbeni hasonló esetek elkerülése céljából (érzékenyítő tréning,  tájékoztató hírlevél) nem tartotta szükségesnek. A hatósági eljárás során azonban egy zaklatás  ellenes szabályzat kidolgozását megkezdte, amihez a hatóság közreműködését kérte.

 

Fentiekre tekintettel a hatóság a kérelemnek helyt adott, eljárás alá vontat elmarasztalta.  Szankcióként 1,000,000 Ft bírságot szabott ki és határozatának jogerőre emelkedését  követően, annak 30 napra történő nyilvánosságra hozatalát rendelte el mind a gazdasági  társaság, mind a hatóság honlapján.  A hatóság határozatával szemben a munkáltató gazdasági társaság felülvizsgálati kérelmet  nyújtott be a Fővárosi Bíróság előtt.