Equinet szeminárium

„Az egyenlő bánásmóddal foglalkozó szervezetek az értelmi fogyatékos személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés ellen” címmel tartott az Equinet szemináriumot Zágrábban 2017. március 9-10-én. (Equinet Seminar – Equality bodies tackling discrimination against persons with intellectual disabilities) 

 

 

„Nem vagyok tárgy. Ember vagyok. A szabadság engem is megillet.”

(„I’m not an object. I’m a person. I need my freedom.”)

- Rusi Stanev -

 

 

Dr. Lukovics Adél hatósági főreferens vett részt 2017. március 9-én és 10-én Zágrábban az értelmi fogyatékos személyeket érintő diszkrimináció kérdéseit napirendjére tűző szemináriumon, amelyet az Egyenlő Bánásmóddal foglalkozó Szervezetek Európai Hálózata (European Network of Equality Bodies, Equinet) és a horvát, kifejezetten a fogyatékos személyek jogainak védelmével foglalkozó alapjogi biztos hivatala (Croatian Office of the Ombudswoman for Persons with Disabilities) közösen szervezett.

A képzés célja kapacitásbővítés volt, hogy az egyenlő bánásmóddal foglalkozó szervezetek hatékonyabban tudjanak foglalkozni az értelmi fogyatékos személyeket – e tulajdonságuk miatt – érő diszkriminációs esetekkel. A szeminárium résztvevői egységes álláspontot alakítottak ki az értelmi fogyatékos személyeket érő hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos legfontosabb fogalmak, illetve koncepciók értelmezésében. A képzés hasznos gyakorlati útmutatást kívánt adni a fogyatékos személyeket érő diszkrimináció eseteinek kezeléséhez jogi, szakpolitikai és kommunikációs nézőpontból egyaránt.

A szemináriumot Anka Slonjsak, a fogyatékos személyek jogainak védelmével foglalkozó horvát alapjogi biztos és Evelyn Collins, az Equinet Igazgatóságának elnöke, illetve az Északír Egyenlő Bánásmóddal foglalkozó Bizottság (Equality Commission of Northern Ireland) ügyvezető igazgatója nyitotta meg.

A program első előadója Senada Halilcevic, az értelmi fogyatékossággal élő személyek és családjaik európai szövetsége, az Inclusion Europe alelnöke volt, aki felhívta a figyelmet az értelmi fogyatékos személyeket érő legfőbb kihívásokra. Utalt az ép gyermekekkel együtt történő oktatáshoz való hozzáférés hiányára, a cselekvőképességtől való megfosztásra, azon joguk elismerésének hiányára, hogy a közösség tagjának tekintsék őket és önállóan élhessenek, erőszak és diszkrimináció esetén az állapotuknak megfelelő panasztételi eljárás hiányára, illetve a könnyen érthető tájékoztatás (easy-to-read information) hiányára is. Az alelnök kérte az egyenlő bánásmóddal foglalkozó szervezeteket, hogy támogassák a szolgáltatások nyújtóinak ellenőrzésére irányuló független mechanizmusok működését, minél több vizsgált eset leírását hozzák nyilvánosságra könnyen olvasható formában, támogassák az értelmi fogyatékos személyeket függetlenül és önkéntesen segítő személyek munkáját, valamint az értelmi fogyatékos személyeket abban, hogy bántalmazásuk és manipulálásuk ellen hatékonyan felléphessenek.

Oliver Lewis, a Központ a Mentális Sérültek Jogaiért Alapítvány (Mental Disability Advocacy Centre, MDAC) ügyvezető igazgatója előadásában az értelmi fogyatékos személyek jogaira vonatkozó európai és nemzetközi jogi szabályozást ismertette. Bátorította az egyenlő bánásmóddal foglalkozó szervezeteket, hogy használják az európai és nemzetközi jogforrásokat - különösen az ENSZ Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményét (Convention on the Rights of Persons with Disabilities) - és a szakpolitikai stratégiákat az értelmi fogyatékos személyeket érő diszkriminációs ügyek vizsgálatában. Ösztönözte az egyenlő bánásmóddal foglalkozó szervezeteket, hogy kérjenek szakmai segítséget az értelmi fogyatékos személyeket támogató személyektől, az e tudományterületen jártas szakemberektől, valamint más egyenlő bánásmóddal foglalkozó szervezetektől.

Az előadásokat követően jogi, szakpolitikai, illetve kommunikációs műhelyfoglalkozásokon vettek részt az egyenlő bánásmód szervezetek képviselői. A hatóság munkatársa a jogi workshophoz csatlakozott, amely Oliver Lewis vezetésével a stratégiai pervitel (strategic litigation) és az ENSZ fogyatékosügyi egyezményének alkalmazásával foglalkozott az értelmi fogyatékos személyeknek nyújtott jogi segítség során. A stratégiai pervitelhez kapcsolódóan Oliver Lewis ismertette az MDAC által képviselt bolgár Rusi Stanev esetét. Stanev urat, akit egy hozzátartozója 2000-ben gondnokság alá helyeztetett, 2002-ben egy mentőautó az otthonától 400 km-re, egy férfiak számára létrehozott elmegyógyintézetbe szállította. Stanev úrral az intézetbe szállításának okát nem közölték. A Kínzás Megelőzésére létrehozott Európai Bizottság (European Committe for the Prevention of Torture, CPT) az intézet látogatása során megállapította, hogy az emberi tartózkodásra alkalmatlan, a körülmények embertelenek. Stanev úr nyolc évet töltött az intézetben, többszemélyes szobában lakott és rendszeresen arra ébredt, hogy valamelyik szobatársa meghalt. A Bolgár Helsinki Bizottság munkatársa az intézetben találkozott Stanev úrral, ahonnan az MDAC a Helsinki Bizottsággal együttműködve megpróbálták kihozni őt. 2006-ban egyébként Stanev úr megszökött, de elfogták és visszavitték az elmegyógyintézetbe. A szabadon bocsátása iránti kérelmeit a bolgár hatóságok, illetve bíróságok rendre elutasították. A hazai jogorvoslatok kimerítését követően a MDAC és a Bolgár Helsinki Bizottság az Emberi Jogok Európai Bíróságához (European Court of Human Rights) fordult. A 2006-ban beadott kérelem ügyében 2012-ben – két szóbeli meghallgatást követően – született ítélet. A Stanev v. Bulgaria (Application no. 36760/06) ügy volt az első, amelyben a strasbourgi bíróság a kínzás és embertelen bánásmód tilalmának (az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikke) megsértését egy fogyatékos személy ügyében mondta ki. Ebben az ügyben állapította meg először a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jog (5. cikk) sérelmét is a bíróság egy, a szociális biztonság és egészségügy területére tartozó esetben. Az ítéletet követően Bulgária ratifikálta az ENSZ fogyatékosügyi egyezményét és - nem-kormányzati szervezetek bevonásával - megkezdte a gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos nemzeti jogszabályok reformját. Stanev urat végül kiengedték az intézetből, a bolgár állam azonban nem rehabilitálta és élete végéig gondnokság alatt maradt. Stanev úr szabadulását követően együtt dolgozott az MDAC munkatársaival és nyilvános fórumokon osztotta meg a történetét az érdeklődőkkel. Strasbourgba utazása alkalmával így foglalta össze ügyének lényegét bolgár ügyvédjének: „Nem vagyok tárgy. Ember vagyok. A szabadság engem is megillet.” („I’m not an object. I’m a person. I need my freedom.”) Stanev úr a szeminárium előtti napon, március 8-án éjjel 61 éves korában hunyt el.

A szeminárium következő előadója  Martha Stickings, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (European Union Agency for Fundemental Rights, FRA) kutatója az értelmi fogyatékos személyek cselekvőképességének kérdéseiről tartott előadást és vezetett beszélgetést.

A kutató bemutatta az ENSZ fogyatékosügyi egyezményének 12. cikke által a cselekvőképességgel kapcsolatban felvázolt koncepciót és annak legfontosabb elveit, valamint az 1. számú Általános Megjegyzést (General Comment 1 relating to Article 12 of the CRPD). Kiemelte a támogatott döntéshozatali rendszer bevezetésének fontosságát, és utalt arra, hogy az 1. számú Általános Megjegyzés a támogatott döntéshozatallal kapcsolatban is tartalmaz gyakorlati útmutatást. Az előadó által ismertetett szabályozás célja, hogy a hagyományos gondnokság intézményét az egyezményt ratifikáló országokban a támogatott döntéshozatal rendszere váltsa fel.

A szeminárium második napján az értelmi fogyatékos gyermekek és nők jogaival foglalkoztak a résztvevők. Maureen Piggot, az Inclusion Europe elnöke bemutatta a szervezet munkáját, majd azokra a kihívásokra hívta fel a figyelmet, amelyekkel az értelmi fogyatékos nőknek szembe kell nézniük. Az ENSZ fogyatékosügyi egyezményéhez fűzött 3. számú Általános Megjegyzés főbb pontjainak ismertetését követően, az előadó rávilágított arra, hogy különösen a zárt intézetekben élő nők vannak megfosztva a jogaiktól, közöttük a reprodukció jogától (gyakori például, hogy nem tarthatják meg vagy nevelhetik fel gyermekeiket). Az előadó hivatkozott az értelmi fogyatékos gyermeket nevelő nőket – gyermekük állapota miatt – érő diszkrimináció jelenségére.   Hangsúlyozta az egyenlő bánásmóddal foglalkozó szervezetek szerepének fontosságát abban, hogy felhívják a figyelmet, az értelmi fogyatékos nők is jogok hordozói, és biztosítsanak az értelmi fogyatékos nők számára megfelelő kommunikációs csatornákat annak érdekében, hogy az őket ért sérelmeket előadhassák és a jogaikat gyakorolni tudják.

Biljana Janjic, a Disability Rights International nevű szervezet szerbiai irodájának munkatársa az értelmi fogyatékos gyermekek jogairól, illetve az e nehézségekkel küzdő gyermekek oktatáshoz való hozzáféréséről tartott előadást. Az előadó bemutatta az ENSZ fogyatékosügyi egyezményének 24. cikkét és az ahhoz kapcsolódó 4. számú Általános Megjegyzést, amelyek az értelmi fogyatékos gyermekek oktatáshoz való jogáról és hozzáféréséről szólnak. Az előadó hangsúlyozta a befogadó oktatási rendszer (inclusive education system) megvalósításának fontosságát, hogy az értelmi fogyatékos gyermekeket ne szegregáltan, hanem az ép gyermekekkel együtt, integráltan oktassák, valamint  e gyermekeknek is joguk van a minőségi és ingyenes alap-, illetve középfokú oktatáshoz az épekével azonos tanrend szerint. Az előadásokat követően az érintett témakörökhöz kapcsolódó kiscsoportos műhelybeszélgetéseken cserélhettek tapasztalatot a résztvevők.

A szeminárium Anne Gaspard és Anka Slonjsak záró üzenetével fejeződött be, amelyben az Equinet ügyvezető igazgatója és a fogyatékos személyek jogainak védelmével foglalkozó horvát alapjogi biztos megköszönte az egyenlő bánásmóddal foglalkozó szerveztek képviselőinek aktív részvételét és az eredményes hozzájárulását a szemináriumon folyó megbeszélésekhez.

 

 

Budapest, 2017. április 12.

 

Készítette: Dr. Lukovics Adél