EBH/637/2011

EBH/637/2011

 

A kérelmező azzal a panasszal fordult a hatósághoz, hogy hátrányos megkülönböztetés érte a  jegyző részéről tartózkodási helye, mint védett tulajdonságként értékelhető egyéb helyzete  miatt. A panasz szerint a kérelmező hajléktalan, lakcímkártyájában lakóhelyeként kizárólag a  „K” település szerepelt. A panaszost a helyi munkaügyi központ azért törölte  nyilvántartásából és így azért szűnt meg a korábbi ellátás folyósítása, mert nem tudott  elfogadni egy kertészetnél felajánlott munkalehetőséget. A munkalehetőség visszautasítását  azzal indokolta, hogy a munkahelyre való oda-vissza utazás több mint három órát tett volna  ki naponta, holott a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991.  évi IV. törvény (Flt.) 25. § (2) bek. d) pontja értelmében a munkahely és a lakóhely közötti  naponta - tömegközlekedési eszközzel - történő oda- és visszautazás ideje a három órát nem  haladhatja meg. A munkaügyi központ nem fogadta el a kérelmező indokait és törölte a  nyilvántartásból, valamint megszüntette az álláskeresési járadék folyósítását.  A panaszos szerint hajléktalanként tartózkodási helyét bármikor megváltoztathatja, ez  alapvető alkotmányos joga, így nem jelenthető ki, hogy a munkavégzés és a lakóhelye közötti  utazás ideje a napi három órát ne haladná meg, hiszen esetében kizárólag a munkavégzés  helye volt ismert, az viszont nem, hogy honnan járt volna dolgozni.

 

A hatóság a hatósági jogkört gyakorló szervezetek esetében is vizsgálja, hogy eljárásuk  megfelel-e az egyenlő bánásmód követelményének, azonban hatásköre még e tekintetben sem  terjed ki arra, hogy döntéseiket szakmai vagy célszerűségi szempontok alapján felülbírálja. A  közigazgatási eljárás során rendelkezésre álló rendes és rendkívüli jogorvoslati lehetőségek  szolgálnak arra, hogy az ügyfelek hatósági döntések megalapozottságát vitassák és ilyen  kifogásaiknak érvényt szerezhessenek.  A hatóság ezért nem tekinthető egy olyan sajátos jogorvoslati fórumnak, amely más  hatóságok hatáskörébe tartozó ügyben hozott döntését a fenti szempontok alapján  felülvizsgálhatná.  Tárgyi ügyben a hatóság hatáskörének hiányát állapította meg, ugyanis a kérelmező az  álláskeresési járadék megszüntetését sérelmezte, s bár az erről szóló hatósági döntést nem  csatolta, az álláskeresési járadék megszüntetéséről minden esetben határozattal dönt az eljáró  hatóság.

 

A hatóság végzésében rámutatott arra is, hogy az Flt. 58. § (5) bek. d) pontja értelmében  állkeresőnek csak az a személy minősül, aki elhelyezkedése érdekében az állami  foglalkoztatási szervvel együttműködik. A kérelmezőnek a felajánlott álláshely visszautasítása  alapjául szolgáló indoka a hatóság megítélése szerint nem egyeztethető össze ezen  együttműködési kötelezettségével, mi több felveti, hogy a kérelmező ténylegesen el kívánt-e  helyezkedni. A panasz szerint a kérelmező tartózkodási helye és a munkavégzés helye közötti  távolság miatt a felajánlott álláshely nem volt megfelelő. A kérelmező tartózkodási helyéül  megjelölt „ K” település és a munkavégzés helye közötti távolságra való hivatkozás a hatóság  megítélése szerint ésszerűtlen, tekintve, hogy a munkavégzés helye „K” településen belül lett  volna.

 

A hatóság fentiek alapján megállapította, hogy az ügyben nincsen hatásköre, ezért a  kérelmet a közigazgatási eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi  CXL. tv. (Ket.) 30. § b) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasította.