EBH/780/2011

EBH/780/2011

 

Kérelmezők – akik élettársak, egyikük roma származású, és 7 kiskorú gyermeket nevelnek –  önkormányzati szociális bérlakásban laktak, határozott idejű (kb. öt éves) bérleti szerződés  alapján. F izetési kötelezettségüknek rendszertelenül tettek eleget, így az évek során jelentős  összegű hátralékuk halmozódott fel. Az önkormányzat figyelmeztette őket, felszólította a  díjhátralék megfizetésére, majd kérésüknek megfelelő részletfizetést is engedélyezett  számukra. Kérelmezők azonban részletfizetési kötelezettségüknek nem tettek eleget (már az  első részletet sem fizették be), ezért az önkormányzat a bérleti szerződést felmondta.  (Egyébként a bérleti szerződésben meghatározott határozott időtartam is körülbelül egy hónap  múlva letelt volna.) Tekintettel arra, hogy kérelmezők nem költöztek ki, az önkormányzat  bírósághoz fordult a bérleti díj tartozás megfizetése és a lakás kiürítése iránt. Az első fokon  eljáró bíróság kérelmezőket bérleti díj megfizetésére és a lakás kiürítésére kötelezte. A  másodfokon eljáró bíróság lényegében helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, különös tekintettel  arra, hogy a bérleti szerződésben kikötött határozott idő is letelt. A másodfokú ítéletet  követően kérelmezők kiköltöztek, a lakást visszaadták az önkormányzatnak.

 

Kérelmezők a hatóságunkhoz intézett beadványukban azt sérelmezték, hogy az önkormányzat  felmondta a lakásbérleti szerződésüket, majd pert indított a lakás kiürítése és a tartozás  megfizetésére való kötelezés iránt és így kényszerűségből ki kellett költözniük. Kérelmezők  szerint az önkormányzat romaságuk miatt diszkriminálta őket, mert velük szemben  teljesíthetetlen feltételeket támasztott, míg a nem roma bérlőket – a név szerint megjelölt két  szomszédot – sokkal nagyobb összegű tartozás fennállása esetén is kedvezőbb bánásmódban  részesítette, velük szemben enyhébb feltételeket alkalmazott, ővelük a szerződést újra  megkötötte, vagy módosította.

 

A hatóság a rendelkezésre álló iratokból megállapította, hogy nem az önkormányzat  támasztott teljesíthetetlen feltételeket a kérelmezőkkel szemben, kérelmezők saját jogsértő  magatartásukkal idézték elő a sérelmezett helyzetet . A bérleti szerződés kifejezett  figyelmeztetést tartalmazott arra vonatkozóan, hogy a bérleti díj nemfizetése esetén a bérleti  szerződés felmondásra kerül.  Egy határozott időre kötött szerződés a határozott idő leteltével egyébként is megszűnik, és az  önkormányzattól nem volt elvárható, hogy egy bérleti díjat csak időnként fizető, jelentős  összegű hátralékot felhalmozó bérlő esetében a lejárt bérleti szerződést  meghosszabbítsa .  Azt, hogy kérelmezőknek a lakásból ki kellett költözniük jogerős bírósági ítélet írta elő.  Tekintettel arra, hogy az Ebktv. 15. § (6) bekezdése szerint a hatóság nem vizsgálhatja a  bíróságok közhatalmi döntéseit és intézkedéseit – a kérelmet ilyen vonatkozásban a hatóság  nem is vizsgálhatta.  Tehát már a kérelmező által becsatolt iratokból fentiek szerint megállapítható volt, hogy az  önkormányzat jogszerűen járt el a kérelmezőkkel szemben, és ezt jogerős bírósági ítélet  is megerősítette, ezért a hatóság jelen ügyben csak azt vizsgálta, hogy az önkormányzat  valóban kedvezőbb elbánásban részesítette-e kérelmezőkhöz képest az egyébként  összehasonlítható helyzetben lévő nem roma bérlőket. Kérelmezők konkrétan megjelölték  a két nem roma bérlőt, akiket az önkormányzat – véleményük szerint - kedvezőbb  bánásmódban részesített.

 

Az egyik megjelölt személy – mintegy harminc éve fennálló - határozatlan időre létrejött  bérleti szerződéssel rendelkezik, és ezalatt halmozódott fel a kérelmezőkét megközelítő  mértékű tartozása, tehát a hatóság álláspontja szerint ő nincs összehasonlítható helyzetben a  kérelmezőkkel. Egyébként őt is felszólította az önkormányzat tartozása megfizetésére, és  nemfizetés esetére neki is kilátásba helyezte a bérleti szerződés megszüntetését.  A másik megjelölt személy határozott időtartamra kötött bérleti szerződéssel rendelkezett,  azonban az még nem járt le. Az önkormányzat egyébként őt is fizetési felszólításban  figyelmeztette, hogy amennyiben nem fizeti ki a hátralékát, szerződése nem kerül meghosszabbításra. Ilyen értelemben egyrészt ő sincs összehasonlítható helyzetben a  kérelmezőkkel, hiszen még nem járt le a bérleti szerződése, így nem tudható, hogy nemfizetés  esetén az eljárás alá vont kezdeményezi-e az ő kilakoltatásukat. Másrészt számára is kilátásba  helyezték, hogy nemfizetés esetén bérleti szerződése nem kerül meghosszabbításra, így az  önkormányzat vele is hasonlóan járt el, mint kérelmezőkkel, csak az ügye még nem került  bírósági stádiumba.  Az önkormányzat egyúttal arról is nyilatkozott, hogy díjtartozás miatt további négy lakás  kiürítését kezdeményezte a bíróságon, a bíróság kérelmezőéhez hasonló ítéleteket hozott,  azonban a bérlők – jogerős bírósági ítélet ellenére - nem költöztek ki a lakásokból, ezért  végrehajtási eljárás folyik ellenük.  Az önkormányzat nyilatkozatából és az általa becsatolt iratokból általánosságban  megállapítható volt, hogy az önkormányzat különböző – időnkét egymásnak is ellentmondó –  intézkedésekkel igyekszik a nem fizető bérlőitől megszabadulni, illetve őket rávenni a  fizetésre, ennek érdekében felszólító-, felmondó leveleket ír, bírósági, majd végrehajtási  eljárásokat kezdeményez a lakások kiürítése, a tartozások behajtása érdekében. Az egyes  esetek nem feltétlenül hasonlíthatóak össze egymással, mindenesetre a becsatolt iratok  áttekintése alapján megállapítható, hogy az önkormányzat a kérelmezőkhöz hasonló  elbánásban részesítette a nem fizető bérlőit .  A hatóság fentiekre tekintettel megállapította, hogy az eljárás alá vont nem részesítette  kedvezőtlenebb bánásmódban a kérelmezőket, mint amelyben más, összehasonlítható  helyzetben lévő személyeket részesített, ezért kérelmezők kérelmét elutasította.  A határozat jogerős.