Hátrány határozott idejű foglalkoztatás miatt

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. április 28-án kihirdetett ítéletében elutasította a kérelmező volt munkáltatójának az Egyenlő Bánásmód Hatóság jogsértést megállapító határozatával szemben benyújtott keresetét.

A hatóság a közigazgatási eljárásban -helyt adva a kérelemnek- megállapította, hogy a panaszos volt munkáltatója közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósított meg kérelmező határozott idejű foglalkoztatásával összefüggésben és megsértette az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. tv. 8. § r) pontját. A kérelmezőt hátrány érte a határozatlan idejű szerződéssel foglalkoztatott munkavállalókhoz képest, mert amikor munkaviszonya úgy szűnt meg a munkáltatójánál, hogy a többi munkavállalóval együtt egy költségvetési szerv foglalkoztatta tovább közalkalmazottként, a korábbi munkáltatójával megkötött határozott idejű szerződésére tekintettel kinevezése ugyancsak határozott időre szólt, amelynek lejártával azonban kérelmező jogviszonya megszűnt.

A bíróság – amint ezt az ítéletben kifejtette – abban a jogkérdésben döntött, hogy az a körülmény, mely szerint a felperesi munkáltató közel két éven keresztül, mintegy 12 alkalommal 1-2-3 hónapos időtartamokkal határozott időre foglalkoztatta a kérelmezőt (alperesi beavatkozó), ok-okozati összefüggésben van-e azzal a ténylegesen bekövetkezett sérelemmel, hogy az átszervezést követően ugyan az új munkáltató (költségvetési szerv) kérelmezőt is átvette, azonban határozott időre szóló kinevezésének lejártát követően újabb szerződést nem kötött vele. Kérelmező ezért, aki időközben várandós lett – nem tudott máshol elhelyezkedni.

A bíróság osztotta a hatóság határozati megállapítását, hogy a kérelmező összehasonlítható helyzetben azokkal a munkavállalókkal volt, akik határozatlan idejű munkaviszonnyal rendelkeztek. A közigazgatási eljárás során meghallgatott tanúk, kérelmező közvetlen felettesei és a munkáltatói jogkört gyakorló személy is úgy nyilatkoztak, hogy kérelmezőnek eleinte voltak betanulási nehézségei, azonban egy év elteltével a munkájához szükséges ismereteket, tapasztalatokat elsajátította. Közvetlen felettesei szerint ekkortól már semmi nem indokolta a határozott idejű foglalkoztatását, ennek ellenére a munkáltatói jogkör gyakorlója továbbra is határozott idejű, néhány hónapra kötött szerződésekkel foglalkoztatta. A munkáltató ezzel a kérelmezőt az átszervezést követően olyan helyzetbe hozta, hogy a költségvetési szerv, mint másik munkáltató a korábbi munkáltató által meghatározott időre szóló kinevezéssel foglalkoztatta, majd amikor az lejárt, új kinevezést már nem adott a részére.