Tájékoztató az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2013. évi tevékenységéről

 

      • Egyenlô Bánásmód Hatóság, 2014. 

      •  

         

         

         

      • ISSN 2060-7245

        Kiadó: Egyenlô Bánásmód Hatóság

        Felelôs kiadó: Dr. Honecz Ágnes

        Szerkesztô: Fris E. Kata

        Grafika: Maróti Réka

        Tipográfia, nyomdai elôkészítés: Stúdió RPG Kft.

        Grafikondesign: Wéber Andrea

        Készült: Kurrens Print Kft.

        Budapest – 2014.

        Felelôs vezetô: Réti Péter ügyvezetô igazgató

         Minden jog fenntartva

         

         

      •  

        Tartalomjegyzék

         

         

I. Bevezetô

5

  
II. Az Egyenlô Bánásmód Hatóság tevékenységérôl általában6
  
III. Az Egyenlô Bánásmód Hatóság 2013. évi tevékenysége a számok tükrében9
  
IV. Esetek a hátrányos megkülönböztetés különbözô területeirôl12
  IV.1. Foglalkoztatás12
  Visszavonták vezetôi megbízását, mert gyermeke született12
Roma származása miatt azonnali hatállyal szüntették meg közfoglalkoztatási jogviszonyát13
A munkaügyi központ nem biztosított jeltolmácsot
Teljes cafeteria-megvonás 10 nap betegség miatt
14
15
    
 IV. 2. Áruk forgalma, szolgáltatások igénybevétele15
  Kitessékelték a szórakozóhelyrôl a roma fiatalembert15
„Jelképes” jegy autista gyerekeknek15
Az árukészlet védelme nem diszkrimináció16
Csendes wellness – Gyerekmentes övezet!16
Halmozottan fogyatékos kisfiú a játszóházban17
    
 IV. 3. Gyermekétkeztetéssel kapcsolatos ügyek18
  Cukorbeteg gyermek az óvodában18
Lisztérzékeny gyermekek iskolai étkeztetése19
    
 IV. 4. Akadálymentesítéssel kapcsolatos ügyek20
  A mozi akadálymentes, a könyvtár nem20
Elektromos mopeddel a hivatalban21
Akadálymentes bejárat – Zárva!22
    
 IV. 5. Oktatás23
  „Cigányozó” tanárnô23
Mozgássérült kislány testnevelésórája24
Tanulási zavarral küzdô gyermek az iskolában24
Beilleszkedési és magatartási zavarokkal küzdô gyermek az osztályban24
Autista fiatal a szakiskolában24
SNI-s gyerek csak heti három alkalommal járhat iskolába25
Autista gyerek nem kapja meg az elôírt fejlesztést a kijelölt iskolában26
Magántanuló az órákon26
    
 IV. 6. Egészségügy27
  AIDS-betegek a fogorvosnál
Leszbikus véradók
27
30
    
V. Bírósági ügyek31
VI. Nemzetközi kapcsolatok34
VII. A TÁMOP- 5.5.5/08/1 projekt – A diszkrimináció elleni küzdelem
– a társadalmi szemléletformálás és a hatósági munka erôsítése
42
    
 VII. 1. A hatósági kommunikáció eredményei a diszkriminációs mechanizmusok megelôzésében42
VII. 2. Projektesemények 2013-ban46
    
  VII.2.1. Tudásmegosztás – információátadás és érzékenyítés46
  
VII.2.2. Projektkommunikáció50
    
 VII. 3. Az Egyenlô Bánásmód Hatóság médiakampánya51
    
  VII.3.1. Az EBH országos médiakampánya –
2013. február 1. – április 22.
52
  
VII.3.2. Az EBH vidéki médiakampánya – 2013. november 1.–30.60
    
 VII. 4. Kiadványok60
  
 VII. 5. Kutatási programok63

 


  •  I. Bevezetô

     

    A 2013. év mozgalmas esztendônek számít a hatóság történetében, hiszen több fontos változás is történt, melyekrôl említést szeretnék tenni a bevezetômben.

    Több jogszabály is megváltozott az elmúlt évben, mely érintette a hatóság mûködését.

    2013. július 1-tôl hatályát vesztette A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény X/A. fejezete és az Egyenlô Bánásmód Hatóságról és eljárásának részletes szabályairól szóló 362/2004. (XII.26.) Kormányrendelet is, melyek részletszabályai visszakerültek az egyenlô bánásmódról és az esélyegyenlôség elômozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) szabályai közé, ahol eredetileg is megtalálhatóak voltak. Így jelenleg az egyenlô bánásmód követelményével összefüggô minden szabályt az Ebktv. tartalmaz, ezáltal az egyenlô bánásmód követelményét érintô jogi szabályozás sokkal átláthatóbbá vált.
  • A hatóság 2012. január 1-tôl jogállását tekintve autonóm államigazgatási szerv, amely független, csak a törvénynek van alárendelve. 2013. január 1-jétôl a hatóság pénzügyi függetlensége is kiteljesedett azáltal, hogy fejezetet irányító szervi jogállással bíró központi költségvetési szerv lett, amelynek költségvetése az Országgyûlés költségvetési fejezeten belül önálló címet képez.

     

    Meghatározó volt a 2013-as év abból a szempontból is, hogy a 2009 áprilisában kezdôdött Európai Uniós támo- gatású TÁMOP-5.5.5 A diszkrimináció elleni küzdelem - a társadalmi szemléletformálás és a hatósági munka erôsítése címû projekt idôtartamát a támogató egy évvel meghosszabbította. Szintén a projektet érintô változás, hogy 2013. június 1-tôl megkezdôdött a pályázati programban kialakított és mûködtetett egyenlôbánásmód- referensi hálózat 3 éves fenntartási idôszaka, amelyben az európai uniós projekt helyett a hatóság koordinálja a hálózat tevékenységét.

     

    Végül, de nem utolsósorban a hatóság tavaly új székhelyre költözött, ahol megújult környezetben, jól megközelít- hetô helyen tudja fogadni az ügyfeleket, illetve lebonyolítani a tárgyalásokat.

     

    Az idei tájékoztató - hasonlóan az elôzô évekhez - a hatóság általános mûködésének és statisztikai számainak bemutatásán túl a tavalyi év legjellemzôbb és leginkább tanulságos eseteit ismerteti a hátrányos megkülön- böztetés különbözô területeirôl, valamint részletesen beszámol a hatóság bíróság elôtti ügyeirôl és nemzetközi kapcsolatairól is. Ezen kívül részletesen ismerteti a TÁMOP-5.5.5 projekt eseményeit, kommunikációs eredmé- nyeit, kiadványait és kutatásai programjait is.

     

    Úgy gondolom, hogy hasznos és tanulságos kiadványt tart kezében a Kedves Olvasó, amely azon túl, hogy bemu- tatja a hatóság mûködését és eredményeit, útmutatást valamint segítséget ad a diszkrimináció lehetséges áldoza- tainak ugyanúgy, ahogy az egyenlô bánásmód elvének megtartására kötelezettek számára is.

     

    Dr. Honecz Ágnes elnök

     

     

  • II. Az Egyenlô Bánásmód Hatóság tevékenységérôl általában
  •  

    Az Egyenlô Bánásmód Hatóság az egyenlô bánásmódról és az esélyegyenlôség elômozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) alapján jogállását tekintve az egyenlô bánásmód követelményének érvényesülését ellenôrzô, az ország egész területére kiterjedô illetékességû, autonóm, független államigazgatási szerv (Ebktv. 33. §). Mint államigazgatási szerv hatósági eljárása során az Ebktv-n túl A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) szabályai szerint jár el. A hatóság számára feladatot csak törvény állapíthat meg, döntéseivel szemben fellebbezésre nincs lehetôség, határozataival szemben bírósági felülvizsgálat kérhetô a Fôvárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon.

     

    A hatóság az egyenlô bánásmód követelménye megsértésének gyanúja esetén a jogaiban sértett fél kérelmére, vagy a törvényben meghatározott esetekben hivatalból, hatósági eljárást folytat le annak megállapítása érdeké- ben, hogy történt-e hátrányos megkülönböztetés. A hatóság legfôbb feladata az egyenlô bánásmód követelmé- nyének     megsértése      miatt            benyújtott         panaszok         kivizsgálása      és        az         egyenlô            bánásmód        szempontjainak érvényesítése. A hatóság eljárása többnyire kérelemre indul, mely elôterjeszthetô - formai kényszer nélkül - szóban, írásban vagy az ügyfélkapun keresztül. A kérelmek benyújtásában, az egyenlô bánásmód követelményével, annak érvényesítésével összefüggô felvilágosításban nagy szerepet játszik az országos egyenlôbánásmód-referensi hálózat, mely a megyékben több helyen is, havonta, rendszeres ügyfélfogadási idôpontokban segíti a hatékony jogvédelmet és a hatóság munkáját.

     

    A hatóság tevékenysége során nagy figyelmet fordít a vonatkozó nemzetközi jogi szabályozások és joggyakorlat, valamint a hazai bírósági döntések és joggyakorlat nyomon követésére és beépítésére saját gyakorlatába. A hatóság részt vesz több nemzetközi szervezet munkájában.

     

    A hatóság eljárása során a döntést megelôzôen fôszabályként tárgyalást tart, de az Ebktv-ben meghatározott esetekben mellôzheti a tárgyalás tartását (Ebktv. 16. § (12) bekezdés). A hatósági tárgyalást fôszabály szerint a kérelmezô lakóhelyén kell megtartani, amelyre többnyire az adott települési önkormányzatnál kerül sor. Ennek kap- csán az ügyintézôk gyakran utaznak vidékre és sokszor komoly szervezést igényel a tárgyalás helyszínének, valamint a szükséges infrastruktúrának a biztosítása. A budapesti tárgyalások a hatóság székhelyén vannak.

     

    A tárgyalásokról általánosságban elmondható, hogy lehetôséget biztosítanak a tényállás hatékony és részletes feltárására, a felek álláspontjának, céljának megismerésére, egymáshoz közelítésére.

     

    A hatóság a döntés elôtt minden esetben megkíséreli a felek között egyezség létrehozását. Amennyiben erre a felek hajlandóságot mutatnak, és a létrejött egyezség a jogszabályoknak megfelel, a hatóság az egyezséget határozattal jóváhagyja. Az egyezség végrehajtása ugyanúgy kényszeríthetô ki, mint a jogsértést megállapító határozatoké.

     

    A hatósági eljárás keretében létrejött egyezségekhez kapcsolódóan fontos említést tenni a hatósági eljárás keretein kívül, de a hatóság eljárásának hatására létrejött egyezségekrôl is. Számos ügyben a hatósági eljárás folyamán, mintegy annak hatására, a felek az eljárás keretein kívül, „egymás közt” megegyeznek, ezért kérelmezô kérelmét visszavonja és a hatósági eljárás megszüntetésre kerül. Erre az eljárás bármely szakaszában sor kerülhet. Elôfordul, hogy közvetlenül a hatósági eljárás megindítását, illetve a bepanaszolt szerv errôl történô - jogszabály- ismertetést is magában foglaló - értesítését követôen a bepanaszolt szerv azonnal felhagy a jogsértô magatartás- sal, visszavonja a diszkriminatív intézkedést, illetve a kérelmezô számára is elfogadható megoldást kínál a helyzetre. Elôfordul az is, hogy a megegyezésre csak az eljárás egy késôbbi szakaszában - a hatóság által a tényállás feltárása, az ügy eldöntése érdekében foganatosított számos eljárási cselekményt követôen - kerül sor. Bár ezekben az ügyekben sem érdemi döntés, sem a hatóság által jóváhagyott egyezség nem születik, tehát a statisztikákból kimutathatóan az ügy nem zárul semmiféle eredménnyel, a kérelmezô szempontjából mégis gyakran eredményesebbnek tekinthetôek ezek az ügyek, mint akár egy jogsértést megállapító határozattal, a bepanaszolt szerv megbírságolásával zárult ügy.
     Az egyedi ügyekben lefolytatott hatósági eljárásokon túl a hatóság jelentôs feladatát képezi a tájékoztatás és az egyenlô bánásmód megsértése elleni fellépéshez történô egyénre szabott segítségnyújtás az érintettek számára. Az érintett személy megkeresését követôen erre telefonon, elektronikus levélben, levélben, illetve ügyfélfogadás során, személyesen is sor kerülhet.

     

    A hatósághoz - mind írásban, mind az ügyfélfogadás alkalmával - igen nagy számban érkeznek olyan panaszok, megkeresések is, amelyek nem az egyenlô bánásmód tárgyköréhez kapcsolódnak, hanem más jellegû jogsérelmekre, egyéb problémákra vonatkoznak, illetve amelyekben a hatóság nem rendelkezik hatáskörrel. A hatóság honlapján is közzétett statisztikai adatokból megállapítható, hogy az egyéb megkeresések száma 2013- ban is jóval meghaladta a hatóság hatáskörébe tartozó diszkriminációs ügyek számát. A hatóság ügyintézôi min- den megkeresésre válaszolnak, tájékoztatják az ügyfeleket arról, hogy a hatóság milyen esetekben tud eljárni, továbbá lehetôség szerint arról is tájékoztatást nyújtanak, hogy az adott ügyben a panaszosok hova fordulhatnak problémájukkal, illetve - amennyiben ennek feltételei adottak - a hatóság átteszi az ügyet a hatáskörrel rendelkezô szervhez. Az egyéb ügyek megválaszolása során törekszünk arra, hogy egyrészt adjunk egy általános, de a legfontosabb eljárási szabályainkra is kitérô felvilágosítást a hatóság tevékenységérôl, másrészt pedig lehetôség szerint tájékoztassuk az ügyfelet a konkrétan felvetett probléma megoldási irányáról is. Fontos szempont, hogy a hozzánk fordulók érezzék, nem egy általános formaszöveget kaptak válaszul, hanem az ô, személyes kérdésükre vála- szolunk.

     

    Bár a törvény tartalmazza, hogy a hatóság akkor tud eljárást indítani, ha a jogsértésrôl való tudomásszerzéstôl számított egy év és a jogsértés bekövetkezésétôl számított három év még nem telt el, számos panasz érkezik, melyeket idôbeli hatály miatt nem tudunk vizsgálni. Továbbra is sokan kérik bírósági ítéletek, gyámhatóság által vagy valamely más közigazgatási szerv által hozott határozatok, továbbá jogszabályok felülvizsgálatát, amire azonban a hatóságnak nincs lehetôsége.

     

    Az        Egyenlô           Bánásmód        Hatóság           olyan    esetben,           ha        valamely,          az         egyenlô            bánásmód        követelményének érvényesülését a jövôre nézve jelentôs mértékben hátrányosan befolyásoló jogszabályi változást tapasztal, az Ebktv. 14. § (1) bekezdés c) pontja alapján - akkor, ha részére az egyenlô bánásmódot érintô kormányzati döntés vagy közjogi szervezetszabályozó eszköz és jelentés tervezete elôzetes véleményezés céljából megküldésre kerül - felhívja erre a jogalkotó figyelmét.

     

    Olyan esetekben, amikor a hatóság nem tud élni az Ebktv. 14. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt jogával, mert elôzetesen nem küldték meg a részére véleményezésre a jogszabály tervezetet, azonban utólag észleli, hogy a hatályba lépett jogszabály valamely rendelkezése felveti annak az egyenlô bánásmód követelményébe ütközését – mivel utólagos normakontroll iránti kérelmet az Alkotmánybírósághoz önállóan nem terjeszthet elô – az alapvetô jogok biztosához fordulhat. Az Egyenlô Bánásmód Hatóság az Ebktv., valamint a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlôségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (Fot.) alapján az elmúlt években hatékonyan tudott eljárni az akadálymentesítés, illetve az egyenlô esélyû hozzáférés hiányát érintô ügyekben. Az eredményes fellépés számottevô részben annak volt köszönhetô, hogy a Fot. egyes területeket illetôen konkrét határidôket állapított meg az akadálymentesítésre, mely határidôk lejártával nem lehetett jogszabályi moratóriumra hivatkozni az akadálymentesítési kötelezettség elmulasztása esetén. Ily módon például a közszolgáltatásokhoz való egyenlô esélyû hozzáférés tekintetében fokozatosan felszámolásra kerülhetnek a még meglévô akadálymentesítési hiányosságok.

     

    A közlekedési rendszerek, tömegközlekedési eszközök és utasforgalmi létesítmények vonatkozásában a Fot. 29. § (1) bekezdése szerint fokozatosan, de - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - legkésôbb 2010. január 1-jéig kellett megteremteni a fogyatékos személyek általi biztonságos igénybevétel feltételeit. A személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény (Sztv.) már késôbbi határidôrôl rendelkezett, az 51. § (4) bekezdésének 2012. december 30-ig hatályos szövege szerint „az egyenlô esélyû hozzáférés feltételeit a közforgalmú menetrend alapján végzett személyszállításban részt vevô jármûveken, továbbá a pályaudvarokon, az állomás és a megállóhely személyforgalom lebonyolítására és kiszolgálására szolgáló részében fokozatosan, de legkésôbb 2013. január 1-jéig meg kell teremteni”.

     

     

    Az Sztv. 51. § (4) bekezdését az Országgyûlés 2012. december 17-i ülésnapján elfogadott, a Magyar Közlöny 2012. december 22-i számában kihirdetett 2012. évi CCVIII. törvény, 2012. december 31-i hatállyal, a követ- kezôképpen módosította: „Az egyenlô esélyû hozzáférés feltételeit a közforgalmú menetrend alapján végzett személyszállításban részt vevô jármûveken, továbbá a pályaudvarokon, az állomás és a megállóhely személyforgalom lebonyolítására és kiszolgálására szolgáló részében fokozatosan meg kell teremteni, ennek érdekében az ezen jármûveket és létesít- ményeket érintô beruházások, fejlesztések, beszerzések során, valamint – ha ez mûszaki szempontból lehetséges – az átalakítások során az egyenlô esélyû hozzáférés követelményeit már érvényesíteni kell.” A jogalkotó a tömegközlekedés tekintetében már semmilyen határidôt nem írt elô, sôt, a komplex akadály- mentesítési kötelezettség teljesítését határozatlan idôre felfüggesztette, ezáltal megszüntetve a fokozatos meg- valósulást azokban az esetekben, ahol nem kerül sor beruházásra, fejlesztésre, beszerzésre vagy átalakításra. Önmagában a fokozatosság elôírása álláspontunk szerint nem ad elegendô garanciát és kellô jogalapot arra nézve, hogy az egyenlô esélyû hozzáférés érdekében belátható idôn belül intézkedések megtételét lehessen kikényszeríteni. Javaslattal éltünk az alapvetô jogok biztosa felé, hogy a fentiekkel kapcsolatosan a 2011. évi CXI. törvény 2. § (3) bekezdése alapján, az utólagos normakontroll jogával élve forduljon az Alkotmánybírósághoz, tekintettel arra, hogy a jelenlegi jogszabályi környezet az egyenlô bánásmódhoz való jog korlátozásához vezethet nemcsak a fo- gyatékos emberek, hanem más, védett tulajdonsággal rendelkezô csoportok (pl. egészségi állapotuk vagy idôs koruk miatt mozgásukban korlátozottak) vonatkozásában is. Az alapvetô jogok biztosa tájékoztatta a hatóságot, hogy a kérdésben megkereste az Alkotmánybíróságot, de az ügyben döntés még nem született.

  • III. Az Egyenlô Bánásmód Hatóság 2013. évi tevékenysége a számok tükrében

     

    Az Egyenlô Bánásmód Hatósághoz 2013. évben 1496 beadvány érkezett, mely több mint másfélszerese az elôzô években érkezett panaszok számának. Ebbe a számba beletartozik az a 173 panaszbeadvány is, mely a 19 megyében dolgozó egyenlôbánásmód-referens közremûködésével készült el, az általuk tartott ügyfélfogadáson, ahol emellett 2730 regisztrációs lap felvételére is sor került azokról a bejelentésekrôl, amelyek nem a hatóság hatáskörébe tartoznak.

     

    A korábbi évekhez hasonlóan a városi lakosságtól érkezett beadványok száma körülbelül háromszorosan megha- ladta a kisebb településekrôl a hatóság eljárását kezdeményezôk arányát. A legtöbb panasz Budapestrôl, valamint Pest és Borsod-Abaúj-Zemplén megyébôl érkezett a hatósághoz, míg a legkevesebben Gyôr-Moson-Sopron, Vas és Csongrád megyébôl kezdeményezték a hatóság eljárását. A tavalyi év statisztikai adataiból ugyanakkor az is megállapítható, hogy területenként eltérô, hogy egy adott megyébôl milyen védett tulajdonsághoz való tartozás miatt fordulnak a panaszosok a hatósághoz. Például amíg a Budapestrôl beérkezett panaszoknál leggyakrabban az egészségi állapotot és fogyatékosságot jelölik meg a panaszosok védett tulajdonságként, addig a BAZ megyébôl érkezett panaszok esetében a kérelmezôk nemzetiséghez való tartozásuk miatt, a Pest megyébôl érkezett panaszok esetében pedig életkoruk miatt érezték úgy, hogy sérült velük szemben az egyenlô bánásmód követelménye.

     

    A hatóság a 2013. évben a beadványok alapján 589 esetben indított eljárást, míg 907 esetben tájékoztatta a hozzá forduló ügyfelet, hogy kérelme nem tekinthetô diszkriminációs panasznak és más szervhez irányította a panaszost.

     

    2013-ban vizsgált panaszok számának megoszlása

     

    Azokban az ügyekben, amelyekben eljárás indult, a kérelmezôk leggyakrabban fogyatékosságukat (119 esetben), nemzetiséghez való tartozásukat (113 esetben) valamint egészségi állapotukat (77 esetben) jelölték meg védett tulajdonságként a hatósághoz eljuttatott panaszukban.

     

    Panaszok száma 2013-ban a védett tulajdonság alapján

  •  

     

    A jogsértést megállapító határozatokból is az látszik, hogy leggyakrabban a kérelmezôk fogyatékosságával (6 esetben) valamint egészségi állapotával kapcsolatban (4 esetben) sértette meg az eljárás alá vont az egyenlô bánásmód követelményét.

     

    A 2013. évben 345 közigazgatási döntés született, mely 122 esetben elutasító határozattal, 120 esetben eljárást megszüntetô végzéssel zárult, 52 esetben érdemi vizsgálat nélküli elutasítással végzôdött, 21 esetben állapította meg a hatóság, hogy az eljárás alá vont megsértette az egyenlô bánásmód követelményét és 30 esetben egyezséget jóváhagyó határozat született.

     

    Közigazgatási döntések száma 2013-ban


  • Az egyenlô bánásmód követelményét megsértôkkel szemben a szankciók közül a legtöbb esetben a további jogsértô magatartástól való eltiltásra (15 esetben), illetve a határozat nyilvános közzétételének elrendelésére (11 esetben) került sor. A kiszabott bírság összege 3 millió forint volt.

     

    A diszkrimináció területét tekintve a legtöbb panasz a foglalkoztatással kapcsolatban érkezett (248 esetben), ezen belül is a foglalkoztatási jogviszony létesítésénél vagy megszüntetésénél érezték úgy a legtöbben, hogy sérült az egyenlô bánásmód követelménye, ezt követi az áruk forgalmának és szolgáltatások igénybevételének területe (108 esetben), valamint az oktatás és képzés (73 esetben).

     

    Az elôzô évekhez hasonlóan 2013. évben is a legtöbb eljárás gazdasági társasággal (239 esetben), helyi és nemzetiségi önkormányzatokkal valamint azok szerveivel (99 esetben), illetve oktatási intézményekkel (85 eset- ben) szemben indult. A jogsértést megállapító határozatoknál ugyanez a sorrend figyelhetô meg, ha a jogsértô szerv típusa szerint csoportosítjuk a 2013. évben született határozatokat.

     

    A hatóság 2013-ban többségében közvetlen hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos panaszokkal foglalko- zott, de jelentôs számban érkeztek panaszok zaklatás miatt is. Közvetett hátrányos megkülönböztetés, megtorlás és jogellenes elkülönítés miatt csak néhány esetben keresték fel a hatóságot.

     

     Diszkrimináció fajtája a 2013-ban vizsgált panaszok esetében
    (panaszok száma szerint)

     

      

  • IV. Esetek a hátrányos megkülönböztetés különbözô területeirôl
  • IV. 1. Foglalkoztatás
  •  

    A korábbi évekhez hasonlóan 2013-ban is a foglalkoztatás területérôl érkezett a legtöbb panasz a hatósághoz. Az ügyfelek leggyakrabban életkor, anyaság (terhesség), egészségi állapot és nemzetiséghez való tartozás miatti diszkriminációra hivatkoztak. Az alábbiakban bemutatunk néhány jellemzô esetet a foglalkoztatás területérôl.

     

    Visszavonták vezetôi megbízását, mert gyermeke született (EBH/135/2013)

     

    Az alábbi esetben a kérelmezô, aki vezetô beosztásban állt az egyik egyetemnél, azzal a panasszal fordult a hatósághoz, hogy vezetôi kinevezését a szülési szabadsága idején, anyasága miatt vonták vissza. Kérelmezô az egyetem ellen élt panasszal, mivel - bár vezetôi megbízását a kinevezési jogkört gyakorló miniszter vonta vissza - a miniszter az egyetem kezdeményezésére, illetve javaslatára hozta meg intézkedését.

     

    Az egyetem visszautasította a diszkriminációra vonatkozó feltevést. Alapvetôen arra hivatkozott, hogy nem kérelmezô szülése (anyasága) miatt kezdeményezte a miniszternél kérelmezô vezetôi megbízásának vissza- vonását, hanem azért, mert csak így volt biztosítható a vezetôi feladatok ellátása. Ezt azzal indokolta, hogy a vezetô tekintetében nincs lehetôség helyettesítésre, az adott pozíció csak pályázat útján tölthetô be, illetve vezetôi megbízás a felsôoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 96. § (5) bekezdése szerint minimálisan 3 évre adható, így azt nem lehetett a kérelmezô távollétének (szülési szabadságának) idejéhez kötni. Ezért a vezetôi feladatok ellátása csak kérelmezô vezetôi megbízásának visszavonásával, és új vezetôt kinevezésével volt megoldható. Az egyetem hivatkozott arra is, hogy a vezetôi megbízást nem is ô vonta vissza, hanem a miniszter, tehát felelôssége ezért sem áll fenn.

     

    A hatóság megvizsgálta az ügyet, melynek során kiderült, hogy kérelmezô 2011. január elején bejelentette ter- hességét az egyetemnek, és azt is, hogy májusban fog szülni. Egyidejûleg arról is nyilatkozott, hogy hat hónaposra tervezhetô a szülés miatti távolléte, mivel szülési szabadságát követôen szeretne azonnal munkába állni. Kérelmezô azt javasolta, hogy távolléte alatt két beosztottja lássa el a helyettesítését. Az egyetem nem értett egyet a kérelmezô által javasolt megoldással, azonban nem tett semmilyen intézkedést a helyzet megoldására. Amikor kérelmezô 2011. május elején szülési szabadságra ment, az egyetem állásfoglalást kért a felügyeletet ellátó minisztertôl a távollévô vezetô helyettesítésének kérdésében, majd ezzel kapcsolatos levélváltások következtek. Végül az egyetem 2011. július közepén javaslatot tett a miniszternek a kérelmezô vezetôi megbízásának vissza- vonására. Az egyetem javaslatára a miniszter 2011. szeptember közepén, október 31-ei hatállyal visszavonta kérelmezô vezetôi megbízását, és új vezetôi pályázat kiírása iránt intézkedett. Kérelmezô elôzetes nyilatkozatainak megfelelôen a szülési szabadságát követôen 2011. november 2-án munkába állt (már nem úgy, mint vezetô). A pályázat keretében kiválasztott új vezetô 2012. február 1-én került kinevezésre.

     

    A hatóság nem fogadta el az egyetem érveit – mivel kérelmezô több ízben is megerôsítette, hogy október 31-ét követôen munkába áll, tehát július közepén már nem volt ésszerû a kérelmezô vezetôi megbízásának vissza- vonását kezdeményezni. A hatóság álláspontja szerint az osztály folyamatos vezetésének megoldása érdekében szeptember közepén már nem volt indokolt a kérelmezô vezetôi megbízásának visszavonása és új vezetôi pá- lyázat kiírása. Ekkor kérelmezô szülési szabadságából már csak mintegy másfél hónap volt hátra (amit egyébként szükség esetén hajlandó lett volna megszakítani is), tehát reálisan nyilvánvalóan nem lehetett arra számítani, hogy egy pályázat ezt követôen történô kiírásával a vezetô távollétének ideje alatt megoldható lenne az osztály vezetése. Kérelmezô vezetôi pozícióban történô megtartásával lehetett volna legrövidebb idôn belül biztosítani az osztály vezetését. Éppen kérelmezô vezetôi megbízásának visszavonása és a pályázat kiírása vezetett elôre láthatóan is oda, hogy az osztály még a kérelmezô munkába állását követôen is - hónapokon keresztül - vezetô
     nélkül maradjon. Az egyetem nem tájékoztatta a minisztert azokról a körülményekrôl, melyek az adott idôpontban már indokolatlanná tették a vezetôi pályázat kiírását és kérelmezô vezetôi megbízásának visszavonását.

     

    A hatóság - tekintettel a kimentés sikertelenségére - megállapította, hogy az egyetem a kérelmezô vezetôi meg- bízásának visszavonásával kapcsolatban, az adott körülmények között tett intézkedéseivel kérelmezôvel szemben közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósított meg, amely összefüggésben állt anyaságával, megsértve ezzel az egyenlô bánásmód követelményét.

     

    A vezetôi megbízás visszavonása egyébként kérelmezô közalkalmazotti jogviszonyát nem érintette, kérelmezô munkabérét pedig úgy korrigálták, hogy annak összege a vezetôi megbízás visszavonása ellenére is változatlan maradjon. Így megállapítható volt, hogy az egyetem maga is próbálta enyhíteni az intézkedés hátrányos következményeit, ezért a hatóság szankcióként megelégedett azzal, hogy elrendelte a határozatnak a hatóság honlapján 90 napra történô közzétételét.

     

    Az egyetem a határozat bírósági felülvizsgálatát kérte, azonban a bíróság osztotta a hatóság álláspontját, és a határozatot hatályában fenntartotta.

     

    Roma származása miatt azonnali hatállyal szüntették meg közfoglalkoztatási jogviszonyát (EBH/447/2013)

     

    A cigány származású kérelmezô azt panaszolta, hogy a települési önkormányzatánál fennálló közfoglalkoztatási jogviszonyát szabálysértés elkövetése miatt azonnali hatállyal megszüntették, ugyanakkor az azonos szabály- sértést elkövetô munkatársát csak írásbeli figyelmeztetésben részesítették. Kérelmezô közfoglalkoztatási jogviszo- nyát az önkormányzat azért szüntette meg azonnali hatállyal, mert tetten érték a munkahelyérôl eltulajdonított 10 kg szén szállítása közben. A szenet kérelmezô a szintén az önkormányzatnál, hozzá hasonlóan kazánfûtô munkakörben alkalmazott munkatársától kapta. Az eljárásban csatolt bírósági végzés szerint kérelmezô és munkatársa, mint társtettesek elkövették a tulajdon elleni szabálysértést, és a bíróság mindkettôjükkel szemben 30 000 Ft pénzbírságot szabott ki.

     

    A bepanaszolt önkormányzat védekezésében elôadta, hogy kérelmezôvel szemben azért élt az azonnali hatályú felmondás jogával, mert ôt a rendôrjárôr tetten érte, amint az eljárás alá vont tulajdonát képezô fûtôanyagot el- tulajdonította, továbbá tettét maga is elismerte. Az önkormányzat kérelmezô munkatársa esetében azért csak az írásbeli figyelmeztetés eszközével élt, mert az önkormányzat álláspontja szerint a lopást ténylegesen nem a munkatárs, hanem kérelmezô követte el. A bíróság végzésének jogerôre emelkedését követôen azonban az önkormányzat kérelmezô kollégájának bûnösségét is bizonyítottnak találta, és az ô munkaviszonyát is megszün- tette azonnali hatállyal. (Eljárásának megindításáról az önkormányzatot a hatóság a bíróság végzés jogerôre emelkedését követôen, de a munkatárs azonnali hatállyal történô elbocsátását megelôzôen értesítette). Az önkor- mányzat hivatkozott arra is, hogy figyelembe vette kérelmezô munkatársának szociális körülményeit, valamint azt, hogy a közfoglalkoztatási munkaviszony rendkívüli felmondással történô megszüntetése esetén az aktív ko- rúak ellátására való jogosultsága megszûnik, és ezért részesítette csupán írásbeli figyelmeztetésben.

     

    Az iratokhoz csatolt írásbeli figyelmeztetés azonban azt tartalmazta, hogy kérelmezô munkatársa is elismerte még a cselekmény felfedezésekor a rendôrjárôr és a polgármester elôtt, hogy segítséget nyújtott kérelmezônek a cselekmény elkövetéséhez, és ezt a magatartást a munkáltatói jogkört gyakorló polgármester a figyelmeztetés- ben kifejezetten olyan súlyúnak értékelte, amely alapján indokolt lett volna a rendkívüli felmondás alkalmazása. Az írásbeli figyelmeztetésben foglaltak szerint kérelmezô munkatársa esetében az önkormányzat nem a bizonyí- tottság hiánya vagy a cselekmény súlya alapján nem élt az azonnali hatályú felmondás eszközével, hanem dön- tésénél szociális szempontot tartott szem elôtt. Kérelmezô szociális helyzetének figyelembe vételére ugyanakkor nem volt utalás, holott hatgyermekes családapaként ez az ô esetében is indokolt lehetett volna.

     

    A hatóság megállapította, hogy a tulajdon elleni szabálysértést elkövetô két munkavállaló cselekménye, helyzete között az önkormányzat nem tudott bizonyítani olyan releváns különbséget, amely megalapozhatná az eltérô bánásmódot velük szemben, így az általa felhozottakat a hatóság nem tudta elfogadni kérelmezô azon álláspont- jának cáfolataként, hogy a megkülönböztetés hátterében a két személy eltérô származása állt.

     

     

    A hatóság megállapította, hogy az eljárás alá vont Önkormányzat azzal az intézkedésével, hogy a roma nemzetiséghez tartozó kérelmezô közfoglalkoztatási jogviszonyát szabálysértés elkövetése miatt a cselekmény felfedezését követô napon azonnali hatállyal megszüntette, míg ugyanazon szabálysértés elkövetése miatt más, nem roma származású munkavállalót lényegesen enyhébb munkajogi szankcióval sújtott, a kérelmezôvel szem- ben megsértette az egyenlô bánásmód követelményét, és közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósított meg. A hatóság az eljárás alá vontnak megtiltotta a jogsértô magatartás jövôbeni tanúsítását. Az eljárás alá vont nem támadta meg a hatóság határozatát.

     

    A munkaügyi központ nem biztosított jeltolmácsot (EBH/395/2013)

     

    A következô ügyben ugyan nem munkáltató elleni panaszról lesz szó, azonban mivel egy foglalkoztatással össze- függô szolgáltatás egyenlô esélyû hozzáférésének hiányát kifogásolta a panaszos, mégis a foglalkoztatás téma- köréhez kapcsolódva ismertetjük az esetet. Az ügy annyiban is speciális, hogy nem maga a jogsérelmet szenvedett személy kezdeményezte a hatóság eljárását, hanem közérdekû igényérvényesítôként egy alapítvány, mivel a jogsértés veszélye fogyatékos személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti.

     

    Egy - a hallássérültek segítésével és érdekvédelmével foglalkozó - alapítvány közérdekû érdekérvényesítôként azt panaszolta, hogy a munkaügyi központ kirendeltsége nem biztosított jeltolmácsot az általa szervezett ál- láskeresési információs napon, melyre egyébként a közérdekû igényérvényesítôt is meghívta, aki elôzetesen kifejezetten érdeklôdött, hogy lesz-e jeltolmács a rendezvényen, azonban nemleges választ kapott. Az általa csatolt iratokból egyértelmûen kiderült, hogy a bepanaszolt szerv közel egy hónappal az információs nap tervezett idôpontja elôtt meghívót küldött a közérdekû igényérvényesítô számára, mely szervezetrôl tudta, hogy hallássérül- tekkel foglalkozik. A közérdekû igényérvényesítô a rendezvény elôtt pár nappal jelezte részvételét, és a rendez- vényen helyet kapott más, a megváltozott munkaképességûek foglalkoztatása területén tevékenykedô szervezet is. Az információs napon hallgatóságként bárki, korlátozás nélkül részt vehetett. A munkaügyi központ (illetve annak kirendeltsége) az egyenlô bánásmódról és az esélyegyenlôség elômozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) rendelkezései alapján, mint hatósági jogkört gyakorló szervezet köteles megtartani az egyenlô bánásmód követelményét minden jogviszonyában, illetve minden eljárása és intézkedése során. Az állami szerv által rendezett „álláskeresési információs nap” a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlôségük biztosí- tásáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (Fot.) szerint foglalkoztatási szolgáltatás, azaz közszolgáltatás. Tehát a bepanaszolt szerv köteles volt biztosítani az információs napon nyújtott szolgáltatásokhoz való egyenlô esélyû hozzáférést a fogyatékos személyek, köztük a hallássérültek részére.

     

    Nem értett egyet a hatóság a bepanaszoltnak azon álláspontjával, hogy - mivel nem egyedi ügyfelet érintô ügyintézésrôl volt szó, ezért a rendezvényre nem vonatkoztak a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) jeltolmács alkalmazására vonatkozó rendelkezései - a jeltolmács biztosítása nem volt jogszabályi kötelezettsége. A jeltolmács biztosításának kötelezettsége a hatóság álláspontja szerint az Ebktv., valamint a Fot. rendelkezései alapján fennállt.

     

    A hatóság osztotta a közérdekû igényérvényesítônek azon érvelését, hogy a hallássérült személyek számára a szolgáltatás igénybevételét biztosító jeltolmács-szolgáltatás rendelkezésre állásáról a bepanaszoltnak attól függetlenül kellett volna gondoskodnia, hogy ilyen igényt elôzetesen jeleztek-e, illetve, hogy a jelzés mikor érkezett. A bepanaszolt szerv maga is utalt arra, hogy a rendezvényt bárki látogathatta, tehát számolnia kellett azzal, hogy az elôzetes bejelentés nélkül érkezô megváltozott munkaképességû érdeklôdôk között hallássérültek is lesznek. Arra, hogy nem volt tudomása az igény felmerülésérôl, a bepanaszolt szerv alappal már csak azért sem hivatkozhatott, mert a rendezvényre meghívta munkáltatóként/szolgáltatóként a közérdekû érdekérvényesítôt is, akirôl tudta, hogy hallássérültekkel foglalkozó szervezet. A rendezvény elôkészítése során a bepanaszoltnak kellett volna felmérnie, hogy lesz-e szükség jeltolmácsra, és ennek körében pl. egyeztetnie a közérdekû igényérvényesítôvel. A hatóság megállapította, hogy a bepanaszolt munkaügyi központ a hallásszervi fogyatékos személyekkel szem- ben mulasztással megvalósuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósított meg. A hatóság megtiltotta a jogsértô magatartás jövôbeni tanúsítását.
     Teljes cafeteria-megvonás 10 nap betegség miatt (EBH/46/2013)

     

    A hatóság - jogszabály adta kötelességének eleget téve - minden esetben megkíséreli a felek között egyezség létrehozását. A következô ügy egyezséggel zárult. Közérdekû igényérvényesítôként fordult a hatósághoz 2013-ban egy szakszervezet, az adott munkáltató elôzô évi Cafeteria Szabályzatával kapcsolatban. A közérdekû érdekérvényesítô szerint a 2012. évi szabályzat sértette az egyenlô bánásmód követelményét, mivel az éves szinten – göngyölítetten számolva – 10 napot meghaladó, betegség miatti hiányzás esetén egy teljes havi cafeteria-juttatás megvonását írta elô, mely egészségi állapot miatti hátrányos megkülönböztetést eredményezett. A hatóság eljárása során a felek között egyezség született, melyben a munkáltató vállalta, hogy az egyezségben meghatározott határidôre, utólagosan kárpótolja azokat, akiktôl az elôzô évi szabályzat alapján aránytalan mértékben vonták meg a juttatást. A hatóság a felek között kölcsönösen kialakított egyezséget határozatával jóváhagyta.

     

  • 2. Áruk forgalma, szolgáltatások igénybevétele
  •  

    Kitessékelték a szórakozóhelyrôl a roma fiatalembert (EBH/369/2013)

     

    Egyezséggel végzôdött az az eljárás, amely azért indult, mert a roma származású panaszost kitiltották az egyik szórakozóhelyrôl, amikor baráti társasággal szerette volna megünnepelni egyikük születésnapját. Az ünneplésben való részvétele azért hiúsult meg, mert az intézménybe történô bejutása után 10-15 perccel a biztonsági ôrök keményebb szavak elhangzása mellett kitessékelték azzal az indokkal, hogy ott korábban „balhézott”. Kérelmezô a biztonsági ôrök állítását azzal cáfolta, hogy korábban csupán három alkalommal volt a bepanaszolt szóra- kozóhelyen és soha semmilyen rendbontásban nem vett részt. Elôadta továbbá, hogy megfigyelte, hogy a bepanaszolt helyen szolgálatot teljesítô biztonsági ôrök rendszeresen kiszûrik a vendégek közül a romákat, függetlenül a viselkedésüktôl, vagy az öltözetüktôl. Kérelmezô szerint nem volt objektív oka annak, hogy kivezették, hiszen sem korábban, sem az adott éjszakán nem volt semmi kivetni való viselkedésében. Megítélése szerint a szórakozóhelyrôl való kitiltásának valódi oka a bôrszíne, valamint a nemzetiséghez való tartozása volt. Az eljárás alá vont az eljárást lezáró egyezségben vállalta, hogy a jövôben kérelmezôt roma származása vagy bôrszíne miatt nem tiltja ki az általa üzemeltetett szórakozóhelyrôl. Felajánlott továbbá kérelmezô részére egy klubkártyát, ami zárt közösségi szórakoztatáson való részvételre, továbbá bizonyos esetekben ingyenes belépésre is jogosít. Kérelmezô a felajánlottakat elfogadta és ezzel az ügyet lezártnak tekintette, és kijelentette, hogy az eljárás alá vonttal szemben az adott üggyel összefüggésben semmilyen további követelése nincs. A hatóság az egyezséget határozatával jóváhagyta.

     

    „Jelképes” jegy autista gyerekeknek (EBH/350/2013)

     

    Kérelmezôk egy állat- és növénykerttel szemben azzal a panasszal fordultak a hatósághoz, hogy – bár elméletben a fogyatékos személyek és kísérôjük kedvezményes jeggyel (úgynevezett jelképes jegy) látogathatják az intéz- ményt – autista gyermekeikkel nem sikerült jelképes jegyet váltaniuk. Kérelmezôk elmondása szerint a jelképes jegy vásárlásának feltételei nem voltak egységesen meghatározva, az intézmény a jelképes jegy kiadását diszkri- minatív feltételekhez kötötte, így az intézmény által kiválasztott civil szervezeti tagsághoz, fényképes fogyatékos igazolványhoz, 2013-tól pedig az autizmust egyáltalán nem is fogadták el fogyatékosságnak a jelképes jegyek váltása kapcsán. Problémát okozott ugyanis, hogy az autisták nem rendelkeztek „autista-igazolvánnyal”, mivel az autisták érdekvédelmét ellátó Autisták Országos Szövetsége (AOSZ) ebben az idôszakban még nem adott ki igazolványt a tagjai számára, és ez megnehezítette az autista gyermekek és kísérôik részére a fogyatékos szemé- lyeknek biztosított kedvezmények igénybevételét. Kérelmezôk elôadása szerint gyakran a pénztáros hozzáállásán múlott, hogy az autista gyermek és kísérôje vehetett-e jelképes jegyet, vagy sem. Kérelmezôk diszkriminatívnak tartották az intézménynek a jelképes jegyek váltásával kapcsolatos gyakorlatát. Véleményük szerint gyermekeiket autizmusuk miatt hátrányos megkülönböztetés érte más fogyatékos személyekhez képest. Kérelmezôk szerint a 0-18 év közöttiek részére rendszeresített egységes fényképes fogyatékos igazolvány hozhatna általános megoldást a fentiekhez hasonló problémákra. A hatóság nem hozott döntést az egyenlô bánásmód követelménye érvényesülésének, illetve megsértésének kérdésében, mivel a felek az eljárásban egyezséget kötöttek. Az eljárásba az egyezségkötés fázisában bekap-

     

     

    csolódott az AOSZ is, aki sokrétû együttmûködési megállapodást kötött a bepanaszolt intézménnyel, melyben az intézmény többek között vállalta, hogy kedvezményes jegyet biztosít minden AOSZ igazolvánnyal rendelkezô személy és kísérôje számára, és lehetôvé teszi számukra a jegy soron kívüli megváltását. Az egyezségben az AOSZ vállalta, hogy jogi segítséget nyújt kérelmezôknek az egységes fogyatékos kártyával kapcsolatos minisztériumi bead- vány elkészítésében, amelyet kérelmezôk az AOSZ-szal és a bepanaszolt intézménnyel együtt közösen nyújtottak be az Emberi Erôforrások Minisztériumához. A hatóság az egyezséget határozatával jóváhagyta.

     

    Az árukészlet védelme nem diszkrimináció (EBH/51/2013)

     

    A kérelmet elutasító határozattal zárult az az eset, amelyben a kérelmezô szerint a bepanaszolt üzlet tulajdonos- eladója ôt roma származása miatt lopással vádolta meg. A kérelem alapján a kérelmezô a bepanaszolt butikban történô vásárlás alkalmával két nôi felsôt szeretett volna felpróbálni, azonban nem vette észre, hogy a két ruhadarab véletlenül összeakadt egy harmadikkal. Amikor a felpróbálni kívánt ruhadarabokat a próbafülkébe vitte, szóváltásba került a bolt tulajdonos-eladójával, aki ôt roma származására utalva lopással gyanúsította meg. A bepanaszolt elôadta, hogy a kérelmezô egy másik nô társaságában ment be az üzletbe. A két nô egy ideig nézelôdött, majd a kérelmezô leguggolt a ruhák mellé és ott „elkezdett gyanúsan kotorászni”. Ezt követôen arra lett figyelmes, hogy a kérelmezô visszarakott a ruhák közé egy üres vállfát, majd a próbafülke felé indult, hogy felpróbálja a nála lévô két ruhát. Ekkor az eladó arra kérte a kérelmezôt, hogy tegye vissza a nála lévô harmadik ruhát az üres vállfára. A kérelmezô erre azt a választ adta, hogy nem tudja, hogy az eladó mirôl beszél. Ezt követôen az eladó a kérelmezôhöz lépett és benézett a kezében tartott két vállfás ruha közé, ahol megtalálta a hiányzó harmadik ruhadarabot. E pillanattól kezdve a kérelmezô támadóan lépett fel az eladóval szemben, végül hozzávágta a kezében lévô ruhákat a vállfákkal együtt, ami az eladó homlokán sérülést okozott. Mielôtt a kérelmezô elhagyta az üzletet, a földön lévô ruhákat megtaposta. A bepanaszolt üzlet a hatóság elé terjesztett érdemi védekezéséhez csatolta az üzletben elhelyezett ipari kameráknak a szóban forgó idôpontban készített felvételeit. A felvételek egyértelmûen alátámasztották az eljárás alá vont képviselôjének a hatósághoz eljutatott érdemi védekezésében foglaltakat. A kérelmezô által a beadványában elôadottakat a becsatolt videofelvételen rögzítettek egyértelmûen cáfolták. Ezért a hatóság a kérelmet elutasította, emellett bizonyítottnak látta a kérelmezô közigazgatási eljárásban tanúsított rosszhiszemûségét is, így a hatóság az eljárás költségének meg- fizetésére kötelezte a kérelmezôt.

     

    Csendes wellness – Gyerekmentes övezet! (EBH/199/2013, EBH/619/2013)

     

    Ugyanaz a kérelmezô egyik panaszában egy szálloda, másik panaszában pedig egy fürdô ún. csendeswellness szolgáltatását kifogásolta. A szolgáltatás lényege mindkét esetben az volt, hogy az adott szálloda vagy fürdô egy elkülönített medenceterében meghatározott napszakokban vagy napszakra nem korlátozottan csak bizonyos életkort betöltött személyek (14 vagy 16 évnél idôsebbek) tartózkodhattak. Mindkét esetben a szolgáltató tájékoz- tatást adott a honlapján az ún. csendeswellnessszolgáltatásról, így a kérelmezô még a szolgáltatás igénybevétele elôtt arról tudomást szerezhetett. Az egyik esetben a szolgáltató által meghatározott életkornál fiatalabbaknak az adott medencetérben való tartózkodására vonatkozó tiltást jól látható tábla is jelezte a részleg bejáratánál. Kérelmezô álláspontja szerint ez a korlátozás életkor alapján történô diszkriminációt valósít meg. A hatóság megállapította, hogy az ún. csendeswellnessszolgáltatással összefüggésben kérelmezôt és 14 év alatti gyerme- két valóban hátrány érte, amikor a szolgáltatást nem vehették igénybe, ugyanakkor a hatóság az eljárás alá vont e gyakorlatát az Ebktv. 7. § (2) bekezdésének b) pontjára is tekintettel arányossági tesztnek vetette alá. A bepanaszolt szolgáltatók minden sérelmezett esetben az ún. csendes wellness szolgáltatással párhuzamosan egyéb szolgáltatásokat is kínáltak a vendégeiknek, valamint az egyik esetben a csendeswellnessszolgáltatást nyújtó medencetérben csak napi néhány órás idôtartamban nem tartózkodhattak a szolgáltató által meghatározott életkort be nem töltött személyek. A másik esetben a szolgáltató még számos, célzottan babáknak, kisgyer- mekeknek, illetve kisgyermekes családoknak kínált szolgáltatást is nyújtott. Mindezek alapján a hatóság megálla- pította, hogy az eljárás alá vont ún. csendeswellnessszolgáltatási módszere a kérelmezô oldalán egyik esetben sem keletkeztetett aránytalan sérelmet. Vagyis, az eljárás alá vont az Ebktv. 7. § (2) bekezdésének b) pontja szerint járt el, így intézkedése nem sértette az egyenlô bánásmód követelményét. Ezért a hatóság a kérelmet mindkét esetben elutasította. A hatóság egyik döntésével szemben a kérelmezô bírósághoz fordult jogorvoslatért, azonban a bíróság a kereseti kérelmét, mint alaptalant elutasította.
     Halmozottan fogyatékos kisfiú a játszóházban (EBH/504/2013)

     

    Folytatás