EBH/88/2011

EBH/88/2011

 

 

A kérelmező közel húsz éve állt munkaviszonyban szerkesztő-riporter munkakörben egy  televíziónál A kérelmező munkaügyi pert kezdeményezett a munkáltatóval szemben arra való  hivatkozással, hogy a munkáltató véleménynyilvánításával összefüggésben megsértette az  egyenlő értékű munkáért egyenlő bér elvét. Még az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetése  előtt a munkáltatói jogkör gyakorlója rendes felmondással megszüntette a kérelmező  munkaviszonyát átszervezésre hivatkozással. A felmondással szemben a kérelmező újabb  keresetlevelet terjesztett elő, annak megállapítását kérve, hogy a munkáltató jogellenesen  szüntette meg a munkaviszonyát, amely rendeltetésellenes, diszkriminatív, továbbá valótlan  és okszerűtlen felmondáson alapult.

 

A felmondás miatt indult munkaügyi pert a kérelmező első fokon megnyerte, a bíróság  megállapította, hogy a felmondás jogellenes volt és az egyben megtorlást is megvalósított. A  munkáltató fellebbezése folytán a munkaügyi per másodfokon folytatódott. A kérelmező még  a másodfokú ítélet kihirdetése előtt panaszt nyújtott be a hatósághoz lényegében a  folyamatban lévő munkaügyi perben előterjesztett kereseti kérelmével megegyező  tartalommal.  A hatóság a panasz alapján eljárást indított, azonban tekintettel az azonos tárgyban  folyamatban lévő munkaügyi perre, eljárását felfüggesztette a z egyenlő bánásmódról és az  esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 15/A. § (1)  bekezdése szerint, hogy a jogerős ítélet által megállapított tényállásra alapítsa döntését. Az  Ebktv. 15/A. § (4) bekezdése szerint ugyanis a hatóság az eljárása során ugyanazon  törvénysértés esetén a bíróság határozatának kézhezvételét követően az abban megállapított  tényállást alapul véve jár el.

 

A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, megállapítva, hogy az  elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban részben mellőzte az elsőfokú  ítélet indokolását. A másodfokú bíróság ítéletében azt rögzítette, hogy mivel az elsőfokú  bíróság a munkáltatói felmondást annak valótlansága okán hatályon kívül helyezte és  elrendelte a munkavállaló eredeti munkakörben történő továbbfoglalkoztatását, a felmondás  esetleges további, mögöttes vagy rejtett indokainak a vizsgálatára már nem volt módja. Erre  való tekintettel a másodfokú bíróság ítélete nem állapította meg, hogy a felperes  munkaviszonyának megszüntetése egyben az egyenlő bánásmód követelményét sértette volna,  vagy, hogy a munkáltató ezen intézkedése megtorlásnak minősülne.

 

A hatóság előtti eljárásban a munkáltató ezért arra hivatkozott, hogy a kérelem elutasításának  van helye azért, mert a jogerős ítélet szerint a kérelmezőt nem érte megtorlás a rendes  felmondás révén.

 

A hatóság azonban nem fogata el a munkáltató érvelését, ugyanis a másodfokú jogerős ítélet  szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg. A hatóság a folyamatban  lévő eljárást kimondottan azzal a céllal függesztette fel, hogy a jogerős ítélet által  megállapított tényállásra alapítsa döntését. Az Ebktv. a bíróság által megállapított tényállás  tekintetében kötelezi a hatóságot, hogy saját döntését arra alapozza, de nem köti az eljáró  bíróságoknak a feltárt tényállásból levont jogi következtetése, például, hogy a jogerős ítélet  szerint az elsőfokú munkaügyi bíróság túlterjeszkedett a bizonyítás és a bizonyítékok  értékelése során a Polgári perrendtartás 206. §-ában meghatározottak körén. Az Ebktv. fenti  szakasza lehetővé teszi, hogy a közhatalmat gyakorló bíróságok által peres eljárásukban  feltárt tényállást a hatóság közigazgatási eljárás során felhasználhassa, hogy ne kelljen  lefolytatnia bizonyítási eljárást olyan körülményekre, amelyekre a bíróságok azt már  megtették, és ez garantálja, hogy ne kerüljön sor egyes eljárási cselekmények szükségtelen megkettőzésére. Nyilvánvaló, hogy a bíróság által megállapított tényállás saját döntésbe  történő átültetése mellett a hatóságnak lehetősége van arra is, hogy a bíróság által fel nem tárt  körülményekre maga is bizonyítási eljárást folytasson le szükség szerint.

 

A hatóság az elsőfokú bíróság által feltárt és a másodfokú bíróság által sem vitatott  tényállást alapul véve megállapította, hogy az eljárás alá vont munkáltató megsértette az  egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy a kérelmező munkaviszonyát  megtorlásként szüntette meg. Az elsőfokú ítéletből kitűnik, hogy a munkaügyi perben a  televízió elnöke és a kérelmező közvetlen felettese is a felmondást részben azzal  indokolták, hogy a kérelmező nem volt lojális. A hatóság megítélése szerint a  kérelmezőnek felrótt lojalitás hiányaként elsősorban a korábbi, de a felmondás  átvételekor a kérelmező és a munkáltató között még folyamatban lévő munkaügyi per  értelmezhető. A megtorlás feltétele pedig az, hogy ok-okozati összefüggés álljon fenn a  hátrány és a kérelmező korábban az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző  magatartás miatt emelt kifogása között.  A hatóság az általa alkalmazni rendelt jogkövetkezményeknél figyelemmel volt arra,  hogy a kérelmezőt a munkaügyi perben megfelelően kompenzálták az elszenvedett  sérelemért, eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatása elrendelésével, továbbá  azzal, hogy a kérelmezőt ért vagyoni és nem vagyoni károk megtérítése tárgyában a  munkaügyi per még folyamatban volt.  A fentiekre tekintettel a hatóság eltiltotta a munkáltatót a jövőbeni jogsértés  tanúsításától és a közvélemény tájékoztatása érdekében határozatának nyilvános  közzétételéről rendelkezett az Ebktv. 16.§ (1) bekezdésének b) és c) pontjai alapján.